Four Big Speakers (Live)

2008. február 1. 18:24 - címkék és kategóriák: Zene - 7 komment

A Whale-t meg Real Trebitsch blogján találtam még egyszer régen, ezzel az alábbi videóval, és még mindig tetszik... de most komolyan, mondjátok meg, ezt amit csinálnak a melleikkel, csak bizonyos méret felett lehetséges, vagy inkább gyakorlás kérdése?

 

Ezek voltak a hírek, és most hallgassunk zenét

2008. január 18. 13:04 - címkék és kategóriák: Zene - 2 komment

Végre van June Tabor CD-m, örülünk. Úgy kezdődött, hogy középiskolás koromban kedvenc angoltanárnőnk egyik órára behozott nekünk egy June Tabor-balladát, mintegy szövegértési gyakorlatként, közösen szépen meghallgattuk, elolvastuk a szövegét, kiírtuk az ismeretlen szavakat, meg amit kell. Aztán kölcsönkértem tőle a kazettát óra végén, és átmásoltam magamnak, és bár utána sokáig kerestem CD-it boltokban külföldön is, nem találtam, úgyhogy kénytelen voltam a kis sony másolt kazettámat ronggyá hallgatni. Az utóbbi időben meg megint elkezdtem keresgetni, és lám.

June Taborról annyit kell tudni, hogy magyarosan hangzó neve ellenére brit, Oxfordban végzett, sokáig könyvtárosként dolgozott, és többnyire szomorú (ritkán vidám) angol folk balladákat énekelt. Nagyon aranyos szerintem, ahogyan 18 éves korában rákattant az éneklésre. "I went and locked myself in the bathroom for a fortnight and drove my mother mad. I learned the songs on that EP (Anne Briggs: Hazards of love) note for note, twiddle for twiddle. That's how I started singing. If I hadn't heard her I'd have probably done something entirely different." Most egyébként elmúlt hatvan és ilyeneket énekel:


El vagyok veszve, nem maradt remény

2008. január 7. 19:08 - címkék és kategóriák: Nyafogás Zene - 7 komment

Mindig nem mindig, csak amióta dolgozom, irigylem az egyetemistákat, és visszasírom a vizsgaidőszakot, amikor csak ültünk a tanulóban naphosszat, és hetekig se mentünk ki az utcára, max néha átugrottunk tejért meg zacskós levesért szembe a zsidóhoz (a hagyomány szerint évente kétszer, vizsgaidőszakban fogyóztam). És volt az a valószerűtlen érzés, amikor többnapos tanulás után először kimész az utcára, és jééé, emberek, jééé, villamos. És a rutinok, például amikor Gabó a vizsgái befejeztével leült valami napilapot olvasni, és automatikusan kezdte benne aláhúzogatni a lényeget. És a babonáink: Exemnek vizsgája előtti este meg kellett ennie velem egy egzotikus gyümölcsjoghurtot, én majdnem minden gyümölcsjoghurtot szeretek, csak az egzotikusat utálom, de azért ettem hősiesen, persze voltak necces helyzetek, amikor vizsga előtti napon nem volt a közeli boltban egzotikus, és akkor dönteni kellett, hogy elmész-e messzebbi boltokba, értékes, tanulásra fordítható időt veszítve ezzel, vagy inkább veszel meggyeset. Soha nem mertünk meggyeset venni, az ember ne próbálja átverni az Univerzum Erőit.

Az én összetett vizsga előtti babonám három részből állt: vizsgám előtti este vagy a vizsga reggelén meg kellett hallgatnom a Brian élete főcímzenét (always look on the bright side of life). De Brigi babonaszáma jobb volt, ő a Balaton öngyilkosos számát hallgatta egy időben vizsgái előtt, véget vetek az életemnek már semmit sem ér, lásd alább. Vizsgázni csak rózsaszín tangában mehettem, ez azért volt, mert az első sotés vizsgámon rózsaszín tangát viseltem és iszonyatos szerencsém volt. Valamint magammal kellett vinni a Csirkét: a plüss csirkét (egyes iskolák szerint kacsa) egyik csoporttársamtól kaptam elsőben. Náluk volt házibuli, egyébként pedig a szülei használtruhaboltot működtettek az alagsorban, kézenfekvő volt hát, hogy a buli egy pontján kissé ittasan a turkálóban rendetlenkedjünk. Ott találtam a plüss csirkét (vagy kacsát), és aznap éjjel vele aludtam a kanapén, a legközelebbi anatómia gyakorlatra pedig a házigazda visszahozta a műanyag dobozomat, amiben sütit vittem a buliba, és benne volt a csirke (kacsa). Később kicsit megrágta a csőrét a húgom vad és megszelidíthetetlen macskája (nyugodjék békében), de eddig még minden lehetséges vizsgán nálam volt.

Szóval most megint vizsgaidőszakom van, furcsa, hogy már nem koleszban lakom, így senki nem paráztat ezerrel, senki nem mesél szorongáskeltő történeteket arról, kit hogyan vágtak ki, és senki nem ragasztja rám a saját pánikrohamát, teljesen magamra vagyok utalva.

Nehéz manapság

2007. december 28. 15:29 - címkék és kategóriák: Vásárlás Emberek Zene - 5 komment

Szabin vagyok egyébként, ami abból áll, hogy az új yummie mixet, meg az L.-től szülinapomra kapott cédét hallgatom felváltva, és próbálom rávenni magam a takarításra. Holnap ugyanis nálunk alszik művelt anyósom, valamiféle komolyzenei koncertre jön fel Pestre, a legutóbbi ilyen alkalommal kb. három napig takarítottunk és nem is szólt semmit, csak ittléte során szó nélkül lemosta a kukát.

Ugye értjük, hol van ebben a megalázó momentum. Pedig csak jót akart. Ma már odáig jutottam, hogy átmentem az intersparba vízkőoldóért (és akkor már gyorsan Dexter-könyvre meg Weeds-dvd-re költöttem a karácsonyra kapott könyvutalványokat). Bár lehet, hogy inkább egyáltalán nem fogok takarítani, hanem amikor bejön, körbemutogatom neki a koszos részeket, és nyafogva elpanaszolom, hogy hányszor megmondtam már a bejárónőnek, hogy a mikró alatt is le kell törölni, dehát hiába, egyszerűen mintha a falnak beszélnék, tudod, Katikám, annyira nehéz manapság rendes cselédet kapni.

Egyébként, ha még nem mondtam volna, a Weeds-nek is remek a zenéje, itt van mindjárt ez a kis Jenny Owen Youngs-szám.



Love grows in me like a tumor,
parasites bent on devouring its host.
I'm developing my sense of humor,
till I can laugh at my heart between your teeth,
till I can laugh at my face beneath your feet.

Skillet on the stove is such a temptation,
maybe I'll be the lucky one that doesnt get burned.
What the fuck was I thinking?

Shall I play for you on my drum

2007. december 23. 13:39 - címkék és kategóriák: Zene - 1 komment

Alapvetően, mint minden épeszű ember, én is utálom a karácsonyi dalok többségét, és ez alól a Little drummer boy sem kivétel, beleértve majdnem az összes celebrity-verziót is. De ez a fiatal Joan Jett, 1981-ből.



So this is how it works: you're young until you're not

2007. december 22. 10:07 - címkék és kategóriák: Emberek Zene - 1 komment

Nem tudom, mit keresek ébren, én, aki egy átlagos szombaton délig alszik, valamint nem tudom, miért nem vagyok másnapos egyáltalán, én, aki a múltkor három gin-tonic után infúziót kapott az ügyeleten. Mondjuk elhatároztam tegnap, hogy egyféle alkoholt fogok csak inni, ezzel szemben már délután négykor a céges zsúron rá lettem kényszerítve pezsgő, bor, házi készítésű Baileys és barackpálinka, a bulinkon pedig bacardi-kóla, cider, jager, tequila, sör, valamint pezsgő fogyasztására, és semmi bajom sincs.

A bulink, az tökéletes volt és hibátlan, a tavalyi esetből tanulva idén ismert helyen tartottuk (a Tandemben természetesen), ahol nem csak, hogy nem vertek át, de nagyon jó fejek voltak, kaptam egy doboz cidert ajándékba, valamint a pultos fiú Loganre hasonlított a Veronica Marsból, hát mi többet kívánhat az ember vendéglátóipari egységtől.

Próbálok nem nagyon nyálas posztot írni különben, dehát annyira szép volt, ott voltak a mindenféle különböző helyről ismert barátaim, jó részük nem is ismerte egymást, de jól mixelődtek, és amikor az ember végigtekint harminc remekül szórakozó emberen, és arra gondol, hogy ők miattam jöttek ide, az nagyon klassz. Valamint megkaptam mindent gyakorlatilag, amire valaha is vágytam, beleértve Gaiman, Asimov, Douglas Adams és Hesse-könyveket, csipkés tangát, plüss tigrist, bordó sálat, bögrét, különleges teákat, Baileyst, hidratáló krémet, aszúval töltött bonbont, cserepes jácintot, tusfürdőket, chillis csokit, wifi-routert, kézzel festett vázát, Méthode Jean Piaubert Hydroscience 3G Eyes szemránckrémet, Vylyan vörösbort, mp3-lejátszót (rózsaszín!), válogatáscd-t, belga pralinét, repülőjegyet New Yorkba. Ó, igen.

És volt az is, hogy agnus énekelt, L. gitározott hozzá, és bár hallottam már, hogy agnus jól énekel, de még így is meglepett, hogy mennyire jól, she took a sad song and made it sadder. Először Britney-től a Hit me, baby, one more time c. számot és esküszöm egy szomorú szám lett belőle, és aztán elénekelte Regina Spektortól a Fidelity-t és az On the radio-t, amit mindjárt be is teszek ide, és tökéletes volt, hihetetlen és gyönyörű. Valaki, asszem DB meglepetését fejezte ki, ő ugyanis eddig azt hitte, Agnus egy fiú és az L. a lány, de ez nem jelent semmit, ő amíg nem látott Buffyt, biztos volt benne, hogy Buffy a fiú és Angel a lány, mondjuk több értelme lenne tényleg.

Nagyon klassz volt. Minden. És az is nagyon jó, hogy már minden karácsonyi előkészületen meg ajándékbeszerzésen túl vagyok, így a következő napokban, amíg honfitársaim fékevesztetten vásárolnak, én a kanapén óhajtok henyélni sorozatokkal és/vagy szakvizsgatesztekkel.

Between the click of the light and the start of the dream

2007. december 15. 12:58 - címkék és kategóriák: Zene

Éppen utálni kezdem a Petőfi Rádiót az utóbbi időben, mivel túl sok kortárs magyart játszanak, én pedig nem szeretem a kortárs magyar popzenét, kövezzetek meg nyugodtan, még sosem mertem ezt bevallani, de titokban idegbajt kapok a Belgától, az Emil Ruleztől, a Péterfy Boritól (nála csak a szövegek miatt, de tényleg), a 30Y-tól, és az összes többitől, akiknek a nevét sem tudom, és akik iszonyú szövegekkel és iszonyú rímekkel tűzdelt magyar nyelvű hiphopot nyomatnak, és nem egyszer játsszák a számaikat az amúgy remek Petőfin, hanem naponta tizenötször. Erre e percben az Arcade Fire: No Cars Go szól. Na jó, megbocsátok. Csak ennyit akartam mondani.

No, no, no, it ain't me babe

2007. december 14. 16:53 - címkék és kategóriák: Zene - 2 komment

Nekem ez a kedvenc Bob Dylan-számom amúgy. Még rajongó koromban (úgy 12 éve) olvastam egyszer egy könyvet is Dylan életéről, amelyben a dalt párhuzamba állítják The Beatles: She loves you yeah yeah yeah c. számmal. Szép párhuzam. Igen, várom már a filmet.

Go way from my window,
Leave at your own chosen speed.
Im not the one you want, babe,
Im not the one you need.
You say youre lookin for someone
Who's never weak but always strong,
To protect you and defend you
Whether you are right or wrong,
Someone to open each and every door,
But it aint me, babe,
No, no, no, it aint me, babe,
It aint me youre lookin for, babe.

« Elejére | Újabbak

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Kategóriák

Archívum

Egyéb