We're all on a journey to finding the real inner you

2008. december 17. 23:08 - címkék és kategóriák: Tudomany - 6 komment

Megcsináltam a VIA-kérdőívet (iszonyúan ráérek, és a kedvenc Psy-blogomról küldtek oda), az tényleg nagyon klassz, hogy kitöltesz egy személyiségkérdőívet, és a végén csak dicséretet kapsz. Nincs benne olyan, hogy mi a hátrányod vagy a rossz tulajdonságod vagy mihez vagy béna. Egy szó se. Csak a jó.

Azt írják, hogy van a pszichológiának az a több száz éves múltra visszatekintő hagyománya, hogy deficitekben gondolkodik, és mindig azt írja le, ami a hiány, ami elromlott, ami tünet. Max jobb esetben, amin fejleszteni kéne. És ha jobban belegondolok, bár nem olvastam nagyon sok pszichológiát, de azok többnyire valóban tünetelemző vagy esetleg pszichoterápiás művek voltak. Persze, egyrészt bármit könnyebb megérteni hiány-oldalról, másrészt alapvetően a tudományterületnek a célja, hogy segítsünk azon, ami nem megy, tehát nem kell ezt kritikának felróni. Az egyetlen általam olvasott "pozitív pszichológia"-író, azaz aki olyan területet kutatott, ami nem betegség vagy lemaradás, hanem tényleg az emberi lélek pozitív jelenségei, Csíkszentmihályi volt a flow-val meg a kreativitással. Ezek jó könyvek. Persze bizonyára számtalan hasonló van még, amit nem olvastam.

Szóval Peterson és Seligman kitalálták az olyan személyiségkérdőívet, amiben egy rossz szó sem esik rólad, a kérdőív végén csak az "erősségeid" lesznek felsorolva, olyan sorrendben, amennyire jellemez téged az adott terület erőssége. Huszonnégy "erősség" van (vagy fordítsa le nekem valaki szépen a character strength kifejezést), nyilván azért rá lehet jönni, hogy ami a huszonnegyedik helyre került, abban azért annyira nem jeleskedsz.

Ugye mindannyian kitaláltuk már, hogy esetemben ez a "szerénység, alázat". De azért azt is elmondom, mi az első öt: 1. humor, játékosság; 2. kíváncsiság, érdeklődés; 3. a tanulás szeretete; 4. hűség, csapatmunka, lojalitás; 5. ítélőképesség, kritikai készség, nyitottság. Mindegyikről kapunk rövid összefoglalót is (hogy mit jelent), illetve némelyikről egy hosszabbat is lehet találni az oldalon (bővebben mit jelent, mire jó, hogyan lehet fejleszteni.) Nagyon vidám, nagyon optimista, és bármennyire is indokolt, valahogy mégis van bennem valami ellenkezés az egésszel kapcsolatban, mert annyira amerikai. Hogyan lehetnek ezek ennyire optimisták? Hogy megcsinálom a tesztet, kijön, hogy iszonyú szuper arc vagyok, és még fejleszthetem is magam, ha akarom, szuper. És én azt gondolom magamról, hogy alapvetően a személyiségfejlődés elkötelezett híve vagyok és időt és pénzt nem sajnálva járok az önismeretekbe meg minden, engem egyetemista koromban a Rogers megvett az elméletével, én tényleg abban hiszek, hogy légy, ami lehetnél, mert különben a végén beönt a gomböntő, meg minden efféle bullshit, és mégis van bennem egy enyhe idegenkedés a teszttel kapcsolatban. Nem való ez kérem európai embernek. Fura.

És persze, mindenképpen hozzátenném, hogy ez egy önkitöltős teszt, és mint minden önkitöltős teszt esetén, a válaszaink egészen nagyon távol vannak az objektivitástól. Nem a valóságot kapjuk (hiszen valóság nem létezik), hanem amit mi gondolunk magunkról. Mert mondjuk arra a kérdésre, hogy "mindig betartom az ígéreteimet", megválaszolhatom, hogy ez mennyire jellemez engem egy ötös skálán. Mittudomén, szerintem igen, de lehet, hogy az ismerőseim fel tudnának sorolni ötven esetet, amikor nem tartottam be, mert elfelejtettem úgy, ahogy van az egészet. Szóval maximum annyival lettünk okosabbak, hogy kiderült, hogy én nem képzelem azt magamról, hogy kreatív, szerény vagy alázatos lennék, ellenben azt képzelem magamról, hogy humoros, kíváncsi, lojális és nyitott vagyok. Mondjuk, tényleg azt képzelem, nincs ezen mit szépíteni.

Dubbie, there is nothing 'cool' about zombies

2008. november 27. 18:56 - címkék és kategóriák: Tudomany -
Intelligens félig robot félig élőlény rovarok és baktériumok? Cool.

Reklám

2008. október 8. 22:54 - címkék és kategóriák: Tudomany - 1 komment
Ellenben írtam nektek hosszú bejegyzést a téli depresszió terápiás lehetőségeiről az Idegre. Legalábbis nekem hosszúnak tűnt, míg megírtam, de lehet, hogy az már maga a jelenség.

Szokásos rinyálás, hálózatok

2008. június 11. 14:46 - címkék és kategóriák: Nyafogás Tudomany - 4 komment
Fáradt vagyok, zilált, ineffektív, nincs időm hajat mosni, blogot írni se. Biztos a melegfront. Addig is olvassunk még a hálózatokról, most jelent meg Barabási új cikke a Nature-ben, Nature-hozzáféréssel nem rendelkezőknek ajánlom az indexes összefoglalót. Arról szól, hogy merre mászkálnak az emberek, azaz, hogy érdekes törvényszerűségekre lehet rájönni, ha sok ember napi útvonalait berajzolod a térképre.

2 link

2008. május 17. 21:39 - címkék és kategóriák: Kultúra Tudomany - 5 komment

Új interjú van az indexen Barabási-Albert Lászlóval, kérem, kövessenek. Ő az az erdélyi származású és nagyon szimpatikus fizikus, aki a hálózatokat kutatja, itt rajongtam érte.

Ha már hálózatok: alig néhány napba került kiderítenem, kicsoda Jake Smiles. Persze, nem árulhatom el soha senkinek.

Akkor vegyük át még egyszer

2008. április 27. 10:13 - címkék és kategóriák: Tudomany - 3 komment

A  Könyvfesztiválon, a Helikon Kiadó standjánál ma lesz Barabási Albert-László: Behálózva című könyvének bemutatója. A bemutató résztvevői: Ambrus Éva, Barabási Albert-László, Nyíri Kristóf, az MTA rendes tagja, filozófiaprofesszor.

Dátum és helyszín:

Április 27. (vasárnap), 15.30–16.30-ig (Jövő Háza – Hess András terem).

Dedikálás:

Április 27. , 14.30–15.30-ig a Helikon standjánál (35 – Jövő Háza).

Majd amikor megkapja a Nobel-díjat, örülni fogtok, hogy van tőle dedikált könyvetek.

Ismeretségi hálózatok, több szempontból is

2008. április 25. 17:32 - címkék és kategóriák: Emberek Tudomany - 4 komment

Férjem megboldogult nagyapja állítólag egyetlen, ám nagyon fontos tanáccsal látta el ifjú unokáit. A tanács a következőképpen hangzik: "Arra ügyelj, fiam, hogy a három P meglegyen. Pénz, Pina, Protekció." Ez annyira örökérvényű, hogy valójában nem tudok vele vitatkozni.

Megtudtam ugyanis egy véletlen folytán, hogy Barabási Albert-László csütörtökön (tegnap) az Ybl-klubban ad elő válogatott közönségének, mi másról, mint a hálózatokról. A hálózatoknak és Barabási-nak azóta vagyok elkötelezett rajongója, amióta Ebsik sok évvel ezelőtt kölcsönadta ezt a könyvet (katt szépen a linkre, addig ne is olvassunk tovább, mert ez egy nagyon jó könyv!), örök hála. A könyv évek óta gyakorlatilag beszerezhetetlen, azonban végre valakinek eszébe jutott a Helikonnál, hogy esetleg ki kéne adni újra. Igen, a Behálózva ismét kapható a könyvesboltokban, új, átdolgozott kiadás, azaz ugyanaz, mint a régi, csak van benne plusz egy fejezet, amit az előző kiadás során valamiért nem fordítottak le, most meg igen. Szaladjunk megvenni, sőt, a szerzővel is lehet találkozni vasárnap a könyvbemutatón.

De a lényegre térek, szerteágazó ismeretségi hálómnak (közismertebb nevén protekciómnak) köszönhetően egy újságíró bevisz engem a zárt körű előadásra, és Barabási dedikálja nekem a könyvet. Az Ybl-klub láttán egyébként sokáig nem térek magamhoz, csütörtök este, márvány lépcsők és oszlopok, körülbelül húszfős hallgatóság, mindenki öltönyben, az előadás után fogadás, pástétomokkal, menő borokkal. Valójában nem is a körítésen csodálkozom, elegáns környezet és luxuskaja egy csomó kongresszuson előfordul, hanem, hogy a hely és a szituáció minden porcikájából süt a zártkörűség. Nem tudom legyőzni magamban azt a nyomasztó érzést, hogy ennek a klubnak én soha az életben nem lehetnék a tagja, illetve hogy ha itt klubtag akarsz lenni, először is rendelkezned kell egy megfelelő bankszámlával, azután vért vesznek, és megnézik, bekékül-e. Persze, könnyen lehet, hogy részemről ez csupán a kisvárosi proletárlány rosszindulatú prekoncepciója. Furán éreztem magam, na.

De mindegy is, a lényeg, hogy a Barabási iszonyú jó előadást tart a hálózatokról, laza, jó fej és érthető, valamint lenyűgöző végeredménnyel keveri az amerikai és a székely nyelvet. Erdélyben nőtt fel ugyanis, aztán pár év Magyarország után az USÁ-ba költözött, ennek megfelelően klasszikus székely e-betűket mond, és klasszikus amerikai r-eket. Ezenfelül minden második mondata után beilleszti az "igaz-e" kifejezést, de tökéletesen hangsúlytalanul, nyilvánvaló, hogy az angol "isn't it" helyett használja. "A hálózat tehát leírható egy hatványfüggvénnyel, igaz-e, azaz ismét egy skálafüggetlen hálózatra bukkantunk, igaz-e" és így tovább. És szerintem sajnos ritkák, de nagy tiszteletet érdemelnek az olyan kutatók, akik hiába mesterei egy adott területnek, mégis képesek laikusok számára érthető nyelven beszélni a tudományukról. Barabási nem csak érthető, de az is látszik, hogy lelkes és elkötelezett a téma iránt, és remekül ragasztja át másokra is a lelkesedést, a kislétszámú közönség meglepő hosszúságú tapsvihart produkál a végén. Nem sok olyat mond egyébként, ami ne lett volna benne a könyvében vagy a Nature-cikkeiben, de nagyon örülök, hogy meghallgathattam élőben és dedikált könyvem van tőle.

Veleszületett Rajongó vagyok, tudom. Ez egy képesség.

Most pedig további olvasnivaló:
Hálózatokról szóló cikk az agent portálon
2003-as interjú Barabásival
Barabási honlapja (angolul)

Asszem túlságosan ráérek

2008. március 6. 16:59 - címkék és kategóriák: Emberek Tudomany - 19 komment

Azt találtam ki, még egyszer régen, amikor olvastam az arcmemória neurológiai alapjairól, hogy a szociális fóbiásoknak biztos rosszabb az arcmemóriájuk, mint az egészséges kontroll személyeknek. Ugyanis az arcmemória, mint feature, tulajdonképpen azt a képességünket jelenti, hogy apró különbségeket fedezzünk fel nagyon hasonló, de gyakran látott dolgokban. Az arcmemóriához elengedhetetlenül szükséges a gyrus fusiformis nevű agyterület épsége. A gyrus fusiformis sérülése esetén azonban másfajta deficiteket is leírtak, két esetismertetést olvastam, az egyikben a fenti területen agyvérzést szenvedett farmer nem tudta megkülönböztetni többé a teheneit, a másikban pedig a szintén itt sérült kutyatenyésztő nem tudta többé jól elkülöníteni a hasonlóbb kutyafajtákat, ami egyébként tönkre is vágta a karrierjét: az volt a foglalkozása, hogy kutyakiállításokon zsürizett, és ezt mondjuk nehéz úgy, ha az uszkárt sem tudod megkülönböztetni a labradortól.

Szóval, ha az arcmemória nem más, mint "apró különbségek felfedezése gyakran látott, hasonló dolgokban", akkor aki nem lát elég sok arcot, annál kevéssé alakul ki a képesség. A szociális fóbiások meg ugye eleve kevesebb ismeretséget szereznek, kevesebb időt töltenek emberekkel, illetve ha véletlenül igen, akkor is kevesebbszer néznek az arcukra, mint az egészséges kontroll személyek. Egy igazi klasszik szoc fóbiás kevesebb arcot néz meg élete során, és főleg kevésbé figyelmesen, mint ahány ebet az átlag kutyatenyésztő, legalábbis sajátélményből ezt gondolom.

Azután teszteltem a hipotézisemet reprezentatív mintán, azaz megkérdeztem három embert, aki ha most nem is az, legalább gyermekkorában szociális fóbiás volt (az egyik én vagyok a háromból), és mindegyik rossz arcmemóriáról számolt be. És akkor az előbb még ennél is tovább mentem a tudományosságban, ugyanis egy meglehetősen rossz szakdolgozatot kellene éppen értékelnem, és azt vettem észre, hogy túlságosan kíméletlen vagyok vele, és kb abban a stílusban írom az opponensi véleményt, ahogyan a rossz filmeket/könyveket szoktam szidni a blogomban. Úgyhogy gondoltam, kicsit inkább hanyagolom a témát, hátha holnap már jobban tetszik, és inkább utánanéztem, mit ír a tudomány fenti jelenségről. Nagyon kevés cikk van róla, és nagy részükben azt a hipotézist tesztelték, hogy a szociális fóbiások biztosan jobban megjegyzik a dühös arcokat, mint a semleges vagy vidám arcokat, persze nem tudták bizonyítani. Egy olyan cikket is olvastam, ahol a szerencsétlen résztvevőknek arcokat mutogattak, mielőtt azok előadtak volna valami kongresszuson, és lám-lám, a szociális fóbiások kevésbé emlékeztek később ezekre a fotókra, gondolom, ahelyett, hogy megjegyezték volna őket, inkább azzal voltak elfoglalva, hogy az előadásuk előtt ne ájuljanak el a félelemtől.

Szóval az elméletem nem bizonyított, majd ha egyszer még ennél is jobban ráérek, letesztelem igazából, és persze lesz benne fMRI is, mert az az izgi. Addig is az interneten bóklászó szociális fóbiások elmondhatnák itt a kommentekben, hogy jó vagy rossz-e az arcmemóriájuk, csupán az érdekesség kedvéért. Mármint engem érdekel.

Közérdek

2007. december 14. 11:58 - címkék és kategóriák: Tudomany - 3 komment
Van ez az ismerős lány, aki egyéjszakás kapcsolatokból írja a szakdolgozatát, és nagyon szeretné, ha az erről szóló kérdőívét egy nagy csomó ember kitöltené ezen a linken. Név nélkül nyugi, és nem hosszú, szóval lécci, lécci.

Future is here

2007. május 8. 11:38 - címkék és kategóriák: Tudomany - 1 komment
Nem tortenik semmi azon kivul, hogy zuhog az eso es Portisheadet hallgatok, ellenben felhivnam sebeszet irant erdeklodo olvasoink figyelmet erre az oldalra. (Mondjuk, nem tudom, hany sebeszet irant erdeklodo olvas, de amiota tobben helyreigazitottak egy neuroanatomiai kerdesben valamely House-resz kapcsan, azota semmin sem csodalkozom.)
Szoval kb az egyetlen valoban szakmai jellegu orvosi blog a Billroth3, de ne feljunk, hamarosan ez is trendi lesz es lesz egy csomo. Tok jo lenne pl. irni ilyet pszichiatriabol, vagy inkabb annak valamelyik reszteruleterol, ha nem tudnek mit kezdeni az idommel es/vagy valaki fizetne erte, jomagam is biztosan inditanek egyet. (Figyeljuk meg, hogy tiz ev mulva schizophrenia-blogom lesz es licitalni fognak a gyogyszergyarak, hogy kinek a reklambannere legyen kint es hogy lila vagy zold-sarga hatterrel mukodjek.) Bar egyebkent a legnagyobb igeny nem a szakmabelieknek szolo, journal club-jellegu blogokra lenne, hanem a laikusoknak szolo, ismeretterjeszto jelleguekre, gondoljunk csak bele, milyen nepszeru lenne, ha kozertheto es szorakoztato stilusban, am szakmaisagot szem elott tartva pszichiatriai betegsegekrol irnek. Na, majd ha nyugdijba megyek. Bar akkor meg mar nem leszek eleg up-to-date es egyebkent is regenyeket akarok majd irni.

A DNS-spiral engem inspiral

2007. április 27. 12:38 - címkék és kategóriák: Tudomany - 1 komment

Milyen tok jo mar ez a lepcso tenyleg. Ha valaha genetikai kutatointezetet epitek, csak ilyet veszek bele.
(Innen via ez.)

Meg mindig majmok

2007. április 27. 10:55 - címkék és kategóriák: Tudomany - 6 komment
Szivtelen osztrakok megtagadtak a Hiasl nevu csimpanztol, hogy ugyvedet fogadhasson. A biro szerint az ugyved embernek valo, az emberszabasu majmok pedig nem emberek, hanem allatok, valamint mi tortenne a vilaggal, ha minden majom ugyvedet fogadhatna. Nem is tudom, mit gondolok errol igazabol. Egyreszt, mekkora vicc mar, hogy egy allatnak ugyvedje legyen. Ezek az osztrakok nagyon raernek. Masreszt azert az emberszabasu majmok... tudjatok, alig par genben kulonboznek tolunk. Nem pont ugyanolyan allatok, mint peldaul a csotany. Abban biztonsaggal allast tudok foglalni, hogy a csotany ne fogadjon ugyvedet.
Itt a cikk.
Es olvastuk Vercors: Tropi-komedia c. remek regenyet? Arrol szol, hogy felfedeznek egy uj fajt, aki (ami) kb az ember es a legfejlettebb emberszabasu majmok kozott van, es hogy ez milyen etikai es fokent jogi problemakat vet fel (egy csomot). Ez igy leirva eleg unalmasnak hangzik, pedig izgalmas konyv.

Ma reggel, tegnap este, meg egyforma tehenek

2007. április 23. 16:15 - címkék és kategóriák: Emberek Tudomany - 4 komment

Ma reggel, kinyitom az ajtómat, kívülről odatámasztva egy nagy csomag, valóban az én nevemmel, ami fura, mert nem várok csomagot, kinyitom, egy 300-as póló meg ez a könyv. Ja, kitöltöttem valami nyereményjátékos kupont a moziban, amikor megnéztem a filmet, ezek szerint nyertem.
Egész jó egy hétfő reggeltől.

Tegnap pedig voltam francia vacsin, Xavier, a harmadikon lakó bodroshajú francia fiú szervezte a koleszban. Azt hittem, valami könnyen összedobható cuccot fog főzni (tizenvalahány főre, fejenként 5 euroért), erre a következőkkel állt elő:
1. Aperitif a kertben, Martini meg valami francia likőr
2. Sajtkrémes párnácskák plusz zöldsaláta vinaigrette öntettel
3. Egészben sült marhahús, zöldbab, sült hagyma, tört burgonya, francia mustár, vörösbor
4. Francia sajtok, főleg kecske és camembert; baguette, amit Párizsban vett; eggyel jobb vörösbor
5. Palacsinta nutellával, dzsemmel, vagy habcsókkal és citromlével (igen, ezekkel)
6. Kávé
Nem semmi. Emellett többször előadta, hogy a francia étkezés az tulajdonképpen arról szól, hogy sokáig tart, élvezed, és beszélgetsz közben.
Remek volt, tényleg, valamint a következő párbeszédekben lehetett részem:

Indonéz fiú: - És te budapesti vagy?
isolde: - Igen.
Indonéz fiú: - Ismered az xy nevű egészségügyi intézményt?
isolde: - Igen, ott dolgozom.
Indonéz fiú: - Ja, mert van itt nálunk a szívsebészeten két nővér, az Anita meg a Margó, a két legjobban képzett és legmegbízhatóbb, ők onnan jöttek.

Német lány: - És te honnan jöttél?
isolde: - Magyarországról.
Német lány: - Nahát! És nem ismered véletlenül a Viktort?
isolde (gyorsan kapcsol): - Kisállatkardiológus Viktort?
Német lány: - Igen, igen, aki mindig a macskák szívbetegségeiről beszél!

Hat lépés, ugye tudjuk. Valamint tanúja lehettem, amikor felnőtt hematológusok Rorschach-tesztet játszanak egy félresikerült palacsintával, és azon vitatkoznak, hogy alakját tekintve a macrophagok melyik alcsoportjára hasonlít leginkább. Vicces volt.

És olvastam még egy aranyosat. Van az emberi agynak az a része, ami az arcfelismerésért felelős, és ha ez megsérül, akkor az illető mindent lát, mindent meg tud különböztetni, kivéve az arcokat. De pl. hangról már meg tudja különböztetni a szeretteit. "Prozopagnózia" is the term. Legújabban pedig úgy gondoljuk, hogy nem is annyira talán az arcfelismerésért felelős az a terület, hanem az "aprócska különbségek felismerése rengetegszer látott, majdnem egyforma dolgokban"-ért. Arcokat látunk a legtöbbet, és a szocializáció szempontjából eléggé fontos is, hogy meg tudjuk őket különböztetni, de vannak kivételek, két esetismertetés: a kutyatenyésztő, akinek a munkája az volt, hogy kutyakiállításokon zsürizik, majd az arcfelismerésért felelős agyterület sérülését követően nem tudta megkülönböztetni 1. az arcokat, 2. a kutyafajtákat. Szegény! És a farmer, aki agyvérzést szenvedett fenti területen, és nem tudta megkülönböztetni a teheneit. Elképzelem, ahogy áll a legelő szélén fejét vakarva, miközben száz totál egyforma, mérhetetlenül csalódott tehén bámul vissza rá. Két hétre bemegy a kórházba, és már meg se ismer??!
A Fundamental Neuroscience c. könyvben olvastam ezeket, szóval nem kamu.

« Elejére | Újabbak

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy


Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb