Get a life
Voltam a boltban, nézegettem a különös dolgokat, megláttam a Créme fraiche-t, és eszembe jutott, hogy egyszer olvastam Domestic Goddessnél, hogy ilyet ken a szendvicsre, csak nem tudtam, mi az*. Úgyhogy meg is vettem (bár továbbra sem tudtam, mi az, a tejtermékeknél volt, abból meg nagy baj nem lehet) és most ezt a szendvicset eszem, nyami. Csak egyet akartam enni eredetileg...
Közben az ágyszámlistán stresszelek, mert ugye egyáltalán nem mindegy. Mondjuk a Molnár Lajos szerint munkaerőhiány van az egészségügyben, úgyhogy nem gáz, hogy 1500 orvos veszíti el a állását, mert úgyis van 2500 üres hely. Csak nekem az a gyanúm, hogy az 1500-nak egy jelentős hányada Budapesten él és pszichiáter, a 2500-nak meg egy jelentős hányada háziorvos vagy kórboncnok valahol vidéken, de ez nyilván csak paranoia a részemről, és persze mindenkit át lehet képezni, jó pap holtig. Szóval, ja, ez egy politikamentes blog, csak vicces volt, ahogy itt mindenki nyugisan szegmentálta az agyat, meg beszélgettem egy gyerekpszichiáterrel a kutatásáról (pszichózisra nagyobb rizikójú gyerekek követéses MR- és neuropszichológiai vizsgálata, bele is kötöttem a neuropszichológia részbe :), meg egy gyönyörű, szőke matematikuslánnyal az ő kutatásáról (mindig is lenyűgöztek a kiemelkedő matematikus aggyal bíró dögös fiatal nők), és közben ötpercenként frissítgettem az egészségügyi minisztérium honlapját szorongva, nem mintha most sokkal okosabb lennék.
Meg még az volt, hogy vettem a koleszos nénitől zsetont a mosógépbe, most vannak bent a ruháim. Ja, és ma lesz House a tévében, kíváncsian várom, melyik évad megy itt. Kaland az élet.
Egér, sajt, karaoke
Feltérképeztem a vásárlási lehetőségeket ma. Vagyis elindultam alapvető dolgokat venni, azaz: egeret a laptopomhoz, nagy bögrét, vizet.
Van először is egy plázájuk, ami totál gáz, és ezt én mondom, a vásárlás és a plázák mindenkori rajongója. Nagy, zegzugos, átláthatatlan, egy kicsit klausztrofóbiás, és annyian voltak benne, mint a westendben december 23-án. Találtam viszont egy virágpiacot, rengetegféle tulipánnal meg egyéb növénnyel, meg egy rendes piacot, ami feltételezem csak szombaton van nyitva, mivel tegnap még nem volt ott. A piacokat pedig imádom, volt egy csomó friss hal meg rák, amiből sütöttek is ott helyben, meg nagyon sokféle pörkölt dió-mogyoró, és a sajtok.... végigkóstoltam kb teljes kínálatot, végülis ezt vettem, és ebben a pillanatban is eszem (diós gouda):
Nyami. (A kép csak illusztráció, nem az én sajtomat ábrázolja, de tényleg így néz ki.) Azt gondoltam titkon, hogy majd ittlétem alatt fogyok egy kicsit, de elnézve ezeket a sajtokat, kezdek kételkedni benne.
Vannak fura dolgok is, például rengetegféle csokidarát és cukordarát (vagy hogy hívják a színes szórócukrot?) lehet kapni, a dobozán lévő rajzból ítélve ezeket kenyérre szórva etetik meg a gyerekeikkel, gratulálok. A kávé meg a tea viszont nem tűnik túl népszerűnek, kisebb a választék, mint otthon a sarki éjjelnappaliban, és a kávézókban sem volt eddig túl jó tapasztalatom. Vagy gyenge és borzalmas, vagy gyenge, de végül is iható. Így aztán lévén koffeinfüggő (ez megvan?), az elmúlt napok nagy részét félálomban töltöttem, májusban meg majd hazamegyek és infarktust kapok az első presszókávétól.
Végül vettem egeret is, tök cuki (kicsi), és csomó helyen kerestem bögrét. Mert az van, hogy a koleszban trtoznak a szobához edények, így két bögrém is van, de ezek kb másfél decisek. Én pedig mind a teát, mind a tejeskávét minimum háromdecis bögrében képzelem el. Jó, mondjuk, ha rendes kávét akarnék inni, ahhoz előbb vennem kéne egy kávéfőzőt (komolyan fontolgatom egyébként, csak nem tudom még eldönteni, hogy állok anyagilag), de másfél deci teákat szürcsölgetni? Végülis voltam egy csomó boltban és egyikben sem volt egy db sem. (Na jó, az első helyen volt egy ronda, de már nem volt kedvem visszamenni érte.) Vizet végülis a bioboltban találtam, csak az meg drága.
De nem ez a durva, hanem hogy valahol a házban karaoke-party megy, és bátortalan leányhangok (vagy kappan fiúhangok?) épp a When a man loves a woman c. nótával kísérleteznek. Előtte már lement a fél Beatles-életmű, és egyre gázosabb számok kerülnek elő.
Update: azóta volt a Macarena és a Last Christmas I gave you my heart. Hamisan semmivel sem jobbak, mint az eredeti.
Beilleszkedtem
...legalábbis lett wifi a szobámban, kisütött a nap, találtam szupermarketet (mondjuk kicsit fura, van vagy húszféle mogyoróvaj és kettőféle ásványvíz, bizonyára csapvizet isznak a hollandok). És voltam a kórházban, ami basszus.... úgy néz ki, mint valamelyik amerikai kórházsorozatban, mondjuk a House-ban vagy a Scrubsban, nagyon nagy, szép és modern. Kék, fehér és pink színű, van benne több kávézó, és egy virágbolt, ahol vettem magamnak cserepes növényt (hogy legyen rajtam kívül még valaki a szobámban, akiben van citrátkör) (van egyáltalán a növényben? asszem, van). Találkoztam a virágboltban egy virgonc öreg nénivel, akinek éppen folyt az infúzió, és az állványt engedelmesen maga után húzva nézegette a broméliákat.
Megmutatták, miket fogok csinálni, első körben MR-képeket* színezek kb. mint egy színezőben, csak olyan nehéz megtanulni, hogy az maga pár hét lesz, ráadásul linux alatt fut, én pedig rendes windowson-pasziánszozó átlag női felhasználó vagyok. Egy idősebb, ám annál lelkesebb kutatónő elmondta nekem az elméleti hátteret, aztán Hugó, a fizikus elmondta az MR-képek digitális feldolgozásának fizikai hátterét is, ő nagyon vicces, mert pont úgy néz ki, mint egy fizikus: kopasz, vékony, szemüveges, a szobájában két asztalon két hipermodernnek tűnő computer és pár száz, ceruzával rajzolt érthetetlen képleteket és grafikonokat tartalmazó A4-es lap szép összevisszaságban. A könyvespolcán pedig nem volt más, mint egy db háromkötetes holland-angol szótár és egy üveg asztali rozé bor. Minden tudás a fejében van nyilván. Tetszett.
Mi is volt még... a helyiek mind jó fejek voltak, a kávéjuk rossz, ebédre furcsa dolgokat esznek, pl. elvettem egy fasírtnak látszó valamit és belül rizsből volt, de van saláta, gyümölcs és joghurt is, ami a mi menzánkon még sohasem fordult elő.
A környék, ahol lakom egy koleszban, pont úgy néz ki, mint Anglia, vagyis egyforma fehér szegélyes vöröstéglás házak hosszú sorban, néha egy park, borús idő. Durva, hogy az ablakokon nincs függöny, az én szobámnak pedig az egyik fala végig ablak. Ez a protestáns időkből maradt hagyomány, akkor azért vezették be, hogy mindenki tisztességes, puritán életet éljen, és nehogy titokban fényűzően rendezze be otthonát. Nem értem, hogy vehették be a holland feleségek ezt a dumát, de úgy tűnik, bevették. "Drágám, ideadnád a távcsövemet, muszáj csekkolnom, hogy a szomszéd jócsaj nem vett-e valami drága bútort tegnap óta." A mai modern időkben egyébként sötétítőfüggöny már van, de állítólag nem illik behúzni, ha elmész hazulról. Az is fura, hogy a szobámban van egy konyhasarok hűtővel, mosogatóval és konyhaszekrény edényekkel, viszont a vécé és a tusoló közös és a folyosón van. Mégiscsak az intimitás iránti érzékükkel lehet itt a probléma.
* Ha valakiben esetleg az a kép élt volna a pszichiátriáról, hogy szemüveges, nagyszakállú, idősebb úriemberek ábrándoznak a díványon pihegő hisztériás menyecske mellett az orális fixációról, azt ki kell ábrándítanom. Hétfőn találkozom R-rel, aki megmutatja, hogyan lehet az agy fehérállományában futó idegrostokat ingerületátvitel közben MR-scan alapján digitálisan 3D-modellezni. Vagy valami ilyesmit.
Élőflóra
Bemegyek az intersparba élőflórás joghurtot venni, hogy pótoljam a betegség kapcsán megtizedelődött bacijaimat. Épp kóstoló van Danone Actimel joghurtból.Hostesslány: - És most van egy olyan akció, hogy gyakorlatilag ingyen ki lehet próbálni a joghurt jótékony hatását. Két hétig kell enni a joghurtot, naponta, meg kell őrizni a blokkokat, és a végére egészen biztosan érezni fogják a hatást. Ha mégis rosszabbul érzik magukat, vagy semmilyen változást nem vesznek észre, akkor a cég a blokk ellenében pénzvisszafizetési garanciát vállal! Tehát két hét, és ha nem érzik, visszaadják a termék árát!
Mindenki issza a joghurtot elgondolkodva.
Negyvenes nő: - ... Jó, de mit kell érezni?
Fáj a fejem
Szóval levizsgáztam tegnap statisztikából, ami jó. Jövő hétvégén meg megyünk Prágába. Kicsit gáz, hogy nagy százalékban azért várom, mert van ott egy jó thai étterem? Magyarországon még mindig nincs, a múltkor pedig nagy reményekkel rendeltünk kaját innen, de kicsi adag volt, drága, és a pad thai leginkább ragacsos cukros-mogyorós tésztát jelentett. Persze, más jó dolgok is vannak Prágában, nem utolsósorban a lift.Snoblesse oblige
Szóval kitaláltam, hogy szombaton úgyis megyünk a Culinarisba kókusztejet venni a vöröslencse-leveshez*, akkor majd elviszem magammal a kiürült dobozt, és biztos hoznak nekem, hiszen 1. bármit hoznak, 2. a fél bolt made in Thailand, szóval gondolom, sokat járnak arra, 3. fillérekbe kerül, tehát nem para, hogy majd nem megyek érte és a nyakukon marad.
Bemegyünk húgommal, veszünk mindenfélét, majd kezemben a dobozzal odalépek a pénztár mellett tulajdonosi tekintettel álldogáló középkorú gentlemanhez, és megkérdezem, tudnak-e hozni ilyet.
Gentleman (kb olyan arckifejezéssel, mintha egy marék félig rágott gumimacit tartanék elé): - Hát... de tudja, hogy ebben mennyi E van?
isolde: - Lehet, de nagyon szeretjük, és itthon nem lehet kapni.
G: - Egyszer el kell olvasni az összetevőket és akkor soha nem fog ilyet inni többé.
i: - De mi szeretjük.
G: - Gyömbérből van benne a legkevesebb.
i: - Én mégis ilyet szeretnék.
G: - Kóstolta már a Twinings gyömbéres-citromos teát? - Elkezd a teáspolc felé vonszolni.
i: - Igen, van is otthon, azt is szeretem, de az instant ginger tea az teljesen más.
G: - Vagy szokott még lenni a Twiningstól az a ...
i: - Igen, tudom, a gyömbéres izű fekete tea, azt is szeretem, van is otthon, de az instant ginger tea egy másik ital.
G (levesz a polcról egy háromezer forintos ginger and lemon feliratú bio-nak látszó teát) - Vagy itt van...
i: - Ezek teák, de az instant ginger tea nem tea, nincs benne teafű, és én olyat szeretnék.
G (Úgy néz, mint olyasvalakire, aki 2001-es kézzel szüretelt Napa Valley Cabernet Sauvignonból és light kólából készült nagyvadásszal öbliti le az epres gumimacikat)
i: - Tudnak hozni vagy nem?
G (összeszoritott fogakkal): - Tudunk. Jövő héten megyek Thaiföldre...
i (grrrrr, ez minden héten oda jár)
G: ...adja meg a mobilszámát és felhivjuk, ha megérkezett.
i: - Rendben, köszönöm.
G (mosolyt erőltet az arcára): - Szivesen, viszlát.
i: - Viszlát! - Elindul kifelé.
G (utánaszól) - De ne lepődjön meg, ha csak valahol az alsó polcon lesz! Nem igazán illik a bolt arculatához...
Ha valaha úgy érzem majd, hogy továbbképzésre szorulok sznobizmusból, már tudom, hova kell fordulni.
Ginger tea-t (ami csak gyömbér, nincs benne teafű, és ize hasonló az instanthoz) egyébként lehet csinálni friss gyömbérgyökérből is, csak az rengeteg macera, és a végén kevés lesz belőle. Whatever, lényeg, hogy elvileg egy-két hét múlva kapható lesz instant a budai Culinarisban, valahol az alsó polcon.
*Isteni finom lett, én kihagytam a citromlét, ellenben a végén tettem bele egy pici chilit.
Karácsonyi dalok pánsípon? Mit tettem...?!
Mielőtt elkezdeném, javaslom megtekinteni az Eastpark 2., karácsonyi epizódot.
Tehát.
Tegnap kaptunk fizetést, ennek apropóján már délelőtt kiborítottam a
kollégáimat, ugyanis tízpercenként felsóhajtottam, hogy "mikor lesz már 4
óra, hogy mehessek vásárolni". Mindenki elmesélte, mennyire utálja a
karácsonyt, amióta így elüzletiesedett, vagyis nem a Jézuska hozza az
ajándékokat, hanem az embernek önkezével kell megvennie azokat egy plázában.
Mert már csak arról szól az ünnep, hogy pénz, ajándék, kinek mit veszünk, tömeg
van, kabátban meleg van vásárolni, ha levesszük, a kezünkben kell hozni, meg
egy csomó táskát, tömeg van, tömeghisztéria van, elüzletiesedés, globalizáció,
és egyáltalán, most honnan tudjuk, hogy már megvan-e neki ez a könyv vagy
nincs. Elmeséltem, hogy a vásárlás jó dolog, a vásárlás igazi "flash, vagy
feeling, vagy inkább flow" (Co.),
és a karácsonyban persze nagyon jó a rengeteg áramló szeretet is, de a legjobb,
hogy ilyenkor végre bűntudat nélkül vásárolhat az ember, sőt, kötelező .
Furán néztek rám továbbra is, mintha az imént léptem volna elő a Cosmóból
rózsaszín babydollban, úgyhogy gondoltam, jobb, ha tudományos alapokra
helyezkedem. Elmagyaráztam, hogy az embernek ősi vágyát elégíti ki az anyagi
javak szerzése, amely javak alatt már az ősember is ruhát, ételt, esetleg
lakberendezési tárgyakat értett. Az ősidőkben arra szocializálódtunk, hogy a nap
legnagyobb részében bogyó után kutatunk az erdőben és/vagy űzzük, majd
leterítjük a vadat. Ma már ehelyett közvetett módon, irodában ülve jutunk
élelemhez, az emberből azonban az evolúció sem tudta kiölni a
vadászat/gyűjtögetés megrögzött szokását. Vannak, akik ténylegesen, hobbiból
állatokra vadásznak puskával, rendben, de vegyük észre, hogy a 21. század
vadászata valami más. Vásárlás. Megtervezed, mit akarsz elejteni, felkutatod az
élőhelyét, leölöd, hazaviszed.
Furán néztek. Na jó, de ha nincs rá idő, az utolsó pillanatra marad, nem tudod,
mit szeretne, meleg van, sokan vannak, tömeghisztéria, már itt a december 5 és
még senkinek nem tudom, mit vegyek, pánik, elüzletiesedés.
Mindegy, végül eljött a 4 óra, elmentem húgommal az Árkádba, mindenkinek megvettem
az ajándékát, olyat, amire vágyik és aminek örülni fog, majd dolgavégezetten
hazajöttem, lepakoltam a táskáimat, kész, ezzel megvolnánk.
Aztán rájöttem, hogy... mit tettem?! Mit fogok csinálni egész
decemberben? Amikor mindenki más vásárol?
PORCH MONKEY 4 LIFE
Igen, én pontosan az a tipus vagyok, akinek Borat = nem annyira; Clerks 2 = igen, igen, igen. Kötelező, rohanjatok a moziba, most. Természetesen ráébredtem a film alatt, mennyire irigylem azt a fajta életstilust, amikor az ember bemegy dolgozni a kisboltba, ahol ketten dolgoznak a haverjával, hülyeségeken röhögnek, délután meg csajokat hajkurász irl/a neten vagy moziba megy, de ez csak azért van, mert rettenetes rajtam a nyomás, a kutatásunk ezerrel pörög, mindent nekem kell csinálni, plusz kurzusokra kell járni, a kurzusokon most kell vizsgázni, oktatni kell, csomót kell dolgozni, ügyelni kell, és amikor hazamegyek a munkából (10 óránál kevesebbet ritkán töltök bent), akkor nekiállhatok statisztikát tanulni, cikket irni, vagy olvasni/filmet nézni és közben azon szorongani, hogy most éppen tanulnom/cikketirnom kéne. A hétvégi ügyeletekért egyébként nem pénzt kapunk, hanem egy szabadnapot, amit sosincs időm kivenni, közben meg nincs pénzem kajára, de ami a legszörnyűbb ilyen nehéz időkben, nincs pénzem vásárlásra, pedig az a legfontosabb tevékenység, amely megnyugtat, kisimit, empatikussá tesz, segit kapcsolatba kerülnöm az univerzummal, és képessé tesz arra, hogy sokat dolgozzak lelkesen és elkötelezetten. Persze, sosem voltam gazdag, de ez eddig abban merült ki, hogy többnyire meg kellett várnom a Promodban a leárazást (illetve bűntudatot éreztem, ha nem vártam meg), most meg meg kell néznem, melyik toastkenyér a legolcsóbb. Azért vagyok egyébként szerintem szegény, mert a számos elfoglaltságom nem teszi lehetővé, hogy mellékállásom legyen, és valami mindig szokott lenni; valamint mert a számos elfoglaltságomért (önismeret, csoport-sajátélmény, kurzusok) még fizetni is kell. És azért hisztizek most emiatt, mert a legutóbbi ügyeletemet még nem hevertem ki, pedig mind fizikailag, mind szellemileg megterhelő volt reggel 8-másnap du négyig kb folyamatosan rohangálni (ok, aludtam 4 órát), mint a Vészhelyzetben, gyógyszertúladagolástól trombózison át fagyálló-mérgezésig minden volt, megjegyzem, pszichiátria osztályon dolgozom, és utána még le is csesztek valami papirmunkáért, ami nem volt azonnal kész, és hazafele még ki is kellett számolnom, hogy hogyan veszek ezer forintból tojást, kenyeret, tejet, sajtot és ásványvizet is (mert azért ott még nem tartunk, hogy csapvizet igyak, ahhoz előbb meg kell ölnötök), szóval nem szaporitva tovább a szót, hős vagyok és kész.Tehát ott tartottunk, hogy Clerks 2.
All the world is a stage
A csütörtök például az a nap, amikor szép egymásutánban az életben felvállalt összes szerepemben megjelenek, úgy váltogatom az énállapotokat, mint más a zokniját. Reggel 8.00-9.30. oktatok, 9.30-11.30. csoportpszichoterápiát tartok, 12.00-13.00. osztályos megbeszélésen vagyok, 13.00-14.00. kutatói meetinget tartunk, 14.00-14.30. összkórházi értekezlet, 15.00-16.00. önismeretre megyek, 16.30-18.00. statisztika kurzusra megyek, majd végül haza a pasimhoz, tehát, ha jobban megfigyeljük, végigjárom a repertoárt a tanár-terapeuta-orvos-beosztott-főnök-kutató-páciens-diák vonalon. Esetleg adjuk hozzá, hogy este rendszerint a pasimmal videózom, miközben felhív anyám, és akkor a feleséget és a leányt is kipipálhatjuk.Tehát elég összetett nap. Jövő héttől azonban búcsút intek a pszichoterápiás rezsimnek és egy másik osztályra kerülök, amelynek a profilja még kissé homályos előttem, mivel épp most lesz új osztályvezetője is, szóval ki tudja. Egy biztos, hogy visszakerül rám a fehér köpeny, amit átmenetileg levetetett velem a pszichoterápiás miliő, azaz végre tarthatom a zsebében a kulcsomat és nem fog viszketni a tenyerem.
Tegnap egyébként ellógtam a statisztika kurzust, és helyette olyan alapvető élelmiszereket vásároltam utolsó filléreimből, mint egzotikus gyümölcssaláta, vaníliás tejital, camembert, marcipánkocka, kockásfülűnyulas ceruzatartó, dehát családunkban generációkra visszakövethető a l'art pour l'art örömvásárlás (ha van örömzenélés, akkor ilyen is van), mint rekreációs tevékenység és problémamegoldó stratégia. A leendő szobámat pedig otthonossá kell majd tennem valahogy, és mi sem alkalmasabb erre az intersparban kapható retró kockásfülűnyúl ceruzatartónál.
Iszony
Valamelyik nap kivételesen gyalog mentem végig a József körúton, és gondoltam, benézek az Európa könyvkiadó boltjába a Blahánál, de hűlt helyét találtam csak, bezárt az Európa könyvesházhoz hasonlóan, amiért továbbra is töretlenül utálom az Alexandrát, de nem erről akarok beszélni. Bezárták két kedvenc könyvesboltomat is a mocskok, amikor
Szóval gyalogolok tovább kissé feldúltan a körúton, és hamarosan megpillantom az Édesvíz Kiadó boltját, ami korábban még nem volt ott. (Úgy értem, régebben, amikor még egyetemista voltam és egy körúti terembe jártam aerobicozni, még nem volt az aerobicteremmel szemben Édesvíz.) A kirakaton hatalmas betűkkel "szépirodalom 70%", a felirat információtartalmának rövid elemzését követően végül arra jutok, hogy bizonyára 70 %-os kedvezménnyel árulnak szépirodalmi témájú könyveket. A másik lehetőséget - hogy az odabent található könyvek 70 %-a szépirodalom - a szövegkörnyezetből kiindulva inkább elvetem, kizárt dolog, hogy az Édesvíz 70 %-ban irodalmat adjon ki és ezt még hirdessék is. Alapvetően idegenkedem a kristályoktól, csodacsilingelőktől, és az ajtó felett lógó egyéb dolgoktól, de győz a könyvvásárlási szenvedélyem és apró harangok kongásától kísérve beóvakodom. És tényleg, egy állványon csomó Európa Kiadó-s könyv nagyon olcsón, amit mondjuk nem nagyon tudok mire vélni. Nem baj, ha már itt vagyok, megnézegetem őket, kiválaszton Németh László fent említett című művét 499 Ft-os áron, miközben a mellettem lévő feng-shui vásár feliratot viselő pultocskánál az ezoterikus külsejű eladólány életmód- és lakberendezési tanácsokkal lát el egy negyven körüli hölgyet (ti. hogy a bagoly a "bölcsesség, tanulás", ezért az íróasztalra vagy tanulósarokba helyezve növeli a szellemi teljesítőképességet). Körülnézek azért a bolt többi polcán is, mindig sejtettem, hogy ezoterikával Dunát lehetne rekeszteni (képletesen), de ekkora mennyiségre azért én sem gondoltam. Az idegen nyelvű könyvek is le vannak árazva, de ott csak "Living your karma" és "Feng-shui in the office"-témájúakat találni, úgyhogy egyetlen vásárlóként sorbaállok a kasszánál. Az eladó hölgy éppen valamilyen lelki válságot old meg telefonon, így van időm egyenként szemügyre venni a pult kínálatát - féldrágakövek, csilingelők, kristályok, türkiz delfinek, nemtudommicsodák, két parapszichológus mandalákkal díszített névjegykártyái, valamint "melyik ásvány milyen horoszkóphoz illik"-táblázat. Az eladó befejezi a második telefonhívást ("Igen, ma este hatkor kezdődik az Előző életeink-előadás" "Nem, nincs belépő, de előre kell regisztrálni"), majd hozzám fordul és szerintem direkt jól mulat a feltűnő idegenkedésemen.
- Csak ez lesz?
- Igen, köszönöm.
- Van már törzsvásárlói kártyája?
- Nincs.
- Adhatok egyet?
- Nem, köszönöm.
- És egy szórólapot a mai előadásról?
- Öööö, köszönöm, nem.
- Műsorfüzetet?
- Nem, köszi, viszlát! - apró harangok csilingelésével kísért menekülés.
Szóval, menjetek az Édesvíz boltba, csomó jó könyv volt még 300-1000 Ft áron.
Everybody lies
Az élet örök körforgásáról
Hol is tartottam? Nem érek rá blogot írni, és egyébként sem történik velem semmi olyasmi, ami hírértékében versenyezhetne a kormányválsággal. Whatever. Szóval már középiskolás hippikoromban is a trapézfarmerok tetszettek, illetve azok álltak jól, persze, nem lehetett kapni, turkálókban szereztünk egyet-egyet. Aztán szép fokozatosan egyre bővülni kezdtek a nadrágszárak, és az elmúlt néhány évben bármelyik plázában bőven válogathattam trapéz- vagy egyéb bő szárú nadrágokból. És már az elejétől kezdve, mindig is rettegtem, hogy ennek egyszer vége szakad. És tessék. Múlt héten elindultam őszi gatyát venni. A Zarába. Az összes nadrág szűkített szárú. Ó, ne! Ijedten szaladtam át a Paris butikba. Szűkített szárú. Nem baj, gondoltam, a Promodban biztos lehet bízni, amióta Magyarországon megnyitottak, mindig bő szárú nadrágokat árultak. Szűkített. Orsay. Szűkített. Senkit nem zavar, hogy a szűkített szárú nadrág kevés kivétellel mindenkinek idiótán áll? Hol fogok ezentúl ruhákhoz jutni? Most megint, harmincéves fejjel, évtizedekig turkálókban kell vásárolnom? Amíg vissza nem jön megint a trapéz? Vagy varratnom kell a nadrágjaimat?Egyébként (noiznak köszönhetően) dr. House-t nézünk eredeti nyelven, valamint statisztika és kutatásmódszertan és irodalomkutatás kurzusokra járok, valamint önismeretbe és pszichoterapeutaképzésbe és mozgásterápiás sajátélménybe. Mármint, ezek miatt nem érek rá edzeni járni, és ezért nem férek be a tavalyelőtti gatyáimba és kell újakat vennem, illetve ezért nincs időm blogot írni sem.
Gutenberg, galaxis
Kaptam fizetést, úgyhogy elmentem könyveket venni a kedvenc antikváriumomba (tessék, az előző bejegyzésban még azon sírtam, hogy keveset keresek, most meg máris vásárlásról van szó), és rájöttem, hogy menthetetlen sznob vagyok. Korábban csak szimpla irodalomsznob voltam, aki azt vallotta, hogy a szépirodalom és a szórakoztató irodalom (beleértve a sci-fit, fantasyt, tiszakatát), két, jól elkülöníthető kategóriát képez. Mostanában a sci-fit kissé rehabilitáltam, és ettől azt hittem, hogy már nem vagyok sznob, de igen, a kategórián belül is az vagyok. Besétáltam az antikváriumba egy sci-fi szerzők neveit tartalmazó listával, amelyeket az olvasónaplómon ajánlottak az olvasók. Odaadtam a pult mögött álló geeknek, ő félve rákérdezett, hogy miért keresem ezeket a könyveket, aminek az lett a vége, hogy nagyon lelkesen a fejébe vette, hogy most azonnal kiművel engem tudományos-fantasztikus irodalomból. És szomorúnak tűnt, amikor gyanakvó, majd lenéző arcokat vágtam pl az "űrfantasy" szó hallatán; vagy amikor kis híján elájultam, amiért egy mondatban emlegeti Orson Scott Cardot és Salvatorét. És amikor megmondtam neki, hogy a Gáspárt én nem sorolom egy kategóriába Asimovval, és hogy a Kiálts farkast-t nem veszem meg, mert az nem minőségi sci-fi, szerintem akkor döntötte el, hogy inkább mégsem hív el kávézni. Azért utóbb kiderült, hogy tisztában van a különbséggel, és az ízlésemnek megfelelő könyveket tukmálta rám, majd adott 10 % kedvezményt.Rosszat teszek magamnak ezzel, mert majd mind odacsődültök és kifosztjátok előlem, de elmondom: Nyugati tér és Kossuth mozi közötti Váci út-szakaszon, aprócska használt mobiltelefon- és könyvesbolt. Az ajtó előtt hegyekben áll a tavalyelőtti Joy-magazin, a hely kicsi, hihetetlenül zsúfolt, a földön kupacokban könyvek, dvd-k és régi Playboyok vannak. Ennek megfelelően az átlagos antikváriumjárók szerintem messzire elkerülik, így aztán csomó ritkaság áll a polcokon a legnagyobb természetességgel, itt vettem pl Vígh Béla (anatómiaprofesszorom volt): Jóga és idegrendszer c. könyvét, vagy Hobb: Látnok-ciklus könyveket (amiből most is van nekik amúgy). A készlet 70 %-a sci-fiből és fantasyből áll, úgyhogy ezen műfajok rajongóinak ajánlom, az eladó geek fiú pedig szerintem mindet olvasta, tud tanácsot adni. A másik kedvenc antikváriumom a Zuglói Antikvárium a Mexikói út metrómegállónál, itt inkább szépirodalom van, szintén kicsi, kevéssé frekventált bolt, ezért itt is szoktam nehezen megszerezhető könyveket találni.
Szóval igen, hobbim az olvasás, egy másik hobbim pedig a könyvek vásárlása.
Size matters - ask Pluto
Plutós pólók...Kristálytőr
Szóval megláttam a Beata Uhse kirakatában a brazil, német és mexikói focicsapatok színeiben játszó tangákat, és berángattam a pasimat, hátha lehet portugál tangát is kapni, de nem lehetett persze. Ellenben egészen extrém tárgyakra bukkantunk, mint amilyen a "kristálytőr" fedőnevű áttetsző-csillogó műanyag, valóban tőr formájú vibrátor vagy a spirulina alga tabletta, amely sokszorosára fokozza a női libidót (ez nem igaz), a felfújható nagyon dagadt guminő, vagy a körömlakk alakú zsebvibrátor. Vagy a segglyukba csatlakoztatható pónifarok.Mindeközben a lejátszóból Demjén Rózsi egy szerelmes dala szólt.
Mondjuk, még mindig jobb, mint reggel a varrónőnél, amikor Zsuzsika a menyasszonyi ruhámat próbálta rám fűzni, a rádióban pedig valami történelmi vagy nosztalgiaműsor keretében az Internacionálét adták.
Ez a harc lesz a végső.
Jaés közben úgy döntöttem, egy darabig antiszociális leszek, mert ugyanis egyáltalán nem vagyok kíváncsi a beszólogatókra. Ennek értelmében a kommentek csak bizonyos fáziskéséssel jelennek majd meg, azok pedig, amelyekben rosszindulatú fröcsögést vagy a nászéjszakámon történő nyáladzást vélek felfedezni, egyáltalán nem. Annyira könnyen lehet moderálni a kommenteket az új freeblogban, hogy ennek nehéz ellenállni.
Keresés
Kiemelten
Yummie az isten! Majdnem.Kapcs-ford
Isolde levelezik veletek néhaJó ügy
Ide is írok néha
Mások
- agnus
- alie
- anngel
- azigazzy
- ayitidoc
- blogtogon
- brainoiz
- hakkotsuki
- IKL
- kalib
- kardigan
- karlsruhe
- kisfoka
- lamorak
- lobotomia
- maminti
- mollyblooom
- montag
- mra
- nesztelencsiga
- nyulontul
- olga
- pestipucu
- roboman
- savanyúcukor
- suematra
- sulemia
- susie
- teodora
- Chili es vanilia
- Domestic Goddess
- Eszter befőz
- Criticalbiomass
- Bioetika Blog
- DrMortz
- Eperrózsa
- Mentők
- Sorozatjunkie
Kategóriák
- Brennbergbánya (14)
- Emberek (276)
- Esküvő (18)
- Film (38)
- Kaja (70)
- Kultúra (182)
- Munka (200)
- Nosztalgia (20)
- Nyafogás (707)
- Tudomany (57)
- Utazás (103)
- Vásárlás (105)
- Zene (143)