And what about crazy stuff?
Igazgatók váratlan megjelenésének hatása fiatal előadók állapotszorongására
Bevezetés
Régóta képezi érdeklődési területemet az előadói szorongás(om), azonban a téma tudományos értékű megközelítése csupán az elmúlt hónapok eredménye. Korábbi vizsgálataink igazolták a szobanövények szorongáscsökkentő hatását, valamint egyéb tényezők mellett felvetették a hallgatóság összetételének szerepét is. Felmerül a kérdés, hogy hierarchikus munkahelyi struktúrák esetén, ahol a beosztottak alapból szoronganak főnökeiktől, milyen hatással van az előadói szorongásra magasabb beosztású vezető jelenléte a közönség soraiban. Jelen vizsgálat során arra kerestük a választ, vajon fokozza-e fiatal előadók szorongását intézményük igazgatójának váratlan felbukkanása. Megfigyeléseinket adott szakmai kongresszus véletlenszerűen kiválasztott szekciójában, két konszekutív eset kapcsán végeztük.
Módszerek
Annak érdekében, hogy elkerüljük az előadó és az intézményvezető interperszonális kapcsolatának egyedi sajátosságaiból eredő torzítást, két különböző intézményből származó fiatal előadó és a hozzá passzoló intézményvezető esetében végeztünk megfigyelést, vizsgálatunkban tehát 2 fő előadó és 2 fő vezető vett részt. Az intézményvezetők mindkét esetben előzetes figyelmeztetés nélkül, hirtelen bukkantak fel közvetlenül az előadás előtt, illetve közben, így a vizsgálati személyeknek nem volt idejük adaptálódni a kialakult helyzethez.
Eredmények
Az első esetben a fiatal, női előadó (én) intézményvezetője az első dia felvetítésének időpontjában érkezett meglepetésszerűen a közönség soraiba. Ezt követően az előadó (én) az előadás megtartására ugyan képes volt, ám mindvégig a szorongás szubjektív és vegetatív tüneteit észlelte (szájszárazság, gyorsult szívverés). Beszédében a Mahl-féle zavarjelek aránya extrém módon megnőtt: az említett előadó általában úgy nagyjából azért képes nyelvtanilag helyes mondatok segítségével kommunikálni, jelen esetben azonban az értelmetlen vagy befejezetlen mondatok, a helytelenül kiejtett szavak és a hosszú szünetek aránya sokszorosan meghaladta a megszokott mértéket.
A második esetben fiatal férfi kutató megfigyelésére volt lehetőségünk, aki előadását szemmel láthatóan szorongásmentesen, mi több, lazán kezdte, mely mind beszédében, mind gesztikulációjában megfigyelhető volt. Előadásának közepén érkezett a terembe intézményvezetője, és az előző esethez hasonlóan, a terem első sorában foglalt helyet. A közönség összetételének ilyen irányú változása az előadó szorongását másodperceken belül szemmel látható mértékben fokozta: pszichomotoriuma, gesztusai, mimikája gátolttá váltak, hangszíne veszített korábbi mélységéből, hangja elhalkult, testtartása görnyedtté, arca sápadttá, tekintete rémültté vált.
Következtetések
Eredményeink szerint fiatal előadók állapotszorongását nagymértékben növeli intézményvezetőjük hirtelen megjelenése a közönség soraiban. Vizsgálatunk erőssége, hogy a jelenséget két konszekutív eset kapcsán is megfigyelhettük, két különböző intézményből származó előadó-igazgató páros vonatkozásában. Eredményeinket így kevésbé befolyásolja az adott interperszonális kapcsolat egyedi vonásaiból eredő torzítás.
Vizsgálatunk limitációi közé tartozik a kis elemszám, a placebo-kontroll hiánya, iletve az a tény, hogy a szorongásnak csupán pszichomotoros és szubjektív jeleit figyeltük meg. A továbbiakban érdekes lenne a fiatal előadó pulzusának és bőrellenállásának mérése hasonló helyzetekben. A jövőbeli kutatásokkal kapcsolatban azonban számos etikai aggály merül fel. Jelen vizsgálat során az előadók mindkét esetben képesek voltak előadásuk viszonylag értelmes prezentálására a fenti stresszkeltő körülmények között is. Anekdotikus értesüléseink szerint azonban a vizsgálatunkban szereplő kongresszus egy másik szekciójában egy fiatal előadó leány intézményvezetője érkezését követően állítólag majdnem elájult, és pohár víz elfogyasztása után, nagy nehézségek árán tudta csak befejezni előadását. A hasonló események a fiatal előadók életminőségét, várható élettartamát, tudományos karrierjét hátrányosan befolyásolhatják.
Már a 19. században születtek ajánlások, miszerint nem szabad emberen olyan kísérletet végezni, mely bármely mértékben káros lehet számára, még akkor sem, ha az eredmények a tudomány, vagyis mások számára jelentős előnnyel járnának. Emellett az emberen végzett kísérletek etikai és jogi szabályozásának két fő dokumentuma, a Nürnbergi Kódex és a Helsinki Deklaráció értelmében a vizsgálatot megelőzően a kísérleti személy tájékozott beleegyezése szükséges. A fent részletezett vizsglatban azonban a tájékozott beleegyezést követően már nem lett volna váratlan az intézményvezető megjelenése, amely eredményeink értékelését erősen behatárolta volna. A jövőbeli hasonló vizsgálatok során tehát a kísérleti protokoll és az etikai megfontolások gondos egyeztetésére lesz szükség.
Főleg skálafüggetlen
Ismételten beigazolódni láttam a híres Melrose Place-elméletet, amelyet Zsuzsi Néni dolgozott ki az interperszonális világ jelenségeinek leírására, és valami olyasmit jelent, hogy ha valakit valahonnan ismersz, akkor azt valahonnan máshonnan is ismered, de inkább idézem szó szerint az elmélet megalkotóját:
"Az egy nagyon tudományos elmélet arról, hogy mindenki mindenkinek a mindenkije. Ugye bármely ember a világon átlag hat kézfogásra van a világon bármely másik embertől, hálózatelmélet, ilyenek. Mindig kiderül, hogy a rég nem látott unokatestvéred a kollégád szomszédjának a pasija."
Közben még mindig a diáimat csinálom, miközben Charlessal csetelek, aki Etiópiában van. Az internet csodálatos dolog.
Tegnap meg nem mentem el Barabási legújabb hálózatos-génes előadására, mert kozmetikushoz voltam bejelentve, úgyhogy most nem tudok tükörbe nézni. Mármint, csak eszmei szinten nem tudok, a szemöldököm igazából nagyon szép lett. Ilyenek történnek.
The moment I jumped off of it
Az van, hogy amióta rájöttem, hogy a lelkem szabad és bármikor elmehetek erről a munkahelyről, munkamániás lettem, és mióta rájöttem, hogy pszichiátria nem létezik, elkezdett megint érdekelni. Fentieknek, meg még egyéb logisztikai és szociálpszichológiai tényezők együttes hatásának következtében a munkám éppenséggel a blogolás rovására megy, hát ez van, kíváncsi vagyok, meddig tart ez nálam. Ja, meg még az is van, hogy évekig tartó ínséges időszakot követően (de nem viccelek, tavaly kb. háromszor dicsértek meg és ebből kettő kedvenc Főnököm* volt) most hirtelen pozitív visszajelzéseket kapok a munkahelyemen, ami persze egy sokkal összetettebb dinamikának a része. Nem baj, korábban idézett horoszkópom szerint létezik józan ítélőképességem, ami klassz.
Inkább elmesélem, hogy voltam klassz kongresszuson, ahol többnyire különös témákról és cuki csecsemőkről volt szó. Például értesültem róla, hogy már a két napos csecsemők észreveszik, hogy őket ámulja-e egy arc vagy másfelé néz, és preferálják a bámuló arcot. Sőt, a csecsemők azt is tudják, hogy a rájuk irányított tekintet figyelemfelhívást jelent és ha ezután az anyuka (vagy egyéb bámuló) másfelé néz, akkor a néhány hónaposak már biztosan követik a tekintete irányát. Tehát ha azt szeretnénk elérni csecsemőnknél, hogy vegye észre a jobb oldalon lévő kutyust, akkor 1. szemébe nézünk, 2. esetleg plusz beszéddel vagy mutogatással ráerősítve jobbra nézünk a kutyusra. Ki hitte volna, igaz? Valamint megtudtam, hogy vélhetően hogyan fejlődik az arcfelismerő rendszerünk és hogy a csecsemőre irányított tekintet segíti az arcfelismerést (legalábbis erősíti az EEG-jeleit), kivéve autistáknál, ahol nem, és hogy ez esetleg alkalmas lehet autista vagy nagy kockázatú bébik szűrésére (tudniillik az, hogy EEG-t rakunk a fejükre és bámuljuk őket és nézzük a görbén az N170 hullámot).
De ez mind semmi, végre tudományos értékű magyarázatot kaptam arra a misztikus rejtélyre, hogy miért szeretek a férjemmel sorozatokat nézni és egyedül meg nem. Mindezidáig azt hittem, azért, mert mindketten lusták vagyunk és nem bírjuk felemelni a seggünket a kanapéról, de az igazság ennél sokkal összetettebb. Van ugyanis a joint attention, vagy magyar nevén közös figyelmi helyzet, ami elég béna, ezért sznob módon az angol kifejezést fogom használni. Azt jelenti, amikor két ember együtt néz/figyel egy harmadik valamit. A fogalommal már korábban is találkozhattunk ebben a blogbejegyzésben, amikor anyu a csecsemőre néz, majd mindketten a kutyusra, és együtt nézik a kutyust. Amikor felnőtteket vizsgálak fMRI-ben, és nézték, melyik agyterületük aktiválódik (jobban a többinél) a közös figyelmi helyzetben, azt találták, hogy a non-joint attention-től eltérő területekről van szó: vagyis ha ketten nézzük a kutyust, akkor egész más történik az agyunkban, mintha egyedül néznénk a kutyust. Bizonyos társas viselkedéssel kapcsolatos agyterületek aktiválódnak, plusz egy, a jutalom/örömérzéssel összefüggésbe hozható terület, és amikor a kísérlet végén kérdőívvel megkérdezték a résztvevőket, mennyire érezték jól vagy rosszul magukat a feladatok alatt, azzal is összefüggést találtak (magyarul a joint attention feladatokban érezték magukat jól, és ez összefüggött a ventrális striatum aktivációjukkal). A kutatók szerint ez azért van, mert ha egy másik emberrel együtt figyelünk valamire, akkor az már önmagában örömforrás/jutalom az agyunknak, és ezért szeretjük a mindenféle közös tevékenységeket, mint pl. együtt nézni a kutyust vagy a Middlemant (nem, a Middlemanről nem volt szó a kongresszuson, csak a kutyusról). Klassz, és majd nézzük meg a Sziget Nagyszínpad előtt közös figyelemben szinkronizálódó emberek agyát is, ha lesz rá megfelelő készülékünk.
Már az 5 hónapos csecsemők is tudják ezt, és nagyjából ugyanaz történik a fejükben, mint felnőttnél, amelyet NIRS-sel mutattak ki, ami Near Infrared Spectroscopy-t jelent és most hallottam róla először. Azt lehet vele mérni, hogy melyik agyterület működik éppen, de csak az agykéreg felső pár centijében, viszont cserébe nem kell betuszkolni a visító csecsemőt az fMRI-be, amit modjuk sose próbáltam, de úgy gondolom, némi logisztikai nehézséget okozhat. A NIRS csak egy bukósisak a fejre. Nem tudom, mennyire lehet megbízható.
Egyéb dolgok, amiket megtudtam a gyermeki lélekről: a modelltanulás, amikor valaki viselkedését utánozva tanul az ember, függ a helyzettől meg attól, hogy ki a modell (ki hitte volna). Meg hogy a csecsemők már 0-3 éves korukban máshogy reagálnak bizonyos hangrendű szavakra mint másokra (konkrétan azt szeretik, ha ismétlődés van a szóban, de nem mindegy, hogy az elején vagy a végén, de ezt nem fogtam fel teljes mélységben, mert egy nyelvészlány magyarázta obskurus nyelvésznyelven).
Lehet, hogy ezek triviális eredmények, és ki nem tudja, hogy a csecsemő a ritmikus gügyögést szereti és hogy jó érzés együtt nézni a kutyust, nekem ez tetszett a legjobban az egészben. Hogy végre túlléphetünk a sok életidegen hülyeségen, amit a csecsemőbe belemagyaráztak letűnt korok analitikusasszonyai, és nem vad elméletekről van szó meg a normál autizmus meg a paranoid skizoid pozíció szakaszáról**, hanem igazi csecsemők valódi viselkedéséről. Hála a jó istennek.
*Ja, igen, van itt némi nomenklatúrai zavar, mivel a korábban kedvenc Főnökömként emlegetett szereplő éppenséggel sajnos nem a főnököm, hanem egy másik néven emlegetett szereplő a főnököm. Nem baj, ez most így marad, legfeljebb majd amikor kiadom a blogomat Nobel-díjas mágikus realista regényben, akkor mellékelek egy szociometriai ábrát arról, hogy melyik José Arcadio Buendía melyik.
**Mert szakvizsgára nekünk még ezeket kellett tanulni, és pont, mire kezdtem felépülni a téma okozta poszttraumás stressz zavarból, beszélgettem Sulemiával a Presszóban, aki hamarosan szakvizsgázik és neki is ugyanúgy az eszement analitikusasszonyokat kell tanulnia 2010-ben, és ez ismét felzaklatott. És hamarosan pszichoterapeuta szakvizsgázni fogok, amire gondolom megint meg kell tanulni őket, és értem én, hogy akkor lehet kritizálni egy elméleti rendszert, ha már átláttad, de nekem ehhez semmi kedvem, én felszínes, kiragadott részletek alapján akarom kritizálni.
It never gets old, huh?
Most Real Trebitsch előző bejegyzéshez írt kommentjétől annyira eszembe jutott a Discovery Channel reklám, hogy muszáj megnéznünk még egyszer, akármennyire is hatásvadász.
It's all the same f*cking day, man
Akkor legyenek a rinyálás helyett tények-tévhitek. Összesen 4 reviewertől kaptam összesen 39 db kommentet a Cikkemre, ebből 18-ot válaszoltam meg eddig. Nagyjából legalább minimum két reviewerkomment/nap átlagsebességgel kell haladnom, ha mindet meg akarom válaszolni, mielőtt elutazunk és nem akarok még Thaiföldön is ezzel foglalkozni, ahelyett, hogy zombis, űrhajós és pszichoterápiás könyveket olvasnék a függőágyban. Most azt gondolom, hogy: 1. tök jól haladtam eddig, nyugodt lélekkel elmehetek most a kozmetikushoz, 2. soha nem leszek képes befejezni, amúgy se tartok a felénél igazából, mert biztos a nehezebbeket hagytam későbbre, egész életemben ezt a cikket fogom írogatni és küldözgetni, soha az életben nem mehetek nyugodt lélekkel kozmetikushoz többé, veszett hering ugrik ki a patakból és a lábikrámba mar, ésatöbbi.
Nem számoltuk bele, mennyit segít vajon világhírű statisztikusunk, mivel ez teljesen kiszámíthatatlanul a nagyon sokat segít és a semennyire sem ér rá között mozog, valamint át kell-e írnom még sokszor nyelvezetileg, illetve lesz-e addig Világvége, de talán nem, mert a maja naptár sajnos csak 2012-re teszi az Apokalipszist, és az rajtam most nem segít fikarcnyit sem.
Ne dorbézoljunk, ne éjjelezzünk
Engem az is idegesít, amikor olyan, eredetileg praktikus problémákból csinálunk világnézeti kérdéseket, mint például infuenza és védőoltás. Ám szerencsére itt van nekünk dolphin, aki világnézet helyett tényszerű és részletes. Sokkal több, mint amit valaha tudni akartál a Vírusról, kérem, kövessenek.
De komolyan, minden elismerésem, köszönjük.
Close your eyes and surrender to your darkest dreams
Mindenféle szociális eseményen vettem részt, pénteken elmentünk a kocsmába, ahol eleinte kicsit unatkoztam, mert a férjem meg Charles megbabonázva nézték a tévében a Repülő tőrök klánját, a társaságunkban lévő két pszichiáter pedig éhes zombik módjára a pizzám maradékát marcangolta, de aztán minden jóra fordult. Legjobban szeretem az élet nagy kérdéseit vitatni sör mellett, ezúttal felbukkant a Lány, Aki Megkérdezte, Milyen Zenét Szeretek, és egyszer csak azt vettem észre, hogy azon vitatkozunk, vajon mindig ugyanaz vagy-e, vagy a környezet formál, én a környezetnek vagyok a híve, az leszel, ahová tesznek, és az emberek, akikkel találkozol, megváltoztatnak, őszerinte pedig az ember mindig ugyanaz, csak a helyzetek változnak. Végül úgy nagyjából kiegyeztünk abban, hogy gén-környezet interakció, és elmentünk táncolni az új Cha-cha-chába, ami rossz volt, és különféle elméletek születtek arról, hogy miért is rossz. Én arra esküszöm, hogy egyszerűen rossz a csí, Charles szerint "it doesn't have a good vibe", Niké ragaszkodott hozzá, hogy csupán a zene rossz, Kolléga szerint meg tök jó a hely és csak az a bajunk, hogy túl sok nő van és kevés pasi és azok is buta arcot vágnak. Oké, öreg vagyok és rugalmatlan, de nem úgy képzelek el egy szórakozóhelyet, hogy rossz zenére, buta arcú pasik és unatkozó nők között ugrálok lehangoló retró-szocialista környezetben a Déli pályaudvaron.
Szombaton délelőtt beöltöztem dark kutatónőnek (vörös ékkő, fekete körömlakk, fekete gyöngyékszerek, szürke nardágkosztüm), és elmentem az Egyetemre, ahol ünnepélyes kézfogást követően ideadtak egy bordó bársonyba kötött, archaikus betűtípussal készült iratot (PhD) és azt mondta a doktori iskola elnöke, hogy mostantól használhatjuk "a szellem fegyverét". Úgyhogy rettegjetek, bármit is értett ezalatt. Hangulatos volt különben, nagy zászlók, sötétkék bársonyköpönyegbe öltözött, szakállas professzorok tányérnyi aranyláncokkal nyakukban, köztársasági elnök, meg fotósnak öltözött biztonsági személyzet, régen láttam ennyi fényképészt diszkréten a zakójuk hajtókájába beszélni.
Maradva a jelmezes vonulatnál, este beöltöztem dark varázslónőnek (vörös ékkő, fekete körömlakk, fekete gyöngyékszerek, fekete hosszú szexi ruha ezüst pókokkal, loboncos vörös paróka), és elmentem a Luciáékhoz, ahol ünnepélyes köszöntést követően ideadtak egy pohár véres agyat, és azt mondta a Pratchett-féle patkányhalálnak öltözött fiatalember, hogy "nyí". Úgyhogy rettegjetek, bármit is értett ezalatt. Hangulatos volt különben, koponyák, fekete kartonból kivágott okkult és fallikus (?) jelképek, természeti katasztrófának öltözött hölgyek döglött rókával nyakukban, meg Lady Gaga, meg a stricim férjem neonzöld pimp daddy-cuccban, régen láttam ennyi dögös boszorkát, vámpírt, pillangót és egyéb éjjeli teremtményt egy rakáson.
És régen hallottam ennyi kilencvenes évek-popslágert, talán még magukban a kilencvenes években sem, thx to alie. Képzeljük el akkor az éjszaka fent említett sötét teremtményeit, ahogy lelkesen nyomják a Macarena-dance-t. Igen, ezt. Igen, tudom.
Check out thz crazy turtles, yoooo
Tudomtudom, tumblr-re való az ilyesmi, meg régi is, de ezen nevettem fél éjszaka. "In reply to GOD". Innen.
Szobanövények hatékonysága előadói szorongás csökkentésében
Az volt, hogy a férjem már nem ért rá, én meg el akartam valakinek mondani a ppt előadásomat, mielőtt előadom (főleg, mert nem tudtam, milyen hosszú lesz), és ezért azt a zseniális megoldást találtam ki, hogy elmondom a szobanövényeknek. Tapasztalataimat az alábbiakban foglalom össze.
Bevezetés
Az elmúlt évek tapasztalatai sokszorosan alátámasztották a tényt, miszerint szociális fóbiás orvosnők előadói szorongását jelentősen csökkenti a prevenciósan alkalmazott próba-előadás. Szerzőnk (=én) a korábbi években a nagyobb fizikai és/vagy szellemi terheléssel járó prezentációkat ezért az előadás időpontját megelőzően egy alkalommal az arra hajlandó személynek (=házastárs) mondta fel. A tudományos karrier és/vagy az életkor előrehaladása azonban megfigyeléseink szerint az előadások gyakoriságának számbeli növekedése mellett az egyes előadások percekben mért hosszának növekedésével is járt. A fenti változások jelentősen megnehezítették a megfelelő próbaközönség kiválasztását. A humánetológia- és kultúrantropológia jelen álláspontja szerint európai kultúrkörben az ember azért mégsem várhatja el a férjétől, hogy hetente végighallgasson valami ötvenperces előadást számára teljesen ismeretlen és/vagy érdektelen témából. Egy bizonyos (egyéni érzékenységet mutató) határ felett ugyanis ez már a házastársi kapcsolat szimmetrikus felhőtlenségét veszélyeztetheti.
Fenti probléma kiküszöbölése érdekében olyan hallgatóságra volt szükség, amely bármely napszakban rendelkezésre áll, és csendben, türelmesen végighallgatja a szerzőnő addiktológiai, neuropszichológiai, pszichoterápiás, illetve a pszichiátria bármely egyéb területét érintő prezentációját, lehetőleg az előadás éles dátumát megelőző utolsó pillanatban (mert addigra készül el). A szerzőnő időbeosztásának, interperszonális kapcsolatainak részletes elemzése, illetve a Kárpát-medence élővilágának áttekintése során a szerzőnő szobanövényeit találtuk alkalmasnak a feladatra.
Jelen kutatás során tehát arra kerestük a választ, hogy vajon csökkenti-e az előadói szorongást, ha a szerzőnő próbaképpen az előadást megelőzően nem emberi lénynek, hanem szobanövényeinek mondja fel prezentációját.
Módszerek
A vizsgálatban a következő személyek vettek részt: 1 fő pszichiáternő. A résztvevők másik csoportját az alábbi növények alkották: 6 db pletyka, 1 db mikulásvirág, 2 db dracéna, 1 db vitorlavirág,1 db fikusz, 1 db karácsonyi kaktusz. A vizsgálatokból a szerencsebambuszt kizártuk, mert az a másik szobában van. A növények diagnosztikai besorolásához a Szobanövénykalauz (Bechhold és Friedmann 1989) c. könyv kritériumrendszerét vettük alapul. A szóban forgó pszichiátriai témájú előadás 32 db Power Point diából állt, amelyeket laptopról adtunk elő. Ezt követően a fenti előadást éles helyzetben, nagy létszámú humán hallgatóság előtt ismételtük meg.
Eredmények
A növények türelmes, nyugodt hallgatóságnak bizonyultak, lehetőséget adtak az előadónak arra, hogy diáit áttekintse, egyes mondatokat átfogalmazzon, a diák verbális interpretációját gyakorolja, illetve a prezentáció időbeli hosszát pontosan lemérje. A fentiek eredményeképpen az előadó az előadás megtartására mind a próba-, mind az éles helyzetben képes volt, enyhe szájszárazságon, tachycardián és szubjektív szorongásérzésen kívül egyéb tünetet nem mutatott, és el sem ájult.
Megbeszélés
Szubjektív benyomásaink szerint a szobanövényeknek történő próba-előadás részlegesen kivédi az előadó szociális szorongását a későbbi előadáshelyzetben, bár teljesen nem szünteti azt. Vizsgálatunk limitációi közé tartozik a kis mintaelemszám (1 fő ember, 12 fő növény) és a kis esetszám (1 eset), valamint a placebo-kontroll hiánya (elő kellett volna adnom egy párhuzamos univerzumban ugyanazt, csak növényes gyakorlás nélkül). További limitáció, hogy nem áll rendelkezésünkre adat arra vonatkozóan, hogy az előadó hány értelmetlen mondatot mondott végül előadása során.
Az előadói szorongást a vonatkozó irodalom szerint az előzetes próba-előadáson kívül egyéb tényezők is befolyásolják. Ilyenek például az előadás témája, a hallgatóság mérete és összetétele, a terem hőmérséklete, mikrofon jelenléte vagy nem léte, illetve kiemelendő még a jelen lévő, szupportív attitűddel rendelkező kollégák száma a hallgatóság körében. A fenti változókra vizsgálatunk során nem korrigáltunk, amely eredményeink értelmezhetőségét némiképp behatárolja.
További kérdésként merülhet fel a pszichiátriai témájú prezentációk hatása a szobanövények életminőségére. Lehetséges, hogy a rendszeres prezentációhallgatás egyes szobanövények pszichés vagy szomatikus állapotát rontja (mondjuk elszáradnak), de az is felmerül, hogy a növények intellektuális nívója, kognitív készségei javulnak a folyamat során. A fenti kérdés tisztázásához nagyobb esetszámú követéses vizsgálatokat tervezünk.
Here comes the sun
Amikor gyerekkoromban Fehér Klára: A földrengések szigete c. regény volt a kedvenc könyvem, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy harmincegy éves leszek, amikor ilyeneket fogunk csinálni a gyakorlatban. Wow. Ha olvashatnék sokat, akkor most utánanéznék, tudományosan ez mennyire komoly.You mean Dr. Barbara Thornfield MD PhD?
Last Minute Girl in Action
Na, most már telefonáltam a témavezetőmmel, a titkárnővel (hogy legyen asztal meg ásványvíz), és a rendszergazdával (hogy legyen projektor meg laptop) (és legyen hozzám közel a laptop, mert csak úgy tudok előadni), meg az egyik bizottsági tagommal (hogy nem tud jönni), úgyhogy most már kezdek félni, ami nagyon helyes, mert engem csak a félelem motivál, most mindjárt elolvasok még ezer cikket meg kifényesítem a diáimat.
Komolyan mondom, nem tudom, miért nem extrémsportolok, ha egyszer ennyire szeretek félni.
Between the muscle and the brain work
Leadtam a kinyomtatott tézisfüzeteket, a meghívókat, az önéletrajzot és az opponensi véleményekre adott válaszaimat, szerintem egy kicsit látszik rajtuk, hogy egy olyan hét alatt írtam, amikor közben ezerrel dolgoztam, valamint kiderült, hogy retinaleválásom van, és a figyelmem fókusza éppenséggel nem minden pillanatban a tudományon volt, dehát mindegy, ez már ilyen. Elkezdtem meghívókat osztogatni a védésemre, valamint szembesültem a ténnyel, hogy a védés utánra Büfét kell szerveznem, ami egy rakat pénzbe kerül. Igen, mások is mondták, hogy süssek valamit én / süttessem meg anyukámmal-húgommal, és kérjem meg a barátaimat, hogy töltögessék a kávét a megfáradt hallgatóságnak, de nekem semmi kedvem még ezen is izgulni, hogy jaj, csak sikerüljön a pogácsa. Valami miatt a PhD védés az én szememben valamiféle vizsga vagy megmérettetés, de a visszajelzések szerint ez inkább egy ünnepség, ahová meg kéne hívnom a fél rokonságot és finomságokkal traktálni őket. Különös. Mondjuk, jobb lenne tényleg így felfogni, mert akkor nem kellene félnem tőle. Majd megpróbálom még addig magamévá tenni az elgondolást.
Ja és persze idegbeteg vagyok, amiért nem járhatok futni, de ezt csak azért említem, hogy jobban passzoljon a címhez.
Just don't ask me how I am
Kaland, izgalom, megkaptam az opponensi véleményeket (phd), jövő kedden kell leadnom a válaszokat, önéletrajzot, meghívót, tézisfüzetet, ami egész barátságos határidő lenne, ha nem kellene közben dolgoznom, nem mennék holnap szemészhez a képzeletbeli hátsó üvegtestleválásommal (még nem biztos, hogy az, illetve, hogy van-e vele teendő, de a telefonba azt mondta lazán a Szemészlány, hogy "de ne izgulj, maximum meglézerezzük kicsit". Cool.), és ha nem mennénk pont ezen a hétvégén Hévízre üdülni.
De így legalább izgi, és magamnak kerestem a bajt, és most ugyan minden reális ok nélkül félek, de ez legalább ismerős, otthonos érzés. Úgyis olyan régen szorongtam már egy jót. Nem beszélve arról, hogy visszajött szabiról az időközben világhírre szert tett kettes számú témavezetőm, szóval van kihez fordulni.
Valamint úgy döntöttem, most egy hétig Suzanne Vega dalszövegidézetek lesznek a blogbejegyzéseim címei.
Keresés
Kiemelten
Yummie az isten! Majdnem.Kapcs-ford
Isolde levelezik veletek néhaIde is írok néha
Mások
- agnus
- alie
- azigazzy
- blogtogon
- brainoiz
- hakkotsuki
- kardigan
- karlsruhe
- kisfoka
- lamorak
- lobotomia
- montag
- mra
- nesztelencsiga
- nyulontul
- pestipucu
- roboman
- savanyúcukor
- suematra
- sulemia
- susie
- teodora
- Chili es vanilia
- Domestic Goddess
- Criticalbiomass
- DrMortz
- Sorozatjunkie
- Spoiler
Utolsó kommentek
- Geek in the pink, isolde: talktimi: hát ez nagyon jó. Mindig is sejtettem. »
- Főleg Lébény, isolde: sulemia: én meg tudom fogalmazni, hogy arra vágyom, hogy ne... »
- Főleg Lébény, sulemia: szerintem ez is azt az elméletemet bizonyítja, hogy vannak akik... »
- Geek in the pink, isolde: neeev: nincs elgépelve, mivel nem félelmetes dologról volt szó. »
- Geek in the pink, neeev: Nincs elgépelve a cím? Nem a "Geek in the panik... »
Kategóriák
- Brennbergbánya (6)
- Emberek (172)
- Esküvő (17)
- Film (31)
- Kaja (33)
- Kultúra (150)
- Munka (123)
- Nosztalgia (13)
- Nyafogás (424)
- Összeesküvéselmélet (6)
- Tudomany (39)
- Utazás (71)
- Vásárlás (86)
- Zene (103)