Beilleszkedtem
...legalábbis lett wifi a szobámban, kisütött a nap, találtam szupermarketet (mondjuk kicsit fura, van vagy húszféle mogyoróvaj és kettőféle ásványvíz, bizonyára csapvizet isznak a hollandok). És voltam a kórházban, ami basszus.... úgy néz ki, mint valamelyik amerikai kórházsorozatban, mondjuk a House-ban vagy a Scrubsban, nagyon nagy, szép és modern. Kék, fehér és pink színű, van benne több kávézó, és egy virágbolt, ahol vettem magamnak cserepes növényt (hogy legyen rajtam kívül még valaki a szobámban, akiben van citrátkör) (van egyáltalán a növényben? asszem, van). Találkoztam a virágboltban egy virgonc öreg nénivel, akinek éppen folyt az infúzió, és az állványt engedelmesen maga után húzva nézegette a broméliákat.
Megmutatták, miket fogok csinálni, első körben MR-képeket* színezek kb. mint egy színezőben, csak olyan nehéz megtanulni, hogy az maga pár hét lesz, ráadásul linux alatt fut, én pedig rendes windowson-pasziánszozó átlag női felhasználó vagyok. Egy idősebb, ám annál lelkesebb kutatónő elmondta nekem az elméleti hátteret, aztán Hugó, a fizikus elmondta az MR-képek digitális feldolgozásának fizikai hátterét is, ő nagyon vicces, mert pont úgy néz ki, mint egy fizikus: kopasz, vékony, szemüveges, a szobájában két asztalon két hipermodernnek tűnő computer és pár száz, ceruzával rajzolt érthetetlen képleteket és grafikonokat tartalmazó A4-es lap szép összevisszaságban. A könyvespolcán pedig nem volt más, mint egy db háromkötetes holland-angol szótár és egy üveg asztali rozé bor. Minden tudás a fejében van nyilván. Tetszett.
Mi is volt még... a helyiek mind jó fejek voltak, a kávéjuk rossz, ebédre furcsa dolgokat esznek, pl. elvettem egy fasírtnak látszó valamit és belül rizsből volt, de van saláta, gyümölcs és joghurt is, ami a mi menzánkon még sohasem fordult elő.
A környék, ahol lakom egy koleszban, pont úgy néz ki, mint Anglia, vagyis egyforma fehér szegélyes vöröstéglás házak hosszú sorban, néha egy park, borús idő. Durva, hogy az ablakokon nincs függöny, az én szobámnak pedig az egyik fala végig ablak. Ez a protestáns időkből maradt hagyomány, akkor azért vezették be, hogy mindenki tisztességes, puritán életet éljen, és nehogy titokban fényűzően rendezze be otthonát. Nem értem, hogy vehették be a holland feleségek ezt a dumát, de úgy tűnik, bevették. "Drágám, ideadnád a távcsövemet, muszáj csekkolnom, hogy a szomszéd jócsaj nem vett-e valami drága bútort tegnap óta." A mai modern időkben egyébként sötétítőfüggöny már van, de állítólag nem illik behúzni, ha elmész hazulról. Az is fura, hogy a szobámban van egy konyhasarok hűtővel, mosogatóval és konyhaszekrény edényekkel, viszont a vécé és a tusoló közös és a folyosón van. Mégiscsak az intimitás iránti érzékükkel lehet itt a probléma.
* Ha valakiben esetleg az a kép élt volna a pszichiátriáról, hogy szemüveges, nagyszakállú, idősebb úriemberek ábrándoznak a díványon pihegő hisztériás menyecske mellett az orális fixációról, azt ki kell ábrándítanom. Hétfőn találkozom R-rel, aki megmutatja, hogyan lehet az agy fehérállományában futó idegrostokat ingerületátvitel közben MR-scan alapján digitálisan 3D-modellezni. Vagy valami ilyesmit.
Süti, utólag
Egyébként a legjobb az utazás előtti utolsó munkanapom volt, teljesen olyan volt, mintha szülinapom lett volna, lépten-nyomon mindenki jókat kívánt és puszikat adott, és volt süti is, amit én sütöttem meg a főnököm neje. (Nem együtt, ez két külön süti). Csodálkoztam, hogy így szeretnek, de tényleg.
Visszatérve a sütire, elmondom, mit kell csinálni abban az esetben, ha nagyon kevés időnk van, de az élet úgy hozza, hogy mégis sütni kell. Stalh Juditból van, némi továbbfejlesztéssel.
1. Bekapcsoljuk a sütőt.
2. Nagy edénybe forró vizet teszünk fel forrni, fölé kis edénybe 8 dkg Lindt narancsos étcsokoládét teszünk, ami a gőz felett felolvad. (Nyugi, ez a legdrágább és a legbonyolultabb lépés). Eredetileg sima étcsokiból plusz reszelt narancshéjból van, de ez nagyságrendekkel finomabb, valamint kinek van kedve narancshéjat reszelni.
3. 5 dkg darált diót összekeverünk fél evőkanál liszttel. Ha nincs kedvünk darálni/ allergiásak vagyunk a dióra, a kereskedelemben kapható szeletelt mandula egy kicsit összetörve még finomabb. Késhegynyi chilit teszünk bele, ha félünk tőle, nem muszáj.
4. Felverünk egy tojásfehérjét habbá, beleteszünk egy evőkanál cukrot.
5. A habhoz keverjük a diós lisztet és a megolvadt csokit.
6. Kávéskanálnyi kis kupacokat rakunk a tepsibe, 15-20 jön ki, és tíz percig sütjük, de semmiképp sem tovább.
Az egész procedúra nem több húsz percnél, és ha tényleg jó csokit használtunk, akkor nagyon-nagyon finom. Persze, ajánlatosabb mindjárt két adaggal sütni.
Készülődöm
A Főnököm pl kifejtette tegnap, hogy mivel nem akarja, hogy elmenjek (jó munkaerő vagyok), ezért megpróbálta elintézni, hogy tartsák vissza az ösztöndíjamat, hogy szívassanak a szabadságengedéllyel, hogy hibás laptopot ajanak nekem, és hogy a fogorvos ne fejezze be a fogamat, hátha meggondolom magam. Mivel nem hátráltam meg, ezért végül az időjáráshoz nyúlt, hátha havas esőben nem száll fel a gép, de mondtam neki, hogy a kocka el van vetve, már nem fordulhatok vissza, akármi van. Úgyhogy mára kisütött a nap, a laptopomról kiderült, hogy nem is a gépnek volt a baja, csak a belehelyezett plusz memóriának, a fogamat nem kell kihúzni, a szabadságengedélyt pedig sikerült leadnom tegnap fél órával a munkaidő befejezte után. Hiányozni fognak a kollégáim, beleértve a két jelenlegi főnökömet is, akik az eddigi pályafutásom során a legjobbak voltak, valamint a kutatócsoportunkat, meg a betegeim közül is néhány.
Elsősorban persze a férjem fog hiányozni, aztán sorrendben a húgom, a barátaim, a mozgáscsoportom, a kedvenc sorozataim, a kedvenc phD kurzusom, a könyveim (a puszta jelenlétük), a növényeim, és a kávéfőzőm. Mondjuk, a kávéfőzőt lehet, hogy előbbre kellett volna venni.
Mekkora mázli, hogy ez nem húsz évvel ezelőtt történik, mert ha internet sem lenne, akkor lennék igazán bajban.
Hírnév & vagyon
Nem is meséltem, hogy teljesült egyik gyermekkori álmom.Mindig híres akartam lenni ugyanis, de nem olyan szimplán híres, mint a Paris Hilton, hanem hogy apróságokban éljen tovább a nevem. Volt egy példaképem is az egyetemen, a Csilla. A Csilláról a mi időnkben már senki sem tudta, kicsoda*, csak annyit, hogy a múlt homályába vésző időkben phD hallgató volt a biokémia intézetben, és hogy ráérő idejében kidolgozta a biokémia szigorlati tételeket. Ezekkel a tételekkel az volt a nehézség, hogy nagyon sok volt belőlük, elenyésző részük volt benne a könyvben, a többit előadáson mondták, oda meg ugye ki jár be. Szóval a Csillatételek évek óta közkézen forogtak, látszott rajtuk, hogy huszonötödjére lettek továbbfénymásolva, de használhatóak voltak és mindenki abból tanult. És a legenda: állítólag régebben valamivel több biokémia tétel volt, és volt 3-4, amiket a Csilla nem dolgozott ki. Ezeket aztán gondolom soha senki nem tudta, vagy más oka volt, nem tudom, lényeg, hogy a Csillatételekben nem szereplő tételeket a biokémia intézet eltávolította a tételsorból.
Mondanom sem kell, hogy anno kidolgoztam a pszichiátria tételeket, és akkoriban a fél évfolyam abból tanult, de nyilván nem hasonlíthatjuk össze a pszichiátriát a biokémiával. Mármint vizsganehézségben biztosan nem.
Aztán van még egy olyan teljesületlen álmom, hogy szerepeljek egy filmben, de nem akármilyenben, konkrétan azt szeretném, ha lenne egy kis statisztaszerepem egy általam nagyra értékelt filmben, olyasmire gondolok, mint "Lány a benzinkútnál" egy Veronica Mars epizódban, vagy "dead soldier 8." valamelyik Alien-filmben.
De nem a beteljesületlen álmaimról akartam beszélni, hanem arról, hogy a kórházunk büféjében elneveztek rólam egy kávét. Általában mindenki máshogy kéri a kávéját, az enyém a kétdecis tejeskávé két édesítővel. És az utóbbi időben arra lettem figyelmes, hogy a kollégáim, ha a fenti kávét kérik, akkor azt mondják, hogy egy {isolde**}-kávét kérek. A büfésnő pedig tudja, mi az, és adja. Hát nem fantasztikus? Mindig is szerettem volna, ha kávét neveznek el rólam. Ha én már rég nem leszek az élők sorában és gaz lepi be a sírhelyemet, a nevem majd tovább él egy kávéban...
* Valójában volt olyan idősebb ismerősöm, aki állította, hogy Csilla az ő évfolyamtársa volt. Persze, nekem meg Angelina Jolie az anyám.
**A valódi nevem szerepel itt.
Lándzsás útifű
*Egy laboreredmény, ami azt mutatja, mennyire súlyos vashiányban szenved a beteg.
**Egy olyan fogalom, ami nagy szerepet játszik egészségügyi intézmények oep-finanszírozásában. Kb azt jelenti, hogy az előre kiszabott teljesítményterv feletti teljesítményt már nem fizeti az oep.
Félelem és reszketés
Legszívesebben persze az egészségügyről írnék, annak helyzetéről, meg hogy milyen innen a vizitdíj meg az ágyszámcsökkentés, meg hogy mit gondolok én és mit a főnököm, de több okból nem teszem. Elégedjünk meg annyival, hogy orvosi tanulmányaim és humán érdeklődésem ellenére csak ma jöttem rá arra a nyelvfejlődési evidenciára, hogy az orvosi recepten szereplő "vény" szócska az "orvosi rendelvény" kifejezés rövidítése.
Egyébként jó hírek is vannak, leadtam az esszéimet, így megvan a félévem a phD-képzésben. (Remélhetőleg, hacsak nem dobja vissza remekművemet a Mester, de talán nem.) Leadtam az esetismertetéseimet a pszichoterapeuta-képzésbe, holnap pedig vizsgázom ugyanebből. Már csak 3 cikkel vagyok elmaradva, amelyek közül kettőnek egy-egy fejezetét írom (illetve nem írom), a harmadikat pedig teljes egészében. Szóval zsúfolt február elé nézünk. Hogy márciustól mi lesz, azt meg nem akarom elkiabálni, majd szólok, ha már.*
És végül az elengedhetetlen nyafogás: a gyökérkezelés alatt álló fogamról kiderült, hogy korona kell rá, ehhez be kell tömni a mellette lévőt, vagyis még egy csomószor kell mennem, és harminc-negyvenezer forintra kell számítanom. (ami szerintem még így is kedvezményes ár). Hiába, a fogorvosokkal nem lehet packázni. Mindemellett meg is fáztam, a klasszikus torokfájás-köhögés-orrfolyás, amit a klasszikus cetebe-lándzsás útifű kombinációval gyógyítok (többnyire két napig bírom az efféle népigyógyászatot, és ha addig nem múlik el, akkor elkezdek széles spektrumú antibiotikumért rinyálni). De legalább a téli depresszióm elmúlt, hála a ginzengnek és a globális felmelegedésnek. Azért ha valaki Thaiföldön van, hozhatna nekem ginger tea-t, mert a Culinaris-os csávó még mindig nem volt képes beszerezni.
* Nem, nem vagyok terhes.
Dream a little dream
Ma kivettem a hétvégi ügyeletért járó szabadnapot, és itthon takarítok, vagyis még nem kezdtem el, inkább rinyálok az egészségügy miatt. Pénteken volt céges karácsonyi bulink, amin szemmel láthatóan mindenki a vesztét érezte, és ezen csak átmenetileg segített a Goddess-féle brownie (átmenetileg tényleg segített, Kislány még egy görbét is rajzolt a szerotoninszintjéről). Akármennyire is erőlködtünk, végig jelen volt valami pálinka-mellett-búsulva-mulatós hangulat, hazafelé úton pedig már tényleg kénytelen voltam azon elgondolkodni, hogy vajon mihez értek még. Mert elképzelhető, hogy kórházunkat ugyan nem zárják be, de annyival kevesebb pénz lesz, hogy nem kell majd ennyi ember; és ha - soha ne történjen meg, de készüljünk fel az atomcsapásra - én leszek az, aki nem kell, akkor nyilván nem tudok majd elmenni másik kórházba, mert azokat bezárták vagy szintén most csökkentették a létszámot. Magánrendelni nem tudok, mert nincs még szakvizsgám, más meg nem nagyon jut eszembe, amit orvosi diplomával kezdeni lehetne. Szóval hazafelé az éjszakai buszon szépen végiggondoltam, hogy mire lennék alkalmas, és arra jutottam, hogy pánikra semmi ok, tudok jól angolul (tényleg), németül (papíron), remek problémamegoldó szkillekkel rendelkezem (tényleg), gyorsan gépelek és jó kávét főzök, valamint csak hagyott rajtam valami nyomot a többéves pszichiátriai munka, sajátélmény, önismeret, tehát elmehetek titkárnőnek, fordítónak, vagy trénernek (utóbbi mondjuk szerintem nagy maffia, nem biztos, hogy be tudnék kerülni). Végső esetben mehetnék gyógyszerügynöknek is, de azt annyira nem élvezném, másrészt meg biztos az összes állástalan orvos odacsődül. És amíg nem találok munkát, mert rögtön biztos nem találok, addig írok egy könyvet. És még húgom javaslata is eszembe jutott, aki szerint menjek Londonba, közelebb van, mint Sopron, majd hétvégenként hazajárok, csak az a baj, ehhez se ártana szakvizsga.Ezt így szépen végiggondoltam, és rájöttem, hogy ezekkel mindaz a baj, hogy nem lesz szakvizsgám, és nagyon nehéz lesz utána visszajutni az egészségügybe, ha már az ember egyszer kikerült belőle, én pedig azért inkább ezt szeretném csinálni hosszú távon. Közben hazaértem, ittam csomó ásványvizet meg bevettem quarelint meg B-vitamint másnaposság ellen, elaludtam, és a következőket álmodtam:
Horvátországban nyaralunk a barátnőimmel meg néhány kollégámmal. Panzió, tengerpart. Este sétálunk a parton, utána lefekszünk aludni és a következőket álmodom: egyik kollégám és én valami céges partyn vagyunk. Odajön hozzánk az egyik igazgatóhelyettes, és szomorúan és szabadkozva közli velünk, hogy anyagi nehézségek miatt sajnos nem tud tovább alkalmazni minket a kórház. Februártól megszűnik a munkaviszonyunk. Elszomorodunk és megbeszéljük a kollégámmal, hogy mit tegyünk. Azt találom ki, hogy felvételizek az ösztöndíjas, nappali tagozatos phD képzésbe (most a levelező, fizetősbe járok), és akkor kapom onnan az ösztöndíjat, és a nappalisból egy évet beszámítanak a szakvizsgáig letöltendő időbe, tehát akkor egy év múlva leszakvizsgázhatok, utána meg mehetek magánrendelni, külföldre, vagy vissza, ki tudja, mi lesz egy év múlva. Felébredek álmomban, lemegyek reggelizni a panzióba, ahol előadom a barátnőimnek és a jelenlévő kollégáimnak, milyen hülyeséget álmodtam. Ott ül a Prof is, elnézően csóválja a fejét. Reggelizünk, aztán megyünk a beachre.
Felébredek igazából. Rájövök, hogy 1. B-vitamin, víz, quarelin ellenére szörnyen másnapos vagyok, 2. az álmomban megálmodott terv igen ésszerű és követhető, valszeg tényleg ezt kéne tennem katasztrófa esetén, igazán eszembe juthatott volna "magamtól" is.
Helyszellem
Mától átköltöztem egy új orvosi szobába. Mindig költözünk össze-vissza az épületen belül, mert az ember másik osztályra kerül, valaki elmegy, más visszajön, szóval ez nem újdonság, csakhogy nem akármilyen szobába költöztem. Olyan 5 évvel ezelőtt ez K. szobája volt, aki teherbe esett és elment gyesre, amikor is a szobát megörökölte G., aki egy éven belül teherbe esett, és D.-re hagyta a szobát, aki hamarosan teherbe esett, ezután S. került a szobába, és őt már az elejétől fogva azzal szivattuk, hogy hamarosan terhes lesz, néhány hete meg is szült, és most itt vagyok én, mától. Még nem érzek semmit, de nyugi, a szoba anamnézisét elemezve úgy tűnik, eddig minden esetben körülbelül egy évre volt szükség a hatás kifejlődéséhez, én pedig fél órája vagyok itt.PORCH MONKEY 4 LIFE
Igen, én pontosan az a tipus vagyok, akinek Borat = nem annyira; Clerks 2 = igen, igen, igen. Kötelező, rohanjatok a moziba, most. Természetesen ráébredtem a film alatt, mennyire irigylem azt a fajta életstilust, amikor az ember bemegy dolgozni a kisboltba, ahol ketten dolgoznak a haverjával, hülyeségeken röhögnek, délután meg csajokat hajkurász irl/a neten vagy moziba megy, de ez csak azért van, mert rettenetes rajtam a nyomás, a kutatásunk ezerrel pörög, mindent nekem kell csinálni, plusz kurzusokra kell járni, a kurzusokon most kell vizsgázni, oktatni kell, csomót kell dolgozni, ügyelni kell, és amikor hazamegyek a munkából (10 óránál kevesebbet ritkán töltök bent), akkor nekiállhatok statisztikát tanulni, cikket irni, vagy olvasni/filmet nézni és közben azon szorongani, hogy most éppen tanulnom/cikketirnom kéne. A hétvégi ügyeletekért egyébként nem pénzt kapunk, hanem egy szabadnapot, amit sosincs időm kivenni, közben meg nincs pénzem kajára, de ami a legszörnyűbb ilyen nehéz időkben, nincs pénzem vásárlásra, pedig az a legfontosabb tevékenység, amely megnyugtat, kisimit, empatikussá tesz, segit kapcsolatba kerülnöm az univerzummal, és képessé tesz arra, hogy sokat dolgozzak lelkesen és elkötelezetten. Persze, sosem voltam gazdag, de ez eddig abban merült ki, hogy többnyire meg kellett várnom a Promodban a leárazást (illetve bűntudatot éreztem, ha nem vártam meg), most meg meg kell néznem, melyik toastkenyér a legolcsóbb. Azért vagyok egyébként szerintem szegény, mert a számos elfoglaltságom nem teszi lehetővé, hogy mellékállásom legyen, és valami mindig szokott lenni; valamint mert a számos elfoglaltságomért (önismeret, csoport-sajátélmény, kurzusok) még fizetni is kell. És azért hisztizek most emiatt, mert a legutóbbi ügyeletemet még nem hevertem ki, pedig mind fizikailag, mind szellemileg megterhelő volt reggel 8-másnap du négyig kb folyamatosan rohangálni (ok, aludtam 4 órát), mint a Vészhelyzetben, gyógyszertúladagolástól trombózison át fagyálló-mérgezésig minden volt, megjegyzem, pszichiátria osztályon dolgozom, és utána még le is csesztek valami papirmunkáért, ami nem volt azonnal kész, és hazafele még ki is kellett számolnom, hogy hogyan veszek ezer forintból tojást, kenyeret, tejet, sajtot és ásványvizet is (mert azért ott még nem tartunk, hogy csapvizet igyak, ahhoz előbb meg kell ölnötök), szóval nem szaporitva tovább a szót, hős vagyok és kész.Tehát ott tartottunk, hogy Clerks 2.
Lista
Azért az egy kicsit bizarr, ahogy ma minden egészségügyi dolgozó valami napilappal vagy az indexen kezdett, megnézni, vajon az ő munkahelye rajta van-e a Listán. Félve merem csak megkérdezni, hogy mi a terv azokkal az orvosokkal, akiké nincs rajta? Mert én mondjuk még kitanulhatom a műkörmös szakmát, de ötvenéves sebész főorvost, aki egész életében gyomrokat operált, ám ehhez brilliánsan ért, mivé képezünk át? Ez egy csomó ember. Mindenki elmegy nyugdijba? Gyógyszerügynöknek? Magánrendelni? Külföldre? Erre van valami terv?
Bevállalod?
Hű, mekkora nevek, Funk "Drogdoktor" Sándor a Tandemben. Kezdek igazán kíváncsi lenni. Pont valamelyik nap tartott nekünk előadást egyik kedvenc professzorom, és nem sokkal később a hallgatóim is felvetették, hogy manapság már mindenre rá lehet húzni a betegség kategóriát. Hogy régen volt gyáva, az ma szorongó, régen volt áruló, az ma személyiségzavaros, volt "magának való", az ma szociális fóbiás, és amikor rohadtul nincs kedvem cikket írni, hanem inkább harmadszor végignézem a Jóbarátok összes seasont, akkor én sem lusta vagyok, hanem neurotikus teljesítménygátlásom van. Legyen blogfüggőség is, fejlesszenek ki rá gyógyszert, dolgozzanak ki specifikus pszichoterápiás módszereket, legyen Anonim Blogfüggők, legyen blogfüggők hozzátartozóinak önsegítő csoportja. És ha ez mind megvan, akkor kettő könyvet fogok írni, egyet az eredeti nevemen, amelyben szakszerűen, ám humorosan áttekintem a téma irodalmát és hogy milyen egyéb betegségekkel fordul elő gyakrabban, illetve milyen társadalmi megítélés alá esik; bennfentesen és a drogosok világát jól ismerve fogok sztorizni, rövid anonim interjúkat közlök bloggerekkel, és az olvasó majd lenyűgöződik, milyen tájékozott vagyok, biztosan köztük éltem. A könyvet az isolde nevű bloggernek ajánlom majd, akitől sokat tanultam, a Függelékben pedig lesz egy lista kezelőhelyekről és önsegítő csoportokról, meg olyan pszichoterapeutákról, akiknek ez a specialitása. A másik könyvet isolde néven fogom írni, elmodósott vagy kikockázott képekkel, szubkulturális benyomást keltő borítóval, amelyben arról vallok majd, hogyan sodort bele a függőségbe a kemény, ellenséges világ, a mérhetetlen társadalmi elvárások, a kortársnyomás, a magány, a szinglilét, sőt, mi több, a macska nélküli szinglilét kietlen valósága; hogyan hozott össze a közös abúzus egy másik függővel, és hogyan teremtettük meg végül, számos visszaesést követően, rettentő szenvedések árán a normális, meghitt, drogmentes családi életünket. Verseim is lesznek a könyvben, és azoknak a barátaimnak fogok ajánlani, akik még mindig a függőség rabságában sínylődnek. A nem kevésbé szívbe markoló előszót dr. xy néven fogom írni, aki szintén én vagyok, csak az eredeti nevemen. Lehet majd kapni a kettőt egybecsomagolva is az alexandrában, úgy olcsóbb lesz, úgyhogy vegyetek majd sokat, mert ahogy manapság kinéz, addigra egészen biztosan összeomlik az egészségügy, és valamiből nekem is élnem kell.Stréber lettem
Általában az a jellemző, hogy munka után, kissé lefáradtan beülök valamelyik phD kurzusra, és a hátsó sorban próbálom nyitvatartani a szemem / felvenni a fonalat, amig a legokosabbak csipőből kenik-vágják a bonyolult statisztikai kérdéseket. Nem én vagyok a legokosabb a csoportban, nem csinálok házit, elkések, mert nem tudtam elszabadulni melóból, satöbbi.
De most! Eljött az én időm végre! A múltkori órán kb addigra álltam elő a válaszokkal, amire a többiek megértették, mi a feladat.
Amikor (kettő perc késéssel) beestem, és az elöl álló professzorkülsejű úr éppen azt mondta, hogy "az Internet hatalmas és végtelen, akár az óceán. Remek dolog a hullámokon szörfözni, de ne feledkezzünk meg a (hangját jelentőségteljesen lehalkitva) Dark vagy Deep Webről sem. Az igazi profik ugyanis a búvárok" - akkor már tudtam, hogy jó helyen járok, az oktatóval valószinűleg ugyanazt a bálványt imádjuk. Az óra második felében (nem túl nehéz) feladatokat adott: dolgokat kellett megkeresni a neten. Általában úgy zajott a dolog, hogy 1. az oktató ismertette a feladatot, 2. klikk, klikk, megmutattam az eredményt, 3. hasztalanul vártunk negyed órát a többiekre, 4. az oktató feladta és elmondta, hogyan kellett volna.
Az óra végén aztán biztositotta a csoportot arról, hogy nyugodjanak meg, azért ez még nem jelenti azt, hogy ők (alig érezhető szánalom a hangjában) átlag felhasználók, majd amikor mindannyian elhúztak, csak én maradtam még egy kicsit az ingyen net előtt, elismerő pillantás keretében külön elköszönt tőlem.
Sosem gondoltam volna, hogy valaha meg fognak dicsérni azért, mert dolgokat találok meg a neten, és gondolom, ez azért az évfolyamtársaimat is minősiti valamelyest, de... viccesen abszurd volt. Lássuk be, valaki a statisztikához ért, valaki a molekuláris biológiához, én meg netezni tudok.
Érdeklődők kedvéért a keresztes vipera marási képe pl:
Meg kell keresni a latin nevét (vipera berus) és azzal keresni a google képekben, ez van fenn meg még egy. Kivéve persze, ha tudjuk, hogy a www.gifte.de remek mérgekről szóló oldalon a Gifttiere menüpont alatt sok hasznos információt találunk a mérgező állatokról.
;-)
Learning by doing
Sokat tanultam az elmúlt évben a pszichoterápiás osztályon, például hogy olyan multivitamint kell venni, amiben van ginzeng is meg omega-3 zsirsav, meg tejszines lazac receptet, meg rengeteget a gyereknevelésről is, de legfőképpen asszertivitást. Hétfő reggel nyolckor aztán megkaptam új szobámat az új helyen, később szereztem hozzá kulcsot is, majd találtam valakit, aki segit felcipelni az előző helyről a temérdek könyvemet, tesztjeimet, cikkeket, pot-pourit és paraszolvenciaként kapott plüss oroszlánt. Szomorúan konstatáltam, hogy az előző helyen ugyan ezeréves ócskavas számitógép volt a szobában, az új helyen semmilyen sincs, valamint mindent vastagon borit a por, nincs kulcsom a wc-hez, és meg lehet fagyni, mert nem lehet becsukni az ablakot. Ezzel szemben ma (kedd) reggelre szuper gépem van, a Béla megcsinálta az ablakot, kitakaritottak, és mindenhová lett kulcsom. Nem tudom, ezek után milyen irányt vesz majd a személyiségfejlődésem, de úgy érzem, jó úton haladunk ahhoz, hogy a félénk tinédzserből a Világ erejét kiszipolyozó, önérvényesitő bestia váljon.Különben meg vagyok fázva, nyilván mert nem kezdtem el időben szedni a ginzenget.
Keresés
Kiemelten
Yummie az isten! Majdnem.Kapcs-ford
Isolde levelezik veletek néhaJó ügy
Ide is írok néha
Mások
- agnus
- alie
- azigazzy
- blogtogon
- brainoiz
- hakkotsuki
- kardigan
- karlsruhe
- kisfoka
- lamorak
- lobotomia
- mollyblooom
- montag
- mra
- nesztelencsiga
- nyulontul
- pestipucu
- roboman
- savanyúcukor
- suematra
- sulemia
- susie
- teodora
- Chili es vanilia
- Domestic Goddess
- Criticalbiomass
- DrMortz
- Interszubjektum
- Sorozatjunkie
- Spoiler
Utolsó kommentek
- There's no business like showbusiness, isolde: Délibáb: nem, csak régen anonimabb volt az internet és kevesebben... »
- There's no business like showbusiness, Délibáb: Ezek szerint az emberben idővel változik az introvertáltság/extrovertáltság aránya... »
- Ez nem panasz vagy nyafogás, isolde: joozsef: nem az én találmányom, ez egy bevett szófordulat, te... »
- There's no business like showbusiness, marta: talán mert az arctalanság nem feltétlen agytalanság? (agyatlanság? nyelvtan... óhhh... »
- There's no business like showbusiness, egyik errejáró: Talán mert nem is velünk beszélgetsz, hanem önmagaddal. Kicsit kihallatszik... »
Kategóriák
- Brennbergbánya (7)
- Emberek (191)
- Esküvő (17)
- Film (31)
- Kaja (35)
- Kultúra (156)
- Munka (134)
- Nosztalgia (14)
- Nyafogás (497)
- Tudomany (43)
- Utazás (80)
- Vásárlás (89)
- Zene (117)