The Redundant Albumen Conundrum
Senki sem látja, hogy szembefordulok
Azon gondolkodom, hogy almatortát kellene csinálni, mert van egy csomó régi alma. Vagy azt a francia almatortát szeretném rekonstruálni, amit koleszos korunkban lehetett kapni a helyi pluszdiszkont mellett nyílt Francia Pékségben, jó drága volt, de este hét után féláron volt minden, és ott ettünk quiche-t meg croissant-t, meg almatortát. Vagy pedig olyat, amilyet Utrechtben sütött szülinapján az aranyos meleg srác, és amikor elkértem tőle a receptet, elárulta, hogy "porból" van, Dr. Oetker almatorta-kit. Persze, nem találok nekem tetsző receptet széles ez interneten, de majd valamit összerakok a rendelkezésre álló adatokból.
A másik probléma, hogy a férjem fogyózik és itthon sem lesz, én meg azt szeretem, ha van közönségem, mert ahogy a könyvet az Olvasók, a festményt a Műélvezők, a mozit pedig a Nézők teszik élővé, ekképpen az almatorta is hálás közönséget igényel. De embereket nem akarok idehívni, mert van kedvem egyedül lenni. Példát kellene vennem Salingerről, aki állítólag az elmúlt évtizedek alatt két regényt is írt, amit senkinek sem adott oda elolvasni és nem is tervezi; vagy a Holdpalotában szereplő fickóról, aki képeket fest a sivatagban, annak tudatában, hogy ezeket soha senki nem fogja látni.
Mármint rajta kívül, mert én enni fogok belőle nyilván.
Persze, foglalkozhatnék a (legújabb tudományos) cikkünkkel is, amit feltehetőleg végül publikálunk valahol és sokmillió ember fogja elolvasni (legalábbis két reviewer biztosan), de ahhoz túl fáradt vagyok.
Ebédhírek
Múlt héten ettem Gastroyalt, ami semmi extra, nem volt kiemelkedően finom, de ehetetlen sem, előnyük, hogy tényleg az volt a dobozban, ami az étel neve (bár a sopszka salátában az én fogalmaim szerint több paradicsom van, de lehet, hogy én tévedek, mivel imádom a paradicsomot), és hogy reggel kilenckor idehozta az ebédemet a futár, tehát sosem kellett éhesen várakoznom. Erre a hétre rendeltem a Telfoodtól finom(nak hangzó) diétás ebédeket, vissza is igazolták, ma 16.51-ig nem hoztak semmiféle kaját, nem hívtak, nem írtak emailt, hogy baj van, és négy telefonszámuk közül egyiket se vették fel, nem tudom, mi lehet velük, viharkár, összeomlás, de kénytelen voltam végül szalámis szendvicset venni a büfében. Most nem szeretem őket annyira.Get yourself an egg and beat it
Úgy kezdődött, hogy rendeltkaját akartam enni megint. Vagyis nem, menjünk vissza még korábbra, valójában úgy kezdődött, hogy ráálltam a mérlegre. (Lehet, hogy számos tragikus történet kezdődött így? "Vagyis nem, menjünk vissza még korábbra: valójában úgy kezdődött, hogy Anna Karenina / Sylvia Plath / Médea ráállt a mérlegre.") Lényeg, hogy több logisztikai és pszichoszociális tényező együttállásának következtében meghíztam, és rájöttem, hogy túl sokat eszem, valamint amúgy is pszichotikus szinten unom a helyi menzát még mindig/már megint. Az évek előrehaladtával egyre rövidebbek a tünetmentes időszakaim, régebben több évnyi rántotthalat is jól toleráltam, most pedig már néhány hónaptól kikattanok, ez van.
A Biochef-et ugyan nagyon szerettem és visszasírom, de annyi pénzem sose lesz most nincs "kedvem" hozzá.* Ellenben az egyik női magazinomban találtam egy ezerforintos Vegafood kupont, amit első megrendeléshez lehet felhasználni, úgyhogy kipróbáltam két napig. Nem, senki sem fizet ezért a bejegyzésért, csak rinyálni akarok, hogy milyen rossz volt nekem, hogy sajnáljatok.
Először is kaptam olyat, hogy fitt spenótos tönkölytészta fetasajttal és olivával, ez barnászöld trutyinak nézett ki, de olyan ronda volt, hogy a bioséf-kaják látványán edződött ápolószemélyzet is döbbenten fintorgott rá. Előrebocsátom, hogy én egy kisvárosi lány vagyok becsületes magyar családból, azaz életem első felében rendesen túlfőzve ettem a makarónit, ahogy a magyar ember azt eszi, és körülbelül húsz évnek kellett eltelnie, mire értesültem róla, hogy a bicskások al dente címszóval félig nyersen eszik a kifőttésztájukat. De a lényegre térek, ez a tönkölytészta még az én számomra is túlfőzött volt. Szóval szétfőtt, ragacsos, barna tésztacucc, rajta zöld trutymák, az íze végülis jó volt, de az állaga borzasztó, az utolsó falat lenyelése után pedig nem tudom, milyen arcot vághattam, de empatikus főnővérhelyettesünk anyai hangon odaszólt, hogy "gyorsan igyál rá egy kis teát!". Aztán megnéztem, mennyi kalória van benne (tudom, előtte kellett volna, már mindegy), 670, vagyis nem is volt éppenséggel különösebben diétás kaja.
Kaptam hozzá gyömbéritalt szerecsendióval és mentával , ami finom gyömbérízű volt, csakhogy egy ugyanolyan műanyag, zacskótetejű kajásdobozban érkezett, mint a főétel, és a dobozban lötykölődő lé igazán nagyon illúzióromboló látvány. Nagyon.
Másnap ettem fitt WOK-os ragu, piritott cukkinivel, karfiollevéllel és pritaminnal, ez feldarabolt zöldségeket jelentett, az egésznek kelkáposztaszaga volt, bár a nővérek szerint lehet, hogy a karfiollevélnek van ilyen szaga, valamint volt benne egy csomó répa. Az egésznek olyan egyforma semmilyen íze volt. Desszertnek meg ettem vegán mazsolás kölespuding vaníliás öntettel-t, na ez olyan volt kb. mint egy tejberizs, nagyon boldog voltam vele, hogy végre valami finom. Mndenesetre úgy összességében elég nagy csalódás volt az egész.
Feltett szándékom azonban, hogy lefogyok négy kilót, és a menzakaja erre alkalmatlan, úgyhogy tovább próbálkozom, a jövő hétre rendeltem a Gastroyaltól mindenféle csirkemell ezzel-azzal-t, de már ma reggel mondta az egyik kolléganőm, hogy a Gastroyal az nem jó, hanem rendeljek inkább a Laci Bácsi Konyhájától, mert az a tuti. Nem, a Gastroyal se fizet nekem sajnos, azért választottam őket, mert már sokat hallottam a nevüket, elárulják az ételeik kalóriatartalmát, vannak diétás ételeik, nem kerül egy vagyonba, és elfogadnak étkezési jegyet. Meglátjuk. Ha ez nem válik be, akkor még a Totalfood-ra gondoltam, bár így olvasva nem valami meggyőző az étlapjuk. Lehet tanácsot adni kommentben, de napi 6-700 forintnál ne kerüljön többe. Ja, tudom, főzzek, néha szoktam. Mosoly.
*Nem szabad a pénzről így beszélni, mert akkor tényleg nem lesz, anyukám mondta.
Áfonyás keksz reloaded
Bevezetés
Sajnálatosan kevesen vizsgálták ezidáig az áfonyás-mandulás keksz problematikáját, a téma azonban nem veszített jelentőségéből és aktualitásából. Előzményeket illetően utalok kutatócsoportunk korábbi eredményeire. Részben a korábbi kísérlet limitációinak feloldása céljából, részben pedig a szerző összetett logisztikai és szociálpszichológiai tényezők eredőjeként kialakuló emocionális krízishelyzetének következtében a vizsgálatok folytatása mellett döntöttünk (olyan ideges voltam, hogy nekiálltam kekszet sütni).
Jelen vizsgálat elsődleges célja az AK0001 (Áfonyás Keksz) prototípusnál egészségesebb, magasabb élelmirost-tartalmú édesipari termék előállítása volt. Ennek érdekében radikálisan megváltoztattuk a lisztösszetételt (a korábbiakban alkalmazott rozsliszt helyett teljes kiőrlésű és fehér búzaliszt 3:2 arányú keverékét használtuk), valamint eltekintettünk a darált dió és a zabpehely alkalmazásától (ideiglenes készlethiány miatt).
A vizsgálat második szakaszában a késztermék humán fogyaszthatóságát egészséges kontrollcsoporton teszteltük.
Módszerek
Eszközök, anyagok: Teljes kiőrlésű búzaliszt (15 dkg), finomliszt (10 dkg), margarin (15 dkg), barna cukor (15 dkg), vaníliás cukor (fél zacsi), sütőpor (fél
zacsi), tojássárga (2), szeletelt mandula (5 dkg, kissé
összemorzsolva), aszalt áfonya (fél zacskó), őrölt fahéj (fél teáskanál, hirtelen ötlettől vezérelve).
Szokványos konyhai eszközök, edények.
A hozzávalókat lege artis összekevertük egymással (sütőport külön a
liszttel, tojássárgát külön a cukorral, amúgy simán össze). Ezt
követően egy órát hűtőben pihent, majd kinyújtottuk, és konyhakés segítségével négyzet alakú lapokra vágva megsütöttük.
A vizsgálat második szakaszában a kekszet egészséges önkéntesekkel etettük meg, akik a vizsgálatvezető közvetlen családja és munkatársai köréből kerültek ki. A tesztelés során a péksütemény tetszési indexét az elfogyasztás sec-ban megadott időtartamából számítottuk, ezenkívül néhány random kiválasztott tesztalannyal mélyinterjú készült.
Eredmények
A fenti módszerekkel 50 darab, küllemében igen ronda, kekszre emlékeztető
süteményt kaptunk. Színe világosbarna. Íze és állaga: egy kissé túl édes, de meglepően finom keksz. Hozzávetőleges
számításaink alapján egy db keksz kalóriatartalma 60-70 kCal körül
mozog.
Megbeszélés
Vizsgálatunk során a korábban AK0001 kódnevű termék továbbfejlesztésére tettünk kísérletet. Eredményeink arra utalnak,
hogy az említett módszertani változtatásokkal a fenti hozzávalók helyes alkalmazása során a kritériumoknak gyakorlatilag megfelelő péksütemény állítható elő. A keksz kalóriatartalma a korábbi verzióhoz képest csökkent, élelmirost-tartalma növekedett.
Eredményeink értelmezhetőségét továbbra is korlátozza a hozzávalók pontatlan
adagolása;
olyan, validálatlan mértékegységek használata, mint a "fél zacskó";
valamint a sütő hőfokának ismeretlen volta (gázsütő egyes és kettes
fokozat között valahol félúton). További fejlesztést igényel még a péksütemény esztétikai szempontból nem kielégítő külleme.
Vizsgálatunk második felében az AK0002 kódnevet kapott terméket humán mintán teszteltük. Az elfogyasztás átlagos időtartamából meghatározott tetszési index az irodalomban egyedülállóan magasnak bizonyult. A vizsgálat limitációi közé tartozik, hogy a kóstoltatást a reggeli étkezés előtt/helyett végeztük, így az eredményeket torzíthatja a vizsgálati személyek alacsony vércukorszintjéből adódó szubjetív éhségérzet. A megkérdezettek 100%-ban pozitív visszajelzésekről számoltak be.
A keksz eltarthatóságának időtartama sajnos jelen esetben ismeretlen, ennek meghatározásához követéses vizsgálatokra lenne szükség, azonban a humán mintán történő tesztelés következtében nem áll rendelkezésre egy követéses vizsgálathoz elegendő minta (azaz semennyi).
Vizsgálatunk ugyan nem irányult a kekszsütés emocionális hatásainak feltérképezésére, azonban mellékleletként meg kell említenünk, hogy a vizsgálat lefolytatása során a szerző hangulata jelentősen javult, feszültségszintje, szorongása csökkent. A továbbiakban érdekes lenne a fentieket pszichofiziológiai vizsgálómódszerek segítségével, például a kekszsütés előtt és után történő bőrellenállás-méréssel számszerűsíteni.
Utolsó bioséfes bejegyzés
A hét első két napján beteg voltam otthon, így ráértem fotózgatni a kajákat. Bár fogalmam sincs a kajafotózásról, de legalább saját, valósághű képek, némelyik kattintva kicsivel vagy sokkal nagyobb lesz.
Főétel
Hétfőn ettem olyat, hogy toscan fehérbab, cukkinivel és paradicsom-rizottóval, ez paradicsomos-rozmaringos szószban lévő bab volt, ráadásul kétféle, a kisebb, normál fehérbab, meg az a nagyon nagy szemű bab, amiből a gesztenyepürét szokták hamisítani. A paradicsomos rizottó az egyik legjobb dolog a bioséfnél, nem is részletezem, jó kaja volt, semmi egetrengető bizarréria. Végülis paradicsomos bab rizzsel, szerintem efféléket esznek a vadnyugaton, amikor beesteledik és megáll a főhős, tüzet rak egy szikla takarásában, kibont egy konzervet, megmelegíti a tűz fölött, és megengedi, hogy a lova nyalja le a fakanalat. Bár Toszkánában nemigen vannak cowboyok. Whatever.
Kedden volt brokkolis rakott tészta paradicsomos édeskömény-salátával, ezt imádom, egyszerű és nagyon finom volt, mondjuk nem rakott tészta, hanem sima penne, a salátában pedig főként paradicsom volt meg zellerszár meg hagyma, meg valamennyi édeskömény is azért, de mivel remek volt így is, nem rovom fel nekik. Elég durván hagymás mondjuk, örültem, hogy nem dolgozom és nem kell egész délután azon aggódnom, hogy nehogy ráleheljek valakire. Így nézett ki (hát nem gyönyörű?):
A tofusült pékné burgonyával az a tipikus, normál ételeket utánzó vegetariánus kaja volt. Magyaros ízű sült tofu, meg hagymás krumpli. Így, hogy nem vagyok vega, szerintem az ilyesminek nem sok értelme van, mert ha sült húst akarok enni hagymáskrumplival, akkor eszek azt, ha meg izgalmas tofus vegakaját kívánok, az ne akarjon sülthús lenni, de megértem, hogy a vegetariánusok is vágynak időnként valamire, ami nagymama házikosztjára emlékeztet. Én ugyan nem vagyok nagy húsevő, valamint egyik irányba sem vagyok elveim szerint elkötelezve, de azért szeretném eloszlatni a kétségeket: semmiféle tofu nem képes még csak haloványan sem utánozni egy rendes eszterházy rostélyost vagy bécsi szeletet vagy akár provanszi csirkemellet. Ettől függetlenül finom volt, egy rendes, korrekt ebéd. A nővérek közben arról vitáztak felettem, hogy a tofu egészséges-e, mert az egyikük azt olvasta valahol, hogy az örök élet titka, a másik meg azt, hogy rákot okoz és emberi fogyasztásra alkalmatlan. Én utoljára ott tartottam, hogy egészséges fehérjeforrás, kivéve, ha irreálisan sokat esznek belőle sokáig, mert akkor a nemi hormonok képzésében okoz valami eltolódást és ez közvetve valóban megnöveli bizonyos betegségek kockázatát, de lehet, hogy azóta már más az elfogadott nézet, még a pszichiátria szakirodalmat sem követem megfelelő mértékben, nemhogy a táplálkozástudományt.
Parajos rizs szezámos tofuval és chili szósszal. Parajos rizs: spenótlevelekkel összekevert barna rizs, nagyon jó, fogok ilyet csinálni otthon. Szezámos tofu: a tofu oké, viszont rájöttem, hogy én valójában nem szeretem a szezámmagot, csak ezt eddig nem tudtam. Az íze se jó, hanem ilyen fura, főleg nagy tömegben, és mi az, hogy ilyen kicsi? Számtalan, kicsi, aprócska mag? Nem tudom, fura. A chiliszósz az meg chiliszósz. Whatever.
A mai zöldséglasagne, juhsajttal és paradicsommártással elég rendesen próbára tette a rugalmasságomat. Ugyanis olyan jól kitaláltam, hogy a bioséf legjobb kajái a zöldséges tészták meg a paradicsom meg a sajtok, hát akkor egy ilyen remek kompozícióval zárom majd a sort. Csakhogy ebben nincs tészta. Nem zöldséges lasagne, hanem zöldséglasagne. Vékonyra szeletelt zöldségek rétegezve vastagabbra szeletelt zöldségekkel. Szóval zöldségek, sajt, paradicsomszósz. Ami nem rossz végülis, de ha az ember már be volt állítva egy jó (tésztás) lasagne-ra, akkor mérhetetlen csalódást tud okozni a legfinomabb, legropogósabb káposztalevél is. Hát mindegy, miután túltettem magam a döbbeneten, végülis jó volt.
Saláta
Saláták közül csak a jól bevált kecskesajtokat ettem, mert azok annyira finomak, volt extra kecskesajtfalatok diós kenyérrel (képünkön, kivéve kenyér), meg extra pácolt kecskesajt olívás cipóval. Az olívás cipó sokkal finomabb, mint a diós kenyér, az utóbbi furcsán nehéz és morzsálódós volt. Ezek a cuccok fognak a legjobban hiányozni, mert ahhoz drágállom, hogy magamnak megrendeljem (1100 körül vannak), ahhoz meg lusta vagyok, hogy magamnak megcsináljam. Bár végülis nem lenne nagy cucc, kecskesajtot, leveleket, körtét és olívás kenyeret is adnak az intersparban, csakhát az nem olyan.
Édesség
Ez a karamellizált banán chilis szezámmaggal, ez annyira borzalmas volt, végre valami izgalom. Hű. Már látványra is, a dobozban, aprócska, szottyadt, szomorú Lények úszkáltak rendkívül gyanús lében, és tányérra helyezve sem sokat javult a helyzet. Basszus, hogy néz ez ki. A gyermekfalloszok végül ázott banánnak bizonyultak, a gyanús lé csípős, esetleg ha nagyon akarom, talán emellett karamellízű, kissé ragacsos szósz volt, az egésznek a tetején pedig úszkált a szezámmag. Hát ezt azért át kellene gondolni még egyszer, srácok, én sok mindent megéltem, annál is több mindent hajlandó vagyok megenni, de ez még nálam is kicsapta a biztosítékot. Kiettem a banánokat a becsület kedvéért, a lötty meg ment a cicáknak. (Nyugi, ez csak egy szófordulat, nincs macskám, és a képzeletbeli macskámnak se adok csípős szezámmaglevest.)
Túrógombóc eperöntettel, erre mondjuk rá van írva, hogy tönkölylisztet és tönkölydarát is tartalmaz, de szerintem ezeket csak nyomokban tartalmazhatja, vagy nem tudom, mert igazából hófehér színű gombócok, amik érzésre tejszínnel kevert színtiszta túróból vannak, ami persze lehetetlen, mert a séf nem használ tejszínt (asszem). A fénypont az eperöntet, aminek annyira durván és mellbevágóan valódieper-íze van, hogy komolyan. Döbbenet.
A flódnit azért rendeltem, mert állítólag a bioséfes flódni az olyan, amit meg kell kóstolni mindenféleképpen. A flódniról különben harminc évig nem tudtam, mi az, vagyis azt hittem, biztos valami bizarrul feltekert kalács, csak tavaly, a judapestről tudtam meg. (Nagyjából ezt: flódni: 1. fn tradicionális, jiddis sütemény, zsidó ünnepek jellemző édessége, a vékony tésztalapok közé több rétegben diót, mákot és almát töltenek. 2. mn, szleng Menő, vagány, kúl. /De javítsatok ki, ha tévedek./) A bioséfnél ez úgy néz ki, hogy tönkölytészta, szilvalekvár, dió, mák, a biosütik szép hagyományait követve egyáltalán nem édes, hanem főleg dióízű, szerintem nagyon finom, és meglepő módon nem csak egy, hanem két szeletet küldtek. Klassz volt.
Akkor elmondanám még itt, hogy hétvégén lesz rendezvény az isten háta mögött, ahol lesz kint a bioséf és zsályában sült bio szürkeharcsát fog főzni, plusz ingyen répasütivel, meg mindenféle nagyon egészséges és hippi és bio dolgok fognak történni. Ez: http://montecorona.hu/?p=61 . Rendelni persze nem lehetett halat sose, pedig nagyon szívesen ettem volna én is bio szürkeharcsát, de sebaj, mert ezzel véget ért az együttműködésünk és jövő héttől ehetek megint rántott halat. Yay.
Egyetlen pillanatig se bántam meg ezt a dolgot, még akkor se, amikor rám szóltak a kommentelők, hogy eladtam a halhatatlan lelkemet tofuért és tönkölyért cserébe (mert összesen hat szponzorált bejegyzésről volt szó, fennállásom hat éve alatt, ennyi nekem belefér), meg akkor se, amikor borzasztó cuccokat ettem, mert kaland az élet. Klassz volt megismerni ennyi különféle kajaötletet és volt, amit már itthon is elkészítettem azóta (oké, nem nagyzolok, a diós túrógolyók volt az, amely túró összekeverve dióval, szóval nem igényel különleges szakácstehetséget.)
Mindenesetre nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek, aki eddig olvasott, kattintott, vagy csak elviselt, és ezáltal lehetővé tette, hogy hat hétig biokaját egyek, tényleg, köszi.
Utolsóelőtti kajás poszt
Ezen a héten sem ettem semmi borzasztót, pedig most próbáltam azért merészebb lenni. Valójában a legtöbb bioséfes ételnek a neve, illetve néhány esetben a külleme ijesztőbb, mint maga az étel. Persze lehet, hogy egyszerűen csak hozzáedződtem a meglepetésekhez, mint az Afganisztánt megjárt szuperkommandósok, annyira kemény lettem, hogy már szemem se rebben egy-egy medvehagymás répapuding láttán, és hamarabb felkapom a fejem a "szalámis zsömle" szókapcsolat hallatán, mint ha azt mondanád, "sóskakrémes-szezámos tofuragu kecsketúrós tönkölygaluskával". Nem tudtok meglepni többé.
Eddig még sosem rendeltem leveseket, úgyhogy most kértem párat, vajon mit tudnak. Ezek voltak:
Gyömbéres lencseleves. Legdurvább dolog a héten. Vizuálisan úgy kell elképzelni, hogy átlátszó lében egy csomó főtt lencse, és sokkal nagyobb adag, mint az ember várná, kb. kétszerese volt a normál megszokott levesadagomnak. És annyira brutálisan gyömbéres volt, mint a lehető leggyömbéresebb, legcsípősebb gyömbértea, amit valaha ittam. Csípős, nagyon-nagyon gyömbéres. Nem olyan, mint a karácsonyi gyömbéres sütemény vagy a ginger ale, hanem brutálgyömbér. Csak azért tudtam megenni, mert szeretem a csípőset és annyira kemény vagyok, hogy csak na. Mellesleg rengeteget javult tőle a náthám, bár sajnos a hatás csak pár óráig tartott.
Vargánya krémleves. Végülis oké, nem volt rossz, de nem volt benne tejtermék, a krémleves tejszín nélkül pedig olyan, mint a Dallas Bobby nélkül. Nem, annyira azért nem szar, inkább olyan, mint a Buffy Spike nélkül. Vagy a Veronica Mars Lillie Kane kísértete nélkül. Vagy mint a Scrubs Dr. Cox nélkül. Vagy mint azok a House-részek, amikor nem fájt a lába és bot nélkül szaladgált vidáman. Annyira talán nem elkeserítően rossz, mint az IT Crowd Richmond nélkül. Értitek.
Szójapárizsival és sajttal töltött kellevél rántva, paradicsomos zöldsalátával. Gyengébb idegzetűeknek esetleg meglepetést okozhat a fenti étel, számomra azonban mindennaposak a hasonló események. Egyébként tényleg semmi extra, káposztalevélbe göngyölt sajt és párizsi, amely, esküszöm a Middleman első évadra, hogy a világon semmiben sem különbözik az interspar baromfipárizsitől. Tényleg nem.
Indiai zöldségragu csírákkal és parajos rizzsel. Zöldségdarabkák voltak curry-vel, amit nem annyira szeretek, a rizs pedig túl ragacsos volt. Gondolom, ez koncepció, az indiaiak biztos így eszik a rizst, de én nem akarom. Mindegy, egynek jó volt.
Milánói metélt kecskesajttal. Ez egy klasszikus, hétköznapi milánói volt, spagettitészta al dente, paradicsomszósz, gomba, sajt, nagyon finom volt, bár cseppet sem különleges.
Vitaminsaláta medvehagymával. Rájöttem, hogy a vitaminsaláta az, amiben nem levelek vannak, hanem reszelt répa, karalábé meg efféle, egy egész nagy adaggal kapam, és komolyan elfáradt az állkapcsom, mire az összeset elrágcsáltam. Mi vagyok én, nyúl.
Parajjal és laskával rakott tócsni petrezselymes karalábéval. Ebben az ételben a tócsni volt kiemelkedően finom, rendes burgonyaízű, egyáltalán nem olajos, nagyon jó volt. Asszem ez pont az egyik olyan étel, amiről első héten áradoztam volna, hogy mennyire különleges, de most már megszokottá vált az étrendemben a laska meg a spenót, megtanultam, hogy ezek összepasszolnak.
Túró tallérok citromos avokádó krémmel és mazsolával. A túrótallér az ilyen kis lapos teasüteményre emlékeztető korongocska, mellette citrommal és citromhéjjal kevert mazsola, és a nagyon zöld trutyi, ami az avokádókrém. Ez a séf egyik nagy találmánya, avokádókrémet édességekben használni, szerintem remek ötlet, nagyon finom volt.
Már emlékszem, mért nem sütök gyakrabban
A közgazdaságtan hajnalán (= fogalmam sincs, mikor) született a Homo economicus fogalma, vagyis az az alapelv, miszerint az ember minden pénzügyi tranzakcióban úgy viselkedik, hogy saját maga számára a legtöbb nyereséget szerezze. Hogy a végén a legtöbb pénze legyen. Ennek érdekében racionálisan dönt. Azonban ezzel az érveléssel csak részben lehet megmagyarázni bizonyos folyamatokat: az emberek ugyanis időnként máshogy döntenek, mint ahogy azt a józan ész diktálná. Számos játékelméleti paradigma segítségével kísérletesen is modellezhetők ezek a döntési helyzetek, és úgy tűnik, a színtiszta racionalitáson kívül még affektív-emocionális tényezők is befolyásolják a a döntéseinket - altruizmus, káröröm, impulzivitás. Korábban "áfonyás-diós keksz" fedőnév alatt közölt vizsgálatunk tervezésénél ezeket a tényezőket sajnos nem vettük figyelembe, ami gyakorlatilag a projekt szánalmas bukásához vezetett. De részletezem.
Van például az ultimátumjáték. A kísérleti helyzet úgy néz ki, hogy két játékos közül az egyik (legyen a neve 'A') kap 10 dollárt, valamint egy felszólítást, hogy ezt a 10-est ossza el kettejük között, ahogy akarja. 'B' játékos eldöntheti, hogy az ajánlatot elfogadja-e vagy sem: ha elfogadja, mindketten megkapják az adott összeget. Ha nem fogadja el, akkor senki nem kap semmit. A játék klasszikus esetben egy fordulós, tehát ennyi, itt a vége.
A racionalitás elve alapján, ha a játékosok Homo economicus módjára a saját nyereségük növelésére törekszenek, akkor az 'A' játékos nyilván a számára lehető legkedvezőbb verziót fogja javasolni, vagyis 1 dollár a tiéd, 9 az enyém. Ha a 'B' játékos is hasonlóképpen működik, akkor ezt a verziót elfogadja (hiszen ha elutasítja, akkor mindketten, így ő is nulla dollárt kapnak, ha elfogadja, akkor meg kap 1-et, és 1 több, mint 0). A kísérleti eredmények szerint azonban az emberek nem ezt csinálják. Ehelyett, az 'A' játékos többnyire "fair" osztást javasol, 7:3 és 5:5 között. A 'B' játékos szintén totál irracionálisan viselkedik, ugyanis a 9:1 és 8:2 arányú osztásokat szinte mindig visszautasítja, ezt többféle kultúrában lemérték, nagyjából állandó. Ezt érzelmi és evolúciós hatásokkal magyarázzák, amelyek részben az egyén számára jelentenek érzelmi nyereséget (jól megmutattam annak a köcsögnek, mi az, hogy csak ennyit ad), másrészt a nagyobb csoport számára is jelenthetnek (legközelebb, ha mással kerül össze, majd rendesebb lesz), bővebben pl. itt.
Érzelmi hatások, altruizmus, gőg, impulzivitás - ezeket a tényezőket hagytam ki a tervezésnél, amikor azt hittem, hogy kekszet sütök és napi 2 db kekszett reggelizek majd, negyven keksz esetén húsz napig. Persze, tudhattam volna, hogy egy csomót megeszik belőle (amúgy épp fogyókúrázó) férjem. Sejthettem volna, hogy én sem csak reggel eszem és nem állok meg két darabnál, hanem felzabálok egyből tízet, mert impulzív vagyok. És az is nyilvánvaló volt, hogy beviszek a kórházba egy pár darabot, na jó, egy kisebb dobozzal a kollégáknak, végülis tőlük kaptam a receptet, egyrészt önzetlen vagyok és nekik is jól esik egy kis keksz a kávéhoz, másrészt meg a hübrisz, muszáj időnként villognom vele, hogy tudok sütni.
Szóval jelenleg már csak négy darab van.
Ellenben már tervezem a következő projektet, oatmeal-raisin cookie. Asszem a sütés számomra az, ami Ally McBealnek a rövid szoknya. Sajnos egyikünknek sem lesz tőle jobb lába.
Áfonyás-diós keksz
Bevezetés
Számos korábbi vizsgálat kimutatta, hogy fiatal orvosnők körében széleskörűen elterjedt a reggeli kekszfogyasztás, azonban a kereskedelemben megtalálható édesipari termékeknek csak egy igen kis hányada elégíti ki jelen célcsoport igényeit. Emellett ezen termékek indokolatlanul magas anyagi vonzattal járnak. Egyes források szerint (hivatkozás: Márti nővér receptje) otthoni körülmények között is lehetséges magas élelmirost- és összetett szénhidráttartalmú, magas glikémiás indexszel rendelkező, hosszú szavatossági idejű, emellett ízletes szárazsütemény költséghatékony előállítása. Jelen vizsgálatunkban arra kerestük a választ, vajon a rendelkesére álló hozzávalók alkalmazásával előállítható-e a fenti kritériumoknak megfelelő sütemény.
Módszerek
Eszközök, anyagok: Rozsliszt (25 dkg), margarin (20 dkg), porcukor (5 dkg), barna cukor (5 dkg), vaníliás cukor (fél zacsi), sütőpor (fél zacsi), citromhéj (valamennyi, nemtom), tojássárga (2), darált dió (10 dkg), zabpehely (3 marék), szeletelt mandula (5 dkg, kissé összemorzsolva), aszalt áfonya (végképp nem tudom, mennyi, mondjuk úgy két marék). Szokványos konyhai eszközök, edények.
A hozzávalókat lege artis összekevertük egymással (sütőport külön a liszttel, tojássárgát külön a porcukorral, amúgy simán össze). Ezt követően egy órát hűtőben pihent, majd kinyújtottuk. A tészta mintegy 30 %-ából négyzet, a fennmaradó 70%-ból pogácsaszaggató segítségével kör alakú lapocskákat készítettünk, melyeket tojásfehérjével megkentünk és 15 percig sütöttünk.
Eredmények
A fenti módszerekkel 45 darab, küllemében ronda, kekszre emlékeztető süteményt kaptunk. Könnyen morzsálódik, egyik sem szabályos kör vagy négyzet alakú, színe világosbarna. Íze és állaga a holland tanulmányutunk során megismert aszaltgyümölcsös kekszekére emlékeztet, csak valamivel morzsálódósabb és kevésbé édes azoknál. Hozzávetőleges számításaink alapján egy db keksz kalóriatartalma 80-90 kCal körül mozog.
Megbeszélés
Vizsgálatunk során tartós, ízletes, a körülményekhez képest egészséges keksz otthoni létrehozását kíséreltük meg. Eredményeink arra utalnak, hogy a fenti hozzávalók helyes alkalmazása során a kritériumoknak részben megfelelő péksütemény állítható elő. A keksz kalóriatartalma az elvártnál valamivel magasabb, élelmirost-tartalma pedig alacsonyabb, így ezen tényezők fejlesztése további vizsgálatokat igényel. Eredményeink értelmezhetőségét korlátozza a hozzávalók pontatlan adagolása (az aszalt áfonya mennyisége például csupán távoli becslés); olyan, validálatlan mértékegységek használata, mint az "egy marék"; valamint a sütő hőfokának ismeretlen volta (gázsütő egyes és kettes fokozat között valahol félúton). A keksz eltarthatóságának időtartama egyelőre ismeretlen, ennek meghatározásához követéses vizsgálatokra lesz szükség.
Kérem, amennyiben jelen vizsgálatunkkal kapcsolatban kérdése, észrevétele, de leginkább jótanácsa van, azt hozzászólásában jelezze!
My plan is sheer elegance in its simplicity
Helyesbítés: vagyis nem, inkább mégsem vagyok ennyire bölcs, mégis inkább rosszul érzem magam amiatt, hogy rosszul érzem magam.
Mindjárt jobb.
És most megyek kekszet sütni. Az ötlet onnan ered, hogy reggelire nyugat-európai megyeszékhelyen található édesipari üzem egy korai órákra jellemző udvarias köszönést idéző szárazsüteményét szoktam fogyasztani, valamint ha nyaralni akarok menni, akkor tényleg egy fillért sem költhetek semmire, tehát erre sem akarok. Azt pedig kétlem, hogy az említett kekszgyár ingyenkekszet küldene nekem, amiért minden nap leírom a blogomba, hogy "ma is a 40% teljes értékű gabonásat ettem". És valamikor még régebben Lam bekommentezte, hogy "főzzek", és akkor én megvilágosodtam, hogy karácsonyról van még itthon egy csomó maradék dió, mandula, aszalt áfonya, zabpehely és rozsliszt, és biztos tudnék kekszet sütni én is, és most végre kaptam egy receptet az egyik nővértől. Mondjuk némiképp kell rajta módosítani, mivel alapból nem kell bele sem dió, sem mandula, sem aszalt áfonya, sem zabpehely, sem rozsliszt, dehát kaland az élet.
Főleg kecskesajt
Már megint eltelt egy hét és írhatok a kajákról, ráadásul most semmi izgalommal nem tudok szolgálni, a múlt heti kalandok annyira megviseltek, hogy erre a hétre a lehető legkonzervatívabb ételeket rendeltem, vagy olyat, amit már ettem és jó volt. Régen, amikor még jártam önismereti célú pszichoterápiába (szörnyen hiányzik különben), azon szoktam vitatkozni a terapeutámmal néha, hogy én nyugalmas életre vágyom-e vagy nem: én jöttem azzal, hogy nekem a szüleim nem diplomások, én vidéki vagyok, nekem ez túl nehéz, én csak egy gyáva, álmodozó kisvárosi lány vagyok, hogy jövök én ahhoz, hogy fej nélküli lovasokat lássak doktori fokozatot akarjak, meg egyáltalán, nagyarcúan orvoskodjak itt, cikkeket írjak impakt faktoros lapba és miegyéb, én egy vidéki könyvesboltban akarok dolgozni, ahova ugyanaz a tizenöt vásárló jár és az egyetlen izgalmat és döntési helyzetet az jelenti a napjaimban, hogy tejszínnel igyam-e a teát vagy citrommal. A terapeutám szerint ez nyilvánvaló hülyeség, és én azért keresem magamnak a kihívást, stresszt, kalandot, izgalmat, mert én azt direkt szeretem, senki nem fogott töltött fegyvert a fejemhez, hogy egyetemre menjek a fővárosba, de komolyan nem, és a továbbiakban is rendre magamnak kerestem a bajt. Lényeg, hogy igen, tényleg két nap után meguntam az izgalom nélküli étkezést, halál unalmas, akármennyire finom volt az aktuális rántott ez-az, élményszinten a nyomába sem ért egy jó kis borzasztó mákos rizsnek tofuval és csípős almaszósszal. De részletezem.
Hétfőn ettem olívával gyúrt juhsajtot rozmaringos paradicsommal, ez az egyik legjobb kajájuk, már többször dicsértem, tényleg nagyon jó (különben már gondoltam, hogy el kéne mondanom, hogy nincs olyan deal, hogy jókat kell írni a kajájukról, hanem tényleg azt, amit gondolunk. Csak szólok). Rendeltem még hozzá Gyümölcssaláta reggelit, amit tényleg másnap reggel ettem meg, erre még tavaly próbált rádumálni a személyi edzőm (honnan a jó istenből volt nekem tavaly személyi edzőre pénzem, ezt jó lenne valahogyan kideríteni, mert idén nyáron is szívesen járnék, de nincs ötletem). Szóval az edzőm, Vera az egészséges étkezés elkötelezett híve volt, az iskola, amit képviselt, leginkább a Testkontrollra hasonlított, délelőtt csak gyümölcsöt kell enni, mert abban van gyümölcscukor, ami energiát ad, de nem lassít le, mint a péksütemények, valamint külön kell enni a szénhidrátot meg a fehérjét. Ez utóbbit sosem hittem el, a reggeli gyümölcsevéssel viszont próbálkoztam, persze aztán mai modern rohanó világunkban kinek van ideje körtét csumázni meg narancsot hámozni, ráadásul reggel. Na, a séf ideküldi dobozban meghámozva.
Kedden ettem diós rántott karalábét barna rizzsel és mézes joghurttal, ami halál unalmas volt, meglepően nyomi rántott karalábé nyomi rizzsel, a mézes joghurt mondjuk jó ötlet, de keveselltem. A polentatorta mandulás túrókrémmel viszont isteni, a polenta rendes neve különben kukoricamálé, és kukoricalisztből készült kását jelent, de ejtsük inkább olaszosan és akkor sokkal menőbb.
Szerdán ettem olyat, hogy csípős metélt laskagombával, ez spagettitészta volt, szabad szemmel üres tésztának tűnt, ha megkóstolta az ember, akkor viszont elég rendesen csípett, a paprikában lévő kapszaicin pedig közismert antidepresszívum, szeretjük. Volt hozzá előételnek saláta, de én utána ettem meg, mert felnőtt vagyok, és olyan sorrendben eszem az ételeket, ahogy akarom. Ez az extra pácolt kecskesajt olívás cipóval körülbelül eddig a legjobb dolog volt, ami történt velem a héten, ez mondjuk nem nehéz, mert olyanokkal kellett versenyeznie, hogy "le kell adni a nyári szabadságtervezetet és alig mehetek szabira idén nyáron" és "muszáj augusztusig megvédenem a phd-t, de kizárt, hogy beleférjen addig", és akkor a premenstruális szindrómát és a rokon hangulatzavarokat inkább nem említeném. Viccet félretéve, kis barna omlós cipó benne olívákkal, nagyon finom kecskesajt, és még zöld levelek is, rukkola és jégsaláta, igazán elképesztően finom volt.
Csütörtökön véletlenül mindenben volt kecskesajt. A kecskesajtos gombafasírt tofupestos pennével kicsit fura volt, mivel a gombafasírt teljesen úgy nézett ki mind látványra, mind állagra, mint nyers húsgombócok, de az íze egyrészt gomba volt, másrészt imádom a nyers húst, úgyhogy mindvégig tatárbifsztekről álmodoztam, aztán ha már így előkerült leölt állatok nyers húsa, akkor véres bélszínekről is, ezt esetleg a bioséfnek ne áruljátok el. A tofupesto viszont remek futurisztikus zöld trutymó, finom is, teljesen felesleges volt a penne mellé fasírtot is betenni, de legalább eszembe jutott, milyen régen ettem egy igazán jó steaket. Konkrétan szakvizsgám után a bloggerekkel ott a Ferenc körútnál egy puccos steakházban, a neve most nem jut eszembe, és az is milyen érdekes, hogy ahogy öregszem, úgy egyre nyersebben szeretem a steaket, kiskoromban jól átsütve ettem, aztán két évig vega voltam, utána már közepesen szerettem, pár éve pedig húgom rádumált a véresre, és tényleg az az igazi. Node, torokköszörülés, miről is beszélek, khm, tehát kecskesajtos narancsos olívás saláta, az kecskesajt, narancs és olíva egy dobozban, kicsit meglepő kombináció, de klassz, vacsorára ettem, ööö, sonkás szendviccsel.
Pénteken még mindig kecskesajt, burgonyapüré és rántott kecskesajt, unalmas, valamint csokoládés túrógombóc mandulában sütve meggy öntettel, mely utóbbival kapcsolatban kissé ambivalens vagyok, jobban szeretem az egyszerű ízeket, mint amikor ennyiféle dolgot kevernek össze, legyen akkor csak túrógómbóc meggy öntettel, vagy csoki mandulával, de ez így sok. Hidegen rossz volt, de viszonylag hamar rájöttem, hogy ez vélhetően melegétel, úgy már egész tűrhető, mandulába hempergetett túrógombócot kell elképzelni a belsejében egy kis csokidarabbal, mindez sütve, a sült túrógombóc pedig nem olyan finom, laza, mint a főtt, hanem keményebb és kevésbé finom. A durván jó a kombinációban a meggyöntet volt, igazi savanyú meggyízű.
Azt kell még elmondanom, hogy vannak bioséfes kuponok a Shape és a Patika magazinokban, valamint, hogy holnap Szentendrén a Föld Napja-rendezvényen is lesznek ők is.
Az almaszósz, az almaszósz, ne hajíts bele galacsint
Az elmúlt héten (már nem emlékszem pontosan, miért) úgy gondoltam, hogy ideje feszegetnem a határaimat, ideje levágatnom és besatíroztatnom a hajamat hajóndolgozó nagyonmenő fodrászfiúval, valamint étkezés terén is ideje átúsznom a biztonságos ösvényről merészebb vizekre. Szóval megrendeltem a bioséftől a lehető legdurvábban hangzó dolgokat, végülis mikor máskor próbáljam ki a búzahúst meg a chutney-t, ha nem most.
A kognitív pszichoterápia elméletében szerepel az ún. logikai hibák, vagy gondolkodási torzítások listája, vagyis olyan, gyakran elkövetett gondolatsorok, amik közelebbről nézve nem fedik pontosan a Valóságot. 12 darab van, és az elmúlt hét során rendre az egyes számút vélem felfedezni magamon, miszerint: "Minden vagy semmi gondolkodás (fekete-fehér, polarizált, vagy végletekben való gondolkodás): A személy a helyzeteket az átmeneteket is tartalmazó kontinuum helyett csak két kategória szerint értékeli. Például: Ha valami nem teljesen sikerül, akkor azt kudarcként könyvelem el." Vagy például, ha nem tökéletes és egyben egyéniségemet tökéletesen tükröző és egyben praktikus a frizurám, akkor borzalmas, vagy például amelyik bioséfes kaja nem volt iszonyú finom, az nagyon szar volt. Elképesztő dolgokon mentem keresztül srácok, a legszebb magaslatok után olyan szörnyű és emberi ésszel szinte felfoghatatlan mélységek következtek, amikor csorgó nyállal és mérhetetlen irigységgel bámultam Főnővérünk tányérján a menzai rántott halat. De részletezem.
Főételek
Édes-savanyú tofu, zöldségekkel és ropogós rizstésztával. Egyáltalán nem tűnik szörnyűnek, hacsak nincs az embernek amúgy is rossz napja. A tofut szeretem, az édes-savanyú íz cseppet sem hasonlít a plázában sürgölődő kínaiaknál megszokott trutyira, hanem olyan, mintha citromlé lenne benne meg kevés cukor (bár cukrot nem használnak). Különben nem rossz, csak fura. A ropogós rizstészta igen finom, ízletes, ropogós, csakhogy díszítésként alkalmazzák és körülbelül egy evőkanál a mennyisége. A zöldségek pedig egyenlőek répával, annak is 80 %-a fehérrépa, finom, ropogós, cseppet édeskés fehérrépa-ízű fehérrépa, amely remekül harmonizál a tofu édes-savanyú ízével, csakhogy én szenvedélyesen gyűlölöm a fehérrépát, és ezáltal a Sorsot, amely fehérrépát tesz utamba. A logikai hibák között persze ez is szerepel: "Csőlátás. A személy a helyzetnek csak a negatív oldalát látja. Például: A fiam tanára semmit sem csinál jól, kritikus, érzéketlen a gyerekekkel szemben és gyengén tanít." Vagy például: az ételemben fehérrépa szerepelt köretként, tehát az ebédem szar; a bolygó, ahol fehérrépa egyáltalán megterem, borzalmas és lakhatatlan; az élet kibírhatatlan szenvedés; ezért nem boldog senki, sehol, soha. Esetleg: az ételemben köretként fehérrépa szerepelt, tehát az ebédem szar; a futár, aki idehozta, gonosz; a séf, aki kitalálta, az ellenségem; a Főnővérünk, aki nem hajlandó elcserélni velem a menzás rántotthalát tofus fehérrépára, mindenfajta empátiát nélkülöző, rideg asszony; az emberek gonosszal bevont gonoszak gonosz töltelékkel.
Pirított mákos rizs sült tofuval és alma chutneyval. Aha. Sült tofu, semmi extra. Mákos rizs, az surprise, surprise, mákkal összekevert rizs. Az ember azt hinné, hogy édes, de nem, hanem keserű, amilyen az élet a mák eredeti íze. És akkor mindehhez egy csípős almaszósz. Ez nekem már túl sok a megpróbáltatásokból, persze megeszem az egészet hősiesen, de közben érzem, ahogy liberális, hippi énem felett kezdi átvenni az uralmat a gasztronómiailag ókonzervatív személyiségrész, ti. ez nem étel, az étel az a bélszín, a steakburgonya és esetleg még egyes iskolák szerint a csokoládéfagylalt, de ez semmiképp. Nem borzalmas volt, mert nem az a helyes kifejezés, hogy borzalmas, hanem inkább olyan, mint amikor az ember valami rendkívül bizarr szexuális perverzióról olvas. Nehéz elhinni, hogy az emberek ezt élvezik, és remélem, a férjem sosem kívánja majd tőlem, hogy ezt csináljam neki otthon.
Kecskesajtos parajgombócok paradicsomos metélttel, pirított fokhagymával. Ez volt a nagyonfinom, nembizarr, 10/10 pontos kaja a héten. Spagettitészta volt paradicsomos szósszal, finom paradicsomízű, valamint spenótgombócok egy kevés sajttal. Ezek mind összeillő ételek, legalábbis olasz tésztákban többször találkoztam már a spenót-sajt-paradicsom-fokhagyma kombóval, finom, friss, ropogós, ezért szeretem a bioséfet, laktató, de mégsem nehéz, minden nap ilyet akarok enni.
Tönkölyhús ragu, lilahagyma kompóttal és mentás zöldborsó pürével. Ezt idehozza nekem a futár, meglátom az ételt és azonnal bekapcsol a kognitív torzításom, nevezetesen a "Katasztrofizálás (jövendőmondás): a személynek a jövőre nézve csak negatív elvárásai vannak, a sokkal valószínűbb pozitív kimenetel figyelmen kívül hagyása mellett. Például: annyira ideges leszek majd, hogy úgysem tudok teljesíteni." Vagy: "annyira durván néz ki ez a trutyi, hogy csak iszonyúan borzalmas lehet, bárcsak lenne nálam fényképezőgép és/vagy rántott hal." Megpróbálom azért leírni: tönkölyhúsragu, az biobarna téglahasábok szottyadtbarna lében; mellette ijesztően nagy mennyiségű, ijesztően élénkzöld trutymó (elégtelen a szókincsem az ételkritikához, tudom); valamint rikító lila, ööö, darabkák. Ezt komolyan percekig nézegetem, mire egyáltalán meg merem bökdösni a villámmal, eközben az egészségügyi személyzet, akik lelkesen asszisztálnak hetek óta tartó étkezésemhez, empatikusan bátorít. Végülis az étel nagyon finom, a Zs-kategóriás horrorokat idéző külső egészen hétköznapi ízeket takar. A tönkölyhúsé jellegtelen, a hagymáé hagyma, a borsópürén pedig én nem érzem a mentát, ellenben nagyon finom, igazi zöldborsó-íze van, ezért már megérte bátornak lenni.
Mellékételek
Háromcsokoládé kocka, pikáns banánkrémmel. Bennfentes információim szerint "ezt nem szabad kihagyni." Csokis süti, horrorisztikus, zöldesbarna trutymóval (tudom). A krém banánból és avokádóból áll, melyeket összeturmixolt a kreatív séf, és remek ötlet, inkább banánízű, finom dolog. Így néz ki.
Zöldsaláta paradicsommal. Ehhez nincs nagyon mit hozzátenni, a címével gyakorlatilag elmeséltük a filmet. Snakes on a plane. Friss, zöld levelek és paradicsom egy dobozban, pont olyan, amire az ember ezek után számít.
Diós tésztasaláta paprikával és kecskesajttal. Ez al dente penne, pici zöldpaprikakockákkal és diódarabkákkal összekeverve, pluszban a tetején a kecskesajt, otthon fogok ilyet csinálni én is, nagyon finom, ötletes, ropogós, valamint a környező egészségügyi személyzettől azt a városi (esetleg vidéki) legendát is megtudom, hogy a kecsketejtermékeket jobban bírják a laktózérzékeny személyek, mint a tehenet.
Zellersaláta aszaltszilvával. Ezt most fogom megenni mindjárt. A hozzávalók szerint nincs benne más, mint zeller és aszatszilva, úgyhogy túl nagy meglepetések nem érhetnek.
A fent említett ételek összesen kb. 7400 forintba kerültek. A jövő hétre visszavettem egy kissé az arcomból extremitásból és azokat az ételeket rendeltem, amelyekről név alapján úgy gondoltam, szívesen megenném őket.
Pirított mákos rizs sült tofuval és alma chutneyval
Ezen a héten csak egy napon ettem bioséfet, teljesen hétköznapi ételeket (jó, bioséf-viszonylatban hétköznapiakat), valami tésztát laskával és olajbogyóval, meg körözöttet hagymás zsömlével és ruccolával. Viszont úgy döntöttem, hogy jövő héten megdöbbentően merész leszek, végtére is itt az alkalom, hogy megtapasztaljam a határaimat és leteszteljem a nyitottságomat más kultúrák és bizarr ízkombinációk irányába, úgyhogy eddigi óvatosságomat feladva berendeltem a lehető legdurvább nevű ételeket, olyanokat, mint szójás-csillis tönkölybúzahús avokádós-banános üvegtésztasalátával és rozmaringos kókusztejjel. (Ilyen étel nincs, ezt most találom ki, a címben szereplő viszont létezik és jövő héten enni fogom). Meg azon gondolkodtam, hogy az ikea névgenerátor meg az ördögiterv-generátor és egyéb hasonló sületlenségek mellett simán elférne egy bioséf-ételnévgenerátor, aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen lehet, hogy létezik ilyen, és eredetileg is úgy születnek az ételeik, hogy betáplálnak néhány bio-hangzású főnevet, mint búzahús, medvehagyma, tönköly, tofu, köleskása, kecskesajt, meg pár melléknevet, mint teljeskiőrlésű, krémes, magos, pácolt vagy ropogós, rányomnak a véletlenszerű generálás gombra, és meg is vagyunk, már csak össze kell ütni.
Valamilyen húsvéti ételt amúgy osztogatnak majd ingyen a MOM biopiacon szombaton, de nem tudom, mit és hány órakor. Gondolom, nem sonkát.
Update: úgy tűnik, szombatra a medvehagymás hajdnalepényt dobta ki nekik a gép, és délelőtt.
Heti étrend
Komolyan jobban szeretek bemenni dolgozni, amióta ezt eszem, és tudom, hogy délben nem kell átmennem a menzára, ahol elkeseredetten próbálok keresni valami ehetőt, ami a végén többnyire mégis rántott hal és kajaszagú lesz a hajam és a ruhám, hanem kapok egy dobozban valami izgit. Ezek voltak:
Hétfőn ettem rozmaringos tofusültet fokhagyma lekvárral
és paradicsomos rizzsel. A tofut részemről szeretem, nincs semmilyen íze, de legalább mindenhez megy, és mivel nem is drága, koleszos koromban, amikor
imidzsből vegetariánus voltam két évig, rengeteg tofut ettem. Ez is csak olyan
tofu volt, mint a többi, ha egyet láttál, mindet láttad. A fokhagymalekvártól
kissé féltem, mert mi az, hogy lekvár, meg majd fokhagymaszagom lesz tőle és
elájulnak a betegek, de finom mártás volt enyhe, cseppet sem durva fokhagymaízzel.
Azt hiszem, ha egyetlen dolgot kellene megneveznem, ami tetszik a biochef-ben,
akkor az a paradicsomuk, szinte az összes zöldségnek zöldségebb-íze van a
megszokottnál, de a paradicsomnak különösen. Vidéken nőttem fel és imádom a
paradicsomot, azt, amelyik a nagyanyáim kertjében terem egy ilyen
lábszárközépig érő növény tetején, van egy jellegzetes illata és egy
jellegzetes íze, és ezt csak nyáron, néhány hétig lehet kapni. Az év fennmaradó
részében meg jobb híján eszem a melegházi meg dél-amerikából importált
paradicsomokat, amiknek ugyan vízíze van, de legalább pirosak. A bioséf
paradicsomja pedig hozza a normál paradicsomízt, nem tudom, hogyan lehetséges
ez márciusban, de őszintén szólva nem is nagyon izgat, csak adják ide. A kókuszkenyér
chilis csokoládékrémmel az egy kicsit bizarr volt. Képünkön.
Kedden ettem penne arrabiatát kapros cukkinivel, ez számomra az égvilágon semmiben sem különbözött normál penne arrabiatától, al dente, picit csípős. A cukkiniszeletek mellette voltak és csak épphogy enyhén voltak kaprosak, szerintem ez volt a héten az az étel, amit konzervatívabb ízlésűek is simán megehetnek. A császármorzsa fedőnéven futó, ööö, dologért már a múlt héten is rajongtam, császármorzsához ugyan nincs köze, viszont imádom. Megmondom, miből van: kukoricadara, tönkölydara, zabpehely, méz. Ennyi. Így: „a kukoricadarát, a tönkölydarát, a zabpelyhet az olajban pirítjuk, hozzáadjuk a mézet, és egy kevés vizet. Alaposan összekeverjük, majd a tűzről levéve fedő alatt duzzasztjuk.” Ennyi meg baracklekvár. A főnővérünk először nem volt hajlandó megkóstolni, mert hogy néz ez ki, de végül nagyon ízlett neki.
Szerda, pirított túrós burgonyagombóc zöldségraguval. Valójában nem tudom, miért ilyen jók a zöldségeik, feltűnően ropogósak és ízletesek. Azért ilyenek-e, mert bio, vagy mert frissek vagy jól voltak tárolva, vagy az elkészítési mód miatt, valószínűleg a fentiek közül mind szerepet játszik. A csokoládés-mogyorós muffin négy muffint jelentett, egyet megetettem a nővérekkel, osztatlan sikert aratott, finom csokis tésztában egész mogyorók, dicsérték nyakra-főre, bár a főnővér ehhez is el bírt volna képzelni egy kis lekvárt. Még így sem bírtam megenni az egészet, hanem két muffint elraktam másnap reggelire.
Csütörtökre nem rendeltem sütit, hanem előételt, ami diós
túrógolyók zöldsalátával. Ez mekkora ötlet, komolyan. Túró összekeverve
darált dióval, gombóccá formálva, plusz levelek. Ennyi. Nagyon finom, és sose
jutott volna magamtól eszembe, hogy diót összekeverjek túróval, pedig végülis
tök evidens, ezt fogom csinálni otthon ezentúl. Ettem még olívával gyúrt
juhsajtot, zöldséges laskával és sült paradicsommal, ez volt a legfinomabb
főétel egész héten, kb a görög tengerparton éreztem magam, sajtízű sajt,
ropogós zöldségek, olajbogyó, a paradicsomukról pedig már beszéltem. Nyam.
Péntek, ropogós tésztában sült zöldségek, pirított laskával és fűszeres burgonyapürével. Ebből a zöldségek, laska, püré klassz volt, a tésztát, amiben sültek a zöldségek, nem szerettem, olyan semmilyen, barna tésztaréteg volt, amilyet az ember bioételekben elképzel. A túrós kókuszgolyók-pirított mogyoróval-t nem tudom, miért rendeltem meg, amikor alapvetően nem szeretem a kókuszt, valamiért azt gondoltam, biztos nem lesz annyira kókuszos, de az volt, és túlságosan emlékeztetett a Raffaello-ra, amit kifejezetten utálok. Ezért egyet becsülettel megettem, a maradék hármon pedig négy kollégám osztozott, három nővér és egy orvos, mindegyiküknek nagyon ízlett és oda meg vissza dicsérték, hogy milyen egyszerű ötlet (kb túró összekeverve kókuszreszelékkel meg egy kis citrommal) és mégis milyen finom.
Azt hittem, hogy biztos híztam az elmúlt két hétben, mert a hal helyett mostanában egy főételt és egy desszertet is eszem, ami sokkal több édesség a szokásosnál, valamint futni se voltam két hete, de ma megmértem magam és nem. Ez jó dolog. A ropogós zöldségeik borzasztóan fognak hiányozni, ha majd már nem kapom őket. A fent felsorolt élelmiszerek összesen nyolcezer-valahányszáz forintot értek. A túlexponált fotók a biochef honlapjáról származnak.
A medvehagyma indokolatlan használata és más kalandos történetek
Akkor elmondanám, mit ettem a héten a biochef-től. Nagyon izgalmas volt, és a nap fénypontját jelentette kb, amikor kicsomagoltam a kajájukat, mivel addigra már rég elfelejtettem, hogy miket rendeltem, mivel az ételeik neve sok, egymás mellé nem való szóból áll és úgyis megjegyezhetetlen, valamint szerintem nem is léteznek ilyen ételek.
Engem egyébként azt hiszem, könnyű volt lenyűgözni, mert időtlen idők óta a szar menzai rántotthalat eszem, valamint tengerész apukám kínai, maláj és francia hatásokat tükröző főztjén nőttem fel, szóval nagyon nyitott vagyok és kalandvágyó az étkezés terén. Is.
Hétfő
Hétfőn beteg voltam, és felhívtam őket, hogy ne a munkahelyemre hozzák a kaját, de túl későn telefonáltam, már a futárnál volt, de odahozta a város túlsó felén található otthonomba kb. 12.50-re. Olyat ettem, hogy olívával gyúrt juhsajt roston sütve rozmaringos paradicsommal, ez finom, sajtízű sajt volt, finom, paradicsom-ízű paradicsomokkal, de erre később még kitérek. Ez egyébként diétás menü, nem is laktam jól, szerencsére azonban volt mellette császármorzsa meggy öntettel, hát az elég durva dolog, egyáltalán nem emlékeztet semmiféle császármorzsára, hanem inkább... nem tudom, búzatöretre, amit a kamrapadlóról söpörnek össze cséplés után. Nagyon gyanúsan nézett ki, és nagyon finom volt, rohantam az internetre megnézni, lesz-e jövő héten is, de smarninak nem smarni az, közelebb állt valami müzlis-zabos édességhez.
Kedd
Laskagombás metélt medvehagyma mártással, párolt zöldségekkel, és zabpelyhes csokis puszedli. Ez volt a legjobb kaja az egész héten, ezen a ponton lettem elkötelezett szupermarketrajongóból a bioélelmiszer örök híve és kezdtem el azon gondolkodni, hogy ha véget ér az egy hónapos megállapodás, akkor nem engedhetném-e meg magamnak mégis, hogy tovább egyem ezt. Spagettitészta volt ropogós zöldségekkel és fokhagymás spenótra emlékeztető zöld trutymóval, én attól ájultam el, hogy a zöldségeknek meglepően zöldségízük volt. Sose értettem, hogy a biokajában mi lehet a pláne, de talán ez. Nem azok a szokványos, nagyon szép színű, de tökéletesen ízetlen zöldségek voltak, mint amiket az ember az intersparból hazahord, hanem a répának répaíze volt, a gombának gombaíze, satöbbi. Igazi, finom, valódi zöldségek, ropogósan. Nyamm. A párolt zöldségről nekem a menzai "zöldköret" néven futó borzalom jut eszembe, ami tesco gazdaságos fagyasztott zöldab és répa sós vízben megfőzve. Na, ez nem ilyen volt. A süti kicsit csoki-, kicsit biosüti-ízű volt, én a részemről szeretem a teljes kiőrlésű, nem túl édes, egészségesnek imponáló édességeket, a főnővérünk szerint "nem rossz, de azért kéne hozzá egy kis lekvár meg tejszínhab".
Szerda
Kecskesajttal töltött gombafejek répa és burgonyapürével, itt azért elég nagy szükség volt nyitottságomra és kalandvágyamra, mert nem éppen biztatóan nézett ki a dolog, dehát én rendeltem magamnak a répapürét. A gombák finomak voltak, a kecskesajtot eleve nagyon szeretem, a répapürének pedig sem az ízével, sem az állagával nem volt baj, répaíze volt, nem okozott szenvedést az elfogyasztása, csak az előítéletek, meg mégis, maga a tudat, hogy bébiételt eszem. A mákos-almás rétes két nagy szelet volt, és máig is egy kissé bűntudatom van, ugyanis mindet felzabáltam szemrebbenés nélkül, pedig két kollégám is folyamatosan nézett és többször megjegyezték, hogy milyen éhesek.
Csütörtök
Kecskesajtos babos lepényt rendeltem medvehagyma mártással, ez megint egy kicsit szokatlan összeállítás. Két réteg teljeskiőrlésűnek imponáló tészta között volt vörösbab és sajt, ami ijesztőnek tűnik így együtt, de klassz volt, sajnos, nagyon gyorsan kellett megennem, mert csütörtökön mindenféle értekezletek vannak. A kollégák, akik egyébként remekül szórakoznak napi étkezéseimen, és mindig nézik, na, milyen durva dolgot hozott már megint a futár, ezt furcsa szagúnak találták; ezenkívül megvitatták, milyen jó dolog a medvehagyma, hogy néz ki, nem szabad összetéveszteni gyöngyvirággal és rém egészséges, tisztító hatása is van. A tiramisu túróval (képünkön) volt az az étel a héten, ami engem a legjobban emlékeztetett laikus megfelelőjére, vagyis a nem-bio, normál tiramisura.
Péntek
A pénteki ebédemet több, logisztikai és szociálpszichológiai tényező együttes következményeként nekiadtam főnökömnek, a Filozófusnak, aki negyven-valahány éves férfi. Burgonyakrémlevest evett medvehagymás galuskával és örmény gombalepényt tejfölös zöldségraguval. Beszélgetésünket az alábbiakban vágatlanul közölném.
isolde: - Na, milyen volt a kaja?
Filozófus: - Te, iszonyú jó volt.
isolde: - Mondanál róla három értelmes mondatot?
Filozófus: - Nos, a levest kissé merészebben is lehetett volna fűszerezni, valamint túlzottan pépszerű volt, én azt várom egy ételtől, hogy a benne lévő alkotóelemek egyértelműen elkülönüljenek egymástól. Nem volt rossz, de a fenti szempontok alapján még lehetett volna javítani. A második az iszonyú jó volt, jól is volt fűszerezve, volt egy enyhe édes íze is, ami remekül passzolt a zöldségekhez. A főétel esetében az alkotóelemek is jól elkülönültek, itt tehát nem állt fenn ez a probléma. Köszi még egyszer.
isolde: - És mit gondolsz, elegendő adag ez egy egészséges, felnőtt férfi számára?
Filozófus: - Igen. Feltéve persze, ha nem bányában dolgozik. Vagy ha mégis ott dolgozik, akkor diétázik.
isolde: - Köszönöm az interjút.
Összességében számomra pozitív csalódás az egész, én arra számítottam, hogy unalmas, fűrészpor- és karfiolízű trutyikat fogok kapni, (de legalább nem fizetek érte legalább nem rántott hal), ehelyett finom ízű és érezhetően friss, jó minőségű ételek, valamint le a kalappal a szakács kreativitása előtt. Minden nap tizenegy és fél egy között hozták, rugalmasan kezelték a helyszínváltást. A normál felnőtt ember adagja az egy főétel plusz egy valami (leves vagy saláta vagy édesség), tudom, hogy én nő vagyok, de nem szoktam reggelizni, ezért viszonylag sokat eszem ebédre. A felsorolt főételek 900 és 1350 Ft között mozognak, a heti ebéd így 8470 Ft-ba került volna.
A bejegyzés címe a fantázia szülötte, utalás Kőhalmi Zoltán egy stand-upjára, nincs arról szó, hogy a bioséf túl sok medvehagymát használna. A fotókat mind luciától kértem, mert én nem fotóztam.
Keresés
Kiemelten
Yummie az isten! Majdnem.Kapcs-ford
Isolde levelezik veletek néhaIde is írok néha
Mások
- agnus
- alie
- azigazzy
- blogtogon
- brainoiz
- hakkotsuki
- kardigan
- karlsruhe
- kisfoka
- lamorak
- lobotomia
- montag
- mra
- nesztelencsiga
- nyulontul
- pestipucu
- roboman
- savanyúcukor
- suematra
- sulemia
- susie
- teodora
- Chili es vanilia
- Domestic Goddess
- Criticalbiomass
- DrMortz
- Interszubjektum
- Sorozatjunkie
- Spoiler
Utolsó kommentek
- Private lives, levicsofi: blogról és élőben ismerni egy embert - régóta foglalkoztat, de csak... »
- I said chocolate, people, hobelevanc: Azért nem nagyon tudom elképzelni, hogy az ösasszonyok is megengedhették... »
- Private lives, A.: @human: passz, en omlesztve lattam, nem igen tudok kulonbseget tenni... »
- Édesanyám, nem perdül a rokka, juc: szeretnék sok olyan embert magam köré, akik ezt így el... »
- I said chocolate, people, r-: sose ertettem a pmst, se a pmdd-t, de nem... »
Kategóriák
- Brennbergbánya (6)
- Emberek (175)
- Esküvő (17)
- Film (31)
- Kaja (33)
- Kultúra (152)
- Munka (124)
- Nosztalgia (13)
- Nyafogás (430)
- Összeesküvéselmélet (6)
- Tudomany (39)
- Utazás (71)
- Vásárlás (86)
- Zene (104)