A klasszikusokról

2011. december 6. 0:48 - címkék és kategóriák: Kultúra Zene

Voltam ezen (kaptam ajándékba, köszönöm), élveztem, vicces volt, kezdjük eleve ott, hogy végig olyan kiváló férfiakat mutattak a filmvásznon, mint Bruce Willis, Harrison Ford, Leonardo DiCaprio meg Johnny Depp, egész megjött a kedvem filmeket nézni, és hát Pély Barna frizurája sem volt utolsó. Nem beszélve arról, amikor konstatáltuk, hogy a backstage büfében elfogyott a gesztenyegolyó, így a kíséretemül szolgáló fiatalember először áttelefonált, majd átszaladt a másik büfébe nekem gesztenyegolyóért. És volt ez szám is.

Failed in everything that comes to mind

2011. november 28. 20:11 - címkék és kategóriák: Kultúra Zene

"Good, because the people around you are vampires. They'll suck your vanes dry. Crack open your bones and lick out the marrow. You've done enough for them, so step away." (Alice Morgan)

Luther-t nézünk, mert a múltkor a kocsmában az L. és Noiz igen hosszú ideig felváltva és egymás szavába vágva éltették, hétvégén megnéztünk másfél évadot, úgyhogy mostanában kizárólag szörnyűségekre tudok gondolni. Amúgy tényleg jó, csakhát nem egy kifejezetten feelgood sorozat. Ez meg az első rész soundtrackjéből való.

Never win and never lose

2011. október 11. 13:03 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás Emberek Kaja Zene

Szóval jó kedvem van, már tegnap is gyanakodott a férjem, hogy miért van jó kedvem, amikor PMS-ből kifolyólag most kellene szörnyetegnek lennem éppen, és az idő is rossz. Nem tudom. A munkahelyemen előléptettek, és ennek örülök, meg a férjemet is előléptették, és annak is. Általában nem szoktam örülni az ilyesmiknek, se ünnepelni, se szakvizsgákat, se PhD-t, mert egyrészt ez eleve alap, meg kell csinálni, másrészt számtalan külföldi egyetemen sokkal többet jelent egy szakvizsga vagy egy PhD és nagyobb követelményekkel jár, harmadrészt se pénzt, se szabadidőt, se kertes házat nem adnak érte, negyedrészt mire megcsináltam, már annyira elfáradtam, hogy semmihez se volt kedvem. Vagy mittudomén. Most is tisztában vagyok vele, hogy egy efféle előléptetés, hogy klasszikust idézzek, "kb annyit jelent, mint hogy mennyi követőd van youtube-on", meg azzal is tisztában vagyok, hogy csak egy keleteurópai ország belterjes kis terében sikerült elérnem ezt és külföldön biztos kiröhögnének stb stb, de most ezek mind nem izgatnak, hanem ki is találtam, hogy elmegyünk három napra Lillafüredre wellnesshétvégére megünnepelni, és kész. Még azt is kitaláltam, hogy ma szabadnapos vagyok, de be kell ugranom a munkahelyemre, este meg a kocsmába, és a kettő között a Szabó Ervinben fogok olvasni, klassz lesz, remélem, az egyetemisták ilyenkor még nem kezdenek tanulni és nem nyüzsögnek ott ezrével és hideg sincs.

Meg még azt találtam ki, hogy kb június óta nem igazán költöttem pénzt a külsőmre, mert annyira takarékoskodtam, hogy ki tudjam fizetni a folyószámlahitelemet (ki is fizettem és meg is szüntettem különben, ami klassz), de most már igazán rám férne valami, és mi lenne, ha elmennék a Bamboo Nail Spába, ha egyáltalán megvan még az a hely, egy jó manikűr-pedikűrre. Ezen még gondolkodom, mert azért elég drága. Viszont vettem magamnak egy pár fülbevalót, tök jó kék, az Orsay-ban, 1100 HUF, és mindjárt rossz idő lesz, amit ugyan utálunk, viszont elővehetem a csizmáimat, és tavalyelőtt idegességemben vettem magamnak egy klassz barna bőrcsizmát, tavaly meg protekciósan rém olcsón szereztem egy Ugg-ot, meg van még az, ami már ugyan kicsit rongyos, de pár éve vettem New Yorkban. Most milyen jó életem van, komolyan. És nem beszélve arról, hogy hamarosan átállítjuk az órát, amit imádok, egy órával tovább lehet aludni, amit legalább egy hétig érezni fogok és csodálatos lesz. Továbbra is támogatnám az ötletet, hogy havonta állítsuk egy órával vissza az órát, amíg körbe nem érünk. Valamint vettem magamnak sütőtököt, de már kicsit unom, mert szeptember óta hetente megeszek egy egészet (a férjem utálja), és ezért most kitaláltam, hogy sütök egy olyan süteményt, hogy ennek a tésztája némi beleszórt meggyel, mert se kedvem, se pénzem, se időm áfonyával meg pekándióval szórakozni, viszont meggy van a fagyasztóban, és viszek holnap a kis kollégáimnak. Kicsit leégett az alja, dehát mindegy, ezzel kell beérniük.

Lehet, hogy a D-vitamin használt, amit beszedtem immunerősítési céllal. Ezenkívül C-vitamint, multivitamint, Actimelt, Echinaecea-teát, kamillateát és mézet nyomatok, és nyomatékosan ajánlom az immunrendszeremnek, hogy most már próbálja meg túltenni magát a munkahelyi stresszen végre, és tegye a dolgát. Ma már mintha kezdenének fűteni a lakásban is, úgyhogy lehet, hogy a fagyhalált is elkerüljük. És valamelyik női magazinban meg azt írta a horoszkópom, hogy hallgassak zenét, mert az engem feltölt, és rájöttem, hogy jé, tényleg milyen régen hallgattam, de a régieket már unom, úgyhogy írtam az L.-nek, hogy küldjön zenéket, és küldött is elég jókat, például ilyet. (Természetesen egy nő énekel szomorúan, de ugye nem is vártunk mást.)

There is a life across the river that was meant for me

2011. szeptember 3. 23:38 - címkék és kategóriák: Nyafogás Zene

Ahogy Húgom igen pontosan megjósolta, természetesen hazajövetelünk óta külföldön és/vagy vidéken akarok élni, szívből gyűlölöm Budapestet és inkább a halál, mint hogy ott még egyszer levegőt vegyek. Kicsit még eljöttünk Sopronba, szedtünk egy következő adag citromfüvet a szörphöz (az előző már elfogyott, valamint rájöttem, hogy citrommal kell inni, vagyis a következő adagba több citromot kell tenni), most pedig a pénteki mozgásterapeuta pótvizsgára dolgozom ki a tételeket és ezt hallgatom közben. Meg néha recepteket keresgélek a neten, mert Füssenben a Kastély Baglyához címzett Biobisztróban, ahol ottlétünk alatt az egyetlen normális lattét ittam, kiváló biolekvárokat láttam kitéve a polcon, és én is meg szeretném valósítani közülük a sütőtökös körtét. Ha valaki tud kipróbált receptet, küldje.

Whatever went away I'll get it over now

2011. augusztus 15. 13:43 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek Zene

Első sorból nézem a National-t, úgy kezdődik, hogy hat óra előtt tíz perccel végre-valahára eltakarodik a Nagyszínpadról az eszetlenül ugrabugráló bajszos cigány és csapata*, majd szomorúan besétál Matt a kezében egy talpas pohár vörösborral, szomorúan elővesz a fekete farmerje zsebéből egy gyűrött papírlapot, belekortyol a borba, és elénekeli, hogy we expected something, something better than before. Szomorú, megható és szívfacsaróan hiteles, mondjuk úgy húsz perc után már kicsit aggódom, hogy úgy járunk, mint Portishead a Balaton Soundon**, az InKalosok látványosan ásítoznak, Matt a mikrofonállványba kapaszkodik igen hitelesen és szomorúan, aztán lesétál és az első sorban állók kezébe nyomja a borospoharát, az InKalosok épp csak felpillantanak a műsorfüzetből. Aztán valamikor meg már az van, hogy a tömeg egy emberként üvölti, hogy IIII'm eviiil, Matt már üvegből issza a bort, az L. feldobja a szalmakalapját a színpadra, amit a gitáros csávó felvesz és abban játszik egy darabig, a tömeg egy emberként elénekeli, hogy we're half awake in a fake empire, Matt lejön énekelni a közönséghez, szóval kezd egészen koncertszerűvé válni a hangulat, és akkor lejár az idejük és hirtelen vége lesz.

Nem baj, jó volt. Tudjátok mit, be is teszem ide ezt a videót.

Ezután még olyanok vannak, hogy az L. elvisz, hogy majd ő megmutatja, hol lehet egyedül jó pálinkát inni a szigeten, ezzel elkalauzol egy könyvesboltba, ahol babzsákfotelek vannak és odahallatszik az Mr2-színpad, később találkozunk Húgomékkal, iszunk fényt, az L. természetesen ahelyett, hogy inná, az okostelefonjával videózza, majd tovább lelkesedik a National-ért, ezért megmutatom neki, milyen is valójában a rock and roll és elviszem Tankcsapdára. A nevem rock, a nevem roll, elég, ha azt mondom magamról, hát komolyan, ezek azért nem semmi rímek, nem igaz? Költészet. Később még eszünk lángost szalonnával, aztán egyszer elegem lesz a tömegből, meg hogy egyfolytában smsezni kell, hogy az ember megtalálja a barátait, és mindenhol ezer kilométeres sor áll, eljövök a Volt-színpad mellett, ahol a komplett Dolly Roll ad éppen koncertet, és hazajövök az éjféli hévvel.

*Gogol Bordello

**Ha ez a Family guy lenne, akkor itt lenne egy bevágott jelenet, amelyben Beth Gibbons gyönyörűen sír a sötét nagyszínpadon, míg odalent húszezer bespeedezett  tetovált csávó és bikinifelsős lány a saját 180 bpm-es szívritmusára szögel vidáman a napfényben.

Put a little something in our lemonade

2011. augusztus 13. 16:47 - címkék és kategóriák: Nyafogás Zene

Úgy kezdődik, hogy péntek délután négykor elhagyom a süllyedő hajót hazajövök a munkahelyemről, átöltözöm, tömegközlekedem Filatorigátig, aztán felhív a Húgom, hogy az elmúlt évek sikereivel ellentétben idén nem tudták becsempészni a szigetre a tequilát, úgyhogy itt isszák a bejáratnál, segítsek. Azért amikor mintegy másfél órával évi rendes szabadságom megkezdését követően már Martensben és gyöngyös nyakláncokban tequilát vedelek üvegből egy kerítés tövében a porban, akkor még én is azt gondolom, hogy na jó, azért ez már egy kicsit közhelyes. Fenti eseményekből kifolyólag húsz perc késéssel, de annál vidámabban érkezünk a Skunk Anansie-ra, ami komolyan minden várakozást felülmúlóan fergeteges, annyira erőteljes és agresszív, hogy az este további részében már az összes többi koncert erőtlen vinnyogásnak tűnik. Skin egy csomószor bejön a tömegbe, lépked a kezeken, meg szemérmetlenül hozzádörgölőzik az operatőrökhöz, akik brit palotaőröket megszégyenítve, szemrebbenés nélkül kameráznak tovább.

Hangos, provokatív, imádom.

Utána Húgomék Zagarra akarnak menni, persze nincs műsorunk és nem tudjuk, hol lesz, végül sikerül kideríteni, ennek során németül, angolul és franciául beszélünk egy francia fiatalemberhez, meg énekeljük neki, hogy wings of love at the end
will give us shelter again, aztán odaérünk az utolsó számra, ami pont ez.

Később már igazán csak a szokásos szigetes élmények történnek, megkeresem a férjemet a Világzenei színpadon, aki ott hallgat valami unalmas prüntyögést, találkozunk Noizzal a Hilltopnál, eszem pad thai-t sok pénzért, ami igazából spagettitészta csípős pirosarannyal meg egy kis káposztával, pörgetek magamnak erényt az Új Akropolisznál (akaraterő), belehallgatok három szám erejéig az Anima Sound Systembe, akik a civil színpadon lépnek fel elenyésző számú közönség előtt, aztán hazajövök a 11 órás hévvel.

Amúgy régen is voltak ilyen utcanévtáblák a Szigeten? Nekem most tűnt fel.

We'll call her Nebraska Jones

2011. július 17. 21:41 - címkék és kategóriák: Zene

Ezt meg most küldte az L. Nagyon tetszik.

Clap your hands if you're working too hard

2011. július 3. 20:50 - címkék és kategóriák: Nyafogás Zene

A Volt-fesztiválon nagyon hideg volt, a Ting Tings nekem is tetszett, valamint soha többé nem iszom alkoholt.

Never was a quitter

2011. június 7. 19:46 - címkék és kategóriák: Nyafogás Zene Nosztalgia

Ja, vasárnap volt nyolc éve, hogy blogot írok, idén elfelejtettem megemlékezni erről. Tudjátok, első bejegyzés, önazonosság, narratív szelf, van történetem, de nem a történetem vagyok, ésatöbbi. De, a történetem vagyok.

Mondjuk hallgassuk a Baseballs-tól a The Look-ot, ha már ilyen csúful kihagytuk a Roxette koncertet.

At last, I can't believe it's real

2011. május 8. 14:33 - címkék és kategóriák: Zene

Na, közben befejeztem a tananyagfejezetek megírását (mínusz kérdések, de az már egy másik feladat) és elküldtem a megfelelő helyre. Hallgassunk The Do-t ezért, akiket az L. küldött és igen, ettől a kliptől narancsokat akarok enni.

But the truth is that you've never needed someone to comfort you

2011. március 20. 23:10 - címkék és kategóriák: Zene

Elővettük az első Laura Marling-albumot most így tavaszra, ez a kis dal a kedvenc számom. Just like the rest of human race who've done it without complaining all the way.

'Cos IIIII'm evil

2011. március 11. 10:39 - címkék és kategóriák: Zene

Itt a Conversation 16 klipje (The National, jönnek Szigetre, örülünk, megnézzük őket ott is), ez egy klassz dal, szeretem, a klip egynek jó, a csaj pedig (Kristen Schaal) Mel a Flight of the Conchordsból, amely utóbbiban nos, nem éppen az USA elnökét játssza. Vicces.

Can't rain all the time

2011. február 5. 18:29 - címkék és kategóriák: Nyafogás Zene

Akkor kicsit elengedjük a késztetést, hogy tovább szidjam a munkahelyemet, az orvosokat, a lakókörnyezetemet és úgy nagy általánosságban keleteurópát, hallgassunk vidám csajos zenét (tudom, régi, de ezzel sikerült túlélnem a tavaly novembert), örüljünk, hogy napfény van meg hogy idén újra divatba jön a trapézfarmer, esetleg változtassunk nevet és költözzünk Kaliforniába. Én addig sütök kekszet.

Zsinórpadlás, pizsamagatya

2011. január 30. 17:19 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek Zene

A Művészetek Palotájában koncert előtt Johnny Walkert ittunk a backstage-ben, bögréből, meg usb-s rakétavetővel lőttek rám (az irodai hadviselés mindig meg tud lepni), meg a fesztiválszínpad zsinórpadlásán mászkáltunk, nagyon cool, meg megtudtam, hogy a mennyezeten lévő fából készült dolog (amire Joanna Newsom később azt mondta, "wow, cool ceiling") nem csupán díszítőelem, hanem arra való, hogy a lejjebb eresztésével és feljebbhúzásával szabályozzák a terem akusztikáját. Valamint rájöttem, mi akarok lenni, jelen pillanatban az álommunkám a büfésnénié a backstage büfében, szerintem jól csinálnám, szeretem a művészetet, ki tudom számolni a visszajárót és pszichiáter vagyok (azaz őrültek már nem nagyon tudnak kihozni a sodromból, és elsírhatod a magánéleti válságodat egy kókuszgolyó felett).

A koncert is klassz volt és profi, "az indie-szcéna hárfás csillaga" mindenki szerint tündérszerű, engem leginkább egy zakkant kismacskára emlékeztetett, nem a nyávogás miatt, hanem mert cuki volt, furcsa, és bájosan tüsszögött. Bár nagyjából úgy rémlik, megegyeztünk abban, hogy a Good intentions volt a legjobb, nekem legalábbis az tetszett a legjobban a koncerten (itt van, nem túl jó a videó sajnos), de most a Bridges and balloonst teszem be nektem, mert az volt az első szám, amit hallottam tőle, ebben a yummie mixtape-ben.

Meg még azon gondolkodtam, hogy mennyire jó fej lehetek, ha ilyen barátaim vannak, én a részemről rettentő büszke vagyok a barátaimra, a barátaim ugyanis a műpában vezetnek körbe, vagy lenyűgözően gyönyörű hangjuk van, vagy hajnali ötkor kelnek és úgy járnak az edzőterembe, vagy kiváló és olyan elhivatott orvosok, amilyen én még fénykoromban se voltam, vagy tudnak SAS-ben programozni, vagy a Nature-ben van cikkük, vagy dögös csajok és első osztályban rallyversenyeztek, vagy az egyik leglátogatottabb filmes blog gazdái, vagy iszonyú jó fordítók, vagy egy-két kicsi gyerekkel úgy néznek ki, mint akit a divatlapból húztak elő, vagy úgy főznek, mint bármelyik luxusétteremben, vagy világutazók, vagy mindenféle élethelyzetekben olyan ügyesen helytállnak, vagy a fentiek közül kettő-három is igaz rájuk egyszerre. Regényt mondjuk egyik se ír, csak a szájuk jár, de sosem késő.

Magamra pedig azért vagyok büszke, mert ma felkeltem fél nyolckor és elmentem kilencre az edzőterembe, de ez még semmi, ott észrevettem, hogy elfelejtettem nardágot hozni, és akkor úgy döntöttem, én ugyan haza nem megyek, hanem szerzek nadrágot. Ott volt mellettünk a Corvin pláza, minden üzlet zárva, egyedül a CBA volt nyitva, úgyhogy vettem benne 900 forintért egy világoskék frottír gatyát, eredetileg pizsamanadrágnak szánták és úgy nézett ki, hogy magára valamit adó ember (sem férfi, sem nő) a szemetet se vinné ki ilyenben. Én pedig hiú vagyok és paranoid, és sportkarrierem jelentős részében éreztem úgy, hogy biztos kinéznek az edzőteremből, mert dagadt és ügyetlen vagyok és nincsenek annyira menő tornacuccaim. Ez tíz kg-val ezelőtt volt, és többnyire közepesen menő tornacuccaim voltak, nem Nike, de mondjuk Reebok. Most meg teljesen lazán elvoltam a puccos fitnessteremben a szürkéskék frottírgatyában. Nem is rohantam oda minden emberhez és mondtam el neki, hogy "általában nem így nézek ki, csak ma otthonhagytam a gatyámat". Most vagy igénytelen lettem öregkoromra, vagy rettentő magabiztos. Esetleg mindkettő.

I'll explain everything to the geeks

2010. november 30. 20:07 - címkék és kategóriák: Utazás Nyafogás Zene

Voltunk három napot Londonban, mondjuk amikor kiderült, hogy a hotelunkat túlfoglalták és a háromból az első éjszakát egy másik hotelban kell töltenünk, majd sztrájk miatt két napig nem járt a metró, iszonyú hideg volt és végig azzal riogattak, hogy nem fog hazafelé felszállni a gépünk a hó miatt, akkor már kezdtem érteni, mire célzott Húgom, amikor azt mondta, "itt mindig káosz van, ezek imádják a káoszt".

Mindemellett voltunk a science-múzeumban meg képregényboltban meg vintage magazin és filmplakát-boltban (igen, a férjemmel voltam), meg persze Camden Market, meg a helyen, ahol húgom dolgozik. A science-múzeum különben iszonyú jó, minden van, Stephenson gőzmozdonya, Fleming penésze (a Penész!!), Röntgen első masinája, amivel a képet csinálta a neje kezéről (a világ első röntgenfelvételét a felesége kezéről készítette, hogy lenyűgözze az asszonyt új találmányával, de Frau Röntgen csak kiakadt és elborzadt. Nők...), az elmúlt évszázadok orvosi műszerei koponyalékelő készlettől az EMI első CT-jéig (az első CT gépet az EMI nevű, zenével és elektronikával foglalkozó cég építette, és azért volt pénzük rá 1972-ben, mert az előtte lévő néhány évben épp iszonyú sok bevételük volt a Beatles nevű zenekar lemezeinek eladásából), vintage vastüdők, művesék, kényszerzubbonyok, egy fél emeletnyi repülőgép a repülés történetének összes korszakából, meg hajók, meg sárgaréz, lyukkártyákkal működő számolóberendezések, meg búvárfelszerelés Cousteau kapitány korából. Az űrkutatásos rész volt rám a legnagyobb hatással, nekem valahogy az a képem alakult ki a filmekből, hogy az űrben profi, modern, elektronikával vezérelt rozsdamentes acél titánötvözetekkel repkedünk, erre ezek a régi rakéták basszus, meg a holdkomp (élethű másolat) nagyjából úgy néztek ki, mint amit otthon a sufniban raktak össze két zuhanycsőből meg a gyárból ellopott vasakból. Komolyan biztoságosabbnak látszott Newcomen első gőzgépe ezeknél. Hogy ezekbe önként, maguktól beszálltak emberek, hogy egy nagy robbanással kilőjék őket az űrbe, hogy aztán kézi vezérléssel landolhassanak a Holdon? Istenem, a férfiak csodálatos teremtmények.

Valamit klassz volt a The National-koncert is a Brixton Academy-n, amit eredetileg 1929-ben építettek és színház volt (ebben a bejegyzésben egy kicsit sok trivia van, igen, nekem is feltűnt). A National-t a yummie-ról ismerem és örök hála érte. Inkább hallgatni való zene és kicsit aggódtam, hogy unalmas lesz koncerten, de persze nem unalmas, hanem klasszul felpörög, ezek tudnak zenélni, szívatják egymást a felkonfokban, Matt bejön a közönség közé, körbetekeri a mikrofonzsinórját az oszlopokon. Majdnem az összes számot eljátsszák a High Violetről, meg a kedvenceimet a Boxerről, a végén pedig előadják a Vanderlyle Crybaby-t az új lemezről akusztikusan. Amit be is teszek ide, mert fenn van már youtube-on. Ott állunk valahol lent balra.

Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb