Rendben van, néha kicsit rájátszom, hogy a környék, ahol élek, posztapokaliptikus vízióra emlékeztet, hatalmasra nőtt csótányok a templomkertben, égig érő szürke betonházak között ordibáló lerobbant hajléktalanok, rémisztően erőszakos, beteg galambok, David Lynch-et megszégyenítően bizarr közért őrült öregasszonyokkal és betépett suhancokkal, meg a Lakók, akik mostanában a liftbe hugyoznak vagy hugyoztatják kutyájukat, majd más Lakók a lift falán elhelyezett meglepően trágár és elképesztő helyesírású feliratokkal fenyegetik életveszélyesen a liftbe hugyozó élőlényt. Jó, ez igazából egy szimpla lakótelep.
De mégis mit keresett ma este a pluszdiszkont tövében kettő darab, szürke, döglött mezei nyúl?
Még karácsonykor beleolvastam A Titok című bestsellerbe, anyám kapta valakitől, körülbelül arról szól, hogy ha megveszed A Könyvet és megtudod belőle A Titkot, akkor nem leszel beteg, mindent elérsz, amit akarsz, mindenki szeretni fog, és a lényeg: lesz pénzed. (A Titkot egyébként az ősi babilóniaiaktól Einsteinig minden híresebb vagy gazdagabb valaki alkalmazta, nem csak úgy maguktól voltak ám zsenik vagy sikeresek.) Úgyhogy át is futottam meglehetősen felszínesen (körülbelül tíz percben) a néhány száz oldalas kis könyvet, elárulom, a titok a "vonzás törvénye", ami körülbelül azt takarja, hogy azt kapjuk meg az Univerzumtól, amire sokat gondolunk. Tehát, ha rengeteget agyalunk a rákon, az ebolán, a Creuztfeldt-Jacobs-kóron, a szerelmi csalódáson, éhhalálon, buszbaleseten, kiütéses tífuszon, akkor előbb-utóbb elkapjuk valamelyiket. Vagy ahogy a neves nagy tanító-wannabe Popper Péter fogalmazott anno: "Ha elég sokáig és intenzíven félsz valamitől, előbb-utóbb odajön hozzád". Ellentétben persze, ha sokat és intenzíven gondolsz egészségre, boldogságra, érzelmi biztonságot nyújtó intim párkapcsolatra, dögös meztelen csajokra, orvosi Nobel-díjra, hollywoodi filmszerepre, kiadott és bestsellerré vált regényedre, akkor az előbb-utóbb szintén teljesül (mondjuk utóbbi esetben azért talán nem baj, ha írsz is egyet, de lehet, hogy csak én vagyok a hitetlen).
És eddig ezt ki nem tudta? - gondoltam a könyvvel a kezemben. Jó, lehet, eddig ennyire nem volt bestsellerbe csomagolva, de azért a pozitív gondolkodás kifejezést csak hallottuk már. Különben asszem Jung hangsúlyozta, hogy a gondolataink teremtő ereje így-meg-úgy. Persze, ez így is van, majd egyszer elmesélem a saját személyes élményeimet, amikor gondolataim erejével változtattam meg az univerzum szövetének kötésmintáját, de ez mellékszál. (Mellékszál, értitek...) Szóval egy darabig sok újat nem mondott a könyv, aztán egyszercsak rátértünk az anyagiakra, és akkor elmagyarázta, hogy a pénzzel ez ugyanígy van, "kérjetek és adatik néktek": annyit kapunk, amennyit kérünk, csak szólni kell az Univerzumnak, sokat és intenzíven kell rá gondolni, meg hinni benne, és akkor ad. Nagyon fontos, hogy konkrét összeget kérjünk konkrét határidőre, semmiféle "kéne egy kis pénz" nem használ, és ne gondolkodjunk azon, hogy hogyan-miképpen fogjuk azt megkapni. Nem kell tippeket adnunk az univerzumnak, hogy "figyelj, ha nem jut eszedbe más, akkor mi lenne, ha kifizetnék azt a fordítást, amivel másfél éve lógnak nekem" vagy "figyelj, beküldöm a Tolle light joghurt vonalkódokat, jó ötlet lenne ott nyerni", mert az Univerzum nem hülye és nem szorul a mi ötleteinkre, hanem majd megoldja maga. Innen még folytatódott egyébként a könyv, számottevő részét nem olvastam el, úgyhogy gondolom, a későbbiekben azért további titkokra vagy gyakorlati alkalmazásokra is fény derül, nem tudom. Ellenben gyorsan szóltam is, hogy kedves Univerzum, próbaképpen akkor kétszázezer forint extra bevételt szeretnék január 15-ig. Még van 11 nap.
Van új összeesküvéselméletem amúgy. Olvasom ezt a jó kis többezeroldalas neuropszichológia könyvet, az első fejezet az agy evolúciójáról szól, beleértve a majmokat is. Itt olvastam először, hogy az emberszabású majmoknak a genetikai állománya csak 1.5 %-ban különbözik az emberétől, ez pedig feltűnően kevés, mivel egyes szabad szemmel alig megkülönböztethető mértékben rokon állatfajok ennél sokkal nagyobb részben különböznek. Tehát a génjeinkben furcsa és szokatlan módon hasonlítunk a csimpánzra.
Meg véletlenül elolvastam egy cikket a nyelv genetikájáról, vagyis, hogy mely génjeinkben van megírva a beszélni tudás. Fogalmunk sincs persze. Eleinte arra gondoltak a kutatók, hogy mivel a nyelv kialakulása szorosan összefügg a két agyfélteke aszimmetriájával, biztos valahol itt kell keresgélni. Keressük meg az aszimmetriát okozó géneket, remélhetőleg ezek éppen beleesnek abba a 1,5 %-ba, amiben különbözünk a csimpánztól, és máris megvannak a nyelv kialakulásáért felelős emberi gének.
Nem így történt, mert közben kiderült, hogy bár szinte az összes állat agya szimmetrikus (és nem beszélnek), az emberé pedig aszimmetrikus (és beszél), azért itt vannak pl ezek az emberszabású majmok, akiknek az agyában ugyanazok az aszimmetriák megtalálhatóak, mint az emberében. Ugyanúgy nagyobb a domináns féltekéjükben a beszédért felelős terület. Pedig nem beszélnek.
Most azt gondolják, hogy a beszéd/aszimmetria-gének nincsenek is benne a 1,5 % különbségben, hanem egyformán megvannak a csimpánzban meg az emberben is. Ezek a gének (hogy konkrétan melyikek, azt persze nem tudjuk még) alakítják ki a domináns féltekében a beszédért felelős területeken az aszimmetriát. A beszédhez szükséges hardware-t, ha így jobban tetszik.
Persze, ha közelebbről megnézzük a csimpánzagy nyelvi területeit, azért az nem pont olyan, mint az emberé, hanem szövettanilag egy fokkal egyszerűbb verzió. A cikkben, amit olvastam, arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy nem a nyelvi funkciókat meghatározó génekben különbözünk a csimpánztól, hanem abban, hogy ezek közül mely gének működnek aktívan. Ezért ezentúl inkább a génkifejeződést fogják vizsgálni a majomagy megfelelő területein.
Tehát hátborzongatóan hasonló genetikai anyagunknak köszönhetően a majmok agyában ugyanúgy ott van a beszédhez szükséges hardware (illetve egy régebbi verzió), csak éppen bizonyos gének nem aktívak, ezért a gyakorlatban nem működik. A majmok tudnának beszélni, csak nincsenek bekapcsolva.
A majmokat valaki kikapcsolta.
Bizonyára ugyanaz a valaki, aki a neandervölgyi embert is kivonta a forgalomból.
De ki értett a génsebészethez az evolúció hajnalán? És miért? Bár az illető kiléte végül is lényegtelen, ne keverjük a science-fictiont a vallással. Lényeg, hogy a törzsfejlődés egy pontján, amikor már a munka nagy része már készen volt, a Nagy Programozó kettéválasztotta a kis szőrös csapatot, és az egyikben bekapcsolta a nyelvi készségeket, menjetek, beszéljetek, sokasodjatok, a másikban meg, bár megtehette volna, de nem tette. Ez azt is jelenti egyben, hogy ha az emberiségnek sikerül végül a bolygó teljes elpusztítsa nélkül kihalnia, akkor még mindig ott vannak tartaléknak a majmok. Megvan bennük majdnem ugyanaz a struktúra kikapcsolva, csak be kell kapcsolni őket (esetleg: letölteni rájuk a megfelelő operációs rendszert, vagy megetetni őket a tudás fájáról, amelyik jobban tetszik), és máris mehet tovább a móka, evolúció, fejlődés, kultúra, miegymás.
A majmok a back-up.
A gorilla az emberiség biztonsági mentése.
