#424

2005. augusztus 24. 14:35 - címkék és kategóriák:
Úgy szokott történni, hogy Kislány (volt és leendő, átmenetileg épp nem kolléganőm) elkap valami kórt, mondjuk hányós, vagy torokfájós, vagy másegyéb vírusfertőzést; ráragasztja Bridgetre (pszichológusunk); majd rám. A sorrend lehet tetszőleges, a lényeg az, hogy néhány nap különbséggel mindhárman kidőlünk. Nem véletlenül aggódtam, amikor tegnap Kislány velünk ebédelt, torkát fájlalva, majd megjelent a gyomor-bélrendszeri panaszokkal küzdő Bridget is. Ma reggelre lettem beteg. Bár a tünetekből ítélve madárinfuelnza is lehet.
Csip-csirip.

#423

2005. augusztus 24. 13:43 - címkék és kategóriák:
A végső dolgok országának fülszövegében több, félre nem érthető utalás történik arra, hogy Paul Auster ezt fiatal, zöldfülű korában követte el. Gondolkodtam, hogy vajon azért, mert annyira jó a  könyv, hogy érdemes kihangsúlyozni, hogy ezt ifjú korában írta; vagy ez inkább afféle mentegetőzés, bocs, hogy ez nem annyira jó könyve, mint a többi, dehát tudjátok, még fiatal volt. Az utóbbi az igazság. Mindemellett nem teljesen rossz könyv, de örülünk, hogy Paul időközben megöregedett.

#422

2005. augusztus 23. 15:49 - címkék és kategóriák:
Egyébként Az orákulom éjszakáját olvastam, Paul Auster, a szokásos módon kissé szürreális, arról szól, hogy a főszereplő ír egy regényt, amiben a főszereplő szerkeszt egy regényt, mindegyiket olvassuk, és közben az életben is fura dolgok történnek, mármint nem a miénkben, hanem a szerkesztő, és a főszereplő-író életében. Is. Szeretem Paul Austert. Meg a Neverwhere-t, másodszor, mert szeretem. Most meg, hogy inspirálódjam a bányászmesémhez, kértem a pasimtól valami idevágó ponyvafantasyt. A föld alatt élő gonosz elfekről és a pókkirálynőnek bemutatott áldozatokról szól, még csak öt oldalt olvastam belőle, de félek, hogy nem is kellene többet, mert még a végén megerősödve térnek vissza a fantasy-irodalommal kapcsolatos régi előítéleteim. Vagy, még rosszabb, túlinspirálódom és olyat írok, ami erre hasonlít.
A Neverwhere-ből egyébként készült film is, de húgom azt mondta, nagyon rossz, úgyhogy inkább nem akarom megnézni.

#421

2005. augusztus 23. 13:57 - címkék és kategóriák:
(Okosakat beszélek úgy tíz percig)
- Nagyon okos vagy. Te vagy a második legokosabb nő, akit ismerek.
- Oh...hát...köszönöm... De ki az első?
- Az susie.
:-)

#420

2005. augusztus 23. 13:46 - címkék és kategóriák:
Tegnap rádöbbentem, hogy nem tudom, hogy néz ki belülről egy bánya, és éppen ott tart a történetem, hogy az elrabolt kislány a bányában ébred. Úgyhogy megnéztem az Indiana Jones és a végzet temploma című filmet, mert abban az elrabolt indiai gyerekeket bányában dolgoztatják, sőt, van egy rész, amikor Indy, a csaj, meg a kissrác egy csillében menekülnek, olyan autósüldözés-szerűen. Pont úgy néz ki a bánya belülről, mint egy hollywoodi díszlet. Egyszer régen már láttam ezt a filmet, és akkor sokkal jobb volt. Érdemes viszont megfigyelni az első jelenetek egyikében a kínai bár nevét, amelynek ablakán Indy, a csaj meg a kissrác kiugranak. Később láthatjuk, ahogy az üldözőik is kifele futnak a bár ajtaján, és ekkor olvasható a hely neve is, Obi Wan Bárnak hívják :-)

Egyébként meg, a szombat óta tartó fejfájásom, ami cataflamra, algopyrinre, alvásra csak épphogy enyhült, tegnap elmúlt egy egyórás aerobictól (ami még csak nem is ugrálós volt), ez miért van?

#419

2005. augusztus 22. 13:15 - címkék és kategóriák:
Fáj a fejem. Megbeszéltük, hogy ha jövő augusztus 19-én ilyen idő lesz, elhalasztjuk az esküvőt.

#418

2005. augusztus 20. 22:52 - címkék és kategóriák:

Ügyelek, felmentünk a pszichiátria padlására, ki a tetőre, és megnéztük a tűzijátékot. Kaland az élet.

#417

2005. augusztus 18. 18:29 - címkék és kategóriák:
Na, erről beszéltem. Milyen jó szó már a "pagodacsiga".

#416

2005. augusztus 18. 14:26 - címkék és kategóriák:
Csak azért süt a nap, mert ma ügyeletes vagyok, holnapra elmúlik, nyugi. Remélem, nem jön senki, és kereshetek bányászlegendákat a neten az új mesémhez.

#415

2005. augusztus 17. 15:15 - címkék és kategóriák:
Ja igen, és még azt is gondoltam tegnap, hogy csapjon belém a tüzes istennyila (gyakorlom kicsit a banya-szófordulatokat :-) ha még egyszer beteszem a lábamat a Baucsek Norbi aerobikórájára. Már mondtam, miért. Ott van az a hat-hét csaj, akik tíz perc késéssel bebillegnek az első sorba, kicsit ugrálnak, hogy szexi izzadságréteg fedje meztelen, napbarnított bőrüket, amiből a lehető legtöbb látszik, majd fittyet hányva a párhuzamosan zajló edzésre, csacsognak egymással/az edzővel, vagy bámulják magukat/egymást/az edzőt a tükörben. Ez engem zavar, egyrészt, mert olyanok, mint a zombik, teljesen egyformán néznek ki (bár van igazi cicis, szilikonos, meg push-up melltartós) (push-up melltartóban sportolni! na mindegy); nem szeretem, ha mások a szemem előtt lazsálnak, amikor én szenvedek; és nem látom tőlük magamat a tükörben. Persze, úgyis megyek még, mert ez van jó időpontban a házunktól három és fél percre, én meg lusta vagyok, de lehet, hogy egyszer elmagyarázom a Norbinak a "sport" szó eredeti jelentését.

#414

2005. augusztus 17. 14:18 - címkék és kategóriák:
Rémisztő öregasszony leszek, az a fajta, aki vagy az aktuális betegsége/anyagi helyzete miatt rinyál, vagy az időjárást/a szomszéd kutyáját/a mai fiatalokat szidja. Erre akkor jöttem rá, amikor tegnap egy beszélgetés kapcsán kifejtettem a nézeteimet az index és a Galaktika magazin lassú, de azért tetten érhető színvonal-romlásáról. Az indexről eddig is tudtam, hogy egyre bulvárabb, meg, hogy a filmkritikáikból egy szót sem kell elhinni, most csak a szigetes tudósításokat szidtam. A Galaktikával kapcsolatban meg biztosan mindenki azt gondolja majd, hogy azért szidom, mert nem közölték le az írásomat, de ha egyszer minden számba beletesznek legalább egy, de inkább kettő minősíthetetlenül, nyomorúságosan rossz novellát is. Miért? Még az is jobb lenne, ha azokon az oldalakon inkább reklám lenne, vagy üresen lenne hagyva, vagy annyival kevesebb oldalból állna az újság. Biztos vagyok benne, hogy Kánai András az első ülést követően zokogva lépett volna ki az írókörünkből, majd bűntudatból belépett volna a greenpeace amazonasi esőerdő-szakosztályába, hogy jóvátegye valahogyan az írásaira használt papír céljából kivágott fák halálát. Nem beszélve arról, hogy tegnap bementem az alexandrába könyveket venni, és nem találtam. A bolt területének kilencven százalékát ugyanis szakácskönyv, életmód, ezoterika, albumok és ilyesmik teszik ki, marad még 5-5 százalék a szerepjátékos-fantasynek és a vadromantikus puhafedelűeknek, és egy nem túl széles "Irodalom"- feliratú polcsor, ahol főként a kötelezők új kiadásait találjuk. Az a néhány érdekes könyv, ami még talán felbukkan, már mind megvan nekem, pedig nem üzemeltetek könyvesboltot. Szóval azt hiszem, szabad szemmel követhető az emberi kultúra hanyatlása. Nem tudom, mikor voltunk a topon, én nem vettem észre, de hogy lefelé megyünk, az egyszer biztos, és úgy mondom ezt, hogy legalább tíz éve nem nézek tévét. Végül vettem egy "Zsírszegény ételek" című klassz Reader's Digest szakácskönyvet. A RD sok bűne mellett egyébként remek szakácskönyveket ad ki, de még nem főztem belőle, mert a pasimnak gyökérkezelték a fogát.

#413

2005. augusztus 15. 22:28 - címkék és kategóriák:
Igen, az előbb két blogban is olvastam némi lesújtó véleményt az index kritikáiról, illetve az index-kritikák íróinak feltételezett drogfogyasztási szokásairól. Csak az egyik szigetes írásba olvastam bele az előbb, de szerintem bízvást fel lehetne adni vizsgakérdésként addiktológiai konzultáns-jelölteknek.
Ön szerint milyen kábítószer hatása alatt írta le az újságíró az alábbi mondatot: "Felkoncolt síkokban antigrav kerékről lerángó asszonylábak felett a feltűnően előnyösre szaturált művészek hibás működésű mozdulatokba fogtak."
a. amfetaminszármazék, b. cannabis-származék, c. etilalkohol-származék, d. gyógyszermentes mániás pszichózis, e. józan hétfő délelőtt.

De nem erről akartam mesélni, hanem mindenféle másról, például, hogy amikor hazaérve a liftet vártam, hatalmas mancsok és loncsos kutyafülek csattogására lettem figyelmes, majd megjelent a lépcsőn egy százkilós, pórázon vezetett kuvasz is. Erről pedig azt gondolom, hogy nem vagyok egy állatvédő, de aki hatalmas kuvaszt tart a tízemeletes panelban, az bőségesen megérdemli, hogy a kutyája egy nap végleg bekattanjon, és apró darabokra szaggassa a lakásban található dolgokat, a kedves gazdit is beleértve.

Meg arról, hogy véget ért a ralis tolmácsolás, rendesen dolgozom a rendes munkahelyemen, ami azért jó, mert a finn nemzetközi megfigyelő már kezdte elég komolyan aláásni a finn nép, a finn nyelv és Finnország iránti elkötelezett rajongásomat, magyarul egy undok köcsög volt. Például, a salgótarjáni polgármester említést tett neki finn testvérvárosukról, mire a fickó elmagyarázta, hogy az tulajdonképpen nem igazi város, hanem Helsinki egyik leglepusztultabb külterülete, tehát nagyjából, mintha, mittudomén, Kőbánya-Kispest lenne a tesójuk. Gondolom, a szegény polgármester is sejtette valahol, hogy Salgótarján testvérvárosa valószínűleg nem a Skandináv-félsziget Párizsa és Velencéje, de... undok egy alak volt, na.

Nem mentem szigetre, mert holnap dolgozom, nyolcszáz forint az összes vagyonom (a tartozásaimat nem beleszámítva), hideg van, és egyszer már voltam Nick Cave koncerten, tehát nem anélkül fogok meghalni. A pasim persze ma este is kint van, úgyhogy kénytelen vagyok egy adag tonhalsaláta, egy pohár bor* és a Casablanca c. film társaságával beérni.

* Háromhavonta kapunk hatezer forint értékű étkezési jegyet, aminek szabályzat szerint minimum ötven százalékát luxusételre kell költeni **. Ma felmarkoltam az adagot, el is költöttem, úgyhogy elég nagy itthon a választék: most, hogy már hivatalosan is sznob vagyok, vígan és szégyenérzet nélkül költöm borokra, camembert-ra, szójatejre és puccos ásványvízre az étkezési jegyemet az intersparban. Meg öblítőre és zacskóslevesre, a teljesség kedvéért..

** Az - eddig íratlan - szabályzatot természetesen én találtam ki.

#412

2005. augusztus 13. 23:12 - címkék és kategóriák:
Azt szeretem egyébként a Budapest Rallyeban, hogy remekül kihasználhatom azt a képességemet, hogy teljesen higgadt vagyok (vagy legalábbis annak tűnök) a teljes káosz és fejetlenség közepén (legalábbis annak tűnik). Amit nem szeretek, az az, hogy reggeltől estig tartó elfoglaltságot jelent, így nem tudok aerobikozni menni. Ellenben ma megismerkedtem egy húszéves, brit raliversenyzővel, aki pontosan ugyanúgy nézett ki és beszélt, mint Phoebe öccse.

#411

2005. augusztus 12. 21:51 - címkék és kategóriák:
És még: nyolcadik kerület, metrómegálló.
Molett, negyvenes ellenőr hölgy: - Jegyeketbérleteketellenőrzésre.
Enyhén ittas, bajuszos ember: - Nincsen.
Ellenőr: - Hát miért nem vesz. Meg kell büntetnem.
Bajuszos: - Nincsen pénzem, a büntetésre sincsen, mit képzelnek maguk, mer' nincsen munkám, mer' munkanélküli vagyok, és akkor már ne is utazzon az ember...
Ellenőr (kedvesen félbeszakítja): - Menjen el BKV-ellenőrnek. Mindig van felvétel.

#410

2005. augusztus 12. 21:04 - címkék és kategóriák:
Azért elmesélem a kedvenc, bár bunkó szigetes poénomat.
isolde (köztudottan lokálpatrióta): - Jesszusom, egy napon hatvanezren vannak a szigeten, az annyi, mint Sopron egész lakossága!
Göri (köztudottan görény): - És úgy is néznek ki.
(Görivel két évig jártam, ezalatt két jó poénja volt, az egyik ez.)

És a másik kedvenc szigetes poénom, eredetileg Anyám tyúkja-képregény, de sajnos nem sikerült megszereznem:
Anyám tyúkja (fekszik a földön)
Másik valamilyen állat: - Heló! Voltál a szigeten?
Anyám tyúkja: - ... Mér' most hol vagyok??
« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb