Right after I slide up to the bar and order me a tall glass of milk

2012. január 7. 19:24 - címkék és kategóriák: Nyafogás Tudomany

Tegnap meg az mondta az egyik kollégám, aki nem tűnik egy természetgyógyász típusnak, hogy nehezen jött össze nekik az első gyerek, mindenfélére figyeltek, zsíros tejet ittak meg satöbbi. Mondom, micsoda, zsíros tejet, mi ez a hülyeség? Azt mondja, igen, mert az alacsony zsírtartalmú tejtermékek fogyasztása csökkenti a teherbeesés esélyét, a magas zsírtartalmúaké pedig növeli. Hogyhogy én erről még sohasem hallottam? Utána is néztem, itt van a 18.555 nő bevonásával készült prospektív study, eredményeik szerint a napi 2 adag zsírszegény tejterméket fogyasztó nők 85%-kal nagyobb esélyük volt ovulációs zavar okozta meddőségre, mint a heti max egy adag zsírszegény tejterméket fogyasztó nőknek. Ezzel szemben a napi 2 adag magas zsírtartalmú tejterméket, beleértve fagylalt! fogyasztó nők esetében 25%-kkal kisebb volt a meddőség esélye azokhoz képest, akik csak heti 1x ettek zsíros tejet. Jó, hogy szóltok, basszus, én meg nyomom itt a zsírszegény tejet fogalom nélkül a reproduktív életkorban, most is tele a hűtő nullaszázalékos joghurttal. De most komolyan, emberek, ez egy 2007-es vizsgálat. Itthon meg beütöm a google-be, hogy zsírszegény tej teherbeesés, erre kijön egy csomó oldal, ahol javasolják a zsírszegény tej fogyasztását. Félre ne értsünk, nem gondolom, hogy az alacsony fagylaltfogyasztás miatt csökkenne Magyarország népessége, habár itt jegyezném meg, hogy fagylaltfogyasztásunk az egy főre jutó évi 14 kg-mal még mindig alatta marad a környező országokénak, másutt ugyanis 30-40 kg az átlag (ezt itt olvastam, nem tudom, mennyire hiteles forrás).

Próbáljunk ellenállni a kísértésnek, hogy tetszetős összeesküvéselméleteket alkossunk (habár egyértelműen az egész a nullaszázalékosjoghurt-maffia műve, akik megvásárolták a magyar nőgyógyászok hallgatását, nyilván azért járnak ilyen jó kocsikkal), ugyanakkor valamiért azt hittem, itthon jobb színvonalú ennél az ismeretterjesztés. Persze aztán lehet, hogy azóta rég bebizonyosodott hat metaanalízisből, hogy tévedés az egész.

Na jó, megnézem a pubmeden.

Nos, nem, nem találtam ennél újabb vizsgálatot a témában, úgyhogy még nem cáfolták meg. Közben láttam, hogy ugyanez a kutatócsoport ugyanezen a mintán kiszámolta az alkohol és a koffein hatását a női termékenységre, nos, nincs ilyen, nem találtak összefüggést az ovulációs zavar okozta meddőség és a kávézás vagy ivás között. Az üdítők viszont meglepő módon emelték a meddőség arányát, de ez nem volt összefüggésben a cukor vagy koffeintartalmukkal, hanem mindenfajta üdítőre igaz volt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mostantól ír kávén kell élni, ha gyereket akarunk (habár a tejszín révén egyből meglenne a napi zsírostej-bevitelünk), az alkohol egy csomó magzati fejlődési rendellenességet okoz, meg amúgy is öl, butít és nyomorba dönt. És a fagylaltot meg tejszínhabot sem kell mértéktelenül tolni persze, mivel az elhízás növeli a meddőség esélyét, erről eddig is tudtunk, még nőgyógyászatból is tanultuk röpke 12 évvel ezelőtt, ez azóta is csak újra beigazolódott.

Kb. ennyit találtam a témáról így pár percben. Férfiak diétája és az ondó minősége között is találtak némi összefüggést, de azok csak ilyen 30 fős nyomi eset-kontroll vizsgálatok, nem vagyok biztos benne, hogy készpénznek kell venni az eredményeiket. Mindenesetre sok zöldség és gyümölcs, különösen paradicsom, saláta és barack fogyasztását javasolják a férfinak, ebből mondjuk nagy baj nem lehet.

Whether you're soar away sun or BBC 1

2011. november 22. 22:57 - címkék és kategóriák: Nyafogás Tudomany

Felmerült, hogy elmenjünk erre a nemzetközi kongresszusra bemutatni tudományos eredményeinket és meghallgatni a téma szakértőit, és ezért ma megnézegettem a regisztrációs díjakat, orvosként a legolcsóbb, 290 euró, ez a háromnapos belépőjegy a kongresszusra, és akkor még plusz az utazás, szállás, honnan lehetne támogatást szerezni, satöbbi. Erre látom ám, hogy Press regisztráció 0 euró. Hogy ha újságíró vagyok, akkor bemehetek ingyen? Most vicceltek? Orvosként, ha azért akarok részt venni a kongresszuson, hogy jobban megértsem a borderline személyiségzavart és az ilyen betegeimet naprakész információk alapján kezeljem, akkor fizessem ki egyhavi fizetésemet a részvételre, de ha újságíró vagyok, bemehetek ingyen? Nem csak  sajtótájékoztatóra, hanem az egész kongresszusra? Mondjuk azt sajnos nehezen tudom elképzelni, hogy press regisztrációval előadjak vagy akár posztert prezentáljak. Más kongresszusokon is van ingyenes press regisztráció? Simán elmehettem volna a tavalyi ugyanilyenre nézelődni? Mért nem szóltatok eddig? Olyan régi vágyam ingyen utazni kongresszusokra és onnan liveblogolni.

All you need is love

2011. október 29. 16:05 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek Tudomany

És egyébként, azt tudtátok, hogy a pszichoterápia* megváltoztatja a génexpressziót, a stressztengely működését, de úgy, hogy a napi kortizolszintet is, meg az immunrendszer működését is így közvetve? A rossz bánásmód meg rontja? Műszerekkel mérhetően? Csak, hogy írjak valami értelmesről is. Az van, hogy mind kisegerek, mind kismajmok, mind emberkölykök esetén, ha gyermekkorukban nagyon rosszul bánnak velük, rendszeresen megverik, elhanyagolják, nevelőintézetben nevelik, vagy csak randomszerűen elszakítják a majomanyától, akkor az így halálba stresszelt kölyköknél a napi kortizolszint normál ingadozása eltűnik, és a normális ingadozó szint helyett egyforma lesz. Ez annak a jele, hogy a stressztengelyük rosszul működik. Naés ez a változás felnőttkorban is hajlamos fennmaradni, legalábbis majmoknál: azok a majmok, akikkel rosszul bántak, későbbi életkorban sem tudnak normál kortizolszint-ingadozást felmutatni. Azok az egérkék, akiket elhanyagoltak, úgyszintén. Egérkék esetében azt is tudjuk, hogy ez azért van, mert a rossz bánásmód hatására megváltozik a stressztengelyben szereplő bizonyos anyagok (a glukokortikoid receptor) génjeinek a működése. Szóval rossz bánásmód, génműködés megváltozik, stressztengely elállítódik, kortizolszint elromlik, és ha így hagyjuk, akkor ez így is marad. Bizonyos kutatások szerint azonban ha a gyereket kivesszük a nevelőotthonból és szerető családhoz adjuk, akkor hajlamos a kortizolszintje a normálishoz hasonlítani, ugyanígy a kismajmoknál, szóval a folyamat nem visszafordíthatatlan. A korrigálásra egy alkalmas módszer a pszichoterápia. Bár szívesebben írtam volna azt, hogy "a szeretet", de erről nem olvastam cikket. Ami nem jelenti azt, hogy nincs, simán el tudom képzelni, hogy a szupportív emberi kapcsolatok epigenetikai és neuroendokrin hatásáról létezik irodalom.

Bárcsak ahelyett, hogy blogbejegyzést írnék, inkább tovább olvasnám a témába vágó cikkeket. Mindenesetre akik esetleg azt gondolták, hogy a gyermekkori élmények felnőttkorban már irrelevánsak, vagy hogy a pszichoterápia az kamu, azoknak, úgy tűnik, nincs igazuk. Az agyunk az egy olyan, ami az élményeink hatására működésben és struktúrában is változik (a tapasztalt londoni taxisok agyában méretben nagyobb a térbeli memóriáért felelős terület, mint a kezdő londoni taxisok agyában; az elhanyagolt egérkék agyában mérhetően kevesebb az idegsejtek közötti kapcsolódási pont, mint a sokat szeretgetett egérkék agyában), és az élményeink közé tartoznak az emberi kapcsolatainkban szerzett élmények is. Tehát bánjatok egymással jól, feleim, ölelgessétek egymást gyakran és szívesen, szeretkezzetek, ne háborúzzatok, és ha gyereketek van, ne üssétek sokat, hanem simogassátok inkább és tegyétek ingergazdag környezetbe, és ha egeretek is van otthon, akkor azt is.

Egyébként engem az lep meg egyedül az egészből, hogy mi emberek ennyire kis virágszálak vagyunk, ennyire rosszul bírjuk a kapcsolati stresszt meg a bántalmazást. Hogy gyerekkorunkban kicsit vernek, szexuálisan abúzálnak vagy elhanyagolnak, és az mindjárt nyomot hagy a génműködésünkben meg az agyunkon. Ez evolúciósan hol előnyös? Tuti, hogy ez nem előnyös.

*Most ez egy bonyolult kérdés, mert sokféle pszichoterápiás irányzat van és mindegyiket lehet jól is meg szarul is csinálni. A kutatásokban többnyire olyan módszerek szerepeltek, amik a stressz vagy a szorongás csökkentését célozzák, úgy mint kognitív terápia, relaxációs technikák, ilyen-olyan stresszkezelő tréningek, de ettől még más módszerekre is ugyanúgy igaz lehet az állítás.

Bioetika előadássorozat, menjetek

2011. október 2. 16:54 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra Tudomany

A bioetikára egy ideje rá vagyok kattanva*, azon témák egyike, amit teljesen elhibázott módon túl korán tanítanak az egyetemen, másodévben, és szerintem amíg az embert nem hívták át párszor a sebészek konzíliumba, hogy hadd vágják le a tiltakozó demens néni lábát, vagy nem vonszolta be erőszakkal kedvenc jófej fiatal gondozott betegét a zárt osztályon belülre, vagy nem kellett a valóságban döntenie, hogy a rendelkezésre álló kevés időt/gyógyszert/eszközt/egyéb forrást hogyan ossza el a betegei között, vagy nem akart neki pénzt adni gyógyszercég képviselője, hogy a cég által gyártott szert írja fel, addig nem tudja értékelni ezt a tantárgyat. Kell egy pár évig az egészségügyben dolgozni, hogy egyáltalán mondjanak valamit ezek a kifejezések, hogy orvosi kommunikáció meg etika. Pont a pilates órámmal egyidőben van, úgyhogy nem tudom, el fogok-e járni, mindenesetre azért hadd hívjam fel az érdeklődők figyelmét a Tudomány és etika: A bioetika aktuális kérdései c. előadássorozatra a Magyar Bioetikai Intézet és az ELTE Filozófia Tanszék szervezésében.

*Azt szeretném, hogy most pár évig ne kelljen dolgoznom, hanem adjatok rengeteg pénzt, amiből bioetikát tanulhatok valamelyik menő külföldi egyetemen, esetleg a CEU-n**. Mondjuk előadásokra járnék meg elmélyülnék a téma irodalmában, a pszichiátriában eleve nem lehet elég sokat bioetikán gondolkodni, és közben néha tartanék mozgás- és táncterápiás csoportokat, eljárnék pilatesre, meg befőznék jobbnál-jobb szörpöket. Úgy érzem, az életpályámban ez lenne a következő logikus szakasz.

**Meg is néztem a honlapjukat ösztöndíjlehetőségek után kutatva, de nem lettem igazán okosabb.

Please stop

2011. szeptember 28. 21:50 - címkék és kategóriák: Tudomany

Meglehetősen régi dolog, de én csak ma futottam bele: az IgNobel díjátadókon a szervezők egy kiváló megoldást találtak arra a problémára, hogy a tudósok szeretnek sokáig beszélni és túllépni a rendelkezésükre álló időkeretet. Iszonyú idegesítő tényleg, amikor kongresszusokon ezt csinálják, nem elegáns. Nem vezethetnénk be ezt mindenhol?

Még egy kis segítség

2011. szeptember 17. 19:31 - címkék és kategóriák: Nyafogás Tudomany

Légyszi jelentkezzetek a kutatásunkba egészséges kontroll személynek! Olyan nőket keresünk ezúttal / még mindig, akik nem felsőfokú végzettségűek, és jelenleg sem járnak egyetemre, hanem alapfokú vagy középfokú végzettséggel rendelkeznek, és hajlandóak fizikailag bejönni adott intézménybe és ott papír-ceruza és számítógépes teszteket kitölteni. (Játékos figyelem és memóriatesztek, kis háromszöget kell követni, ilyesmi.) Fontos kitétel továbbá, hogy az illető ne szenvedjen diagnosztizált pszichiátriai betegségben. Írjatok emailt és küldök részletesebb tájékoztatót (miből áll, mennyi idő, mit kérünk, mit adunk, stb.)

This is a man's man's man's world

2011. március 13. 14:11 - címkék és kategóriák: Nyafogás Tudomany

Az európai pszichiátriai társaság éves kongresszusának "szexuális funkciózavarok terápiája" szekciójában a hallgatóság 98%-a és az előadók 100%-a volt férfi, jellemzően a negyvenes-ötvenes korcsoportból. Az előadások témájukban mintegy 52 %-ban a merevedési zavart tárgyalták, 47,5 %-ban a korai magömlést, illetve ezek gyógyszeres terápiás lehetőségeit a helyi kezeléstől a per os szereken át a mechanikus segédeszközökig (azaz mit tegyünk, ha nem elég sokáig nem elég kemény). A szekció maradék 0,5%-ában volt szó a késői magömlésről, illetve csupán említés szintjén az ún.  nőkről, akiknek kéne valamit adni, hogy gyakrabban legyen kedvük hozzá, de az eddigi tabletták nem váltották be a reményeket. Részemről le voltam nyűgözve, szerényen üldögéltem kisszoknyámban, harisnyámban és csendben jegyzeteltem, nem vagyok annyira vagány, hogy a végén a hozzászólásoknál felálljak és elmondjam ezt.

Segítség, segítség

2011. február 15. 17:31 - címkék és kategóriák: Tudomany

Keresünk az intézetünkben folyó tudományos kutatásba egészséges kontroll személyeket, akik annyira egészségesek, hogy nincs sem tudomásuk, sem papírjuk arról, hogy pszichiátriai betegségük lenne, és nem is pszichológusok (elnézést a diszkriminációért, ez nem a szokásos pszichiáter-pszichológus ellentét, tudjuk, hogy számtalan, lelkileg kifejezetten egészséges pszichológus létezik, csak ők néhányat már ismerni fognak a tesztjeink közül és az úgy nem jó.) A kutatás célja, hogy jobban megértsük az emberi kapcsolatokban fontos szerepet játszó képességeket, úgy is mint érzelemfelismerés, helyzetértelmezés, memória stb. Számítógépes tesztjeink vannak erre, és azokat veszik fel különféle pszichés problémákkal küzdőkkel meg egészségesekkel. Sajnos egészségeseket szinte egyáltalán nem ismerünk, úgyhogy aki annak érzi magát, írjon egy emailt és minden részletet (hogyan, mit mikor, név nélkül, mit kérünk, mit adunk stb.) elküldök neki. Ez egy jó kutatás, nem én veszem fel a teszteket, de ismerem, úgyhogy jelentkezzetek bele sokan.

Főleg az arzénalapú bacik

2010. december 3. 9:34 - címkék és kategóriák: Tudomany

Tegnap délután, Kislány PhD-védését követően az egyik opponensével nagyjából kidolgoztuk, milyen pszichoterápiás módszerekkel kezeljük majd a Földön állomásozó űrlények szereptranzícióból eredő depressziós tüneteit, de akit esetleg a hülyeség helyett inkább tények érdekelnek, azoknak Dolphin kiváló összefoglalóval szolgál ideát.

Főleg genetika

2010. október 19. 16:51 - címkék és kategóriák: Tudomany

Van itt ez a jelenség, hogy fél-egy dl tömény égetett szesz (esetünkben Grey Goose vodka) fogyasztása után biztonsággal rájövök, hogy hiszen tulajdonképpen minden rendben lesz.

Főleg interdiszciplinaritás

2010. október 7. 8:19 - címkék és kategóriák: Tudomany

Én nagyon szeretem a különböző tudományterületek és megközelítések kreatív keveredését, de azért amikor a Pszichiátriai genetika kongresszuson a "Pszichózis és nyelv - Crow kérdése* újrafogalmazva" című előadáson az előadó a második diától kezdve végig Lacanról beszél, a szimbolikus rendről meg a szubjektumról, nulla genetikáról, hanem arról, hogy a tudattalan úgy strukturálódik, mint a nyelv, akkor még én is meglepődöm.

*Hogy tudniillik a nyelv kialakulásához szükséges féltekei aszimmetria az agyban közös genetikai eredetű-e a skizofréniával, magyarul a skizofrénia az az ár, amit az emberiség a nyelv kialakulásáért fizetett.

Brief report

2010. október 5. 23:18 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek Tudomany

Tehát Athénban vagyok kongresszuson. Athénban olyan az időjárás, hogy ha a jövőben be lehetne állítani a Föld időjárását egy kedvező optimumra, akkor pontosan ezt választanám. Persze, én ebből viszonylag keveset látok, mert sajnos nem követem Ezésez Géza kongresszusi részvétellel kapcsolatos alapelveit*, ehelyett eddig néhány hajnali szekciót leszámítva egész nap (= este nyolcig) bent voltam és figyeltem és jegyzeteltem és két nap alatt valamivel többet tudtam meg a pszichiátriai genetikáról, mint mennyit valaha is szerettem volna**, de persze izgalmas. Tudtátok-e például, hogy ha a szorongó patkányok edzenek, akkor az edzés hatására a szorongásért felelős gének kifejeződése csökken? (Ezért feltehetőleg kevésbé szoronganak. Tehát menjetek futni.) Persze, pszichiátriai betegségek és a velük kapcsolatos neurokognitív zavarok (emberben) genetikájáról is esett pár szó, de ezt itt nem részletezem, mivel késő este van és egyébként is.

Persze, azért reggel gyalog bemenni a kongresszus helyszínére a plusz 25 fokban napsütésben egy mediterrán városkán keresztül, ahol minden sarok után egy kis tér van kávézóval, templommal és/vagy cipőboltokkal, az azért elég jó. Nem beszélve arról, hogy szünetben fel lehet lógni a konferenciahotel tetőteraszára és nézni Athén látképét az Akropolisszal. Elég jó. Ezenfelül folytathatom a néhány évvel ezelőtt Hollandiában megkezdett megfigyeléseimet kutatók versus pszichiáterek témakörben, mondanom sem kell, hogy szignifikáns a különbség, melyről majd egy későbbi bejegyzésben számolok be.

*"Reggel mutatkozzunk néhány percig a megnyitás elõtt, lehetõleg gyors mozgással, valamennyi szekció elõtt. A program és a hagyományos táska lobogtatása elõnyös. Tegyünk úgy, mintha keresnénk valakit, ezért a nagy sietség egyik szekcióból a másikba. Távoli alakok felé integetés kifejezetten jó benyomást kelt. Távozni csak az elsõ elõadás elsõ vetítése alatt célszerû, sötétben."

**"Tapasztalt, rutinos kongresszusi részvevõ az elõadásoknak mintegy 0,7 százalékát érti meg."

Valahol máshol eközben

2010. augusztus 4. 10:18 - címkék és kategóriák: Tudomany

Dolphin vette a fáradtságot és megírta végre a várva várt (én tényleg vártam, mert jómagam lusta voltam hozzá) tudományosan megalapozott kiritkát Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás című könyvéről. Eltanuljuk-e a Flinstone-család receptjeit, különbözünk-e genetikailag a busmanoktól, miért csökken a birkák mérete Szt. Kilda szigetén, megöl-e a tejbegríz, kérem, kövessenek.

Update a teljesség kedvéért: Szendi írt rá választ is, az meg itt olvasható.

Ez az internet, ez egy csodálatos hely.

It's never as good as the first time

2010. június 15. 21:26 - címkék és kategóriák: Nyafogás Tudomany - 18 komment

Szóval elkezdtük ezt a kutatást soksok évvel ezelőtt, és akkor felmerült, hogy ki melyik altémájából fog cikket írni. Nekem kiosztottak egyet, vagyis megmondták, hogy lányom, te az exekutív funkciókat mérő teszt faktoranalíziséről fogsz cikket írni, az egyetlen probléma az volt, hogy az "exekutív funkciók" és a "faktoranalízis" kifejezéseket is nagyjából először hallottam életemben, úgyhogy el is könyveltem magamban, hogy 1. erre én egészen nyilvánvalóan nem leszek képes, 2. ez a téma most komolyan, kit érdekel egyáltalán. Az évek során aztán megtanultam, utánaolvastam, kedves emberek elmagyarázták, más kedves emberek bátorítottak, biztattak, illetve hallgatták a hisztimet, amelyekért végtelenül hálás vagyok. Én azelőtt soha életemben nem írtam tudományos cikket és csak nagyon keveset olvastam, de szépen elkezdtem először csak részleteket írni más cikkekhez, meg többet olvasni. Egy idő után már nem voltam benne biztos, hogy én képtelen vagyok cikket írni. Még több idő után már abban sem voltam egészen biztos, hogy ezt a konkrét cikket képtelen vagyok megírni, úgyhogy ezen a ponton elkezdtem megírni, ez Utrechtben történt 2007 márciusában.

Később a cikk írását még az is nehezítette, hogy nem volt rá egy csomó időm, hanem egyéb munkahelyi elfoglaltságok akadályoztak benne, amelyeket vagy én szerveztem be magamnak direkt, vagy nem én, ez változó volt, mindenesetre 2008-ban beküldtük egy laphoz, ahonnan elutasították. Ezután 2009 áprilisában beküldtük egy másik laphoz, akik többször átíratták, ezalatt szerencsétlen cikk már minden lehetséges dinamikában projektív felületként szolgált: én például egyszer elkezdtem abban az Átokban hinni, hogy addig nem esem teherbe, amíg el nem fogadják a cikkemet, hogy csak a legenyhébbet említsem. Közben már simán vágtam, hogy miről van szó és ismertem a témámat, mégis az a nyomasztó érzés, ami a legelején hozzákapcsolódott, hogy ez olyasvalami, amit én nem tudhatok, sose múlt el igazán, de egy idő után már erre is nagyon Zen lettem, és elfogadtam, hogy jó, én szorongok ettől a cikktől, meg átok ül rajta, nem baj, ezt meg kell élni, attól még lehet nyugodtan átírogatni meg visszaküldözgetni. Mindeközben szerintem többször csesztek le a munkahelyemen emiatt a cikk miatt, mint bármi más miatt együttvéve, és persze ez lehet, hogy szükséges volt ahhoz, hogy tényleg megírjam. Nehéz eldönteni, hol végződik a hasznos és szükséges külső kontroll és hol kezdődnek az irreális elvárások, én legalábbis nagyjából soha nem tudom eldönteni, ne kérdezzetek.

Mindegy, most egy darabig nyilván boldogan szaladgálok és ugrabugrálok (jó, tudom, igazából csak egy cikk, de én ragaszkodom hozzá, hogy legalább annyira örüljek, mint amennyit stresszeltem miatta), és utána majd elfoglalja a helyét / szerepét egy másik cikk (tudom is, melyik lesz az), de az már nem lesz pont ugyanolyan. A kezdetekkor ez a cikk volt az első cikkem, és bár útközben írtam már másikat, ami közben megjelent, de azt nem egyedül, szóval ez az egyetlen, aminek tényleg minden mondatát én írtam, és előtte is minden munkafázisában jelen voltam, a teszt kis kockákra vagdosástól kezdve tesztfelvételen át kiértékelésig és adatbevitelig és ábrák szerkesztéséig. Első cikkem, olyan, ami miatt képes vagyok húsz percig zokogni, már biztosan nem lesz több. Ezen is túl vagyunk. Cool.

Most egész komolyan elgondolkodtam, hogy vajon milyen mértékben kínos, hogy ennyit nyiffogok meg lelkizek egy nyomorult cikken, és nem gáz-e bevallani az interneten, hogy ez nekem egy ennyire nehéz feladat volt, még a végén azt gondolják rólam, hogy nem vagyok szuperintelligens és hogy egy nyafogó vagyok. Hová vezetne az.

Because that's a problem that needed solving

2010. május 27. 21:55 - címkék és kategóriák: Nyafogás Tudomany Zene - 37 komment

A tudomány meg fantasztikus dolgokra képes, például készült egy felmérést arról, hogy milyen zenék milyen gyakran ragadnak az ember fejében akaratuk ellenére, és hogyan lehet tőlük megszabadulni (sehogy). A kutatók szerint az emberek többségét nem zavarja számottevően a dolog, mintegy 10 %-ukat viszont idegesíti annyira a fejükben ragadt zeneszám, hogy az komolyan akadályozza őket valamilyen tevékenységben; a dalrészlet hossza függ a rövid távú memóriától; valamint kimutatták azt is, hogy nincs túl nagy átfedés, nincs "top 10 idegesítően fülbemászó szám", hanem mindenkinek más az, ami megragad. Ne röhögjünk, ez valakinek 1.67 impact factort ért.

Nekem az Emmanuelle magyar főcímdala (a szerelem dalára elindult Emmanuelle, ledobta láncait), Cseh Tamás Levél nővéremnek-ről az Éjféli gyors (de mit mondok majd Marinak, ki rég disszidált és holnap éjjel érkezik az éjféli vonattal?), valamint a Dolly Rolltól az Elpattant egy húr (szívembe vágott oly váratlanul) a rémeim, ha valamelyik eszembe jut, akkor az ott is marad. Természetesen minél inkább el akarod felejteni őket, annál nehezebben megy, és ha véletlenül már épp sikerült, akkor egészen biztos, hogy a férjem elkezdi, hogy mit mondok majd Marinak.

De nem erről akartam írni, hanem arról, hogy nekem majdnem mindig van a fejemben egy dal, amit így gondolatban dúdolgatok, de az esetek 98 %-ában ez nem szokott zavarni (amíg nem az Emmanuelle vagy a Dolly Roll az), hanem direkt szeretem. Ami azt illeti, az utóbbi időben a Filozófustól azt a szokást is átvettem, hogy félhangosan énekelgetek valamit magamban. Egyszer el is gondolkodtam ezen, hogy valószínűleg az emberek többségének a fejében nem szól zene. Vagy igen? Minden ember lelkében dal van? Szól az ön fejében zene? Nem, nem akusztikus hallucinációkra gondolok, hanem arra, amikor egy dal jár a fejünkben, de nem idegesít, csak ott van. Az ember azt gondolná, hogy a zenészeknek szól a fejében zene, a bloggernek viszont maximum blogbejegyzések fogalmazódnak a fejében, de nekem különösebb közöm nincs a zenéhez, még csak nem is játszom semmilyen hangszeren, nem vettek fel a zeneiskolába.

Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb