Much more simply coffee than otherwise

2011. május 7. 15:41 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás Kaja

Tartozom még egy bejegyzéssel a Francis Francis X7-ről, az egy nagyon szomorú történet sajnos, készítsünk elő zsebkendőt, mert az lesz a vége, hogy a főhősnő egy vigasztalan szerda reggelen a szemerkélő esőben szánalmas munkahelye felé baktat lehajtott fejjel és üres kézzel (mert csak kölcsönben volt nála a kávégép és a végén vissza kellett adni, ezért munkába menet visszavitte), lemegy a metróba, ahol eltűnik a hömpölygő, szomorú, arctalan tömegben, és mondjuk ez a szám szól. Vagy esetleg lehet az is a vége, hogy a főhősnő szomorúan üldögél panellakásában a padlón, mert ócska széke végleg darabokra esett és felmondta a szolgálatot (true story, küldjetek széket), tettetett közönnyel mered a kezében tartott, negatív előjelű folyószámlakivonatokra, aztán összeszorított szájjal fogja az étkezési jegyeit, megy, megveszi rajtuk a legolcsóbb kávéfőzőt a szomszédos intersparban, és égig érő, szürke, vigasztalan panelházak között, szomorúan baktat hazafelé a szemerkélő esőben stb. Node ne szaladjunk előre.

Az van, hogy világéletemben az Illy kávé rajongója voltam, ehhez nincs mit hozzátenni, én így képzelem el a kávét, egyféle kávékeverékből, mindenféle szirupok meg egyéb csodaízesítés nélkül, 100 % arabicából, nagyméretű bögrében, latte formájában, kevés cukorral. Klasszikus, kávéízű kávé.

A gép maga szerintem gyönyörű, bár egy fekete volt nálam és nem a piros. Nekem a piros tetszik, a fekete elegánsabb, de mindkettő nagyon szép. Kapszulákat kell beletenni, műanyagból vannak, ez nem tudom, mennyire környezetszennyező. Azért gyanítom, hogy a Bolygó nem a műanyag kávékapszulák miatt fog elpusztulni, de mondom, nem értek hozzá. A kapszulát nem kell kinyitni, és a kávéfőzés közben sem nyílik ki sehogy, a kávé nem érintkezik a levegővel vagy a géppel, ezért egyrészt nem veszik el az aromája, másrészt soha nem szóródik ki és semmi nem lesz koszos. Ez a lustaság mellett még azért érdekes, mert egy csomó kávégép egyre szarabb kávét főz, ha nem tisztítják rendszeresen, ilyen például a rendelőben található több százezer forintos frissen őrlő nem tudom milyen márkájú cucc, ami három évvel ezelőtt még elképesztően jót főzött, most meg keserű lötty. Nem, én csak heti egyszer pár órára bérelem azt a rendelőt, nem tudom, hogy kell szétszedni és kitisztítani. Mindenesetre, ezt nem kell. Van valami spéci technológia is, várjatok, idézem, kétfázisú extrakció, amitől pont úgy és olyan módon megy bele a kávé aromája az italunkba, ahogyan az a legjobb mindenkinek. A valóságban ez annyit jelent, hogy bele kell tenni egy kapszulát, alá egy csészét, megnyomni egy gombot, és kész.

A gép 50 ezer forint körül van, ami puccos kávégép kategóriában egyáltalán nem számít soknak. A kapszulák egyenként 139 forintra jönnek ki, itt felmerülhet, hogy nem lehet mindenhol kapni és utánajárást igényel, mondjuk az én lakóhelyemtől két árusítóhely van gyalog öt percre és egy harmadik villamossal öt percre, de biztos vannak rosszabbul ellátott kerületek is. Egyetlen hátrányt tudok említeni, mégpedig, hogy a szokásos méretű bögre nem fér alá, csak az alacsonyabb bögre, vagy hogy férjemet idézzem: "Nem akarom kutyázni a puccos kávégépedet, de elég gyász, hogy nem fér alá egy normális bögre." Így kénytelenek voltunk a két alacsonyabb bögrénket naponta elmosni. Mire rá nem viszi az embert a szükség. Úgy összességében a csillivilli dizájn, a csúcstechnológia meg a bögremelegítő után végülis úgyis egyetlen dolog érdekes igazán: ez egész egyszerűen nagyon jó kávét főz.

Disclaimer: az a történet, hogy rinyáltam a blogomban ilyen kávégépért, mire írtak az Illytől, hogy kölcsönadnak egyet egy hétre, egyheti kávéadaggal, hogy ha akarok, írok róla, amit és amennyit akarok, de ha nem akarok, nem muszáj. Végül az egy hétből két hét lett logisztikai tényezők miatt és nagy örömömre, a második heti kávéadagot már én vettem magamnak. Klassz volt, köszönöm.

I don't know about you, but I need some chocolate

2011. április 11. 16:57 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kaja

Persze, van, amikor az ember egy-egy alkalom erejéig nosztalgikusan visszanyúl a fiatalkori problémamegoldó stratégiáihoz, de azért az előbb magam is elcsodálkoztam, hogy meg bírok enni egy tábla egészmogyorós milkát tíz perc alatt.

Feelings are intense, words are trivial

2011. április 7. 11:17 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kaja

Mondjuk amikor sétáltam hazafelé a napfényben, két kézzel magamhoz ölelve cipeltem a kölcsönkapott csillivilli kávégépet és a fülhallgatómban Tori Amos épp azt énekelte, hogy all I ever wanted, all I ever needed is here in my arms, akkor azért kicsit megálltam röhögni.

Happiness comes in small doses folks

2011. április 1. 9:38 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Kaja

Először is, bementem reggel dolgozni, és közölték, hogy többet nem lesz kávé az osztályon, mármint az a fajta rendszer, hogy beadunk pénzt a közösbe, abból veszünk kávét, amit a presszó típusú géppel megfőzünk, az megszűnik, aki akar, hozzon be magának nescafét és melegítsen vizet és igya azt, ettől teljesen kiborultam, és könnybe lábadt szemmel közöltem, hogy én akkor nem fogok ide bejárni, mert azt nem várhatják tőlem, hogy bejárjak egy olyan helyre reggelente, éveken át, ahol nincsen kávé és bár vészhelyzetekben nagy segítség tud lenni a nescafé 3 az egyben, azért azt nem gondoljuk komolyan, hogy életvitelszerűen fogyasszam. Úgy eldöntötték nélkülem, hogy meg sem kérdeztek. Halál komolyan megfordult a fejemben, hogy átkérem magam másik osztályra, ha itt ilyen team van, akik még a kávéban sem tudnak megegyezni. Mindegy, ezt előadtam drámaian, akkor megegyeztek egy alternatív megoldásban, úgyhogy egyelőre lesz kávé. Nem, nem gondolom, hogy ebben bármi kóros lenne, az ember ragaszkodjon az élet apró örömeihez, ami esetemben normális kávé reggelente. Ööö, két normális kávé, mert egyet iszom otthon, egyet bent. És persze, kibírtam volna, ha megszűnne a benti kávé, mindazonáltal ne legyenek illúzióink, onnantól nem lettem volna kedves azokkal, akik ezt tették velem.

Másodszor meg írtak az Illytől, hogy lehet, hogy küldenek egy Francis Francis X7-est, persze, csak egy hétre kipróbálásra, but still. Gyanítom, hogy ez ugyanaz a trükk, amikor a dealeredtől megkapod az első adagot ingyen, utána úgyis kialakul az olyan mértékű sóvárgás, hogy megveszed magadnak az anyagot akármennyiért. Persze, elképzelhető, hogy túl sokat foglalkoztam az addikciók szakirodalmával az utóbbi napokban, de azért magamat ismerve gondolhatjuk, mekkora sírás lesz a vége, amikor majd vissza kell adni. Kivéve persze, ha nem tetszik, végülis még csak képen láttam. Meglátjuk.

További nehézsége az életnek, hogy nem lehet sós uborkát kapni, mégiscsak meg kellett volna vennem Bécsben a piacon, és így mit fogok adni a bloggereknek, amikor jönnek hozzánk nyolcvanas évekbeli grúz scifiparódiát nézni? Sajnos nem lehet kapni jó uborkát sem, mert nem most van az uborkaszezon, így el sem tudom készíteni, bár egyszerű. Hogyan fogunk így sós uborkát harapni a vodkához a keleteurópai panelrengetegben. És gondoltam még, hogy csinálok grúz töltött lepényt, azaz hacsapurit, de kiderült, hogy ez az az étel, amit még chiliesvanilia is elrontott, ráadásul egy egyszerű étel, én pedig sosem tudtam egyszerű ételeket elkészíteni, emlékezzünk csak a sztrapacskámra. Mindegy, max kapnak sonkás zsömlét, az még megy.

Szerinted a presszógép az magyar?

2011. március 30. 9:30 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás Kaja

Kép innen. És azt tudtátok, hogy az Illy céget bizonyos Illy Ferenc könyvelő alapította, miután hazajött az első világháborúból? Pechünkre Trieszt addigra már Olaszország lett, ezért onnantól Francesco. És (update) mint olvasónktól megtudtuk, a hazai Illy-nél jelenleg is dolgozik Ferenc távoli rokona. (Nem, nem fizet nekem a reklámért az Illy, sőt, még egy kávégépet se küldtek tegnap óta, csak gondoltam, ez érdekes trivia.)

Mostan színes kávégépről álmodom

2011. március 29. 22:22 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás Kaja

Az a helyzet, hogy amikor a szexuális diszfunkciókról szóló oktatóanyagot írtam, akkoriban pajzán gondolataim voltak állandó jelleggel, most meg egy pár napja az addikciókról kell írnom, és azóta rajtam van teljesen az addikció pokla, mindjárt elmesélem, mi módon, csak először még annyit, hogy a harmadik téma, amiről írnom kell, az a pszichózis lesz, nem tudom, bekattanok-e majd, vagy mi várható.

Tehát elkezdtem írni az addikcióról szóló anyagot, és akkor mintegy másfél óra után azt vettem észre, hogy megőrülök csokoládéért és mindjárt felállok a munkahelyemen és kimegyek a boltba és veszek huszonöt tábla mogyorós milkát, szerencsére ekkor bejött Tudós fedőnevű kollégám, behozott egy hatalmas doboz Merci csokit és adott belőle egyet, majd közölte, hogy a többit most ismeretlen helyre rejti a szobájában. Végül hatalmas szenvedés árán legyőztem az ellenállhatatlan késztetést, hogy átkutassam az összes fiókját, és csak forró csokikat ittam az automatából, amit amúgy sose szoktam. A craving-en (sóvárgás) kívül a másik érdekes jelenség, hogy a függőknél a függőséggel kapcsolatos tárgyak, helyek (conditioned cue-k)  is kiváltanak kondicionált válaszokat, és ez lehet droggal ellentétes vagy drogszerű válasz is. Mondok egy példát, junkie meglátja a tűt, azonnal elvonási tünetei lesznek, a másikra példa, hogy junkie meglátja a tűt, azonnal a heroinhatásra távolról emlékeztető, csak persze sokkal enyhébb tünetei lesznek, némi jutalomérzéssel párosulva. Ezzel kapcsolatosan azt vettem észre magamon, hogy szeretem a fitnessterem honlapját nézegetni, valamint a naptáramban mindig papíron is benne van a jövő heti órarend, és néha kinyitom és csak úgy megnézegetem és ez némi jutalomérzéssel párosul. Drogszerű válasz. Ma pedig az történt, hogy kaptunk ajándékba külföldiektől zselécukrot, és zseléaddikt lettem azóta, pokol, egész nap csak a zselére tudok gondolni, ott van kint a zselé a konyhában a kis dobozában, kell nekem a zselé. Még több zselé. És mi lesz, ha elfogy?? Honnan fogunk utánpótlást szerezni, amikor ez külföldi zselé?? Hatalmas önuralomról teszek tanúbizonyságot. Komolyan.

Egyébként jól vagyok, 29 napja nem veszek ruhákat, és igazából egy biciklire vágyom mostanában. Meg persze megőrülök egy piros Francis Francis X7-esért, de ebben végképp semmi kóros nincsen.

Just like the rest of human race who've done it without complaining all the way

2011. március 26. 17:14 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kaja

Az elmúlt egy hónapban egy fokkal kevesebb munkám volt az osztályon és ehelyett olyanokat csináltam, hogy munkaidőben csináltam posztert kongresszusra, meg munkaidőben értelmeztünk adatokat meg olvastam cikkeket meg írtam a következő cikkünket (ez is a munkám része, nem azon lelkendezem, hogy fusiztam munkaidőben, hanem, hogy munkaidőben végezhettem a munkámat és nem kizárólag otthon hétvégén), mindenesetre a végére egész jól lettem és megszerettem az embereket, mint olyat. Nahát, ez fog most elmúlni jövő hónaptól ismét egy átmeneti időre. (Mert áprilisban sokkal többet kell dolgoznom, mint márciusban és mint amennyi a normális lenne). Kár. Amikor pénteken délután gyalog mentem a mozgásterapeuta képzésre, hátizsákomban frissen vásárolt kelesztetlen krumplispogácsa a grúz pékségből* meg Cserpes karamellástej, gyalogoltam a Dunaparton a napsütésben és bár az mp3 lejátszóm egy ideje elromlott és csak random sorrendben hajlandó számokat lejátszani, most egészen klassz kis playlistet állított össze nekem, már egészen emberformának éreztem magamat. Jó lenne, ha valahogy szervezettebb, átláthatóbb lenne a munkám, nem az, hogy kevésbé sokrétű, mert szeretem, ha sokrétű, hanem mégis kevésbé kiszámíthatatlan lenne a rendszer és kevésbé kibírhatatlanul kiszámíthatatlanok a benne élő emberek. Hát, ez asszem nem itt lesz és nem mostanában.

Mindenesetre a rinyálást azt még február végén befejeztem. Ugyanis akkor épp rosszul éreztem magam, mivel nagyon sokat dolgoztam és nem volt pénzem, se időm, és mindenfélével frusztráltak a munkahelyemen, és nagyon szerettem volna együttérzést kapni az emberektől, ezért mindig panaszkodtam, hogy sajnáljanak. Együttérzést, sajnálatot, akármit, nekem az esett volna jól, hogy azt mondják: "ó, te szegény, ez valóban nagyon nehéz lehet". Ezt az emberek nem mondták soha. Ehelyett olyanokat mondtak a panaszkodásomra, hogy mit sírok, másoknak sokkal rosszabb, meg hogy teljesen alaptalanul sírok, hiszen mindenem megvan, nem is igaz, hogy nincs pénzem, hiszen most voltam Londonban, arra bezzeg volt, akkor biztos van is,  teljesen jogosulatlanul érzem magam rosszul, amikor egészséges vagyok és olyan munkám van, ami érdekel, nem aktákat tologatok, tessék ennek örülni, valamint én tehetek arról, hogy most itt vagyok, hiszen én választottam ezt a szakmát, ezt a várost és ezt a munkahelyet is, akkor meg ne sírjon a szám, illetve megharagudtak rám és nehezteltek, amiért panaszkodom ahelyett, hogy az ő panaszkodásukat hallgatnám együttérzőn, vagy vicces történeteket mesélnék.

Mindenkit a bajaimmal traktáltam, abban a hitben, hogy ha eleget és elég súlyosan és meggyőzően panaszkodom, akkor majd meg fognak sajnálni és meg fognak vigasztalni és együtt fognak érezni. Hát nem. Akkor egy darabig azon dühösködtem, hogy manapság már kiveszett az emberekből minden együttérzés, people, what a bunch of bastards, bezzeg amikor zokszó nélkül higgadtan dolgoztam és szemem se rebbent, akkor jó volt velem lenni, de amikor panaszkodom, az már nehéz, mi? Köcsögök. Aztán meg azon szomorkodtam, hogy velem eleve sose éreznek együtt a mégoly jó szándékú emberek sem, mert vagy nem látszik rajtam egyáltalán, hogy szarul vagyok, vagy valahogy rosszul prezentálom, nem vált ki együttérzést, nem tudom olyanformán előadni, csak hiteltelenül vagy idegesítően. Ez egy képesség(hiány), valamiért képtelen vagyok felkelteni az emberekben azt a motivációt, hogy meg akarjanak vigasztalni, hiába jártam 150 óra önismeretbe, ez nem lett meg. Aztán valamikor rájöttem, hogy felváltva dühös lehetek én magamra, amiért nem tudom az emberekből kinyerni az együttérzést, illetve rájuk, amiért nem adják ide, de az eredmény mégiscsak az, hogy nincs és kész, és akkor valahogy felfogtam ezt és abbahagytam a rinyálást. Ha nem lehet pisztáciafagyit kapni, akkor akárki is a hibás, a vége csak az, hogy nincs és kész. Nem lehet kapni. Nincs, hát nincs, akkor nem eszünk pisztáciát. Erre így rájöttem és akkor abbahagytam. Érdekes volt. Kíváncsi vagyok, mikor kezdem újra.

*A grúz pékségnek most lettem még csak az elkötelezett rajongója, olyan krumplispogácsa van, amilyennek én ismerem a krumplispogácsát, az a tömör, sós, lapos kis korong, és egyféle kenyér, az is tömör, lapos, nem morzsálódós, és klassz kicsi diós meg kakaós csiga. Nagyon finomak, olyan igaziaknak tűnnek. Egy nagy kemence van a helyen (Mester utca és Páva utca sarok) és ott süt mindenfélét a fiatalember, és tényleg hajlamos vagyok elhinni, hogy teljesen komolyan ott sütik őket, lisztből, nem fagyasztottból vannak vagy instantból vagy ilyesmi.

Főleg diós

2010. december 23. 15:40 - címkék és kategóriák: Kaja

Na, akkor most már eszek egy kis bejglit.

Negyedik hét

2010. október 2. 15:33 - címkék és kategóriák: Kaja

Lógok még egy kajás poszttal, ami rövid lesz, de összefoglalós. Egy hónapig ettem a Bioséf Ornish nevű diétáját, ami szívbetegeknek és elhízottaknak lehet jó, a klasszikus sok zöldség, sok rost, sok hal, fehér hús iskolát követi, nincs benne fehér liszt és cukor. Csak ebédre ettem az étrendet, bár van belőle reggeli és vacsora is, és így nem fogytam semmit, de ezen nem lepődünk meg, mert pont abbahagytam a sportolást és munkahelyi stresszből kifolyólag sok édességet sütöttem és ettem, főleg este.

A héten ezeket ettem: citromos-fahéjas almaleves, diós csirkemell, zellerrel és paprikával pirítva szója szószban, burgonyapalacsinta zöldséges vörösbabbal, zsírmentes joghurtos gyümölcs apróságok, frankfurti krémleves szójavirslivel, karalábéfőzelék sárgarépában sült jércefasírttal, almában sült tejpuding, bazsalikomos ricottával töltött paradicsom cukkínis spagettivel, zöldséges "samosa" lencseraguval, joghurtos kölespuding. A hét fénypontja a csütörtöki nap volt, az egész hónap legjobb ebédje a ricottával töltött paradicsom cukkinis spagettival, a klasszikus vega friss zöldségből készült bioséfes ételeket idézte, nagyon finom, ropogós, szép, minden tekintetben szuper volt, ugyanígy a desszert is, az almában sült tejpuding, asszem három darab almában sült tejpuding volt benne. Rám is fért, mert a csütörtöki nap munkahelyi stressz szempontjából nagyjából a mélypontnak felelt meg.

Köszi, hogy kibírtátok, köszi a bioséfnek is, ha több pénzem lenne, én akármeddig ezt enném, de ahhoz, hogy saját pénzből ennyit költsek ebédre, sajnos még nem keresek eleget. Ja, az adagokról még annyit, hogy a főételek nem túl nagy adagok, inkább közepesek, viszont a leves és a desszert is mindig elég nagy adag szokott lenni, sose egy szelet süti, hanem inkább kettő vagy három. A honlapon némelyik recept már szerepel, ha valaki otthon akarna ilyesmit főzni.

Főleg a prioritásokkal van néha probléma

2010. szeptember 27. 13:28 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kaja

Például ha tegnap posztert készítettem volna sütőtökös-csokis süti helyett, akkor most nem itt tartanánk.

Harmadik hét

2010. szeptember 26. 17:31 - címkék és kategóriák: Kaja

Továbbra is ornish a bioséftől, kb. semmi se egyezik az elvárásaimmal, a legundorítóbbnak tűnő dolgok eszméletlenül finomak, a finomnak hangzóak meg rosszak, hát az élet az csupa meglepetés, emberek.

Az élet az olyan, hogy van benne indiai kebab csirkéből mentás-joghurtos vitaminsalátával, ez valami saláta meg világossárga színű fasírtnak imponáló gombócfélék, egynek elmegy, a "császármorzsa" fahéjas szilvával-t meg azért rendelem, mert régen szerettem a császármorzsájukat, ami nem császármorzsa (ezért az idézőjel), hanem valami müzlis cucc igazából. Ezen savanyú szilvalekvár van, túl savanyú, túl tömény, túl szilvalekvár.

A keddi nap az teljes egészében a sátáné, de úgy, hogy már reggel nem jön a villamos 15 percig, ezért egymillió fáradt, büdös vagy ingerült emberrel kell utazni és elkések a reggeli megbeszélésről, és ebben a szellemben folytatódik, minden elromlik, nyűg, folyamatosan csörög a telefonom, kopognak az ajtón, az élet megoldhatatlan problémák folyamatossága, amiket mégis nekem kell megpróbálni, és az ebédem is, ami általában megérkezik 11 körül, most egykor ér ide. Van benne laskagombás zöldborsóleves, ezt előre utálom, mert tiszta, átlátszó leves benne úszkáló répával és gombával, pont mint a menzán, ehelyett ízre nagyon finom, otthoni nagyanyám-főzte levesekre emlékeztet. A padlizsán steak pirított fokhagymával, brokkoli krémmel és fényezett karottával kicsit megvigasztal, a padlizsán megsütve krémes és olvadós és van hozzá izgalmas, zöld trutymó meg persze répa. A répa, az egy biztos pont az életben.

Szerdán eszem olyat, hogy rizses laskagombával töltött kellevél sütőtökraguval, ami nem répa, meg hárombab saláta krémes kapor öntettel, ezekről csináltam fotókat is, lásd alább, meglepő módon a ronda, zöldes, babos, kaporszagú, ijesztő babsaláta a díjnyertes, nagyon jó cucc, nem érezni a kaprot, de nincs túlzottan babíze sem, tökéletes.

A csütörtöki kaja a legjobb a héten, rózsaborssal sült csirkemell forró babsalátával, ez csirkedarabkák, klassz babsaláta, és van rajta egy csomó egész hatalmas szemű bors, amik ropognak és kicsit csípősek, klassz. Képünkön. Az aranygaluska vanília öntettel meg olyan, mint az aranygaluska, csak barna lisztből van, de különben semmiben sem különbözik a klasszikustól, és sok és finom.

A pénteket nem szeretem, tandori burgonya háromhagyma chutneyval, ez konkrétan burgonya meg hagyma, én szeretem az egyszerű ételeket, egyszerű ízeket, meg azt is, amikor nem főzik szét a zöldségeket, de a burgonya igenis legyen nagyon puhára főzve, és... legyen szalonnával. Sok szalonnával. A kapros túrólepény meg igencsak karakteres két szelet, az egyiket elajándékozom, nekem ez túl férfias, túl savanykás, túl extra. Az apukám imádná, az pont az ilyesmit szereti.

Alternatively massage into the affected area

2010. szeptember 25. 16:38 - címkék és kategóriák: Kaja

Végső kétségbeesésemben (hogy tudniillik szombat este fél öt van és még nincs se kitakarítva, se kész poszterem a jövő heti kongresszusra) most ehhez nyúltam, semmi extra szokvány étcsoki van benne, de a csomagolás.

For immediate relief of: Chocolate Cravings, Lovesickness, Exam Pressure, Mild Anxiety and Extreme Hunger.
Directions for use: Tear open wrapper, break off desired dosage and consume. Alternatively massage into the affected area. Repeat dosage as required until finished. If symptoms persist consult our local confectioner.

Második hét

2010. szeptember 20. 14:02 - címkék és kategóriák: Kaja

Második hete eszem az ornish-diétát, most egy csomó levest rendeltem és nagyon jók voltak mind, nagy adag, finom, forró, őszi levesek.

A szilvaleves rizstejjel az finom, savanykás-fahéjas-fűszeres, lilás színű leves volt, amivel kapcsolatban az az élményem, hogy a kezelőben ettem meg, valami megoldandó osztályos problémáról beszélt nekem a személyzet, én pedig egyszerűen képtelen voltam másra figyelni, mint a csodálatos szilvalevesemre. A sütőtökleves hasonlóképpen csodálatos volt, mondjuk én alapból imádom a sütőtököt. A vörösbableves burgonyával meg semmi extra, teljesen korrekt bableves.

Ettem olyanokat, hogy zsályával párolt préselt lazac, brokkolival és kelvirággal, erről nincs kép, aztán babos tönkölygaluska zöldséges töltött karalábéval (ez sok, barna nokedli sok, vörös babbal összekeverve, meg egy franciasalátaszerű zöldségekkel töltött karalábé), vargánya ragu barnarizzsel és párolt zöldségekkel (1. ábra), négyszínű rizottó tofusülttel (2. ábra), sajnos a lila színű rizzsel sikerült leennem drapp szoknyámat, valamint csirkemellel töltött paprika zellerpürével, paradicsommal. Ez utóbbihoz nem jutottam hozzá olyan könnyen, mert pénteken szabadnapos voltam, és ezért felhívtam őket, hogy ne a munkahelyemre, hanem az otthonomba szállítsák a cuccot, ami tavaly klasszul működött, idén viszont megígérték, majd kivitték a munkahelyemre, majd nagyon sokszor bocsánatot kértek. Azt hiszem, ha rendes ügyfél lennék, ki tudtam volna szedni belőlük valami kedvezményt, de így nem nagyon volt ötletem, mivel fejezhetnék ki irányomba a bűnbánatot.

Két édességet ettem a héten, azokat mindig imádom, brownie meggyel és barackkal-t, ami három nagy szelet, nagyon csokis brownie volt friss meggyel és nektarinnal, és mákos-joghurtos lepényt, ami meg két szelet lepény (az édességekkel úgy látszik nem fukarkodnak), tömény mák. Összességében teljesen meg voltam elégedve a heti ételeimmel, a pénteki szállítást leszámítva, de az meg nem a Séf, hanem a szállító cég hibája amúgy is.

Első hét

2010. szeptember 12. 13:49 - címkék és kategóriák: Kaja

Ez az a bejegyzés, ahol a kajákról írok, mindjárt, csak először magyarázat. A bioséf eredetileg vegetariánus konyha, én viszont húsos ételeket ettem, a rejtély megoldása pedig a séf új fogyasztó és szívvédő diétája, amit az Ornish fedőnevű diétás módszernek megfelelően állít össze. Én személy szerint nem vagyok semmilyen diétás módszernek elkötelezett híve, ebben csirke van meg hal meg zöldségek, amiket szeretek, aki bővebben szeretne olvasni a diéta mibenlétéről, orvosi alkalmazásáról, az fáradjon errefelé. A honlapon egyébként annyi az izgi, hogy regisztrációkor meg kell adni az ember testsúlyát, mennyit mozog, meg még pár adatot, ez alapján a rendszer kiszámolja a heti tápanyagszükségletet, és amikor rendelem az ételeket és sorban kattintgatom be, hogy melyiket kérem, akkor oldalt mutatja több színes csík, hogy az eddigi rendelés mekkora részét teszi ki a heti megengedettnek. Teljes napi étrendet lehet rendelni hat napra, amiből én csak kétharmad ebédet szoktam (főétel plusz egy valami) öt napra, ez a heti megengedett zsír és szénhidrátbevitelem töredékét szokta mutatni, az élelmi rost bevitelemnek viszont elég nagy %-át, ez jó. Olyan nem történt, hogy többet akartam volna rendelni a heti megengedett zsíradagnál, úgyhogy akkor nem tudom, mi történik, kigyullad-e egy piros lámpa, megszólal egy riasztó vagy kommandósok veszik körül az épületet.

Kezdjük azokkal, amik tetszettek. Ettem kókusztejben párolt tilápia filét thai zöldségekkel, ez nagyon finom, nagyon puha, nagyon omlós hal volt, egy marék csíkokra vágott, kicsit csípős zöldséggel, szerettem. A legfinomabb a héten a pénteki kaja volt, amit úgy hívtak, hogy "Tökfőzelék" tökmaggal pirított csirkemellel, én a tökfőzeléket utálom és utoljára szerintem oviban ettem, amikor felettem állt a dadusnéni és hiába sírtam, esélyem se volt, megjegyzem, a gyermekkori traumatizáció rengeteg mindent okoz az ember személyiségében a későbbiekben, most olvastam nyomtattam ki erről számtalan cikket, de ez mellékszál. Tehát arra gondoltam, kaland az élet, hátha az idézőjel javít valamit a tökfőzeléken, vagy éppen azt jelzi, hogy nem is tökfőzeléket értenek alatta, hanem steakburgonyát vagy csokoládéfagylaltot vagy egy piros sportautót. Párolt, zöld színű zöldségcsíkokat (gondolom, tök, de mivel évtizedek óta nem ettem sütőtökön kívül más tököt, így nem lehetünk benne biztosak) értettek alatta kevéske fűszeres lében, meg puha csirkemelldarabkákat tökmagba forgatva. És ettem olyat is, hogy padlizsános mini pizza ruccola krémmel, ami kis, barna tésztakorongocskákat jelentett padlizsánkrémmel a tetejükön, meg zöld trutyit, meg is kaptam a magamét a nézelődőktől ("az meg mi, kakispogácsa?"), de igazából finom volt. Némelyik étel mellett volt egy kevés jégsaláta is, holott benne sem volt a nevükben, ezt örömmel üdvözöltük. Volt még csirkemellel töltött padlizsán kelvirágpürével és sárgarépával (képünkön, értelemszerűen a kelvirágpüré a furcsa színű Dolog, ami nem a padlizsán és nem a répa),

valamint parajos gnocchirolád paradicsomos laskagombával és parmezánnal, amelyet kényszerítő erejű logisztikai és pszichológiai nyomásnak engedelmeskedve nekiadtam a Filozófusnak (képünkön) (nem a Filozófus, a rolád). Konkrétan az történt, hogy ügyelet utáni szabadnapon voltam, ezért kimentem ebédelni a városba Alaine-nel egy meg nem nevezett olasz étterembe, ahol elképesztően finom ruccolás raviolit ettem és elképesztően finom tejeskávét ittam, miközben megbeszéltük az életünket, de ez mellékszál, utána még visszajöttem a munkahelyemre. Itt szomorkodott a Filozófust délután fél háromkor úgy, hogy még nem volt ideje ebédelni, és ugyan eredetileg haza akartam vinni a kaját vacsira, megesett rajta a szívem, nekiadtam, és alaposan megfigyeltem, milyen érzelmeket tükröz az arca, amíg eszi. A görbe nagyjából három szakaszra volt osztható, 1. megtudja, hogy kaját kap, öröm, meglepetés, 2. elkezdi enni, fintorgás, undor, csalódottság, amelynek verbálisan is hangot ad "én ettem már gnocchit és az nem ilyen volt", "miből van ez, nyers kukoricadara?", "és ez mi ez a zöld, valami csíra?", majd fokozatos átmenettel értük el a harmadik szakaszt, 3. derűs, megbocsátó arckifejezés, "végül is meg lehet ezt enni, ha az ember már megszokta", "te, ez nem is rossz" - kijelentésekkel.

A héten egy alkalommal rendeltem levest, amit szintén a Filozófus evett meg, fahéjas szilvalevesről van szó, próbáltam győzködni, hogy szerintem azt meg kell melegíteni és forrón kell tálalni, hogy fűszeres illatával felidézze a kandalló / a nyár melegét esős őszi délutánokon, de ő ragaszkodott hozzá, hogy a gyümölcslevest hidegen esszük. Azt mondta, finom, csak az anyukája nagyobb darab szilvákat szokott bele tenni. A többi napokon meg édességet rendeltem, mivel imádom az egészséges bioédességet, tudjátok, amiben nincs sok cukor, viszont annál több méz meg barna liszt. Volt tiramisu ricotta krémmel, meg banánfelfújt szederöntettel (képünkön),

meg zabpehellyel töltött körte fahéjöntettel, ezek mind hibátlanok voltak, és volt a Coco-Kamut, amiről nem tudtam, micsoda, nos, ez kókuszreszelékkel kevert madáreledel volt, nem tudom, minek rendeltem meg, amikor utálom a kókuszt, a tökfőzelékes napon történt, úgy látszik, feszegetni akartam a határaimat. Sajnos, túl kókuszos volt és túl bio. Később utánanéztem, a kamut az egy magyar település, ahol tréfás kedvű honfitársaink parkot neveztek el az index.hu-ról, valamint egy ősi búzafajta. Sejthettem volna.

A fotókat én csináltam, ezért nem túl profik, de legalább a valóság van rajtuk.

A Maslow-piramis egy alsóbb szintjén eközben

2010. szeptember 6. 18:28 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás Kaja

Arra is gondoltam, mi lenne, ha eladnám a halhatatlan lelkemet az ördögnek, vagy legalább némi reklámfelületet, de aztán eszembe jutott az ördög ellentéte: a Séf, és írtam neki, hogy mi lenne, ha megint küldene nekem kaját ugyanúgy, mint rég. Mert az annyira klassz volt, lehetett mindig izgulni, hogy vajon miféle Dolog lesz a dobozban aznap, és ennyi öröm hadd legyen már az életemben, ha már ruhákat nem vehetek (ld. alább). Időközben megváltozott a menzánk és munkába állásom első mintegy hat évétől eltérően már nem eszem minden nap rántott halat, mivel nincsen minden nap rántott hal, helyette egyre kisebb, hidegebb, vékonyabb és ízetlenebb grillezett csirkemellet eszem minden nap és az egyetlen jutalom sivár ételem mellé az egyadagos Hellman's majonéz, de már azt is unom. Szóval durva dolgok jönnek, a hétre olyanokat rendeltem, amiknek a nevét se értettem, sőt, volt olyan, aminek a nevében szereplő szavakat sem. Minden héten egyszer írni fogok arról, hogy mit ettem a héten, négy hétig, az összesen négy bejegyzés, erre lehet számítani. Ha rossz lesz, megírom, hogy rossz, nyugi, nem része a dealnek, hogy csak dicsérek.

A ruhákkal meg az van, hogy a tavalyi sikeren felbuzdulva (ahol "siker" alatt azt értjük, hogy egész ősszel ugyanabban a Zsuzsinénitől örökölt fekete kardigánban vonszoltam magam borzalmas depressziósan egyik kilátástalan perctől a másikig) idén is arra gondoltam, hogy majd szeptember 1-től három hónapig nem veszek ruhákat. Aztán rájöttem, hogy ezt nyilvánvalóan képtelen leszek kivitelezni a Zöld Felső (ld. alább) miatt, és az ember ne tegyen olyan fogadalmakat, amiket majd nyilvánvalóan nem tart be, mert annak a vége szenvedés és meghasonulás és hová vezetne az, ha annyi félkézzel legyűrt szakmai, pszichoszociális, valamint inter-, intra- és extrapszichés konfliktus után végül egy kötöttpulcsi miatt kellene visszamennem költséges és elhúzódó pszichoterápiára, ezért némiképpen módosítottunk a szabályokon.

A mögöttes ideológia a szokásos, a ruhagyártás rengeteg széndioxidot termel, meg kell menteni a bolygót, véget kell vetni a pazarlásnak, meg kell tanulnom hűségesnek maradni a régi ruháimhoz és meg kell tanulnom, hogy az élet nem úgy működik, hogy ha megunod, akkor lecseréled. Hogy ha elkopik, akkor huss, beleszeretsz egy másikba, a régit meg kidobod. Bla, bla, bla, igazából spórolni akarok, de sokkal könnyebb, ha van hozzá ideológiám is, mert maga a pénz az sajnos a legnagyobb erőfeszítéseim ellenére is csupán akkor érdekel, ha hirtelen megcsappan.

És nagyjából idén tavasszal vettem észre, hogy alig vannak a boltokban és az utcán sötétzöld cuccok: minden évben megvan, melyik szín hiányzik a palettáról, most épp ez. Azonnal elkezdtem akarni sötétzöld hosszú ujjú kötött felsőt, azt az igazi klasszikus sötétzöldet, amilyen színű szerintem a szerda (sokat segítettem, tudom). Persze, nyáron nem lehet kötött felsőt kapni, meg nem is nagyon vettem ruhákat, mert vagy annyit dolgoztam, hogy időm sem volt, vagy szabin voltam és kiegyensúlyozott, és nem volt szükségem semmiféle kényszeres önjutalmazásra. Mire észbekaptam, augusztus 30 lett, és a hátralévő két napban nem volt elég időm keresgélni a zöld felsőt, és csak peregtek az órák és közeledett a szeptember elseje, amikor bezárul a kapu és már nem vehetek ruhákat, uramisten, elviselhetetlen volt a feszültség!!! és akkor döntöttem. A szeptember 1-től számított 3 hónapig nem veszek mást - azaz sem ruhákat, sem táskákat, sem ékszert, sem sálat, pulcsit, nejlonharisnyát, sem csudacsuda gyöngyöket - csak zöld felsőt. Ha megtalálom a Zöld Felsőt. Ez fog következni.

« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb