My side of the story

2011. november 1. 16:43 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka

Elolvastam még pár cikket, úgyhogy most már némiképp árnyaltabban és kevésbé hatásvadászul is elő tudnám vezetni az előző bejegyzésben írottakat, de talán majd máskor.

Azonban azt szeretném, ha olyan vizsgálatok is napvilágot látnának végre, hogy a pszichoterápia hogyan hat a pszichoterapeuta idegrendszerére, stressztengelyére, immunrendszerére és epigenetikájára. És ha a sok pszichoterápia miatt metilálódik a glukokortikoid receptorom promoter régiója és ezt továbbörökítem az utódomnak is?? Sajnos, ezt csak a halál után, agyszövetből lehet igazán jól megállapítani, és állatkísérletes ötletem sincs rá jelen pillanatban. Szeretnék egy vizsgálatot, amelynek során pszichoterapeuták agyában post mortem vizsgáljuk mondjuk az orbitofrontális lebenyben a szinapszisok sűrűségét, meg a hippocampusban a glukokortikoid-receptorsűrűséget és génmetilációt.

Pácienseknél általában kimutatható összefüggés van az ilyen-olyan markerek meg a pszichoterápia hatékonysága között, például azoknál a poszttraumás stressz zavaros embereknél, akiknek tünetileg használt a pszichoterápia, normalizálódott a kortizolszint is, azoknál, akiknek nem használt, ott meg nem. Vajon azoknak a pszichoterapeutáknak az agya, akik nem használtak, megegyezik a normál populációéval, és azoknak, akik sok, hatékony pszichoterápiát vezettek, eltér? Vagy pont fordítva?

Jól beleillik a kérdésem a "mit csinál az agyammal a pszichiátria" c. témakörbe.

Gyorsan valami adómenteset

2011. október 18. 17:58 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Emberek Kaja

Időben ki kellett volna találnom a saját kis egyéni röghözkötős kompenzációmat, ma jöttem rá. Tudniillik az összes valamirevaló fiatal pszichiáter, akivel valaha együtt dolgoztam, azóta nyugati országba disszidált vagy hamarosan fog*, és én biztos tanítottam nekik valamit az ittlétük során, és ennek a gyümölcsét most az angol / német / svéd / norvég / dán főnökeik fogják élvezni. Azt kellett volna csinálnom, hogy mielőtt bármit megmondok nekik, akár szakmai tanácsot adok, akár csak megmondom, hogyan kell kórlapot írni a számítógépes rendszerünkben vagy merre van a lift, akár egyéb, kért vagy kéretlen jó tanácsokat adok a pszichofarmakológia, a pszichoterápia, a sorozatok, vagy az öltözködés témájában, vagy modellértékűen viselkedem bármely fenti tárgykörben, vagy csak annyira szigorúan nézek, hogy ijedtükben elolvasnak valami szakirodalmat, vagy neadjisten kölcsönadom a tollamat, akkor előtte alá kellett volna íratnom velük egy nyilatkozatot, amelyben beleegyeznek, hogy ha az általam nyújtott bármiféle iránymutatás bármiféle részét a magyar egészségügyön kívül fogják kamatoztatni, akkor onnantól küldjenek nekem havi, mittudomén, 50 eurót vagy ezzel egyenértékű koronát vagy fontot vagy <egyéb pénznem>. És akkor csak így éldegélnék a befolyt összegből azontúl. Ezt kellett volna tenni.

Igazából azt akartam írni, hogy tíz perce ezen röhögök.

*Valójában én nem gondolkodom rendszerszinten, csak az egyes emberek szintjén, és a valóságban örülni szoktam, amikor ezek az emberek megtalálják kint a számításukat. Nem szoktam azon gondolkodni, hogy uramisten, mi lesz így a magyar pszichiátriával, mert egyrészt az egy elvont fogalom, másrészt meg, hagyjuk tényleg.

Get married, in any case

2011. október 11. 10:48 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Emberek

A Filozófus szerint így, hogy bioetika képzés nincs a CEU-n, inkább filozófiát kéne tanulnom ott. Hát, erről nem vagyok meggyőződve teljesen, nem tudok elszakadni sajnos a sztereotípiától, miszerint a filozófusok fotelben merengő, szakállas férfiak*, én pedig egy túl gyakorlatias nő vagyok. Nem beszélve arról, hogy igazából én nem is akarok belevágni és éveket tölteni valami teljesen új dologgal, hanem csak a fél éves, kiégésprevenciós carrier breakemre vágyom**. Jó, most lehetne ezen vitatkozni, de én komolyan azt gondolom, hogy így 9 év után lassan szüneteltetni kellene egy kicsit a gyógyítást és másvalamivel foglalkozni, és higgyétek el, utána újult erővel sokkal nagyobb hasznomat venné a társadalom, empatikus lennék megint, mint a nyavalya. Hát, nem teljesen látom még mindig, hogy hogyan valósítható ez meg, illetve megvalósítható-e. Legjobb lenne persze, ha gyermekszülés keretében valósulna meg, de azért legyen az embernek B-terve. (A címben szereplő tanács Szókratésztől.)

*Jó, mondjuk összesen hármat ismerek személyesen, azok közül az egyik rocksztár, a másik orvos és ex-rocksztár, a harmadik meg egy hosszú, göndör, vörös hajú háromgyermekes anya.

**Meg sok pénzre.

Most tényleg?

2011. szeptember 20. 20:18 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka

Csökkenni fog a fizetésem? Öööö, oké. Akkor talán reménykedjünk, hogy valamit félreértek.

Csak úgy mondom

2011. szeptember 18. 21:16 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka

Dilbert.com

Hol is tartottam

2011. augusztus 2. 16:42 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás Munka

Az volt, hogy valamikor a Volt-fesztivál környékén rájöttem, hogy már megint rettenetesen zavar engem, hogy felnőtt életemben még sosem volt pozitívban a bankszámlám, és én öreg vagyok már ehhez. Nagyjából ugyanekkor megtaláltak egy állásajánlattal, gyógyszercégnél. Ugyan nem kell ügyelni és csótánylakta helyen aludni, ahová megbolondult vagy alkoholmegvonásban szenvedő népeket hoz mentőautó vagy megbolondult vagy alkoholmegvonásban szenvedő tanácstalan sebész és belgyógyász kollégák hívják át az embert konzíliumba éjféltájban, de a munka maga rém unalmasnak hangzott, már attól majdnem bealudtam, hogy végighallgattam, mi a feladatkör, és alig valamivel fizettek csak többet, mint amit jelenleg keresek. Megdöbbentő. Jó, mondom, nem kell érte ügyelni, meg százezer feladat miatt idegbetegeskedni, meg konditerem van a cégnél, de én nem a munkahelyemen akarok sportolni, hanem attól földrajzilag különböző helyen, szerintem egészségtelen a főnököddel szomszédos gépen fekvenyomni. Meg hát rájöttem, hogy nekem csak a szám jár, és eszem ágában sincs otthagyni mindent, amit eddig megtanultam és elértem, és a pszichiátria még mindig a legérdekesebb dolog sajnos. Mindent összevetve szomorúan döbbentem rá, hogy nem ebben az évben fogok irreálisan sokat keresni. Szomorú.

Ez azután odáig vezetett, hogy a július hónapban durva takarékoskodásra adtam a fejemet, de úgy, hogy főztem otthon, hoztam magamnak a kaját és úgy döntöttem, 2000 forintból meglesz a heti össz élelmem, ez a valóságban 3-4000 lett/hét, de az is elég jó szerintem. A férjem külföldön volt, őt nem éheztettem. Még csak nem is ettem egészségtelenül, mindenféle zöldségnek szezonja van. Megirigyeltem a sógornőm rukkoláját is, komolyan, ilyen hatalmas bokrokban tenyészik a kertjében, elképesztően szánalmasnak tűnik mellette az 500 forintos zacskós pár szál nyomi rukkola, úgyhogy vettem magot és elültettem cserépben mintegy 5 hete. Kb. hat cm magas most, pedig tettem bele táprudat is, talán karácsonykor már lehet belőle enni. Meg nem is csak a pénz, hanem a többi erőforrásommal kapcsolatban is, mint idő és teherbírás, rájöttem, hogy mínuszban vagyok. Sokat kell aludnom, vigyáznom magamra, többet kell egyedül lennem. Még a Portishead-re se mentem le a Balaton Soundra. Meg a puccos edzőterembe se vettem bérletet, hiába, hogy nyári akció van, otthon dvd-re tornázni semmibe se kerül, nemigaz.

Úgyhogy a július nagyjából azzal telt, hogy üldögéltem a konyhapultnál, odakint a panelházak között szürke esőfüggönyöket terelgetett a szél, ettem a vajaskenyeremet és néztem, ahogy nő a rukkola.

Mostanra már meguntam persze, és menni akarok utazni idegen nyelvet beszélő országokba és koncertekre és táncolni és kiülős helyekre és vásárolni akarok új kanapét és szódásszifont és lapos sarkú cipőt és hosszúszoknyát és színes pulóvereket és drága elviteles kávékat és csokis sütit és mojitot és luxuskozmetikumokat és hajerősítő pakolást és haagen dazs fagylaltot és füstölt lazacos nigirit. Egyáltalán nem a szemránc meg a többi hülyeség a rossz az öregedésben, hanem hogy az ember veszít a felelőtlenségre való képességéből. Ha romlik a látásod, arra ott a szemüveg, de azt a képességemet, hogy amikor ötszáz forintom van hó végéig, abból szemrebbenés nélkül vegyek egy üveg pezsgőt, azt ki adja vissza? Kérem vissza.

Everything that money could buy but freedom

2011. július 15. 13:31 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka

A rezidensek, ha aláírják, hogy 10 évig az állami egészségügyben maradnak, kapnak havi plusz 100 forintot, úgyhogy már nettó 200 körül fognak keresni. Az internet szerint a szakorvosok, akik ennél kevesebbet vagy ugyanennyit keresnek a sok év tapasztalattal, majd emiatt szívatni fogják a rezidenseket. Jé, ez nem jutott eszembe, hogy szívatnom kéne a rezidenseket (mármint még jobban, mint ahogy eddig szívattam őket, muhahaha*). Attól valóban szomorú vagyok, hogy én nem fogok többet keresni a jelenleginél, de erről nem a rezidensek tehetnek. Sajnos a szakorvosok sosem fognak a rezidensekhez hasonlóan összefogni, úgyhogy maradhatunk is ennyiben. Ettől függetlenül el tudom képzelni, hogy azért lelkileg rosszul érinti majd a több éves gyakorlattal rendelkező szakorvost, hogy a rezidense többet keres nála. Ugyanakkor azt is el tudom képzelni, amikor szegény rezidens leszakvizsgázik, és onnantól kezdve ahelyett, hogy az eddigi gyakorlathoz hasonlóan többet keresne (én ilyen 15-20 ezer forinttal keresek többet az első szakvizsgám óta, a második nem változtatta a helyzetet), inkább úgy nettó 70-nel kevesebbet fog.

Szóval innen nézve számos hátránya van ennek a döntésnek. De tény, hogy ha olyan rezidens vagyok, aki biztosan tudja, hogy 10 évig még nem fog innen elmenni, akkor meg klassz. Hé, ha ebben az érában rezidenskedtem volna, most lenne hatmillió forintom?? Vehetnék a húgomnak egy lakást? Áh, nyilván elvertem volna borra meg leányra könyvekre meg utazásra, gondoljuk inkább ezt. Mondjuk azok a rezidensek, akik például tavaly végeztek, eléggé megszívták, ha jól értem.

Amúgy különben hogy dönti el azt az ember végzéskor, hogy a következő egy évtizedet a magyar egészségügyben fogja tölteni? Most utólag megérte volna, mert már 9 éve itt vagyok, egy évet kibírok még, tehát diplomaosztáskor nyugodtan aláírhattam volna a nyilatkozatot, hogy 10 évre ideláncolom magam, de akkor erről fogalmam sem volt. Honnan lehetett volna azt tudni 24 évesen, hogy 34 éves koromig mi lesz? Még normális pasim se volt. És ha beleszeretek egy hallgatag, litván fül-orr-gégészbe? És olyan országba akarok disszidálni, ahol kevesebbet keresek? Vagy ha beleszeretek egy világutazóba és Kambodzsában önkénteskedek? Jó, tudom, nagyon valószínű szcenáriók. Mindenesetre, remélem, a mai fiatalok nálamnál érettebb gondolkodású népség, mert hogy én nem tudtam volna érdemben bölcsen mérlegelni egy ilyen döntést, az tuti.

Hát, kíváncsi vagyok, hová vezet ez.

*Jó, szántszándékkal sohasem szívatnám őket, de tény, hogy én inkább lényegretörő vagyok, mint kedves.

Shut the fuck up, next

2011. június 29. 23:10 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Emberek

A kuruzslókról még eszembe jutott ELIZA, találtam is működő verziót a neten, itt van. (Ha az nem megy, itt van egy másik, de ez nem olyan jó.) Eliza az első chatbot program volt, egy Weizenbaum nevű figura programozta a hatvanas években, hogy rogersi pszichoterápiát műveljen. A rogersi pszichoterápia nem annyira bonyolult, összefoglal, visszatükröz, szóval pár panelből össze lehet rakni, a felhasználók csak több mondat után jöttek rá, hogy géppel beszélgetnek. Innen ered a mesterséges intelligenciakutatásban használatos Eliza-effektus fogalma, ami azt jelenti, hogy az emberek öntudatlanul is hajlamosak a számítógép viselkedését/gondolkodását emberihez hasonlónak tartani, még akkor is, ha ésszel tudják, hogy nem az. Például, ha kiírja a képernyő, hogy Thank you!, akkor azt gondolod, hogy hálát fejez ki, holott csak egymás mellé rakott pár betűt. Magyarul, mentalizáljuk a gépeket is, bár WALL-E óta ezen nincs mit csodálkozni.

Ami igazán vicces persze, az a sarcastic Eliza, azaz a rogersi pszichoterapeutaprogram szarkasztikus verziója.

  You say: i need help

   Elisa responds: You're the one with a pathetic life. Don't expect me to help.

 

Túl sokat vagyok a munkahelyemen

2011. június 29. 19:44 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka

Tehát a következő diagnosztikai kategóriát szeretném javasolni a DSM VI.-ba:

F100.00 Nemlétező Betegség*

A. A betegnek valami baja van, amely létező diagnosztikai kategóriába nem sorolható be.
B. A tünetek klinikailag jelentős szenvedést vagy a szociális, foglalkozási vagy egyéb fontos működések romlását okozzák, illetve hospitalizációt tesznek szükségessé vagy pszichotikus jelleget öltenek.
C. A tünetek nem kémiai anyag vagy általános egészségi állapot közvetlen hatásának tulajdoníthatók.
D. A tünetek minimum 6 hónapig fennállnak.

Jelölendő, ha:
Atípusos jelleg
Visszatérő lefolyás
Pszichotikus tünetekkel

A kezeléssel kapcsolatos kutatásokat viszonylag könnyű megtervezni ("XY szer hatása nemlétező betegségben: randomizált, kontrollált vizsgálat", "Z pszihoterápiás módszer hatékonyan csökkenti a nemlétező betegség tüneteit"), bár kicsit tanácstalan vagyok, hogyan fogjuk a komorbiditást vizsgálni. Nyilván hamarosan megjelennek majd a betegek és hozzátartozóik civil szervezetei (Nemlétező Betegségben Szenvedők Érdekvédelmi Fóruma, ill. Önsegítő Klubja, ill. Anonim Nemlétezők), és nagy zajt fognak csapni a diagnosztikai kategória ellenzői is, akik szerint a nemlétező betegség nem létezik, de akkor már késő lesz.

*Tudós kollégám javasolta az F100.90 Nemlétező betegség MNO kategória felvételét is. Olyan nemlétező betegségek sorolandók ide, amelyek nem merítik ki egyik specifikus nemlétező betegség ismérveit sem.

Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák

2011. június 27. 22:44 - címkék és kategóriák: Munka

"A psychoterápia orvos kezébe való, hogy miért, fentebb már említettük. Nem mulaszthatjuk el azonban megemlíteni, hogy a psychoterápiával igen sokan visszaélnek. Mi helytelennek tartjuk, még ha képzett psychológusok és lelkészek próbálkoznak is a psychoterápiás módszerekkel. Psychopatológiai ismeretek nélkül még a jóravaló gyerekgyógyász és pedagógus is árthat psychoterápiás jellegű tanácsával.

A psychoterápiával visszaélőket általában három csoportra osztjuk: kuruzslókra, fanatikusokra és közönséges csalókra. E három csoport között éles határt vonni nem lehet.

Kuruzslónak nevezhetjük azokat, akik anélkül, hogy ismernék a gyógyeljárás lényegét, hatásmódját, valamint a kérdéses betegség mibenlétét, szuggerálnak, hypnotizálnak, analizálnak, gyógyszereket rendelnek el és mindezek ellenében ellenszolgáltatást fogadnak el.

Fanatikusoknak olyan súlyos psychopata egyéneket tekintünk, akik ellenszolgáltatás nélkül is teljesítik fentieket, gyógykezelésük helyességéről meg vannak győződve, illetve azt különböző együgyű elméletekkel igyekeznek alátámasztani.

Végül csalóknak nevezhetjük azokat, akik olyan esetben is hypnotizálnak, szuggerálnak, analizálnak, ill. egyéb gyógymódokat folytatnak, amikor a gyógymódoknak az adott esetben való alkalmatlanságát maguk is tudják, de teszik azt pénzszerzés vagy reklám céljából."

Nyírő Gyula: Psychiatria. Medicina, Budapest, 1961. 320-321. Idézi: Buda Béla: Az elme gyógyítása. Háttér Kiadó, Budapest, 2011.

A hatvanas évek óta a képzett psychológusokat mindenféleképpen, de bizonyos körülmények között gyerekgyógyászokat, pedagógusokat, illetve lelkészeket is alkalmasnak tartunk adott psychoterápiás beavatkozások művelésére. A többi rész igazságtartalma változatlan.

És boldogan éltek, míg

2011. június 24. 8:58 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka

Tehát a csótány beszaladt az ágy alá és nyoma veszett, a falon pedig volt egy nagy, hatlábú, ismeretlen rovar, akkor gondolkodtam, hogy végülis a falon lévőt le tudom csapni papuccsal, és reménykedhetek, hogy éjszaka, amíg alszom, nem jön elő a csótány 2300 társával, de aztán eszembe jutottak a Zombiland c. filmből a túlélés szabályai

Rule Nr. 17.: Don't be a hero

és inkább fogtam a cuccomat és felmentem két emelettel feljebb egy másik szobába aludni. Reggel pedig már háromnegyed nyolckor elkezdtem hisztériázni az illetékeseknek, ami olyan meglepő hatékonysággal járt, hogy fél kilenckor itt voltak a csótányirtók.

További traumák érnek a magyar egészségügyben

2011. június 23. 22:51 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka

És tessék, basszus, ott a csótány, pont bemászott az ágy alá, mire megölhettem volna. Mármint az ügyeletesszobában, az alá az ágy alá, amin alszom. Csótány! Most kellene azt csinálnom, hogy szépen felállok, kisétálok innen, nevet változtatok és Kaliforniába költözöm. Igen, tudom, hogy Kaliforniában is van csótány.

El kéne húzni az ágyat, de mi van, ha mögötte van még ezerkettő?

Mostmáraztán, komolyan

2011. június 23. 15:05 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka

"Ahogyan még vagonrakodást is vállaltak 25 évvel ezelőtt az orvostanhallgatók, a mostani rezidenseknek is dolgozniuk kellene a tanulmányaik mellett."

Azt szeretném mondani, hogy:

A rezidensképzést ugyan valamilyen oknál fogva képzésnek nevezzük, de az valójában azt jelenti, hogy az ember bemegy egy kib. kórházba és ott ideális esetben napi 8 órában, a valóságban ennél több órában melózik. A rezidens munkája a viziten való részvétel, betegfelvétel, betegvizsgálat, a szükséges labor- és egyéb vizsgálatok megrendelése, zárójelentések írása, illetve szakmától függően a sebkötözéstől a szüléslevezetésen át az intubálásig az adott beavatkozások. Jó esetben az is a feladata, hogy ezekről referáljon a szakorvosnak, rosszabb esetben magára van hagyva, aztán boldoguljon, ahogy akar. Én nem tudom, kinek volt az érdeke ezt "képzésnek" nevezni és ki áll emögött, de az elmúlt években annyi visszaélést hallottam ezzel a kifejezéssel, hogy most komolyan betelt a pohár. A rezidensek nem kib. előadásokra meg gyakorlatokra járnak, hanem dolgoznak, basszus. Nem ösztöndíjat kapnak, hanem fizetést, munkáért.

Jó, legyünk korrektek, a két év ún. "rezidensképzés" alatt van pár tanfolyam, pl. a trafós tanfolyam, ahol megtanítanak vérátömlesztést csinálni, meg egypár ilyen eü jog, eü közgáz kétnapos képzés, arra már nem emlékszem, ott mit tanítottak, régen volt. Ezeket leszámítva a tanulás formája az az, hogy dolgozol különféle osztályokon és ezáltal megtanulod, amit ott csinálnak. Tényleg lehet így tanulni, én is úgy tanultam meg, mittudomén, vénás injekciót beadni, hogy rezidenskoromban ez volt az egyik feladatom.

Szóval, a "dolgozniuk is kéne tanulmányaik mellett" kicsit meglepő ebben a kontextusban. A rezidens nem orvostanhallgató, hanem olyan, végzett orvos, aki még kezdő. A rezidens már dolgozik.

Mellesleg, a rezidensek nem tudom, hány %-a, de szerintem az összes dolgozik minimum egy mellékállásban. Általában háziorvosi ügyeleteket szoktak vállalni. Normális ember nem vállal háziorvosi ügyeletet, mert keveset fizetnek és rosszak a munkakörülmények, a rezidensek nélkül már rég összeomlott volna a rendszer. Egyes összeesküvéselméletek szerint ez az egyik oka annak, hogy nem emelik a rezidensek fizetését: akkor nem vállalnának 25 mellékállást és végképp összeomlana az egészségügy, mert nem lenne ember. Mondjuk, szerintem nem ez az oka.

A rezidensek persze egy dolog, én nem vagyok az, hanem szakorvos vagyok, és így keresek keveset. Azzal meg már nem kéne jönni, hogy akkor dolgozzak a tanulmányaim mellett, mert jelen pillanatban kettő darab mellékállásom van. Persze, elmehetnék még pluszba hétvégén vagont rakodni, és egyébként sokkal jobb lenne, ha mellékállásban nem szellemi munkát kellene végeznem, hanem valami fizikait, csakhát utóbbiak általában rosszabbul fizetnek. Ennek ellenére tudok olyan 40 éves reumatológusról, aki hétvégenként Ausztriában takarít, szóval ne aggódjunk, nincs még minden veszve.

Nekem a konkrét problémám az az, hogy a nővérek szerint csótány van az intézményben és az ügyeletesszoba környékén is láttak már, és a vagonrakodás az egy dolog, de hogy olyan helyen kell aludnom, ahol csótány van, azt nem tudom, hogyan fogom lelkileg helyretenni magamban.

Update: ugyanerről Dr. Morcznál.

Főleg eltiltotta

2011. június 21. 15:41 - címkék és kategóriák: Munka Emberek

Megjegyzem, a pszichiátria jelen állása szerint, legalábbis a nyugati kultúrkörben az öngyilkosság kóros dolog*, olyannyira, hogy az önmagára közvetlenül veszélyes, tehát öngyilkosságot elkövetni készülő embert akarata ellenére is be kell vitetni a zárt osztályra és ottan kikezelni az elmezavarból. Ugyanakkor az 1981-es ír éhségsztrájk halálos áldozatainak már eleve nem öngyilkosságot, hanem "önmaga által előidézett éhhalál"-t állapítottak meg halálokul, amelyet később a hozzátartozók tiltakozására sima "éhhalál"-ra módosítottak. Szóval, nem tudom, az éhségsztrájk által előidézett öngyilkosságforma végtére is minek számít. Szerencsére kevés mártírt hoznak ügyeletben.

*Igen, az öngyilkosság medikalizálódása egy vitatható és bonyolult kérdéskör, szociológusok kezébe való.

I'm a leaf on the wind

2011. június 8. 19:21 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka

Persze, azt már én is elhatároztam, hogy ezekről az évekről majd úgy fogok beszámolni, mintha teljesen direkt, saját elhatározásból csináltam volna. Akkoriban eldöntöttem, hogy fontosabb számomra a hivatásom, a szakmám összes területének megismerése és integrálása, mint a lakás vagy autó. Azon kollégák és mentorok társaságát kerestem, akiktől valóban tanulhattam, és minden alkalmat megragadtam, hogy magamba szívjam a tudást és hogy szélesítsem látókörömet - legyen az éppenséggel egy új, izgalmas idegtudományi probléma, gyanús pszichoterápiás módszer, a pszichiátriát kritizáló ideológia, vagy Lacan. Esetenként idegtudósok, máskor filozófusok társaságába keveredtem, de mérhetetlenül sokat tanultam betegeimtől, hallgatóimtól is. Izgalmas, szellemi kihívásokban bővelkedő évek voltak, ha érdeklődésemet megragadta egy-egy probléma, akár hétvégenként és szabadnapjaimon ástam bele magam a téma irodalmába, nagy nehézségek árán külföldi szakmai rendezvényekre utaztam, és ó, igen, akkoriban még minden egyes kongresszusi vagy tantermi előadásra vadiúj powerpoint diákat készítettem. Halmokban állt a lakásban a vasalnivaló, a mosatlan kávéspoharak, és a pubmedről kinyomtatott és félig elolvasott szakirodalom. A munkaidőn túl is gyakran bent maradtunk, teszteket vettünk fel valamelyik kutatásba, és a tudás fájáról ettem egész doboz bonbonmeggy-generikumokat ettem meg pár óra leforgása alatt. BB-től eltérően ideológiai támadásoknak mondjuk nem tettem ki magam, bár többnyire megvolt a véleményem, de a Halak aszcendensem által meghatározott gyávaság és a neveltetésemmel kapott mérhetetlen rugalmasság révén általában elkerültem a konfliktushelyzeteket. Nemritkán száz forintom se maradt hónap végére, és alig néhány pár új cipőt tudtam magamnak vásárolni egy-egy szezonban, ámde kárpótolt mindezért a pszichiátriának és határterületeinek felfedezésére indított, határtalanul izgalmas utazás.

Valami ilyesmit fogok nyomatni öregkoromban, mintha totál így terveztem volna, szó se lesz benne véletlenekről, meg arról, hogy "megyek amerre visznek, vagy sodródom."

Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb