Love me two times, girl

2010. április 25. 18:50 - címkék és kategóriák: Zene - 1 komment

Ez meg Joan Jett, amint The Doors-t énekel. Tudom, nem olyan jó, mint az eredeti, de mégis olyan kis helyes. Ez most a bemelegítős számom a futógépen ellipszistréneren.

It's not like I believe in everlasting love

2010. április 15. 21:41 - címkék és kategóriák: Nyafogás Zene - 2 komment

Fáj a fejem, Laura Marlingot hallgatok, ezt is az L. küldte, és itt van hozzá ez a fura klip.

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell

2010. április 11. 12:29 - címkék és kategóriák: Nyafogás Zene - 11 komment

Régebben, középiskolában József Attila-rajongó voltam, olyannyira, hogy szociális fóbiás létemre elmentem Hajnalkával a szavalóversenyre is, biztos nagyon cuki lehetett, amikor fehér férfiingben és sötétbordó rúzzsal elszavaltam a Nagyon fáj-t tizennyolcévesen. Még az utolsó pillanatban sem tudtam, hogy ezt fogom-e mondani, vagy a Karóval jöttél-t, de aztán úgy döntöttem, egyszer élünk, meg különben is épp elhagytak és a srác új nője is részt vett a szavalóversenyen, és persze csodálatosan szavalt a ribanc. De nyugalom, a lényegre térek: költészet napja van, hallgassunk Ágnes Vanillát.

I'm still the same

2010. április 4. 21:46 - címkék és kategóriák: Zene - 4 komment

Ezt a számot szeretem most, az L. küldte, és jól eltalált vele. Az egész album tetszik egyébként, meg külön a videó is klassz.

I'm developing my sense of humor

2010. március 19. 17:32 - címkék és kategóriák: Zene

Még mielőtt elmegyek a kocsmába, beteszem nektek Jenny Owen Youngstól azt a számot is, amivel befutott, meg amit anno én is először hallottam tőle (a Weeds soundtrackben). Igazán remek a szövege, komolyan szinte sajnálom, hogy amikor utoljára szerelmi bánatom volt, még nem ismertem, milyen klasszul lehetett volna rá lányosan szenvedni. Love grows in me like a tumor, parasites bent on devouring its host. How nice.

I don't need you physically around

2010. március 18. 7:19 - címkék és kategóriák: Zene - 4 komment

Hirtelen Jenny Owen Youngs-rajongó lettem az elmúlt napokban és ez a kedvenc számom most. Az első albumáról való dal, és nincs hozzá videó, viszont az elején Regina Spektor beszél a rögzítőjére.

You're never coming back

2010. március 13. 11:04 - címkék és kategóriák: Zene - 2 komment

Az évek pedig csak úgy suhannak, és már megint új Goldfrapp-album jön, pedig mintha még csak most lett volna az előző. Maga az album március végén jelenik meg és vidám, táncolós lesz állítólag, ez pedig a Rocket című szám róla. Well, én jobban szeretem a szomorkás-elgondolkodós Goldfrapp-et és kevésbé rajongok a szintipopért, egyébként pedig ez tisztára egy Madonna-szám, a klip viszont kifejezetten aranyos.

Learn to forget

2010. február 27. 18:07 - címkék és kategóriák: Zene - 1 komment

Itt az ideje, hogy valami rendes zenét is hallgassunk, például ahogy Patti Smith The Doors-t énekel. Still one place to go. Patti Smith-től egyébként a Smells like teen spirit a legjobb cover, de az már volt.

No sleep tonight

2010. február 21. 16:51 - címkék és kategóriák: Zene - 1 komment

Az van, hogy Veronica Marsot nézünk újra és a második évad soundtrackjén nosztalgiázom most, szanaszét hallgattam pár évvel ezelőtt, Hollandiában, meg aztán Bécsben, amikor magányosan egyedül szomorkodtam egy hétig egy fűtetlen, rideg, teljesen üres, szürke szobában egy kihalt épületben és odakint üvöltött a szél és nem volt pulóverem és nem volt pénzem és nem volt internet és az egyetlen dolog, ami az otthonomra emlékeztetett, a VM 2. évad soundtrackje volt. Hallgassuk a kedvenc vidám számomat, The Faders nevű kiscsajoktól.

I wanna start over, I wanna be winning

2010. február 17. 22:27 - címkék és kategóriák: Zene

Legyen zene is. The National, akkor volt ez sokáig a kedvenc számom, amikor Hollandiában agyakat szeleteltem és egyedül laktam és a barátaim voltak a szavak és két napon múlt, hogy nem tudtam elmenni koncertre, és most meg véletlenül elém került az interneten.

You don't seem real at all

2010. február 7. 12:56 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek Zene - 13 komment

Bár remélem, vasárnap délben mindenki (aki megteheti) (mert otthon van) szépen ebédel a családjával, nem pedig blogokba kopizott youtube-videókon hallgat zenét, ha mégis erre vetemednénk, akkor Dance with me.

A dal eredetileg The Lords of The New Church nevű punk (?) zenekar szerzeménye és eredetiben se rossz... leginkább vicces. A francia csajok feldolgozásában meg ugyanolyan, mint bármelyik másik Nouvelle Vague-szám, ez a videó viszont helyes hozzá. A jelenet a Bande á part c. Godard-filmből való.

Valamint asszem szünetet kell tartanom a blogolásban, mert hirtelen megelégeltem. Ilyen van, átlag évente kétszer. Aktuálisan éppen azt elégeltem meg, hogy valódi emberek a valódi világban a blogomhoz viszonyulnak helyettem. Hogy a barátnőim lecsesznek, mert a blogomból nem derül ki, hogy hogy vagyok. Hogy a férjem esténként rákérdez, hogy olvasta a blogomban ezt vagy azt, és mire írtam, mi van mögötte. És mindenféle emberek mindenfélét látnak soraim mögött/között/benne, és egy szavam sem lehet, mert a blogolásnak ez része, sőt, lényege, és aki suszternek áll, ne csodálkozzon a kaptafánál. Mindig is így volt és így is lesz. De most egy kicsit valamiért azt akarom, hogy az életemben valóságosan szereplő emberek hozzám viszonyuljanak, és engem mentalizáljanak, ne a blogbejegyzéseimet. Ez csak egy hely, ahol néha írok arról, ami az eszembe jut, és nem, nem fogok magyarázkodni amiatt, amit leírok vagy ami az eszembe jut, de én egy ember vagyok, én, én, én, nem az isolde.hu.

Egy pár napig szokott nálam tartani az ilyesmi, nem kell pánikba esni.

Had a dream that you were gone

2010. január 31. 19:25 - címkék és kategóriák: Zene - 4 komment

Ez a szám jutott eszembe, egyszer nagyon régen Agnusnál hallottam és akkor megszerettem. Jó szomorú, dehát február van, mit lehet tenni.

This is how it works: it feels a little worse

2010. január 22. 16:57 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Zene - 7 komment

Mellesleg írom három napja, hogy mivel töltöm az Időmet, kis feljegyzéseim igen érdekes mintázatokat mutatnak és sajnálatosan kevés reményre adnak okot. Előzetes eredményeim ugyanis cáfolják azt a hipotézist, hogy említésre méltó időt töltök haszontalan dolgokkal, mint rinyálás, netezés, munkahelyi pletyka*, egyéb tetszőleges pótcselekvés. Három nap után talán korai lenne messzemenő következtetéseket levonni, de sajnos ha nem én osztom be rosszul az Időmet, hanem képességeimhez és körülményeimhez képest elég jól kihasználom azt, sőt  neurotikus teljesítménygátlásom sincs épp, akkor nem fogok tudni érdemben változtatni a helyzeten. És akkor ugyanez lesz, mint eddig, mindig mindenről azt fogom érezni, hogy csak hirtelenjében összetákoltam, és én utálom ezt érezni. Ó, de kár lenne. Bárcsak kiderülne, hogy legalább részben én vagyok a hibás, hogy egy lógós, munkakerülő, internetfüggő, pletykás nyafogó vagyok, és akkor elmehetnék a problémámmal életmódtanácsadóhoz, reikimesterhez, pszichiáterhez, vagy amihez épp kedvem szottyan.

Azért kaptam néhány jól használhatónak tűnő tanácsot, ki is próbálok mindent, hisz a Cél halál, az Élet küzdelem, s a blogger célja e küzdés maga. Majd elmondom, melyik hogyan vált be, ám borítékolhatjuk, hogy ez a projekt olyan lesz, mint azok a filmek, amikor már az elején lehet tudni, hogy a szimpatikus és bátor főhős mintegy 90-120 perc leforgása alatt fog dicső és hősies harcban csúfosan elbukni a perzsa túlerővel / a feka sztárbokszolóval / a skót felkelőket leverő angol csapatokkal szemben.

Be is teszem ezt a számot.

Well, this is how it works:
You're young until you're not.
You love until you don't.
You try until you can't.

*Bizonyos mennyiségű csacsogás a kollégákkal szükséges és adaptív, ezt egyébként anno ebben a könyvben is olvastam, de most meg még tapasztalom is, amennyiben előnyös irányba mozdítja az esetleg megcibálódott csoportdinamikát, ami klassz.

But it won’t change my mind

2010. január 16. 13:04 - címkék és kategóriák: Zene - 4 komment

A szakvizsgáról meg eszembe jutott, amikor itthon tanultam rá all day every day és kikapcsolódásképpen táncoltam a konyhában a szembeszomszédok legnagyobb örömére. Kedvenc konyhábantáncolós számom alább, Texas featuring Method Man & The RZA. Mi van mostanában a Texas-szal, létezik még?

Ain't no sunshine when he's gone

2010. január 10. 22:51 - címkék és kategóriák: Zene - 2 komment

Ó, tudom már, mi kell nekem ide, szomorú női énekesek. Az Ain't No Sunshine eredetileg Bill Withers szerzeménye (és persze eredetileg "she's gone") és nagyjából mindenki feldolgozta már, de tényleg száznál többen. A 2PAC & DMX verzió is jó, de ez most Eva Cassidy.

« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb