Much more simply shoes than otherwise

2010. június 16. 22:43 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 3 komment

Régi álmom volt, hogy a "jó lett valamelyik?" kérdésre azt felelhessem az eladónőnek, hogy "igen, mindkettő".

És még

2010. május 27. 22:47 - címkék és kategóriák: Emberek Vásárlás - 3 komment

"Azért kell inni, mert részegen minden jobb"- szögezte le Húgom a Nagymama Palacsintázójában csütörtök délután, miután vettünk nekem egy rózsaszín napszemüveget, egy pöttyös blúzt és egy Paul Auster-regényt.

Back home

2010. április 1. 21:54 - címkék és kategóriák: Utazás Vásárlás - 2 komment

Londonban esett az eső és vettem magamnak egy Mind the gap feliratú tangát.

Tavasz van nálam és nem félek használni

2010. február 24. 22:30 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 8 komment

Ma vásároltam egy tűsarkú cipőt. Zárjátok be a fiaitokat.

Lincoln Park After Dark

2010. február 20. 7:49 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 12 komment

Én az a típusú nő vagyok, aki nem a színe, hanem az árnyalat fantázianeve alapján választ körömlakkot.

Nekem az is elég, ha szép az idő

2010. február 16. 20:49 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 9 komment

Ééés, még az is volt, hogy vettem körtés cidert, és hogy megérkezett az interneten vásárolt cool felsőm, asszem, holnap abban megyek iskolába. És azt írja az újság, hogy hamarosan tavasz lesz, és akkor Brennbergbe fogok menni és gyalogolni fogok és a Várhelyen fogok flangálni a világ szívcsakráján a druida sírhalmok között. Majd csinálok képeket.

Engem tulajdonképpen igen könnyű boldoggá tenni.

(Címben szereplő idézet innen, de csak saját felelősségre.)

I should focus more and stop complaining today

2010. február 12. 14:17 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás - 15 komment

Nyavalyás Élet az istennek nem akar olyan lenni még mindig, mint amilyennek én azt szeretném, de legalább vettem egy klassz csizmát.

And the weird world rolls on

2010. január 5. 21:25 - címkék és kategóriák: Munka Vásárlás - 3 komment

Az év második munkanapján véletlenül iszonyú korán beérek, egy macska néz be az ablakon, visszautasítok egy osztályvezetői állást, kezet csókol nekem a Filozófus, valamint veszek egy piros kabátot.

Shopping is my cardio

2009. december 1. 21:29 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 21 komment

Nos, három hónapig nem vásároltam ruhákat, és egész jól tűrtem (leszámítva persze a nyomasztó felismerést, miszerint az Élet örömtelen sivatag, amelyet csak néha szakít meg egy-egy ronda mocsár szörnyekkel). Meg kitaláltam a következő meg nem írt sikerkönyvemet, amely csajos humorral, ám kellő szakmai megalapozottsággal járja körbe a ruhavásárlás pszichológiáját.

A vásárlással mint örömforrással kapcsolatban személyes tapasztalataimról tudok közérthető stílusban beszámolni, illetve idézhetem a vásárlásfüggőséggel kapcsolatos, nyilván kiterjedt szakirodalmat, a lehetséges gyógyszeres, pszichoterápiás, és alternatív kezelési módokat, kellő óvatossággal kritikai húrokat is pengetve, hogy tudniillik lehetséges, hogy a ruhavásárlással járó révület is része a tudatállapotok normál szivárványának, nem kellene mindjárt medikalizálni azt a nagyonis emberi szituációt, amikor valakinek háromszáz pár cipője van és szeretne még egyet. Ebben a fejezetben emlegetnénk a tényeket, neurobiológiát, képalkotó-eredményeket, bár gyanítom, hogy még senki nem mérte le fMRI-ben, mi is folyik valójában a női agyban az olyan érzelmi hullámvasutak során, amikor a kísérleti személy 1. talál egy klassz kis ruhát, 2. meglátja a horribilis árat, 3. megfordítja az árcédulát, és látja, hogy le van árazva, 4. ekkor döbben rá, hogy nincs a méretében, 5. meglát egy másik polcon egy méretében lévő utolsó darabot, 6. (további tetszőleges izgalmak), 15. kilép a boltból boldog tulajdonosként, 16. otthon rájön, hogy már van egy ugyanilyene és azt se hordta.

Belerángatnánk némi buddhizmust és/vagy evolúciós pszichológiát, tudniillik hogy az élet szenvedés, és mi emberek kb. akármeddig tudunk depressziósak lenni vagy félni, de az öröm már sokkal bonyolultabb dolog, az tovatűnik, ugyanaz az örömforrás egy idő után már nem okoz ugyanakkora örömöt, hanem vagy megunjuk, vagy kényszeresen használjuk tovább, de már nem vagyunk tőle boldogok. Gondoljunk csak bele, milyen finom a créme brulée vörösboros körtével, de ha minden nap azt reggeliznénk, akkor egy idő után már nem okozna örömet, és így van ez a legtöbb természetes megerősítővel meg úgy kb. a teljes fogyasztói társadalommal is. Ha minden nap veszel egy cipőt, az nem akkora fless, mint három hónap böjt után megvenni az első pamutharisnyát. És ha már evolúció, akkor megkérdeznénk valami híresebb szakértőt, akinek a nevét a borítón is feltüntetjük, mit gondol a vásárlás és a vadászat aktusa közötti szembeötlő párhuzamról, hogy tudniillik 1. kitalálom, mit akarok elejteni, 2. felderítem az élőhelyét, 3. leölöm, 4. hazaviszem a barlangomba emblémás papírszatyorban; és vajon minek köszönhető, hogy a vadászat ilyetén újkori megfelelője ennyire hidegen hagyja a férfiakat és lelkesíti a nőket.

Kellene egy fejezet az öltözködésről mint kreatív önkifejezésről, itt idézném az Esztétalányt, aki szerint az emberi test és annak felöltöztetése egyaránt műalkotás, valamint megkérdeznénk a Filozófusnőt, mit gondol a posztkarteziánus filozófia arról, amikor boldogan/szomorúan nézegetjük testünket a próbafülke tükrében különféle öltözetekbe burkolva. Ez ilyen lila rész lesz, testképzavarokról, étkezési zavarokról nem akarok írni, arról már annyit írtak.

És végül kedvencem, Pavlov és kutyái, feltételes reflexek és tanuláselmélet, azaz hogy hogyan kötődnek érzelmileg hangsúlyos emlékeink tárgyakhoz. "Csak annyit mondhatok, hogy a tárgyakban, amelyeket az emberek kedveltek és hosszú időn át használtak, és amelyekhez jó meg rossz tettek fűződnek, valami megmarad. Valami, ami több, mint maga a tárgy." Itt némi elméleti kitekintést követően történeteket mesélek arról, hányféleképpen kötődnek érzelmileg hangsúlyos emlékeim ruhákhoz, és milyen jó a Kambodzsában vásárolt nadrágban és a New Yorkban vásárolt trikóban utazni a négyeshatoson, valahol mindig észben tartva, hogy a világ hatalmas és az univerzum a miénk (és "tenger áramlik az ereinkben és a csillagok az ékköveink"), és milyen felöltözni olyan cuccokba, amik egy boldog pillanatban voltak rajtam, és milyen epizodikus emlékek miatt kellett Hajnalkának ajándékoznom a lila szoknyámat, mert már nem akartam hordani többé. 

Persze, ez így kicsit száraz, de majd telerakjuk Becky Bloomwood-idézetekkel, felemlegetjük ifjú Werther sárga mellényét, meg megkérdezünk egy csomó külsőst, pszichoanalitikusokat, bevásárlóközponti eladókat, divatbloggereket és akadémikusokat, és lesznek vicces illusztrációk is.

Nézzétek az ég madarait

2009. november 30. 15:42 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 1 komment
Viszont legalább gondot visel rám az Univerzum, kaptam ajándékba egy lila harisnyát és egy szürke szoknyát, pedig nem is kértem.

Valaki mondja meg, milyen az élet

2009. november 12. 17:30 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 15 komment

A harisnya az különben ruhának számít? A "nem veszek ruhákat"-ba belefér, hogy veszek egy harisnyát? Vagy a nejlonharisnya nem számít annak, de a vastagszálú, színes már igen? Tell me.

Mostan színes ruhákkal álmodom

2009. október 16. 7:20 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás - 16 komment

Tegnap végül elegem lett a szenvedésből és új életet kezdtem, első lépésben külsőleg. Elmentem kozmetikushoz, ami rögtön rémálomszerű volt: a kozmetikusom egy bevásárlóközpontban rendel, így végig kellett mennem a pláza folyosóin és végignézni a "leárazás"-feliratokkal teleragasztgatott kirakatokat. És én eddig remekül tartottam a projektet (hogy 3 hónapig nem veszek ruhákat), az elmúlt másfél hónapban összesen egy darab vintage (=használt) dédmamás lakktáskát vettem a jajcicában 2000 forintért. Már kezdtem azt hinni, hogy tulajdonképpen eléldegélek én remekül ruhavásárlás nélkül, bőségesen elegendőek számomra a természetes megerősítők (mint evés, szex, sport, koffein, internet, sorozatok), nincs szükségem plusz önjutalmazásra, sőt, képes vagyok végigmenni számottevő szenvedés nélkül a Westend folyosóin, de nem. Ne tudjátok meg, min mentem keresztül, ott lestek rám a ruhák a kirakatüveg mögül, és azóta is rajtam van az ideg a sóvárgás.

Akarok egy csomó új nadrágot és zakót és sálat, pulcsit, nejlonharisnyát, és csuda-csuda gyöngyöket, de főleg puha, kötött felsőket, azok a gyengéim, akarok egy sötétpiros pulcsit, és akarok még sok másszínű felsőt, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikitó, és kellene szomorú-viola, és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. Megmondta a költő is.

Valójában kék nem kellene, mert nem viselek kéket. 

És nemrégiben elmeséltem a fogadalmamat két férfi kollégám jelenlétében, akik azonnal a következő empatikus, ám hosszú távon ártalmas javaslattal álltak elő: majd ők nem vesznek maguknak ruhákat most két hónapig, én meg nyugodtan vegyek magamnak helyettük is. Persze mérhetetlen önuralmam egyelőre győzedelmeskedett. Aztán tegnap még asszertíven rábeszéltem a Douglas parfüméria eladóleányait, hogy szépségápolási csomag vásárlása esetén ugyan nem jár hozzá az ajándék szépségápolási csomag, nekem mégis adjanak. Vannak benne klassz sminkcuccok is, ami jó, mert tudom, hogy lassan eljön az az életkor, amikor már nem dacolhatok tovább és el kell kezdenem rendszeresen sminkelni. Hány éves korban vet ki magából vajon a társadalom, ha nem sminkelek? Önök ismernek olyan 38 éves nőt, aki smink nélkül jár be dolgozni? Én nem. 

Ezenkívül befestettem a hajamat, és rendeltem magamnak diétás ebédet jövő hétre. Valamint ma felvettem szoknyát, ketten meg is dicsértek, sajnos, mindketten nők, de ne legyünk telhetetlenek.

Her Fearful Symmetry

2009. október 1. 11:20 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 5 komment

Audrey Niffenegger (gyönyörű, keményborítós) új regényét tartom a kezemben, mindjárt egy kórházi halállal és egy temetéssel kezdődik, úgyhogy nem volt nehéz ráhangolódni. Szerintem jó lesz, bár még csak 20 oldalnál tartok. 

The Clotharian Restriction Protocol

2009. szeptember 21. 8:09 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás - 3 komment

Egyébként eddig remekül haladok a projekttel, miszerint nem veszek ruhákat szeptember 1. és december 1. között. Azt hiszem, valójában azért csinálom, mert kíváncsi vagyok, képes vagyok-e rá. Eddig egyrészt igen könnyű, mert nagyon kevés pénzem van ebben a hónapban, valamint fél szemmel utálok tömegbe menni, kellemetlen érzés, és a plázákban tömeg van. Másrészt megvan a PhD-m, megérdemelném a jutalmat, de megműtötték a szememet, nem olvasok, nem sportolhatok, és az élet egyéb örömei közül is nélkülöznöm kell néhányat, kézenfekvő lenne tehát, hogy ruhavásárlással önjutalmazzak / vigasztalódjam. 

Két necces pillanat volt eddig, múlt héten majdnem vettem nejlonzoknit (necces, értitek), mert az egyik őszi cipőmhöz az való, de aztán sorbanállás közben úgy döntöttem, hogy a nejlonzokni is ruha, másrészt, mint minden épeszű ember, én is gyűlölöm a nejlon térdzoknit, úgyhogy kell a fenének. A másik tegnap volt, amikor egy klassz pólót akartam rendelni az internetről, és először rájöttem, hogy a hitelkártyámon nincs pénz, úgyhogy majd jövő hónapban, és akkor rájöttem, hogy jövő hónapban sem vehetem meg, sőt, még az azutáni hónapban sem. Hogyan fogom kibírni nélküle, nem tudom. 

Ellenben az Univerzum, úgy tűnik, nem hagy cserben és küld nekem ruhákat, az egyik nővér a múltkor vett magának egy felsőt az egyik kedvenc boltomban, de neki nagy, és most behozta, hogy nekem adja ajándékba. (Persze, nekem kicsi.)

Well, you know what Sensei Ping says about skulls

2009. szeptember 18. 8:52 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 10 komment

Vettem végre szemfedőt, kalózosat. Tiszta feketét akartam, amit neadjisten felvehetek utcára, amikor már nagyon idegesít, hogy a csíkot látom, meg "nothing is cooler than standard black", de csak halálfejes volt kapható a jelmezkölcsönzőben. Azt hiszem, abban azért nem megyek be dolgozni.  

Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy


Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb