I'm coming home now baby
A 22. napon reggel megerkezunk Bangkokba kisse elnyutten. Oreg vagyok en mar ehhez, ejszakaibuszozni. Mindegy, elmegyunk vasarolni, amit en amugy szeretek, akar magamnak, akar masnak, akar otthon, akar kulfoldon, de az MBK meg nekem is nyomaszto. Ez egy tul nagy plaza es tulzsufolt es nyomaszto, es ezt en mondom, aki barmikor csont nelkul beveszem a westendet aranyvasarnap. Mindegy, veszunk mindenfelet, meg iszunk kavet Starbucksban, aztan mindjart talalkozunk Anikoekkal, akik veletlenul epp erre jarnak.
A 23. napon, azaz holnap pedig nyuglodni fogunk estig, ugyanis este indul a gepunk, aztan pedig nyuglodni fogunk meg mintegy 15 orat. Volt ertelme azert az ukranokkal repulni anno, igaz, hogy macskaeledelt adtak enni es reszeg utasok verekedtek ossze utkozben, de Kijev legalabb utbaesett, a parizsi atszallas meg csomot hosszabbitja az utat. Valamit lehet, hogy elszamoltam, mert ugy emlekeztem, hogy 24 napra jovunk, ez meg 23, de most nincs kedvem utanaszamolni.
Most annyit gondolok, hogy jo lesz vegre meleg vizben tusolni igy majdnem egy honap hidegviz utan, es hogy nem lesz gekko a furdoszobaban, aztan meg, ki tudja.
Jingle all the way
A 18. napon elmegyunk a vizeseshez, hatalmas sziklakon nyuzom le a labamat es sajat keszitesu kokuszolajat veszunk az erdoben egy viskoban lako oregasszonytol. Hullampalabol van a hazanak a teteje es fala meg nincs is, de van benne teve meg hifi.
A 19. napon karacsony van, a Neni karacsonyfa-egosort csavar az egyik palmafa torzsere. Elmegyunk massziroztatni, aztan eszem vacsorara frissen kifogott barracudat, iszom Sex on The Beach-et, a partrol kis lampionokat engednek fel, amik lassan szallnak a tenger felett a Hold fele.
A 20. napon a ferjem szulinapja van, elmegyunk Csabival (igazabol nem ez a neve, mert thai) es hajojaval a szomszedos oblokbe strandolni meg snorkelezni, gyonyoru korallmezok felett uszunk a halakkal, latok csoros csukakat, jol leegunk. A svedeknel, ahol netezunk, karacsonyi CD megy vegtelenitve, rem idegesito.
A 21. napon, ami holnap lesz, kicsekkolunk es visszamegyunk az ejszakai busszal Bangkokba.
I don't care if Monday's blue, Tuesday's gray and Wednesday too
A 16. napon a 32. szulinapom van, negyven fok es napsutes, spagettit eszem Thong Sala egy mellekutcajaban, mellettunk egy thai kiscsaj szekre allva harangokat meg mikulascsizmakat akasztgat a bejarat fole, es a The Cure: Friday I'm in love c. szama szol. Motorozunk palmafak alatt es a ferjem vesz nekem egy nyaklancot.
A 17. napon a ferjem buvarkodik, en befejezem A bolondsag tortenete c. konyvet* es elkezdem a Pride and prejudice and zombies cimut, nagyon vicces**, valamint levagatom a hajam a ladyboy-jal a Sexy Scissors nevu helyen. Nagyjabol 15 perc alatt vag egy lege artis sassoon-t a fejemre. Jo regen volt mar ilyen rovid.
A 18. napon elorelatoan es kotelessegtudoan elkezd kicsit hianyozni Europa, de ez mar csak igy van jol, van ez a kepessegem, hogy azt a helyet szeressem, ahova epp menni kell. Jo lesz egy tagas (khm) panellakasban lakni a ket negyzetmeteres bungalo helyett, furdokadban furodni, kivasalni a hajamat hajvasaloval, rendes kavet inni es talalkozni a barataimmal. Bar ugy tunik, par nap mulva Bangkokban is talalkozunk veletlenul epp erre jaro baratainkkal. Es itt is van rendes kave az olasznal. Na jo, akkor megse.
Valahol masutt ekozben Londonban Hugom ibolyakat tetovaltatott a labfejere nem tudjuk, miert, de legalabb jol nez ki.
Most mindjart elmegyunk a vizeseshez, csak meg nem tudja eldonteni az idojaras, hogy milyen legyen ma, es addig netezunk.
*Meg kene irni ebbol a "for dummies" változatot, hogy kevesebb szabadidovel/elszantsaggal/szovegertesi kepesseggel rendelkezo pszichiaterek is elolvashassak. Kuldjetek rengeteg penzt, es majusig, mire jon a monszun, megirom, az lesz a cime, hogy 'Michel Foucault: A bolondsag tortenete butak szamara. Atdolgozta es az illusztraciokat keszitette Kovacsne Kovacs Izolda.'
**Azon mosolygok kozben, amit Noiz mondott meg a naszutunk elott:
Noiz: - És, hova mentek nászútra?
Bright: - Rovinjba. Ott nyaraltunk először együtt ugyanezzel a búvártúrával. Csak idén már veszélyesebb roncsokhoz fogok merülni.
Noiz (hozzám fordul): - Értem, és te meg gondolom, majd veszélyesebb könyveket olvasol.
Pontosan ez tortenik.
Harmony and peace of mind
A 13. napon bérelünk robogókat, és majdnem elmegyünk a vízeséshez, de a vízeséshez egy nagyon meredek és nagyon hepehupás földút vezet, én pedig kb. életemben negyedszer vezetek robogót, úgyhogy nem vállalom be. Ehelyett elmegyünk Mr. Lek-hez masszázsra, mert még odahaza B. Úr telebeszélte a fejemet, hogy az a legjobb hely. Jó is. És elmegyünk Wat Pho-ba, ami egy templom, de van szaunája is, vagyis egy gyógynövényes gőzfürdő, igazából két kis spejz pár méterre a dzsungeltől, és iszonyú klassz, nagyon jó. Bemegyünk Thong Salába is (az itt a város), veszek magamnak két annyira hippis gatyát, hogy a férjem a fejét fogja. A mozgás és táncterapeuta karrierem alappillérei lesznek ezek a gatyák, szinte megszólalnak (és azt mondják, hogy 'járjátok be a teret". Eszünk igazán nagyon autentikus olasz kaját. Pálmafás naplemente közepette hazamotorozunk, csak kicsit félek a durva lejtőkön meg emelkedőkön. Rájövök, hogy túljutottam a holtponton, és most tartok ott, hogy simán minden megerőltetés nélkül itt tudnék maradni majusig. Jól vagyok, verbálisan és preverbálisan egyaránt, és derűsen suhannak az életszellemek az idegcsatornáimban.
A 14. napon délelőtt megtanulok snorkelezni, 3-szor megver a férjem scrabble-ben, olvasunk a függőágyban, néha szakad egy kicsit az eső, de az is klassz.
A 15. napon tovább olvasunk meg napozunk meg snorkelezünk. A sekély, part menti vizek élővilága pontosan úgy néz ki, mint a Spektrumon. Látok egy nagy rákot, egy csomó papagájhalat, ormesterhalat, pillangóhalat, illetve még néhány normál hal alakú halat, valamint egy Szörnyet, ami a férjem szerint cuttlefish. Elmegyek a boltba vízért, jövök hazafelé a parton, már feljött a Hold, és azon gondolkodom, hogy jaaa, már emlékszem, miért szeretek élni, és hogy pontosan ez az a pillanat, amibe majd visszavágyom évekig. A férjem meg azt mondja: "Te jó ég, mi lehet most a Westendben."
Same same but different
A 9. napon aztán még felmegyünk a hegyre naplementét nézni egymillió lépcsőfokon ezer fokban, aztán hazamegyünk majdnem sötétben a dzsungelen keresztül, akkor mondjuk félek, hogy hátha megint jönnek a majmok, de nem jönnek. Az útelagázásnál egy tisztáson három nyomorúságos viskóban mosolygós thai-ok élnek nem tudom, miből. Egy idősebb nő, két férfi meg két gyerek, sámlin üldögélnek az erdő közepén a szürkületben, mosolyognak és Suzanne Vegát hallgatnak.
A 10. napon délelőtt még úszkálunk a tengerben, aztán elmegyünk Ko Phanghanra, ami bonyolult, mert úgy kell menni, hogy:
1. Egy kis, fábol keszült motoros hajóval elmegyünk a Ko Phi Phi kikötőbe.
2. Egy nagyobb hajóval átmegyünk Krabiba.
3. Egy ócska busszal elmegyünk a jobb buszhoz.
4. A jobb busszal megyünk két és fél órát Surat Thaniba.
5. A busztól taxival elmegyünk a hotelig.
6. Alszunk egy éjszakát Surat Thaniban (mert nem akarunk az éjszakai komppal menni) (Surat Thani lepra egy hely, kultúrsokk).
7. Reggel elmegyünk taxival a buszhoz.
8. A busszal elmegyünk a kikötőbe.
9. Hajóval átmegyünk Phanghanra.
10. Taxival elmegyünk Haad Salad-ra.
A 11. napon megérkezünk a Nénihez, es hirtelen egy függőágyban találom magam és semmi sem aggaszt többé és semmi problémám az Élettel nincsen. A hely különben elég durván megváltozott, jelenleg a Néni a legolcsóbb és leglepukkantabb szálláshely, mindenhol szuper fancy légkondis bungalók épültek, a svédek építettek egy medencét, a Double Duke (ahol régen az étlapon szerepelt a 'magic mushroom omlette') elegáns koktélos hely lett, a Reggae Bar helyett pedig tiptop kis frissen mázolt épületegyüttes Reggae Village néven. A svédeknél WiFi van. Mindemellett a Néni szigorú, mint mindig, a burmai kislány szépen megtanult angolul és emlékszik ránk, a pálmába verve ott vannak az Őrült Francia szögei, és a Néninél az Ed McBain, amit Suzie hagyott itt. A sejtsebész titka viszont már nincs meg. A svédek és a Néni között kettő darab masszázshely nyílt, úgyhogy kénytelen vagyok masszíroztatni.
Innentől asszem pihenünk. A 12. napon fürdünk a tengerben, veszek egy fülbevalót (még csak a hatodik pár, de az első ötöt egyszerre vettem még a 2. napon Bangkokban, mert ideges voltam). Később szakad az eső, olvasunk a függőágyban, megverem a férjemet scrabble-ben (erre csupán két ember képes a Világon, és én vagyok az egyik), Singha beer-t iszunk és ginger tea-t, a pultnál két cuki kölyökkutya harcol. A Néni üres ásványvizes palackkal helytelenítőleg üti a fejüket.
(Nem, bocs, de nem fogok innen képeket feltenni, mert azt kiválogatni meg feltölteni több idő annál, mint amennyit netezni szeretnék. Majd otthon.)
Another day in paradise
Szoval a 7. napon atmegyunk Ko Phi Phi Leh-re, ami egy sziget, lakatlan, mert nemzeti park, es kis hajoval bemegyunk hatalmas sziklak ovezte elhagyatott oblokbe, ahol hofeher homok van es keresztbe csikos meg hosszaba csikos szines halak uszkalnak a korallok kozott es furcsa madarak maszkalnak a parti sziklakon. Mindket terdemet lenyuzza a korall es majmok kergetnek meg. Azt ugy kell elkepzelni, hogy lelegzetelallito sziklak, palmafak, feher homok, en bikiniben, sikogatva szaladok, utanam meg ot vagy hat majom. A majmok kb. a terdemig ernek, de csunyan neznek.
A 8. napon a ferjem elmegy buvarkodni es mindenfele capat meg rajat meg egyeb ronda allatot lat. En reggel egy cicat talalok a teraszon, es azzal pihenunk mintegy este hatig. Kiolvasom Kinsella: The undomestic goddess c. konyvet, de egyaltalan nem tetszik, ugyhogy este mar ismet a Foucault-t olvasom, igazi strandkonyv (not). Buntudatom van, amiert egesz nap semmitteszek, mikozben masok dolgoznak, es egyaltalan, hogy engedhetem en ezt meg magamnak, hogy csak ugy egy honapra lelepek az eletembol dogleni. Gondolkodom, mi lehet otthon a kis munkahelyemen, meg mi lesz jovore. A Tigris eve, nyilvan. Gyozkodom magam, hogy en ezt megerdemeltem, es en kerestem ra a penzt*, es a rendes evi szabimat toltom, es egyebkent is. Buntudatom van, amiert buntudatom van. Azt hiszem, egy bonyolult lany vagyok. De nem baj, mert este eszem frissen kifogott halat, meg ulunk az ocean partjan es tropusi koktelokat iszunk es nezzuk a Geminidak meteorrajt (=hullocsillagok, egy csomo, nagyon szepek).
A 9. napon arra ebredunk, hogy majmok neznek be az ablakon csunyan, elegge freaky, de aztan elmennek. Furdunk a tengerben meg napozunk, aztan bejovunk a varosba intezni a holnapi jegyeinket, mivel innentol atmegyunk Ko Phanghanra. Talalok egy fagyizot, ahol Illy kavet adnak, iszom egy igazi rendes latte-t es boldog vagyok nagyon, a thai-oknal ugyanis ihatatlan a kave mindenutt. Netezunk, ez van most, nagyon lassu a net es csomo oldal nem jon be, pl. az ekezetes se, ugyhogy most ezert nincs ekezet.
*Majd a vegen elmondom, mennyibe kerult ez az egesz igy osszesen.
Mi is volt eddig
Ittlétünk 3. napján Kanchanaburiban vagyunk, úszkálunk az Erawan vízesés türkizkék vizében, meg megnézzük a Thaiföld-Burma vasútvonal maradványait (amit a japánok építtettek hadifoglyokkal a II. vh-ban es a Híd a Kwai folyón c. film szól róla). A 4. napon visszamegyünk a tigrises helyre, és kifejlett meg adoleszcens tigriseket taperolunk es csinálunk róluk ezer képet. Kicsit turistásabb, üzletiesebb lett a hely a négy évvel ezelőtthöz képest, kár.
Az 5. napon reggel fogat mosok a krabi-i személyhajó-kikötő mosdójában egy 12 órás buszutat követően, és azon gondolkodom, hogy ha sok pénzem lenne, akkor repülővel jöttünk volna le Délre, és akkor nem lennének olyan élményeim, hogy 12 órás buszutat követően fogat mosok a krabi-i személyhajó-kikötő mosdójában, ami pedig végtére is kaland. Átjövünk Ko Phi Phi-re, Ko Phi Phi pedig lenyűgöző és gyönyörű és maga a paradicsom, sajnos elég drága úgyhogy nagyon sokáig nem maradhatunk itt. (Na jó, mondjuk az "elég drága" alatt azt kell érteni, hogy az Indiai-óceánra néző tágas bungalónk kb. annyiba kerül egy éjszakára, mint egy napijegy a Magyar Pszichiátriai Társaság éves Vandorgyűlésére. Persze, az is igen élvezetes program.)
Alszom a teraszom egész nap. Este ülünk a parton nyugágyban, koktélokat iszunk, nézzük a csillagokat, meg elemlámpával abúzálom a homokban szaladgáló kis rákokat és már nem is gondolok minden percben a munkahelyemre.
A 6. nap begyalogolunk a városba egy ösvényen ilyen dzsungelen keresztül egy hegyen át, aminek a tetejéről olyan a kilátás, hogy az már komolyan tényleg minden határon túlmegy. Ezúton köszönjük Charlesnek, hogy rádumált, hogy Phanghan előtt jöjjünk ide is.
A 7. napon átmegyünk Ko Phi Phi Leh-re, de az csak holnap lesz.
Singing the songs thinking this is the life
Megis Kanchanaburiba jottunk, egy a Kwai folyon uszo bungaloban lakunk, van egy nagyon pici thai cica is, es az elobb egy aprocska, kizarolag thai-ul beszelo neni masfel ora hosszat kulonfele modokon bantalmazott masszazs cimen. Holnap valami vizesesben fogunk furodni, de most mennem kell, mert tul sok itt a szunyog.
Meg mindig semmi ertelmes
Meglepoen huvos van Bangkokban (32 C), es igazan klassz, hogy mar harmadszor vagyunk itt es igy nem feltetlenul kell egyik nevezetessegtol a masikig rohangalni es folyamatosan fenykepezni. Voltunk a Jim Thompson hazban, best "csi" ever. Nem tudjuk eldonteni, hogy Kanchanaburi-ba menjunk-e holnap, vagy egyenesen Krabi-ba. De asszem utobbi. Mas okbol meg azert minden jozan megfontolas ellenere szomoru vagyok.
Nos, azt hiszem, most jott el az a pillanat, amikor muszaj lesz vennem egy csomo ruhat. Halistennek itt vagyok a Kao San Road kellos kozepen, ugyhogy kulonosebb nehezsegeket nem fog okozni.
Eletjel
Utolso pillanatban meg dolgozok kicsit, aztan Ferihegy 2-n sokaig rohogunk a hangosbemondo csaj higgadt szovegen, miszerint "DEAR PASSANGERS, THERE IS A NATIONWIDE TECHNOLOGICAL BREAKDOWN", persze csak a T-Mobilrol van szo, az halt le, nem az egesz orszag. Rajovok, hogy a pokolban valoszinuleg tengerentuli repulojaratok kozepso ulesen kell utazgatnunk budos, nagy helyet foglalo francia ferfiak kozott. Megnezem a gepen az 500 days of Summer-t (cuki) es az Up!-ot (halalra parazom magam).
Elmagyarazzuk a taxisnak, merre kell menni, mert teljesen nyilvanvaloan jobban ismerjuk nala a varost, veszunk fogkefet, nezunk tuzijatekot, isszuk az utcan arult 100% narancslet.
Heverunk a legkondicionalt hotelszobaban, mogyorot eszunk dobozbol, olvasom Foucault-t, kicsit alszunk, sotet lesz, eszunk curry-t, manikuroztetem a kormomet kedves kis thai lanykaval, megnezem az emailjeimet, egyik sokkbol a masikba esem. Kint megint tuzijatek van, utalok ekezet nelkul irni. December 5, a thai kiraly 82. szulinapja, este haromnegyed tiz, Bangkok.
Good bye, cruel world
Na akkor, húgom hátizsákja, néhány pántos trikó, útlevél, Lonely Planet. Nem, nem végeztem a dolgaimmal, bár annál azért talán jobb a helyzet, mint amikor legutóbb Chiang Mai-ban fejeztem be a fantasyregény-fordítást.
Két napra foglaltam szállást Bangkokba, de csak mert pont a király szülinapján érünk oda, és féltem, hogy akkor nehezebb lenne a helyszínen találni, szóval ennyi a fix pont, azután meg majd meglátjuk, pontosan hova megyünk és mennyi időre.
Ellenben itt az ideje a narratív szelf-em túlzott dominanciájából visszavenni kissé és preverbális szelférzetekre koncentrálni. Magyarul sokkal kevesebb blogot fogok írni (és több thai masszázsra járok.)
Navigare necesse est
Pótlóbusszal dolgozni menni vasárnap hajnalban novemberben, mit vétettem én, hogy ezzel büntet a sors.Nem beszélve arról, hogy tegnap átmentem az edzőterembe, és az volt kiírva, hogy "technikai okok miatt határozatlan ideig zárva". Nem valami jól hangzik.
Hamarosan azonban elutazunk a bolygó egy olyan pontjára, ahol nem kell hajnalban kelni, nincs pótlóbusz, sőt egyáltalán nincs BKV, nincs összefirkált lift, rácsosajtós panellakás, nincs alsó szomszéd, nincs interspar, nincs menza, nincs vizit és nincsenek pszichiáterek. Előre azon szomorkodom, hogy milyen rossz lesz a január és a február, amikor nem csupán tél lesz és biztosan ezer dolgom, de akkor már nem lehet várni az utazást. Ki kell találnom addig egy másik utazást. Mondjuk kéne pénz és akkor februárban meglátogathatnám a húgomat Londonban.
Apukám tengerész, mit vártatok.
Lám csak, azért voltak nekünk élményeink
Reggel a munkahelyemen ébredtem ügyelet után, még elintéztem egy-két dolgot, aztán ácsorogtam a kezelőben, szedret és áfonyát eszegettem dobozból, nézegettem a hétfői káoszt, és élveztem, hogy én ennek már nem vagyok része, hiszen szabin vagyok. Be kéne mennem néha ezt csinálni, tök jó volt.
Meg leveleztem a Salad Hut nevű hellyel, hogy mondják már meg, szerintük milyen idő lesz november-decemberben. Ez egy Katharina nevű svéd csaj, meg a thai férje, akik Koh Phanghanon üzemeltetnek bungalószállást jópár éve (és konkrét szcénikus emlékem van a yellow curryjükről, tudjátok, az érzelmileg hangsúlyos élmények élénkebben, több érzékszervre kiterjedve tárolódnak), szóval arra jutottam, hogy mivel ott élnek, tudniuk kell. Persze, azt írták, kiszámíthatatlan, de nem baj, mert nekem attól van jó kedvem, hogy ez a hely létezik és én csak úgy ügyeletből a kórházból emailezek a paradicsomba és válaszol nekem Katharina onnan. Hogy az élet nem csak panellakás* és egészségügy, hanem trópusi naplemente függőágyból meg pálmafák között robogózás meg koktélok meg pad thai meg banana pancake.
Meg ginger tea. Meg thai masszázs. Meg az a pillanat, amikor az ember kilép a légkondicionált bangkoki reptér ajtaján.
*Ahol épp fúrnak, de ezen nem lepődünk meg.
Beyond the duty and the discipline
Hív a gyár
A Balatonon végül előzetes értesüléseimmel szemben nem volt rossz idő, a Balaton különben gyönyörű, ha impresszionista festő lennék, ezt festeném egész nap, ahogy minden percben más a színe babakéktől türkizzöldig. Láttunk tűzijátékot, sétáltunk a parton, ittunk sört, ettünk hekket, szaunáztunk, ettünk sherryvel pácolt baconba göngyölt sertésszűzt kéksajtmártással, ami nagyon finom volt, és csak akkor eredt el az eső, amikor már a hazafelé tartó vonatot vártuk.
Épp kezdtem ráhangolódni, hogy csak utazgatok és könyveket olvasok, és nincs kedvem holnap visszamenni dolgozni.
Keresés
Kiemelten
Yummie az isten! Majdnem.Kapcs-ford
Isolde levelezik veletek néhaJó ügy
Ide is írok néha
Mások
- agnus
- alie
- azigazzy
- blogtogon
- brainoiz
- hakkotsuki
- kardigan
- karlsruhe
- kisfoka
- lamorak
- lobotomia
- mollyblooom
- montag
- mra
- nesztelencsiga
- nyulontul
- pestipucu
- roboman
- savanyúcukor
- suematra
- sulemia
- susie
- teodora
- Chili es vanilia
- Domestic Goddess
- Criticalbiomass
- DrMortz
- Interszubjektum
- Sorozatjunkie
- Spoiler
Utolsó kommentek
- There's no business like showbusiness, isolde: Délibáb: nem, csak régen anonimabb volt az internet és kevesebben... »
- There's no business like showbusiness, Délibáb: Ezek szerint az emberben idővel változik az introvertáltság/extrovertáltság aránya... »
- Ez nem panasz vagy nyafogás, isolde: joozsef: nem az én találmányom, ez egy bevett szófordulat, te... »
- There's no business like showbusiness, marta: talán mert az arctalanság nem feltétlen agytalanság? (agyatlanság? nyelvtan... óhhh... »
- There's no business like showbusiness, egyik errejáró: Talán mert nem is velünk beszélgetsz, hanem önmagaddal. Kicsit kihallatszik... »
Kategóriák
- Brennbergbánya (7)
- Emberek (191)
- Esküvő (17)
- Film (31)
- Kaja (35)
- Kultúra (156)
- Munka (134)
- Nosztalgia (14)
- Nyafogás (497)
- Tudomany (43)
- Utazás (80)
- Vásárlás (89)
- Zene (117)