#35

2004. szeptember 15. 9:39 - címkék és kategóriák: -
Helyesbítés/2.: "Arra emlékszem,h.a téma az exekkel való barátság volt, közben azt is mondtam,h.általában óvatosan kell kezelni a fiú-lány barátságokat, de ami számomra elfogadhatatlan, az a komoly, közeli barátság az exekkel és azok a lánybarátok, akik túl közel és bizalmas viszonyban állnak a kedvessel."
Ezt mondta.
Most már emlékszem, a nézetkülönbség onnan eredt, hogy én akkoriban éppen komoly, közeli barátságba óhajtottam keveredni egyik exemmel, ami minden szempontból sikertelen volt. De azért happyend, és ez valahol lehet, hogy angeleyest igazolja.
Tulajdonképpen akkoriban még egészen mást gondoltam a fiú-lány barátságokról.
Azt hiszem, egy szingli (aki fiú barátokkal bír) értelemszerűen mást gondol, mint egy párkapcsolatban élő (ahol a pasija bír lánybarátokkal).
Még rendszerezem.
Ellenben, remélem, a félreértést angeleyes számára is megnyugtatóan sikerült rendezni.

#34

2004. szeptember 15. 9:19 - címkék és kategóriák: -
Helyesbítés: az előző postban helytelenül idéztem a jólismert EDDA-számot: helyesen: "te nem érzed EZT a kínt". Bright szerint klasszikusokat rendszerint pontatlanul idézek, szerintem ez nem csak a klasszikusokra áll.

Például levele szerint angeleyest, azt azonban sajnos nem tudom helyesbíteni, mivel részleteiben már nem emlékszem a beszélgetésünkre, csak témájában: ha pontosan fel akarjuk idézni, ehhez az ő segítségére is szükség lesz. Ellenben ezek után gondolom, muszáj elmesélnem a saját ide kapcsolódó sztorimat is, amelyben szokásosan a Gonosz szerepét játszom. Hétköznapi történet, szereplők isolde, Fiúnemű Jóbarátja (továbbiakban F. J.), F.J. Nője. A történet végkifejlet nélküli, ugyanis Nő rengeteget és önhibáján kívül szenved a szituációtól, bár próbál nem így tenni; isolde pedig próbál nem nyomulós lenni a barátság elveszítése nélkül (mely, szögezzük le, szigorúan plátói). Végkifejlet azért nincsen, mert említett párkapcsolat teljesen független tényezők (Új Férfiszereplő) miatt megszakadt, még mielőtt isolde szokásához híven bölcs következtetéseket vonhatott volna le; valamint a Nővel sem beszélt sosem erről, pedig lehet, hogy az lett volna a megoldás. Aha, valószínűleg igen. A Fiú-Lány barátságról persze lehetne még rengeteg bölcset mondani, de őszintén szólva Bright kapcsán júliusban annyi hülyeséget állítottam bölcsen, hogy azt gondolnám, egy ideig nem nyúlok a témához.
Vagy igen? Majd még gondolkodom rajta.

#33

2004. szeptember 14. 0:09 - címkék és kategóriák: -

Visszatérve a féltékenységre, legalább remek irodalmi alkotások születtek a témában, Shakespeare-től a kortárs dalszövegekig (tenemérzed-aztakínt :-). Lehet, hogy ez is olyan, mint a szerelem meg az időjárás, csak azért találtuk fel, hogy legyen miről írni.

#32

2004. szeptember 13. 23:16 - címkék és kategóriák: -
És lett képtáram is, thx to mr.a, ott van fent, a Fotók feliratra kell klikkelni, úgy örülök :-)

#31

2004. szeptember 13. 23:01 - címkék és kategóriák: -

És vajon tudjátok, mi az a paralellepipedon?
Na jó, ez könnyű, és hogy mi az a kacifánt? Egy állat? Egy fodros, mókusméretű elefánt? Vagy?

By the way manapság a női versengésen gondolkodom, és nem egy, hanem legalább öt kortárs eset kapcsán, amelyek közül nem is mindegyikben (hogy lehet ez???) én vagyok a főszereplő (...hogyan lehetséges ez vajon? nem én vagyok a főszereplő? a saját blogomban???)
Szóval, vegyünk például két lányt, vegyük őket az én múltamból, mondjuk, Sziporka és isolde, jóban vannak. És akkor felüti a fejét egy Kolléga, aki neveltetéséből adódóan a szőke, vékony, a tündérmesék nőalakjaira emlékeztető hölgyeket részesíti előnyben, és: semmi sem történik. Úgy értem: nincs versengés, de lehetett volna. Sziporka nem lesz Kolléga nője, nem is akar; isolde sem lesz, pedig szeretett volna; továbbra is jóban vannak, de valami volt, egy pár hónap, amikor isolde inkább Sziporka szeretett volna lenni. De nem versengés volt. Akkor mi?
Vagy Niké és isolde, a szituáció same, same, but different, és bonyolultabb, mert isolde nemcsak szereti Nikét, de képtelen féltékeny lenni, pedig időnként esetleg megkívánná a helyzet. Nulla versengés, és tudom, miért: egészen másik kategória. Olyan nincs, hogy én jobban zongorázom, mint ahogy te síelsz. Nincs versengés, de akkor mi?
Vagy volt két lány, mondjuk legyenek Simon és Garfunkel Teréz és Bridget. Barátnők, amióta világ a világ, nem hajtanának egymás pasijára. Csak icipicit flörtöl Bridget a Teréz pasijával, dehát mindenkivel szokott; és csak egyszer rémálmodja Teréz, hogy a pasija lelépett Bridgettel, barátnők voltak és lesznek, Terézt imádja a pasija, nincs versengés. Akkor mi van?
És amikor angeleyes kifejtette nekem a folyosón, hogy párkapcsolatban nem kívánatosak a pasinak a nőnemű "barátok"? Volt hozzá egy saját története, de azt nem ismerem. Lelkesen tiltakoztam persze, nekem nem volt ilyen történetem, van viszont fiúnemű jóbarátom, talán megkérdezhetnénk a nőjét.
És persze, a többkötetnyi szakirodalmat kívánó voltbarátnő-szitu, amit legeslegelső szerelmem, Barni idejében neveztem el Anita-komplexusnak. Anita, az előttem-volt barátnő ugyanis gyönyörű, hosszú hajat viselt, és tudott énekelni a hüje kurva. Én nem tudok, és ennyi elég volt, hogy örök életemre féltékeny legyek Anitára, bár sosem akart visszajönni, nem volt versengés, és egyáltalán. És ahogy öregszünk, ez csak rosszabb lesz: Anitával úgy kb 3 hetet járt Barni énelőttem, Balázska három évig volt előttem másvalakivel, Göri már hét éve K.-val élt, amikor jöttem én. És akkor gyanútlanul betölti az emberlány a huszonhatot, és előbukkannak olyan pasik, akiknek a múltjában nem holmi szépenéneklő, vagy kerámikus, vagy hipertoleráns exbarátnő szerepel, hanem mindjárt exfeleség. Ne értsük félre, jelenleg semmi bajom ettől, de volt, és akkor sem volt rá semmi okom. Nem volt versenyszituáció. Nem volt féltékenységre ok. 

Fenti esetismertetések alapján a következő konklúziókra jutottam:
1. A női versengés szubjektív érzésének kialakulásához semmilyen, versenyszituációra akár csak hasonlító helyzetre nincs szükség.
2. A féltékenység semmilyen fizikai törvényt nem tisztel, beleértve a gravitációra az időre vonatkozóakat is. A féltékenység időutazásra képes.
3. Fenti két jelenség nem jósolható meg a szereplők egymáshoz való viszonyából, a szereplők képességeiből vagy - megkockáztatom - alapszemélyiségéből.

Megj.: A szerző gyűlöli a féltékenységnek minden formáját, akár gyakorlója, akár áldozata annak. A nők közötti irreális versengés, az indokolatlan féltékenység túlfejlett emberi agyunk csökevényes terméke, egy ősi evolúciós érzelmi mechanizmus megcsúfolása, amely mindemellett logikátlan, kezelhetetlen, és a fizika törvényeivel ellentmondó jelenség. Ha Ön is segíteni szeretné az emberiség érdekében folytatott kutatásainkat, vagy adományával támogatná isolde "Bölcsességek" rovatát, kérem, jegyezze fel az alábbi bankszámlaszámot.  

#30

2004. szeptember 13. 13:02 - címkék és kategóriák: -
Ja, linkelem abszinthot, mert klassz.

#29

2004. szeptember 13. 9:15 - címkék és kategóriák: -
Akartam még bölcseket írni az előző postba, de megzavartak, és már elfelejtettem. Képzeljünk oda bölcsességeket ízlés szerint.
Szörnyen beteg vagyok amúgy, pedig már szedek mindent, és semmi megerőltetőt nem csináltam hétvégén, csak megvertem a szuperintelligens pasimat scrabble-ben, de az cseppet sem volt megerőltető.
Pénteken négy lakást néztem, volt egy földszinti-vaksötét, volt egy úristen-micsoda-körülmények-között-élnek-emberek, volt egy nem rossz, meg egy erkélyes garzon a Hajós utca sétáló részén a Chagallal szemben. A Hajóst negyed hétkor néztük, és hétkor felhívott az ingatlanos, már az irodából, hogy elkelt. Azért az elég jó lett volna, erkély a Hajós utcára... Most a "nem rossz"-on gondolkodom, és minél többet, annál jobbnak tűnik, úgyhogy folytatom.

#28

2004. szeptember 10. 14:34 - címkék és kategóriák: -
Egész nap fehér selyemkendővel nyakam körül rohangálok az egészségügy berkeiben, eddig hozzávetőlegesen 6 orvos, 8 ápoló, 9 beteg és 4 hozzátartozó kérdezte meg, hogy: "Fáj a torkod?/Doktornő, fáj a torka?" Mind a 27 esetben szenvedő arckifejezéssel bólogattam, végül is mégsem mondhattam meg az igazat: "Nem, csak ki van szívva a nyakam", ráadásul a torkom valóban fáj, csakhogy szerintem torokfájás ellen a nyakon viselt fehér selyemkendő terápiás hatékonysága nagyjából a telefonos ráolvasáséval egyezik meg. Torokfájásra a kék strepsils plusz kell (fájdalomcsillapítóval tuningolt torokfertőtlenítő cukorka), és ha már termékeket reklámozok, azt is elmondom, hogy tegnap két újdonságot fedeztem fel a hazai tejtermékpiacon: AB kultúra bodzaízű joghurt és Sole Szundi aludttej.
Különben, egészen pontosan tudom, hogy miről szólt az álmom, a félelmet jelenti attól, hogy elveszítünk valakit, akit szeretünk. Esetleg saját hibánkból. A búváros-medencés dolog azt jelentette, hogy attól, hogy elveszítjük, még lehet, hogy jó/jobb helyre kerül.

#27

2004. szeptember 10. 9:47 - címkék és kategóriák: -

Körülbelül tizenötször ébredtem fel arra, hogy Kölcsönmacska: a kanapé karfáján hegyezi a körmeit; a karkötőmmel focizik az ágy alatt; körberohangál a szobában; körberohangál azzal a nehezítéssel, hogy nem ér a padlóhoz, hanem bútorról-bútorra ugrál; az anyámtól örökölt ezüstgyűrűvel focizik; ránk ugrik. Szerencsére az ügyeletek során megtanultam felébredni-visszaaludni (pontosabban: felébredni-beteggelbeszélni-kórrajzotírni-visszaaludni), és a köztes időben is tudok hülyeségeket álmodni.
Hétfőn ügyeletes vagyok, A. a telefonos ügyeletes, J. az ügyeletes beteghordó, de a kórház valamiért egy uszodára emlékeztet. Ott van egy férfi, akit szeretek, és lehet tudni róla, hogy gyógyíthatatlan, halálos beteg, bármikor meghalhat. Csipogtatnak a nővérek, hogy menjek, mert rosszul van, tulajdonképpen más beteg nincs is, csak ő, és megkér, hogy engedjem meghalni, a medencében, víz alatt akar meghalni (láttátok a Big Fish c. filmet?). Persze, megteszem neki, beúszom vele a medencébe, megkér, hogy hagyjam ott, otthagyom, pár óra múlva letakarva látom egy ágyon, gondolkodom, hogy fel kellene hívni a telefonos ügyeletest, de á, ráér reggel. Szomorú vagyok, de azt gondolom, jobb ez így, és az az érzésem van, hogy én öltem meg. Megrettenek, hogy mi van, ha túl hamar megöltem - túl hamar elengedtem? - és még korai volt, de megnyugtatom magam, hogy nem, jó volt ez így. Így is borzasztó érzés, de aztán felébredek, a Főszereplő békésen alszik mellettem, a Kölcsönmacska tárgyakkal focizik az ágy alatt.
Tegnap Ex+Moondance-nél vacsiztunk, klassz volt, van két mongol ugróegerük, nagyon picik és imádnivalóak (az egerek), a házuk lépcsőházában pedig Hajnalka+Réka Vadiúj Nyelviskolájának plakátját találtuk. Mindösszesen jól sikerült este, bár ha belegondolok, hogy éreztem volna magam Bukott Angyallal hasonló szituban, feláll a hátamon a szőr. Izgalmas lenne azért egy mélyinterjú az összes szereplővel, de ezúttal eltekintek ettől.  Azt meg tudom, hogy az álmomban a vizes jelenet honnan jött: csomót beszéltünk búvárkodásról.

#26

2004. szeptember 9. 16:06 - címkék és kategóriák: -

Nem is tudom, hogy izgulok-e a ma este miatt, de nem, inkább nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz belőle, szerintem békés borozgatás, be is szereztem a kedvenc boromból e célra (Teleki Villányi Rosé Cuvée). Tegnap elmeséltem a barátaimnak, a fele banda azt mondta "ez tök jó", a másik fele "fuj, Pöffeszkedő Családosok", Szabolcs pedig, hogy "nagyon gáz".
Részemről szeretem a mindennapitól eltérő emberközi viszonyulásokat, a "voltpasim csajával olvassuk egymás blogját, majd négyesben leülünk borozni" pedig szerintem ilyen kategória.

#25

2004. szeptember 9. 16:00 - címkék és kategóriák: -

isolde (szipog, köhög)
Niké: - Szerintem lassan hordhatnál sálat.
isolde: - ?
Niké: - Ki van szívva a nyakad.

#24

2004. szeptember 9. 11:27 - címkék és kategóriák: -

Tegnap meglepetésszerűen megkaptam a pénzt a tolmácsolásért, hazavittem, betettem egy borítékba, ráírtam, hogy lakbér, és a Főbérlő asztalára helyeztem. A maradékot elköltöttem strepsilsre meg kamillateára, lassan két hete vagyok dögrováson (értsd: nátha), és mit sem javul, szerintem hamarosan megelégelem és antibiotikumot fogok szedni. Nem is tudom, eddig mért nem szedtem, a medikalizációban hiszek, szerintem mindenre van gyógyszer a fejfájástól a másnaposságon át a gyomorégésig, és be is szedem őket bármikor, valamint mindenképpen kórházban, nőgyógyász szakorvos és gyermekintenzíves szakorvos jelenlétében fogok szülni.
Nyugi, nem mostanában.
Találtam egy hipomán (= klinikai szintet alulról súroló pörgős, felhangolt állapot) ingatlanügynököt, kicsit felrázott az apátiából. A napokban néztem egy klassz kis lakást, udvari volt, sötét, túlzsúfolt, egy nagyon aranyos lány árulta, jelen volt az anyósa és a csecsemőkorú gyermeke is, valamint pelenkák, cumisüvegek, rockzenei cd-k és félkész festmények mindenfelé. A házban nemrég cserélték a vezetékeket, ez könnyen bizonyítható, a bevakolásra már nem maradt pénz, a tulaj elmondása szerint az előző vevő a lépcsőházból visszafordult. A lakás csendes, mindenhol öregek laknak, és valóban, a szemközti ajtóból vénséges néni leselkedett, a gangon kettő, szemmel láthatóan Parkinson-kóros bácsi vonszolta magát. A közvetlen szomszédban élő (?) néni annyira csendes, hogy öt napja nem jött ki a lakásból, ami azért furcsa, mert a vécé a folyosón van. Szóval pusztulás mindenütt, és el is ment a kedvem a egésztől, de az Ingatlanügynök nem ad esélyt a lazításra, péntekre három lakást szervezett be, rádumált, hogy kéredzkedjem el a munkahelyemről, hogy mindet végig tudjuk nézni, és hű, mégegytökjótistalált. Remélem, nem lesz súlyosan mániás és kerül be hozzánk, mielőtt lakásom lenne. 

#23

2004. szeptember 8. 12:50 - címkék és kategóriák: -
Hehe. 

#22

2004. szeptember 8. 9:24 - címkék és kategóriák: -
Szóval a kölcsönmacskánk (gazdája nászúton) először meg akart ölni, aztán a körmeit hegyezte a kanapé karfáján, meg bámult nagyon értelmesen, éjszaka átment dzsungelharcosba és egész reggelig vadászott a panelban, reggel pedig dorombolva dörgölődzött. A macskák furcsa, misztikus lények.

#21

2004. szeptember 7. 23:03 - címkék és kategóriák: -
A Bright megtanított, hogyan kell képet feltenni.
« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy

Reklám


Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb