Red hot

Készítettem magamnak kimchit az alábbi videó alapján, és annyira brutálisan csípős lett, hogy nem bírom megenni. Vagyis, három-öt falatot bírok, aztán sírva fetrengek a földön, aztán elszántam eszem még három-öt falatot, majd tovább sírok.

Öregszem.

Így kezdődik

Nyami!!! Amúgy fogalmam sincs, milyen lesz, még sose csináltam, de egyszer ittam fenyőszörpöt a Ráspiban és az jó volt, és amúgy is szoktam néha elrágcsálni fenyőtűt, és annak az ízét is szeretem, szóval meglátjuk.

Különféle kihívások

Csináltam eperszörpöt, ami nyilván hülyeség, mert még nincs az epernek szezonja, és 500 Ft egy kiló görög eper a piacon, 1200 Ft egy kiló magyar, valamint számtalan határidős feladattal vagyok elmaradva (story of my life), de betegállományban vagyok még hétfőig és ki akartam próbálni az eperszörpöt, és egyébként sem takarékossági megfontolásokból főzök be, hanem ez a költséges hobbim. Megfelelő körültekintéssel és aprólékos gonddal azt a receptet választottam ki, amelyiket elsőre dobta ki a google. Felerészben magyar, felerészben görög epret használtam, plusz cukor, négy üveg szörp lett, így 500 Ft-ra jön ki egy üveg, és még ez is sokkal olcsóbb, mint egy jobbfajta bolti szörp. Még nem tudok beszámolni, milyen lett, most van dunsztban.

Most pedig megpróbálok hajat mosni úgy, hogy ne érje víz a szememet. Amúgy mondtam már, mennyire kurva jó két szemmel látni? Élvezzétek ti is.

The trouble with eating Italian food is that five or six days later you're hungry again

Ezenfelül, mert az élet egy folyamatos örömforrás, voltam főzőtanfolyamon is a Makifood főzőiskolában, azzal kapcsolatban pedig az a disclaimer, hogy ingyen mehettem oda, hogy cserébe írjak róla a blogomon. A Lucia is volt ugyanebben a főzőiskolában valami furcsa japán... valamin, de én akkor nem értem rá, így én az olasz tanfolyamra mentem, úgyhogy képzelhetjük a meglepődésemet, amikor pontosan ugyanazok a nyers rákok vártak tisztításra, mint amiket ő is tisztított. Eleinte kissé nyűgös is voltam, mert egyrészt álmos voltam, másrészt úgy tűnt, a séf, aki egy olasz fickó, maga is álmos, és semmi kedve főzni, és nekem se volt. Ráadásul félig angolul, félig magyarul elkezdett minket faggatni arról, hogy mit tudunk az olasz konyháról, mi a különbség az észak-olasz és a dél-olasz ízek között, én meg semmit sem tudok. Meg is mondtam, hogy semmit nem tudok, de nem küldtek haza.

Azért itt elmondom az Olaszországgal kapcsolatos kulináris élményeimet. Első. Kiskoromban (13 körül?) egynapos buszos utazás Tarvisióba, ahol egy piac volt, ahol olcsó bőrkabátokat árultak. Kaptam bőrkabátot, meg totál lenyűgöztek a hegyek, mert azelőtt még nem láttam akkora hegyeket. A Magyarországról magunkkal hozott szendvicseket ettük. Másodszor Velencébe utaztunk anyukámmal meg húgommal, szintén egynapos buszos kiránduláson. Velence szép volt, és hazafelé megálltunk valami beachen is egy félórára. A Magyarországról magunkkal hozott szendvicseket ettük. Kétszer utaztam Alitaliával, egyszer New Yorkba, egyszer pedig Athénba, mindkét alkalommal Rómában szálltunk át, New Yorkba menet elvesztették a csomagunkat, de három nappal később megérkezett. Nem emlékszem, milyen kaját adtak a gépen. Egyszer pedig 3 napot töltöttünk Nápolyban húgommal, amikor is végig szakadt az eső, ettünk valami felejthető pizzákat, meg egy túl édes csokifagyit, azonban ide kapcsolódik az egyetlen valamirevaló olasz ételélményem, az pedig a szállásunkon kapott reggeli, amit a két nagyon kedves homoszexuális tulajdonosfiú szervírozott és az almatortát ők maguk sütötték.

Összességében, nagyon szeretem az olasz konyhát, a tésztákat, a rizottókat, a pesztót, mindent, amiben bazsalikom, rukkola, paradicsom vagy sajt van, de hogy nem az olaszoknál szerettem meg, az biztos.

Ezután elkezdtünk főzni, és elég hamar belejöttünk. A séf is, meg mi is. A menete az úgy történt, hogy a séf, akit amúgy Patricionak hívnak és mexikói, megcsinálta a receptet nagyon kis adagban, mi megkóstoltuk, aztán párokban elkészítettük magunk is a rendelkezésre álló hozzávalókból. Az első fogás csillis garnélarákok voltak, úgyhogy hamar azon kaptam magam, hogy nyers rákot pucolok. A rákokat azután megsütöttük olívaolajon, fokhagymával, chillivel meg tejszínnel, és megettük. Patricio azt mondta, hogy ez a nagymamája receptje. Elég finom lett. Nem tudom, most akkor olasz vagy mexikói-e a nagymamája, de a rákok szempontjából ez végülis mindegy volt már akkor*.

Ezután pesztós-kecskesajtos pirított kenyeret készítettünk, na, az annyira finom volt, hogy azért már önmagában érdemes volt odamenni. Mondom, én imádom a barna kenyeret, az olívaolajat, a bazsalikomot, a rukkolát és a kecskesajtot, és ezen nagyon nem is volt más. Némi fenyőmag. Nagyon fincsi volt és fél perc alatt kész.

Utána még főztünk gombás rizottót, ahol Hajnalka, aki eljött velem, rengeteg újdonságot tudott meg a rizottókészítés fortélyairól, ami azért meglepő, mert ő rendszeresen és igen profi módon főz rizottót, de úgy, hogy húsleves alaplét használ hozzá, amit ő maga főz húsból és fagyaszt le önkezével kis adagokban a rizottóhoz. A rizst az olaszok al dente eszik, ezen elég sokat röhögtünk, hogy tudniillik Patricio szerint már rég készen volt a kaja, de mi még mindig azt mondtuk rá, hogy nyers, a mi verziónkra meg ő fintorgott, mert szerinte túlfőztük. Amúgy mind a kettő nagyon finom volt, mondjuk amiben ennyi vaj van meg parmezán, ott sem lehet szerintem nagyot hibázni. És volt még kukoricadarából készült palacsinta szárított paradicsommal és sajttal, az sem volt rossz. De a második legfinomabb dolog a kecskesajtos szendvicskék után a limoncello krém volt, ezt mi már nem főztük meg, hanem csak Patricio elkészítette nekünk, megmutogatta, mit hogyan kell, majd elfogyasztottuk. Isteni volt.

A recepteket megkaptuk kinyomtatva, a kajákat többségében megettük, bár mindet nem bírtuk felfalni. Összesen 3 órás volt a program, ezalatt megfőztünk 5 receptet, ezek közül néhányat kétszer (mert egyszer Patricio, egyszer mi). A séf jó fej volt és aranyos, csomót viccelődött, de azért odafigyelt, hogy mit művelünk, megdicsért, kijavított. Angolul beszélt többnyire, vagyis félig magyarul, kb. "és amikor olívaolaj forró, then you put gomba in it, and after that you add some tejszín". Két asszisztens csaj volt jelen, akik többször felajánlották, hogy tolmácsolnak az angolul nem tudóknak, de erre nem volt szükség, mert mindenki tudott a jelenlévők közül.

A BGF tankonyhájában volt mindez, ami meg tényleg úgy néz ki, mint az akciófilmek üldözős jeleneteiben a konyhák. És tök jó nehéz fém serpenyők vannak, olyanok, amikkel ha leütsz valakit, az tényleg elveszti az eszméletét. Nem, ezt nem próbáltuk ki.

*Lapzárta után megtudtuk, hogy Patricio félig olasz, félig mexikói, így feltehetőleg mindkét országból van nagymamája.

Of course there they'd just call it food

Haladok az ügyintézéssel, nem éppen zökkenőmentesen, ám annál kalandosabban. Már sírtam is. Nem írhatok még erről, babonából, mert még nem zárult le (mármint még nem jutottam el addig, hogy összegyűjtsem a szükséges papírokat ahhoz, hogy beadhassam a fedezetcsere-kérelmet a banknak), és addig nem kiabáljuk el. De majd elmesélem, kaland és izgalom, vér és könnyek, bonbon és cicák, szerelem és intrika teszi feledhetetlenné a kafkai fordulatokban és tarrbélai reményvesztettségben bővelkedő, ízig-végi keleteurópai ügyintézésünket a Sárkány és a Világvége zaklatott évében.

Azonban most a koreai kifőzdéről fogok mesélni, ami olyan klassz élmény volt, hogy egy hétig arról beszéltem (múlt szombaton voltunk ott ebédelni), mégpedig azért, mert pontosan olyan volt, mint amilyennek elképzeltem és minden várakozásnak megfelelt. A Zichy Jenő utcában van, néhány asztalos, kicsi hely, két főből álló személyzet, akik közül az egyik egy koreainak látszó Néni, szerintem ő főz is. A berendezés igazán autentikus ázsiai kajáldahangulat művirágokkal meg aranyszínű szerencseállatokkal.

A mellettünk lévő asztalnál egy középkorú pár ül, akik mindent igen részletesen elmagyaráztatnak maguknak (mi miből van, mi mekkora, lehet-e nagyobbat / kisebbet / kétfelé osztva / máshogy kérni), a Néni mindent elmagyaráz, úgyhogy nekünk már nincs is kérdésünk. Kérek kimchi levest, mert szeretem a kimchit és leves formájában még nem ettem (a kimchi csípős káposztasaláta, jellemzően kínai kelből, és nem tudom, eredetiben savanyított-e vagy sem, én ettem már erjesztett és sima káposztából készítve is). Többféle kimchi leves van, attól függően, hogy mi van még benne a káposztán kívül. A férjem húsos táskákat kér előételnek, ez amúgy szerintem mindkettő főétel, de mi éhesek vagyunk és sokat tudunk enni. Az ételek előtt a Néni kihoz négy kis tálkában zöldségeket, amik között van retek, kétféle káposzta, és valami, ami szerintem édesburgonya. Még meg se ettük őket, már kapunk levest és húsos táskákat, a leves nagyon csípős és savanyú, nagyon finom, hatalmas adag, hősiesen megeszem az egészet, a húsos táskák pedig nem túl szimpatikusak nekem, de azok is nagyon finomak, fűszeres húsdarabkákkal töltve. Másodiknak rizses ételeket kérünk, amiknek a nevére már nem emlékszem, de valami értelemszerű nevük volt, mondjuk rizs marhahússal és babcsírával, vagy ilyesmi. A férjem az ugyanolyan nevű ételt kéri "kőtálban", az annyit jelent, hogy forró cserépedényben kapja és nincs összekeverve a rizzsel a picike darabkákra vágott nyers marhahús, és egy nyers tojás van a tetején. Kap egy fakanalat, amivel el kell kevernie ezeket és a forró rizsben megfőnek ott helyben. Tényleg megfőnek, cool. A fűszerezése eltér a "megszokott" kínai vagy thai fried rice-okétól, kicsit édeskés, szerintem tamarindszósz van rajta, de lehet, hogy tévedek. Aztán még utánadobunk egy sült banánt és sült fagylaltot. Így néztek ki. Zöldségek, kimchi leves, rizses étel, sült fagylalt.

Ittunk még ginzengteát, jázmin teát, ásványvizet és üdítőt. 1500 és 2000 Ft között van egy főétel, ami valóban kicsit drága, mi ezért klassz, érdekes ételeket kaptunk nagy adagokban, egyszer belefér. És persze, jó, felkapták a helyet a divatos blogok (a Városban és a Chilli és vanília is írt róla), és menő lett, de azért ez továbbra is egy ázsiai ételbár egy parkolóház mellett, nem ötcsillagos étterem, szerintem ne kérjük számon a művirágot meg a helyesírási hibát az étlapon.

Azt még szeretném elmondani, hogy elolvastam néhány kommentet is az előbb a fenti blogok bejegyzései alatt, és mindenki elégedetlen, hogy művirág van, meg hideg van, meg nem is finom semmi, meg elképesztően drága, meg nem is nagy adag, meg ízetlen (!), meg biztos, hogy beteg leszel a nyers marhahústól meg tojástól, meg biztos kutyából / macskából van, és a kutyát meg is verték előtte, hogy jobb legyen az íze. Ez azért elég megnyugtató. Azon gondolkodom ugyanis már több hete, hogy basszus, én régen az a lány voltam, aki mindenféléért lelkesedett, de olyanokért, hogy zenék meg könyvek meg izgalmas idegtudományi kutatások!!!! Izgalmas pszichoterápiás módszerek!!!! Meg nagyon finom érdekes kaják, klassz helyek, és nagyjából bármilyen növény vagy természeti jelenség. És hogy mostanában meg már csak panaszkodom és nem is örülök semminek. Ráadásul pont azon a napon, amikor ügyintéztem és totál reményvesztett voltam, találkoztam az L.-lel, és az L. egyfolytában mindenféléért lelkesedik, most is lelkesedett vagy három koncertért, négy szomorú női énekesért, a hamburgerért (jó, az tényleg klassz volt), a fánkért, a leveses helyért, stb, és még szembetűnőbb volt, hogy én már csak a rosszat veszem észre ebben a szomorú világban. De a koreai kifőzdét imádtam és én a világon semmi rosszat nem vettem észre a felsoroltak közül, ez azért megnyugtató, talán mégsem változtam megkeseredett, kötekedő szipirtyóvá végleg.

Joey: [to Ross] - Forget about Rachel. Go to China, eat Chinese food.
Chandler: - Of course there they'd just call it food.

Sort of stretched, like butter scraped over too much bread

Csináltam vajat, így néz ki. Vettem a piacon tejet, másfél napig altattam (lehetett volna tovább is, de hétköznap már nem érek rá ilyesmivel foglalkozni), lekanalaztam a tetejét, beletettem a habverős robotgépbe 35 percre, és így. Hogyan voltak képesek ezt őseink kézi erővel köpülni, el nem tudom képzelni. A paprika nem saját gyártmány, csak méretaránynak tettem oda, hogy lássátok, mennyi vaj lesz 2 l tejből, hát valóban nem valami sok, viszont nagyon finom, meg bio adalékanyagmentes is.

Je ne regrette rien

Csináltam citromos gyömbérszörpöt, meg ilyen gyömbérszörpöt is, ami igazán durva, az az utóbbi után fennmaradó gyömbérből készült kandírozott gyömbér. Nem, az igazán durva az, hogy elmentem a Culinarisba egész kardamomot vásárolni, és úgy jöttem onnan ki, hogy semmi mást nem vettem, csak egész kardamomot, mennyire komolyodtam meg szerintetek.

Sopronban járt az ősz

A Dömötöriben Mignonbörze van, az azt jelenti, hogy ott, ahol nyáron a fagyik vannak, ott most csak mignon van, 14 féle, de olyanok, hogy sportcsoki ízű meg cseresznyepálinka ízű. Mondjuk a diós a legjobb szerintem, meg a puncsos, ami kerek és szmájli van rajta, a legtöbbön mosolygó arc, de láttam már szomorút meg XD-t is. A Deákban libanapok vannak, a Fő téren forraltboros, a többi részen meg napsütés, köd, és sárga meg piros levelek.

Gyorsan valami adómenteset

Időben ki kellett volna találnom a saját kis egyéni röghözkötős kompenzációmat, ma jöttem rá. Tudniillik az összes valamirevaló fiatal pszichiáter, akivel valaha együtt dolgoztam, azóta nyugati országba disszidált vagy hamarosan fog*, és én biztos tanítottam nekik valamit az ittlétük során, és ennek a gyümölcsét most az angol / német / svéd / norvég / dán főnökeik fogják élvezni. Azt kellett volna csinálnom, hogy mielőtt bármit megmondok nekik, akár szakmai tanácsot adok, akár csak megmondom, hogyan kell kórlapot írni a számítógépes rendszerünkben vagy merre van a lift, akár egyéb, kért vagy kéretlen jó tanácsokat adok a pszichofarmakológia, a pszichoterápia, a sorozatok, vagy az öltözködés témájában, vagy modellértékűen viselkedem bármely fenti tárgykörben, vagy csak annyira szigorúan nézek, hogy ijedtükben elolvasnak valami szakirodalmat, vagy neadjisten kölcsönadom a tollamat, akkor előtte alá kellett volna íratnom velük egy nyilatkozatot, amelyben beleegyeznek, hogy ha az általam nyújtott bármiféle iránymutatás bármiféle részét a magyar egészségügyön kívül fogják kamatoztatni, akkor onnantól küldjenek nekem havi, mittudomén, 50 eurót vagy ezzel egyenértékű koronát vagy fontot vagy <egyéb pénznem>. És akkor csak így éldegélnék a befolyt összegből azontúl. Ezt kellett volna tenni.

Igazából azt akartam írni, hogy tíz perce ezen röhögök.

*Valójában én nem gondolkodom rendszerszinten, csak az egyes emberek szintjén, és a valóságban örülni szoktam, amikor ezek az emberek megtalálják kint a számításukat. Nem szoktam azon gondolkodni, hogy uramisten, mi lesz így a magyar pszichiátriával, mert egyrészt az egy elvont fogalom, másrészt meg, hagyjuk tényleg.

Never win and never lose

Szóval jó kedvem van, már tegnap is gyanakodott a férjem, hogy miért van jó kedvem, amikor PMS-ből kifolyólag most kellene szörnyetegnek lennem éppen, és az idő is rossz. Nem tudom. A munkahelyemen előléptettek, és ennek örülök, meg a férjemet is előléptették, és annak is. Általában nem szoktam örülni az ilyesmiknek, se ünnepelni, se szakvizsgákat, se PhD-t, mert egyrészt ez eleve alap, meg kell csinálni, másrészt számtalan külföldi egyetemen sokkal többet jelent egy szakvizsga vagy egy PhD és nagyobb követelményekkel jár, harmadrészt se pénzt, se szabadidőt, se kertes házat nem adnak érte, negyedrészt mire megcsináltam, már annyira elfáradtam, hogy semmihez se volt kedvem. Vagy mittudomén. Most is tisztában vagyok vele, hogy egy efféle előléptetés, hogy klasszikust idézzek, "kb annyit jelent, mint hogy mennyi követőd van youtube-on", meg azzal is tisztában vagyok, hogy csak egy keleteurópai ország belterjes kis terében sikerült elérnem ezt és külföldön biztos kiröhögnének stb stb, de most ezek mind nem izgatnak, hanem ki is találtam, hogy elmegyünk három napra Lillafüredre wellnesshétvégére megünnepelni, és kész. Még azt is kitaláltam, hogy ma szabadnapos vagyok, de be kell ugranom a munkahelyemre, este meg a kocsmába, és a kettő között a Szabó Ervinben fogok olvasni, klassz lesz, remélem, az egyetemisták ilyenkor még nem kezdenek tanulni és nem nyüzsögnek ott ezrével és hideg sincs.

Meg még azt találtam ki, hogy kb június óta nem igazán költöttem pénzt a külsőmre, mert annyira takarékoskodtam, hogy ki tudjam fizetni a folyószámlahitelemet (ki is fizettem és meg is szüntettem különben, ami klassz), de most már igazán rám férne valami, és mi lenne, ha elmennék a Bamboo Nail Spába, ha egyáltalán megvan még az a hely, egy jó manikűr-pedikűrre. Ezen még gondolkodom, mert azért elég drága. Viszont vettem magamnak egy pár fülbevalót, tök jó kék, az Orsay-ban, 1100 HUF, és mindjárt rossz idő lesz, amit ugyan utálunk, viszont elővehetem a csizmáimat, és tavalyelőtt idegességemben vettem magamnak egy klassz barna bőrcsizmát, tavaly meg protekciósan rém olcsón szereztem egy Ugg-ot, meg van még az, ami már ugyan kicsit rongyos, de pár éve vettem New Yorkban. Most milyen jó életem van, komolyan. És nem beszélve arról, hogy hamarosan átállítjuk az órát, amit imádok, egy órával tovább lehet aludni, amit legalább egy hétig érezni fogok és csodálatos lesz. Továbbra is támogatnám az ötletet, hogy havonta állítsuk egy órával vissza az órát, amíg körbe nem érünk. Valamint vettem magamnak sütőtököt, de már kicsit unom, mert szeptember óta hetente megeszek egy egészet (a férjem utálja), és ezért most kitaláltam, hogy sütök egy olyan süteményt, hogy ennek a tésztája némi beleszórt meggyel, mert se kedvem, se pénzem, se időm áfonyával meg pekándióval szórakozni, viszont meggy van a fagyasztóban, és viszek holnap a kis kollégáimnak. Kicsit leégett az alja, dehát mindegy, ezzel kell beérniük.

Lehet, hogy a D-vitamin használt, amit beszedtem immunerősítési céllal. Ezenkívül C-vitamint, multivitamint, Actimelt, Echinaecea-teát, kamillateát és mézet nyomatok, és nyomatékosan ajánlom az immunrendszeremnek, hogy most már próbálja meg túltenni magát a munkahelyi stresszen végre, és tegye a dolgát. Ma már mintha kezdenének fűteni a lakásban is, úgyhogy lehet, hogy a fagyhalált is elkerüljük. És valamelyik női magazinban meg azt írta a horoszkópom, hogy hallgassak zenét, mert az engem feltölt, és rájöttem, hogy jé, tényleg milyen régen hallgattam, de a régieket már unom, úgyhogy írtam az L.-nek, hogy küldjön zenéket, és küldött is elég jókat, például ilyet. (Természetesen egy nő énekel szomorúan, de ugye nem is vártunk mást.)

Adót vetnek ki a kávéra

Azt szeretném mondani, hogy én szeretem a Hazámat, a magyar nyelv szépségét, a Dunántúl lankáit, a túró rudit és a rinyálást, de ha ezt bevezetik, akkor abban a pillanatban disszidálok Kanadába és vissza se nézek többé.

Semmi különös

Megkomolyodtam különben, a múlt héten, ismét elkezdtem precízen vezetni a bevételeimet és kiadásaimat, naponta elmosogatom az edényt, és minden szempontból csendes, visszafogott életet élek. Minden szempontból ki szoktam meríteni a készleteimet, anyagilag, időben és teherbírás szempontjából is, hát most nem ez van, kímélő életmódot tartok. Sokat alszom, alig nézek tévét. A Filozófus plusz a fele banda szabin van, különben ez egy ilyen közismert paradoxon, hogy jobban lehet dolgozni, ha a kollégák egy része szabin van? Érdekes. A férjem meg elutazott hetekre, így aztán olyanokat csinálok, hogy sült cékla, ő ugyanis nem szereti a céklát, de az hagyján, másfél óráig kell sütni. Igen, hazajövök a napsütötte 10. emeleti panelba, ahol 38 fok van a konyhában, és utána másfél órára bekapcsolom a sütőt, bizony. Azért van a nyár, hogy meleg legyen.

Sleeping keeps you young and beautiful and you don't have to worry about reality

Miután délután fél 1-kor két kávé után még mindig csak félálomban kóvályogtam*, megittam az egyik Húgomtól kapott energiaitalt (1000 mg taurin, 120 mg koffein, 25 mg guarana, 25 mg ginzeng, 50 mg inozitol), hogy majd attól biztos tíz perc alatt kiporszívózok, elmosogatok, teregetek, mosok, kivasalok, hajat mosok és beszárítom, esetleg írok egy-két tudományos cikket** meg megváltom a világot, aztán persze. Semmi nem történt, csigalassúsággal szenvedve elmostam pár bögrét meg a helyére raktam néhány pólót. Kb. mindegyik után leültem pihenni, egy ponton pedig komolyan azon gondolkodtam, hogy lefekszem kicsit délután aludni. Reménytelen eset vagyok-e.

*Munkaszüneti nap van az egészségügyben, a férjem meg Volton.

**Ja, elfogadták az egyik cikkünket, egy olyan régit, ami még A Cikkemnél is régebbi. Vivát, vivát.

Victory shall be mine

Húgom hozott nekem energiaitalokat Londonból. 120 mg koffeint tartalmaznak (a Red Bull 32-t).

Citrom ellen citromfű

Ez lett a citromfűszörp. Mekkora mázli, hogy tavaly Volt-fesztiválkor itt tanyáztak Húgom haverjai, és anyukám nem dobta ki az üvegeket (nem, mi nem iszunk vodkamartinit, hová vezetne az). Ezt a receptet csináltuk, hát, remélem, iható, mert jó sok lett.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy

Ide is írok néha

• Isolde olvas
• Endless
• Filmbuzi
• SamFreud
• Képek

Mások

• agnus
• alie
• anngel
• azigazzy
• ayitidoc
• blogtogon
• brainoiz
• hakkotsuki
• IKL
• kalib
• kardigan
• karlsruhe
• kisfoka
• lamorak
• lobotomia
• maminti
• mollyblooom
• montag
• mra
• nesztelencsiga
• nyulontul
• olga
• pestipucu
• roboman
• savanyúcukor
• suematra
• sulemia
• susie
• teodora



• Chili es vanilia
• Domestic Goddess
• Eszter befőz



• Criticalbiomass
• Bioetika Blog
• DrMortz
• Eperrózsa
• Mentők
• Sorozatjunkie

Kategóriák

• Brennbergbánya (14)
• Emberek (276)
• Esküvő (18)
• Film (38)
• Kaja (70)
• Kultúra (182)
• Munka (200)
• Nosztalgia (20)
• Nyafogás (707)
• Tudomany (57)
• Utazás (103)
• Vásárlás (105)
• Zene (143)

Archívum

• Jelen
• 2012. május
• 2012. április
• 2012. március
• 2012. február
• 2012. január
• Az összes

Egyéb

• RSS 2.0 Feed
• Freeblog.hu