isolde

#104

2004. november 12. 13:22 - címkék és kategóriák: -

És ami hiányzik, az egyedül töltött esték, az olyan napok, amikor nem kell sietni hazafelé, hanem akár a Háború és békét is kiolvashatom a könyvesboltban, ha akarom, amikor megtehetem azt, hogy nekiállok rendetrakni, megtalálom a régi naplómat és olvasgatom, amikor verset írni lehet, meg órákig lubickolni és müzlit enni a fürdőkádban, meg reszelgetni a körmömet, meg takarítani, zenét hallgatni és mindenfélén gondolkodni közben. Lusta és önző vagyok, a kedvenc foglalatosságom, hogy csak magammal törődve felesleges dolgokkal töltöm az időmet.
Gyorsan olvasom egy kicsit a flow-könyvet, aszerint a valóban örömteli tevékenységek csak azok, amiknek eredménye/célja van, choose life.

#103

2004. november 12. 13:15 - címkék és kategóriák: -

Nna, kiírtam a tendert a lakásfelújításomra, beszerveztem a másik teljeskörű-lakásfelújítás-embert, kell parkettacsiszolás is, meg egyszermajd ablak is. Esetleg bekérhetnék egy harmadik árajánlatot, bár kötve hiszem, hogy a lakásfelújításomra fordítandó összeg eléri a közbeszerzési értékhatárt. Igazából azért kell tendereztetnem, mert nincs fogalmam az árakról, és könnyű átverni, csak akkor hiszem el, ha két független szakértő legalább nagyságrendileg ugyanazt mondja.
A parkettacsiszolásnak egyébként a Nescafé csinált marketinget. Néhány éve évente egy lakást sorsoltak ki a három Nescafé-vonalkódot beküldők között, nem szokásom a beküldözgetés, de ide mindig küldtem ezret (mindenki gyűjtötte nekem), lett is csomó bögrém meg még vízforralóm is. Fenti promóció tévéreklámjában nescafés bögrével a kezében táncikál egy huszonévesforma hölgy, egy teljesen üres lakásban, ahol frissen festett a fal és frissen lakkozott a parketta. Még azt is megmondom, hogy selyemfényű lakk volt. Szóval azóta álmom a frissen lakkozott parketta, nem tudom még, mennyit akarnak kérni érte.

#102

2004. november 12. 10:43 - címkék és kategóriák: -

Nem, asszem nem tudom mégse. Vagy nincs is? Beszerveztem kedd délelőttre a szobafestőt még nemlétező lakásomba, a ház előtt találkozunk. Remélem, lesz addigra kulcsom és nem kell a szobafestő szeme láttára hullámcsattal feltörnöm a zárat.

#101

2004. november 12. 10:33 - címkék és kategóriák: -

Mégis rossz kedvem van. Tudom, miért.

#100

2004. november 11. 10:54 - címkék és kategóriák: -

Jövő héten festik az osztályunkat, ezért már majdnem minden beteget hazaküldtünk vagy máshová, és gyakorlatilag semmi dolgom nincsen. Sajnos, akkor is 8-4-ig tart a munkaidő. Mondjuk, kereshetnék kutatási témámmal kapcsolatos cikkeket a neten, de nincs kedvem. Nem mehetnék inkább haza vagy aerobicozni? Ilyenkor biztos nincsenek is sokan az edzőteremben.
Nem baj, jövő héten szabin leszek, és semmi mást nem fogok csinálni, mint aerobicozni járok, kifestetem a lakásom, ha marad lóvé, felcsiszoltatom a parkettát, bejövök csekkolni az ambuláns betegeimet, megírjuk a pályázatos szerződéseket, bútorboltokba járok nézegetni, bejövök szerkeszteni az angol vizsgateszteket, összeállítom a füves kérdőívet, meg moziba járok meg elolvasom az elmaradt könyveket meg a pasimmal csillagfényesromantikázok. Egy hét hosszú idő.

#99

2004. november 11. 10:38 - címkék és kategóriák: -

Különben ezt a blogot olvasom újabban, megtetszett.

#98

2004. november 11. 9:07 - címkék és kategóriák: -

Tegnap kitört rajtam a frontérzékenység, görcsös fejfájás, hányinger, szédülés meg minden (elég hercegkisasszonyosan migrénes bírok lenni), és Lilla lasagne-ja majdem teljesen meggyógyított. Nem az első eset, hogy fejfájáscsillapítók nem használnak, ellenben olasz tészták fogyasztása gyógyítja a migrénemet. Vajon egyedi eset vagyok, vagy felfedeztem egy új ellenszert?

#97

2004. november 10. 13:41 - címkék és kategóriák: -

Éljenek, trendi. Ezért most édeskisgyerekes sztorikat fogok mesélni. Kérjük a biztonsági öveket becsatolni.
1.
Hely: kékmetró, tegnap. Szerepel: anyuka, hároméves-forma gyerek.
Anyu: - És az Andi haza szokott menni ebéd után az oviból, vagy délután még ott alszik?
Gyerek: - ???... Hogy kérdezhetsz ilyen butaságokat??

2.
Hely: vidéken, háza előtt. Szerepel: Barátnőm, kerítést fest. Kutyája, ül és néz. Anyuka, gyerek arrafele sétálnak.
Gyerek: - Anyu, mi az?
Anyu: - Kutya.
Gyerek: - ??.. Miért??

És ez még csak a kezdet! Gondoljatok bele, mi lesz itt, ha ingatlan és pasi mellé még gyerekem is lesz meg kutyám! Majd mesélek csomót a házimunkáról, meg hogy hol lehet jó otthonkákat kapni, meg rakok fel ultrahangképeket, nagyon veszélyes lesz, über-nemszingli-blog, haladóknak.

#96

2004. november 10. 12:00 - címkék és kategóriák: -

És egyébként, nem hiányzik a szinglilét, de van egy szituáció, amikor rossz. Amikor a pasimmal meg egy szingli barátnőmmel (és sok ilyen van) csinálunk programot. Én is sokáig voltam szingli vagy félszingli, és nagyon jól tudom, hogy egyáltalán nem borzasztó vagy elviselhetetlen egy párral hármasban elmenni valahová, hanem hangulattól függően teljesen oké vagy kicsit irigykedős, ezért aztán egyáltalán nem sajnálom nőtársamat. Egész egyszerűen csak mocskos árulónak érzem magam. (Ami nem jelenti azt, hogy rosszul.)

#95

2004. november 10. 11:50 - címkék és kategóriák: -

Ellenben majdnem teljesen elfogyott a pénzünk, úgyhogy ha nem történik valami, hamarosan tényleg beköszönt a fűtetlenpadlásszobás-napiegyzsömlés romantika. Tényleg, meg is nézem, mennyibe kerül egy fapados Párizsba.

#94

2004. november 10. 11:40 - címkék és kategóriák: -

Vettem magamnak egy kalapot, életem első kalapja, fekete, kissé dekadens (már amennyiben fenti jelző értelmezhető egy kalap esetében), a Bright meg meglepetésszerűen megjelent valamiféle párizsi bohém-jellegű kockás sapkában meg csíkos sálban. (Természetesen piros csipkekombinéban és kalapban nyitottam ajtót). Kitaláltuk, hogy a kezdő, ám tehetséges színésznő vagyok (persze még csak a tánckarban, de nagy jövő előtt), ő pedig Jean-Pierre, a csóró padlásszobás írójelölt, aki a színházban takarít, de csak azért, hogy minden este láthassa imádott díváját (engem). Helyszín: Párizs, időpont: a századforduló. Gyorsan megtanítottam neki az egyetlen francia mondatot, amit tudok (je suis toujour heureux quand je te voi, a helyesírásért nem kezeskedem), hogy legyen szövege, amikor kezet csókol susienak.
Végre olyan pasim van, aki mellett nyugodtan játszhatom az eszemet, klassz.

#93

2004. november 9. 16:51 - címkék és kategóriák: -

Tegnap: belátogatok Pszichiáternénihez indexaláírás ügyén, nála töltöttem egy gyakorlatomat még tavaly, azért, mert Kollégám azt mondta róla: "Mindig jobban vagyok, miután eljöttem tőle, pedig végig másokat kezel."
Mindig kikérdez az életemről, akkora érdeklődéssel hallgatva, hogy időnként elgondolkodom rajta, vajon tényleg ennyire érdekli-e a más ember története. Elviccelődtünk ezen, meg, hogy öt példányban kapta meg Marquez: Azért élek, hogy elmeséljem... c. könyvét, majd egyszercsak elkomolyodik, közelebb hajol és a fülembe súgja, mintha ciki lenne: "De tudod, engem téllegérdekel."
Aztán elmesél egy csomó történetet, mi lett azokkal a betegekkel, akiket együtt láttunk, meg még egy párat. Olyasvalaki, akit tényleg érdekelnek a történetek. Van egy-kettő, amit simán meg kéne írni. Például a fiatal srác, aki szüleivel nyaral Rómában, ahol krisnásokkal ismerkedik meg, két nap múlva kimegy velük New Yorkba, három év múlva nyoma vész. Anyja minden létező módon keresteti, hiába. Tíz év telik el, és anyu egyszercsak bekattan: kivesz két hét szabit felelős állásából, repjegyet vesz, New Yorkba repül, elmegy a krisnásokhoz, minden embert megkeres, minden címre elmegy, ahol régebben látták a fiát - de mindenki csak régebben látta. Sehol. Anyu minden szálat felgöngyölít. Semmi. Anyu pánikba esve rohangál New Yorkban. Feltűnik neki egy, a valamelyik vasútállomáson kiflivéget majszoló koszos, szakállas hajléktalan.
A fia nem ismeri fel, pszichiátriára viszik, majd haza, kiderül, hogy időközben skizofrén lett, így kerül itthon az akkor még fiatal Pszichiáternénihez, aki azóta kezeli. Nem kamu, találkoztam vele.

#92

2004. november 9. 16:10 - címkék és kategóriák: -

Hat darab aranycsillagos mécsest kaptam az előbb a betegemtől parába*. Négy óra, mindenki hazament, dohányfüst-semlegesítő illatgyertyát égetek a szobámban, Sopronban esik a hó.

* Para = paraszolvencia = hálapénz, bővebben bármilyen ajándék-az-orvosnak.

#91

2004. november 8. 20:15 - címkék és kategóriák: -

Mindenki észrevette, hogy Exem és nője összeházasodnak? :-)

Én ellenben leadtam a bankban a magyar állam elidegenítési jogával széljegyzett tulajdoni lapot, a jelzálogbejegyzett tulajdoni lapot, a biztosítási kötvényt, a befizetést igazoló csekket, meg az ügyvéd által ellenjegyzett nyilatkozatot, és már csak pár nap, és tovább tiprom anarchista szingli imidzsemet. Tartós kapcsolatban élő ingatlantulajdonos leszek. :-)

#90

2004. november 8. 20:12 - címkék és kategóriák: -

Ja, meg még azt is megkérdezte a gyógytornász, hogy melyik testhelyzetben, illetve milyen tevékenység során szokott leghamarabb megfájdulni a nyakam. Nyúl vagyok, de nem mertem megmondani, hogy orális szex közben. Még a végén kiötli, hogy mégiscsak pszichoszomatikus.

#104

#103

#102

#101

#100

#99

#98

#97

#96

#95

#94

#93

#92

#91

#90

Keresés

Kiemelten

Kapcs-ford

Jó ügy

Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb