When meadow grass is turning brown

2010. szeptember 1. 14:48 - címkék és kategóriák: Nyafogás Zene -

Ó, az élet örök körforgása, ősz van, híztam mintegy fél kg-t, az emberek elkezdték kérdezgetni, hogy jé, babát várok-e (nem). Minden ősszel elmondom, hogy minden ősszel ez van. Minden ősz csak egy kicsit különbözik az előzőtől. Minden ősszel igazából azt szeretném, hogy történjen már valami, változtassunk nevet és költözzünk Kaliforniába. Külföldi állásajánlatokat nézegetek, lakáshirdetéseket nézegetek, fapados légitársaságok akcióit nézegetem.

I get the urge for going but I never seem to go

Valami dal, amibe azt magyaráztuk mi bele, hogy du-bi-du-bap-da-di-bi-bu-bu-bap-du-bom

2010. augusztus 16. 14:44 - címkék és kategóriák: Emberek Zene -

A Sziget utolsó napján bölcsésznek és indexesnek is neveznek, a "bajtársiasság" nevű Erényt kapom, Cseh Tamást énekelek a HÉV-en, és empirikus bizonyítást nyer, hogy a szélsőjobboldali honlapokkal szemben inkább a balliberális médiában bízhatunk, legalábbis ami az időjárásjelentésüket illeti.

Ülünk random útmenti sörözőben, iszogatom a becsempészett áfonyás finlandiámat, aztán hallgatunk Kőhalmit és Beliczait, teljesen új műsorral jöttek és többnyire viccesek. Anngel, akinek csütörtökön magyaráztam el, ki az a Tereskova, már nyomdafestéket nem tűrő dalszöveg-idézetekkel köszön, aztán elmegyünk Muse-ra, persze rögtön az elején okosan elveszítjük egymást a férjemmel, és csak utána derül ki, hogy valamiért mégiscsak fontos, hogy ezt együtt hallgassuk. Drámai pillanatok a nagyszínpad előtti tömegben, mintegy húsz percnyi sms-ezés és integetés után sem adjuk fel, míg végül megtalál a romantikus végkifejlet során, "legalább tízen villáztak, de megnéztem, melyiken van press-karszalag". Lam egy laza mozdulattal felteszi Anngelt a tömeg tetejére, elviszik és még vissza is talál. Jó koncert, vagy csak egyszerű lány vagyok és könnyű a kedvemre tenni, nekem pont ennyi kell, gitár, ének, dob, fények, nagyszínpad.

Később vihar is van meg szakadó eső, ekkor előhúzok övtáskámból egy esőkabátot, és elmegyek kajáért, bakancsban szaladgálok vígan a néptelen nagyszínpad előtt a pocsolyák között, dörög, villámlik, thai csirkés tésztát szállítok sértetlenül. Még később egyszer úgy döntök, elég ebből, megyünk táncolni, onnantól különféle helyeken nevetséges zenékre táncolunk, cotton eye joe-ra részeg német kiscsajjal, akiről kiderül, hogy valójában magyar, a fiúk bonanzát léggitároznak, nagyon  fekete bőrű fiatalember a killing me softly-t énekli útközben és amerre megyünk, bekapcsolódnak az emberek, aztán Eddát énekelünk a K-hídon, Soerii és Pooleket a Hévmegállóban (arról nem én tehetek, próbálom megakadályozni) és Cseh Tamást a HÉV-en.

Talán tévedtünk mi ott

2010. augusztus 13. 22:06 - címkék és kategóriák: Emberek Zene -

Csütörtökön engem túl sok benyomás ér a szigeten, érthetetlen okból már kora délután öreg punknak neveznek*, ingyen sörhöz és lángoshoz jutok, filozófusok a 'hűség' szót celluxozzák rám**, kiderül, hogy ha nincs kedvem gólyalábon járni, akkor nem vagyok party-arc, és végignézem a terveim közt szereplő összes koncertet.

Szóval ugrabugrálok a nagyszínpad előtt a második sorban a Public Image Limited koncertjén, Johnny megfelelően lenyűgöző jelenség a hülye hajával, a nyakkendőjével és az összes túljátszott gesztusával egyetemben (itt az indexen vannak jó fotók), én meg azon csodálkozom, hogy milyen biztonsággal ácsoroghatok itten teljesen elöl kisszoknyámban, szandálkámban, mentás-rebarbarás ásványvizemmel, még csak meg se löknek egyszer se. Az égegyadta világon semmi nosztalgia vagy ilyen-olyan régi dicsőség előrángatása nincsen ebben a koncertben, csak klassz zene folyamatosan hülyéskedő énekessel, nem kellett hozzá meghatottan ismernem régi slágereket, itt és most szólt jól. Aztán igazán sokat a Qualitons koncertjén ugrálok, ami még mindig nem igénytelen retrónosztalgia, hanem wow, megszámlálhatatlan fiatalember mindenféle húros, ütős és fúvós hangszerekkel, meg a Kovács Kati, akinek nem csupán megdöbbentően jó hangja van, hanem egy akkora sarkú cipőben szaladgál a színpadon, amiben én a többhavi gyakorlás ellenére sem lennék képes még a konyháig se elmenni. Kovács Kati felkonferálja vendégét azzal, hogy "a következő számhoz hadd köszöntsek a színpadon egy fiatal, tehetséges művészt" és bejön a Lovasi András, ezen viszonylag sokáig röhögök. Kovács Kati újrahangszerelve, hallgassuk. És akkor még Tereskova, aki iszonyatosabb, mint valaha, hülyepicsább, mint valaha, háromszor mutatja meg a mellét, fodor, csillám, elviselhetetlen visítás, hát szóval a szokásos. Ja, meg jártamban-keltemben belehallgatok a Faithlessbe is, ha már egyszer a futós zeném, úgy fél füllel hozzák a megnyugtató színvonalat.

*Így:
Huszonéves önkéntes srác: - És, milyen koncertre mész?
isolde: - A PiL-re.
srác: - Az mi?
isolde: - A Johnny Rotten zenekara.
srác: - Az ki?
isolde: - Egy öreg punk.
srác: - Akárcsak Te?
isolde: - ? ??? ?? ??

**Az Új Akropolisz szerencsekerekén kipörgethetsz magadnak egy Erényt, amelyet hozzá tartozó idézettel együtt igény szerint papírcsíkon a csuklódra celluxoz a filozófuskülsejű fiatalember, és ez engem valamiért minden évben mérhetetlenül szórakoztat.

Kérlek titeket, most szóljon az, akinek kóla kell

2010. augusztus 11. 10:28 - címkék és kategóriák: Emberek Zene -

"Újra összeáll a Cseh Tamás?" - ilyeneken röhögök, meg a pszichiátriáról vitatkozom egy újságíróval, vázolva neki a neokraepelinista álláspontot, egyúttal megingatva benne (de ő kezdte, nem én), a másik oldalamon meg egy olyan csaj ül, aki 3 hónapot volt Ko Phanghanon, vele a "tudod, ott Thong Salában jobbra a kereszteződésnél..." c. dumát nyomjuk, és akkor van még valami angolul beszélő molekulárisbiológus fickó is, akitől amikor megkérdezem, hogy "do you know where my husband is?", azt feleli, hogy "he's drunk", és ekkor van délután négy óra. A sör megrázza a szánkat, ettől a jelenlévők nyomban oknyomozó újságírásba kezdenek és tényfeltárják a jelenség magyarázatát (statikus elektromosság, hosszú műanyag zacskóban tárolt műanyag poharak). Az idei fesztiválok slágere nyilvánvalóan a rézangyal 55 %-os meggypálinka, és mondhatnám azt, hogy a Cseh Tamás emlékkoncert még négy vagy öt pohártól sem lesz jobb, de valójában sokkal jobb lesz, én legalábbis régen röhögtem ennyit a Palya Beán. A koncert, az hatkor kezdődik azzal, hogy a Kistehén eljátssza a Budapest c. számot, akkor hátranézek és megszemlélem a közönség arcát, senki nem ugrál, tapsol, vagy nevet, hanem életkortól és hovatartozástól függetlenül mindenki ugyanazzal a gyanakvóan-döbbenten összehúzott szemmel ácsorog, minden arcra az van írva, hogy ez meg miazúristen. Minden átszereléskor beszélgetnek a fellépőkkel arról, hogy neked milyen személyes élményed volt a Cseh Tamással, várom, hogy mikor hangzik el vajon először, hogy ezek a dalok egy életérzés (a 20. percben) és az, hogy a lemez megvásárolható a színpad jobb oldalánál (a 90. percben). Egyszer jövök kifelé a tömegből, nem tudom, mi szól éppen és mi van írva az arcomra, egy ötven körüli úr mindenesetre megveregeti a vállam és nagyon együttérzően közli, hogy "látom, neked is tetszik".

Van mondjuk három-négy jó pillanat, a Balaton-féle Cseh Tamások meg mondjuk a Harcsa Veronika saját száma kb., és nagyon meg akarjuk várni a Quimby-t, mégis, Kis Tibor, hátha, de nem sikerül, mert úgy 11 óra tájékán Szabolcs elkezdi magyarázni, hogy miért nem megyünk már el máshová, belül maradtunk az eseményhorizonton, sose jutunk ki innen élve, mondjuk nem véletlen, hogy korábbi években messze elkerültem a világzene színpadot, fekete lyuk. Végül kiszabadulunk, aztán táncolunk különböző helyeken rosszabbnál rosszabb zenékre (de olyanokra kell gondolni, hogy drum and bass meg reggae), aztán hazajövünk. Én nagyon régen röhögtem ennyit a szigeten.

You dance up on them haters

2010. július 28. 21:31 - címkék és kategóriák: Zene -

Addig is, amíg eldöntöm, most akkor írok-e blogot vagy sem, hallgassunk Janelle Monáe-t, akit tegnap ajánlott figyelmünkbe a Filozófus és tényleg klassz. Tényleg.

Or should I say she once had me

2010. június 17. 23:55 - címkék és kategóriák: Zene - 8 komment

Rájöttem valamelyik nap, hogy én nem is egyszerűen a feldolgozásokat szeretem, hanem kifejezetten csak azokat, amikor egy eredetileg férfi előadó dalát egy nő énekli el. Joan Jett Doors-ot vagy Patti Smith Nirvanát vagy Sheryl Crow a Sweet child of mine-t. Bizonyára van ennek valami mélylélektani magyarázata, miért éppen férfiak miért éppen nővé változtatott számai, hm, hm.

Patricia Barbert meg az L. küldte nekem még az előző szakvizsgám előtt, tanuláshoz, és akkor ez volt a kedvenc számom, Norwegian wood zongorán a leszbikus jazzénekesnőtől, hallgassuk.

I still owe money

2010. május 30. 11:27 - címkék és kategóriák: Zene -

Rávettem magam nagy nehezen, hogy meghallgassam az új The National-lemezt, mertugyanis annyira szeretem a Boxert (az az előző), hogy annál csak rosszabb lehet nyilván. Nem olyan rossz. Kevésbé lendületes, kicsit egyforma, de asszem ki lehet bírni. Jönnek Európába is turnézni idén, menjetek.

Because that's a problem that needed solving

2010. május 27. 21:55 - címkék és kategóriák: Nyafogás Tudomany Zene - 37 komment

A tudomány meg fantasztikus dolgokra képes, például készült egy felmérést arról, hogy milyen zenék milyen gyakran ragadnak az ember fejében akaratuk ellenére, és hogyan lehet tőlük megszabadulni (sehogy). A kutatók szerint az emberek többségét nem zavarja számottevően a dolog, mintegy 10 %-ukat viszont idegesíti annyira a fejükben ragadt zeneszám, hogy az komolyan akadályozza őket valamilyen tevékenységben; a dalrészlet hossza függ a rövid távú memóriától; valamint kimutatták azt is, hogy nincs túl nagy átfedés, nincs "top 10 idegesítően fülbemászó szám", hanem mindenkinek más az, ami megragad. Ne röhögjünk, ez valakinek 1.67 impact factort ért.

Nekem az Emmanuelle magyar főcímdala (a szerelem dalára elindult Emmanuelle, ledobta láncait), Cseh Tamás Levél nővéremnek-ről az Éjféli gyors (de mit mondok majd Marinak, ki rég disszidált és holnap éjjel érkezik az éjféli vonattal?), valamint a Dolly Rolltól az Elpattant egy húr (szívembe vágott oly váratlanul) a rémeim, ha valamelyik eszembe jut, akkor az ott is marad. Természetesen minél inkább el akarod felejteni őket, annál nehezebben megy, és ha véletlenül már épp sikerült, akkor egészen biztos, hogy a férjem elkezdi, hogy mit mondok majd Marinak.

De nem erről akartam írni, hanem arról, hogy nekem majdnem mindig van a fejemben egy dal, amit így gondolatban dúdolgatok, de az esetek 98 %-ában ez nem szokott zavarni (amíg nem az Emmanuelle vagy a Dolly Roll az), hanem direkt szeretem. Ami azt illeti, az utóbbi időben a Filozófustól azt a szokást is átvettem, hogy félhangosan énekelgetek valamit magamban. Egyszer el is gondolkodtam ezen, hogy valószínűleg az emberek többségének a fejében nem szól zene. Vagy igen? Minden ember lelkében dal van? Szól az ön fejében zene? Nem, nem akusztikus hallucinációkra gondolok, hanem arra, amikor egy dal jár a fejünkben, de nem idegesít, csak ott van. Az ember azt gondolná, hogy a zenészeknek szól a fejében zene, a bloggernek viszont maximum blogbejegyzések fogalmazódnak a fejében, de nekem különösebb közöm nincs a zenéhez, még csak nem is játszom semmilyen hangszeren, nem vettek fel a zeneiskolába.

A végső cukiság

2010. május 20. 12:07 - címkék és kategóriák: Zene - 1 komment

Sokféleképpen el lehet érni, hogy oldalbanneren reklámozzanak az isoldén, a bioséf kaját küldött, a segítssüti csupán meggyőzően jó ügy volt, Lam pedig elvitt a kocsmába és tömény italok mellett elmagyarázta a projektet, hogy felveszik a Final Cut c. Pink Floyd-lemezt úgy, hogy vidám legyen, heti egy számot, aztán másnap mintegy véletlenül mellesleg küldött egy bannert. Érdekbloggerek, komolyan. Klassz amúgy, kifejezetten sokat röhögtem a Hobo-fordításon.

Well I guess it ain't easy doing nothing at all

2010. május 19. 10:41 - címkék és kategóriák: Munka Nyafogás Zene - 7 komment

Szóval nem, most nem érzem jól magam a munkahelyemen, és nem értem, miért engedem, hogy így bánjanak velem, persze de, azért, mert bármikor az életben bármilyen okból eljövök onnan, azt kudarcnak fogom érezni, akárhogyan is keretezem át meg vissza, meg mert fogalom nélkül vagyok és nem tudom, hogyan kellene elérni, hogy máshogy bánjanak. Hát bele lehet ezt is kalkulálni, legalább tudom előre, kudarcnak fogom érezni, majd akkor kibírom azt. Nem, ez nem mostanában lesz, mert mostanában még más terveim vannak, még azt képzelem, hogy majd keményebben dolgozom és szuper vagyok és helytállok, meg ilyeneket, nem ártatlan áldozat vagyok, lehet változtatni az én hozzáállásomon is, blah. Csomót lehetne amúgy biztos.

Mostanában meg Offspringet hallgatok a sportoláshoz, ami klassz.

A szívnek húrja van

2010. május 8. 11:56 - címkék és kategóriák: Zene - 4 komment

Akkor I love you-t fogunk hallgatni, egy sanzon-feldolgozást, eredetileg azt hittem, Karády Katalin, de az internet szerint Törőcsik Marinak írták.

És itt van az eredeti (2.00-nál kezdődik). Törőcsik Mari azért elég meggyőző.

Ez aztán oda vezetett, hogy fél délelőtt sanzonokat hallgatunk, és a Halálos tavasz botrányos vetkőzős jelenetén nevetgélünk. Egyrészt csodálatosan erotikus, látszik Karády Katalin harisnyás bokája a mézeskalácsszív tükrében, másrészt meg micsoda, kitömött mókus??

Love me two times, girl

2010. április 25. 18:50 - címkék és kategóriák: Zene - 1 komment

Ez meg Joan Jett, amint The Doors-t énekel. Tudom, nem olyan jó, mint az eredeti, de mégis olyan kis helyes. Ez most a bemelegítős számom a futógépen ellipszistréneren.

It's not like I believe in everlasting love

2010. április 15. 21:41 - címkék és kategóriák: Nyafogás Zene - 2 komment

Fáj a fejem, Laura Marlingot hallgatok, ezt is az L. küldte, és itt van hozzá ez a fura klip.

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell

2010. április 11. 12:29 - címkék és kategóriák: Nyafogás Zene - 11 komment

Régebben, középiskolában József Attila-rajongó voltam, olyannyira, hogy szociális fóbiás létemre elmentem Hajnalkával a szavalóversenyre is, biztos nagyon cuki lehetett, amikor fehér férfiingben és sötétbordó rúzzsal elszavaltam a Nagyon fáj-t tizennyolcévesen. Még az utolsó pillanatban sem tudtam, hogy ezt fogom-e mondani, vagy a Karóval jöttél-t, de aztán úgy döntöttem, egyszer élünk, meg különben is épp elhagytak és a srác új nője is részt vett a szavalóversenyen, és persze csodálatosan szavalt a ribanc. De nyugalom, a lényegre térek: költészet napja van, hallgassunk Ágnes Vanillát.

I'm still the same

2010. április 4. 21:46 - címkék és kategóriák: Zene - 4 komment

Ezt a számot szeretem most, az L. küldte, és jól eltalált vele. Az egész album tetszik egyébként, meg külön a videó is klassz.

Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy


Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb