RIP

2010. január 29. 7:26 - címkék és kategóriák: Kultúra Emberek - 5 komment

Nem szeretek halálhíreket írni blogban. Salinger azt mondta, hogy a diétájával és életmódjával 120 évig fog élni, és én ezt teljesen komolyan elhittem neki, erre tessék.

Köszönjük a könyveket.

Az emberek csak kölcsönben vannak nálunk

2010. január 1. 13:35 - címkék és kategóriák: Kultúra - 15 komment

- a könyvek viszont az enyémek, úgyhogy legyen az olvasónaplómnak is évértékelése: 42 könyvet olvastam idén (3-ról még nem írtam, de mindjárt bepótolom), meg néhány könyvet félig, de félig olvasott könyvekről nem írhatok az Alapszabályzat szerint, úgyhogy azokról majd akkor, ha valamiképpen befejezem őket.

Ebből 26 regény, 12 szakmai témájú könyv (azért ezt lazán kell kezelni, mert a Pszich kategóriába Luriján keresztül Huxley-n át Szendiig mindenfélét besoroltam), 1 novelláskötet, 3 egyéb.

A legjobb újonnan olvasott regény kategóriában Daniel Kehlmann: A világ fölmérése és Niffenegger: Her Fearful Symmetry a győztesek. A kedvenc pszichoterápiás könyvem idén Judith Hermann: Trauma és gyógyulás; a legidegesítőbb pszichoterápiás könyv címért Raffai: Megfogantam, tehát vagyok, és Katya Bloom: The Embodied Self holtversenyeznek.

Az olvasónaplómat napi átlag 96 ember látogatja és a kutya sem kommentel, és bár az alapkoncepció az, hogy magamnak írom, de tudjátok, hogy van ez, biztosan sokkal motiváltabban írnám kizárólag magamnak, ha több ember nézne oda.

Mert lusta voltam kapálni

2009. november 15. 22:47 - címkék és kategóriák: Kultúra - 1 komment

Mindig mondtam, hogy alapigazságok vannak a lektűrökben. 

"Megkezdődött a szimpózium. Paul úgy tervezte, hogy Hector reggel fog beszélni, de Hector elmagyarázta, hogy a pszichiáterek általában reggel nincsenek csúcsformában (különben sebésznek mentek volna)."

Pontosan.

I just love television so much

2009. október 18. 17:40 - címkék és kategóriák: Kultúra - 5 komment

Kávészünet, bekapcsoljuk a tévét. Az MTV-n egy tizenötéves-forma maca épp azt magyarázza, hogy változtatni akar az életén, mert túl felszínes. 

Katie: - Észrevettem, hogy csak a külsőm számít, a tökéletes körmök, smink, haj, tökéletes barátok, tökéletes arculat. Ez itt az autóm, egy Merci. A hajam minden reggel frissen mosott, minden nap suli után szoli, hetente pedikűr-manikűr, szombatonként testradírozok. És mindig félek attól, hogy bekoszolódom, vagy összekócolódik a hajam, vagy tönkremegy a körmöm. Valami olyat szeretnék csinálni, amivel megmutathatom, hogy képes vagyok valamire, hogy nem csak egy cicababa vagyok, hogy ki tudok állni magamért, hogy végig tudom vinni, amit elterveztem. Bizonyítani akarom, hogy nem az vagyok, akinek hisznek, hogy többre vagyok képes...
isolde és férje kórusban a tévének: - Menjél krumplit kapálni! Betont keverni!
Katie: - ... úgyhogy úgy döntöttem, motocross-versenyző leszek.

Mondtam már, hogy MTV-valóságshow-kat kell tenni azokra az űrszondákra? Szerintetek úgy mégis mit fognak gondolni rólunk a marslakók, ha meghallgatják odaát a Vivaldit meg Shakespeare-t, aztán idejönnek és bekapcsolják a tévét?

Ó, a Balaton, régi nyarakon

2009. október 3. 23:24 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra Munka Emberek - 2 komment

Voltam egy napot kongresszuson, egész érdekes dolgokat hallottam a gyermekkori alacsony kortizolszint és az agresszivitás összefüggéséről, voltunk bulizni is, ami rossz volt, mert nem táncolhatok a szemem miatt, meg amúgy is megvoltam fázva. Nem is vittem csini ruhát, csak üldögéltem pulóverben és nézelődtem, meg gyönyörködtem az excentrikus pszichiáternőkben (van a pszichiáternőknek egy markánsan elkülöníthető diagnosztikai alcsoportja, akik igen merészen öltözködnek, ez néha bizarr, máskor üdítően különleges összeállításokat szül, a fenti jelenséget nemzetközi és magyar mintán is megfigyeltem). Meg azt találgattam, hogy a rakoncátlanul ugrabugráló, lófarkas, hosszúszoknyás lány biztosan mozgásterapeuta, a színes cicanadrágos, tornacipős néni nyilván gyermekpszichiáter, a macskamozgású tigriscsíkos végzetasszonya pedig bizonyára szexuálterapeuta lehet. Csúnya, fáradt, náthás, szomorú és festetlen voltam, és még így is küldött valaki nekem és asztaltársamnak egy-egy pina coladát, ami azért valahol megnyugtató. És sosem derült ki, ki volt az. 

Mindez persze nem akadályozott meg abban, hogy kiolvassam az új Niffeneggert (itt írok róla), pedig hajnali fél háromig olvastam, mert izgalmas volt, aztán elaludtam és rosszakat álmodtam, mert hátborzongató volt, aztán ötkor arra ébredtem, hogy részeg huligánok randalíroznak az ablak alatt. Arra vonatozólag inkább nem találgatnék, hogy vajon a kongresszusi résztvevők közül kerültek-e ki (fogalmazott diplomatikusan). A Balaton viszont gyönyörű.

Idézek a könyvből

2009. október 1. 15:43 - címkék és kategóriák: Kultúra - 11 komment
He could not find Marijke on the Web. He googled her repeatedly, but she was one of the rare, delicate creatures who managed to exist completely in the actual world.

Veszett lelkek, veszett lelkek... vándorolnak, vándorolnak

2009. augusztus 27. 9:32 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra Vásárlás Emberek - 8 komment

Nekem az volt a kedvenc részem a kocsmában, amikor már túl voltunk a kötelező bizarr szexualitás és Fejős Éva-körökön, és arról volt szó, hogy bizonyos magyar zenekarok dalszövegei milyen remekül megfelelnének versnek is. Klassz posztmodern felovasóesteket lehetne például alapozni a műfajra, esetleg nagybőgővel és/ vagy tereminnel. (Lásd még a Csengetett, Mylord? vonatkozó epizódját). Vagy lehetne a Vers mindenkinek c. kulturális műsornak is egy ilyen spinoffja. Illusztrácóként ilyeneket szavaltak a barátaim elgondolkodó, átszellemült arccal, hosszú szünetekkel és Latinovits-ot megszégyenítő komor hangsúlyokkal, hogy patkányok futnak az ágyon - az életed múló álom, meg

Forog a rozsdás körhinta.
Lehet, hogy valakinek így jó?
Sötét a holtak lelke.
Farkába harap a kígyó.

meg

Egy szemétdombra szültek.
De ők is kikészültek.

Nincs semmim.
Nincs helyem.

Ilyesmi. Valamint kiderült, hogy a csoportban több lánynak is megvan az a ritka képessége, hogy tudjuk mozgatni az orrlyukainkat, de ezzel egyelőre nem tervezünk fellépést. 

És tegnap rájöttem, hogy ha szeptember 1-től tényleg nem veszek magamnak ruhát, akkor iszonyatos szenvedésnek nézek elébe, tegnap már mindenhol őszi kollekció volt, gyönyörű szürkék és bordók és sötétzöldek és puhák és kötöttek, úgyhogy gyorsan vettem magamnak egy szoknyát és két felsőt, amíg még nem késő. Ez nem csalás, mert még nem kezdődött a fogadalmi időszak. És meg is érdemlem. 

Holnap viszont megyek kórházba három napra, úgyhogy nem fogtok rólam hallani legalább hétfőig. Ma azt álmodtam, hogy sokkal kevésbé volt fájdalmas és hosszú a műtét, mint ahogy elképzelem, és utána felébredtem, visszaaludtam, és azt álmodtam, hogy sokkal kevésbé volt fájdalmas és hosszú a műtét, mint ahogy elképzelem, hamar túl voltam rajta és nem volt vészes. Szerintem tök rendes a tudatalattim, hogy ilyen megnyugtató álmokat küld, most nem azért. 

 

Bon giorno

2009. augusztus 20. 15:09 - címkék és kategóriák: Kultúra - 3 komment
Na, valahogy így képzelek el egy filmet.

Mert ebben a lakásban már nem lehet élni se

2009. augusztus 18. 15:55 - címkék és kategóriák: Kultúra - 3 komment
Megpucoltam az ablakot Élet és irodalommal, mert újságpapírral a legjobb pucolni, és a kultúra leánya vagyok én.

I'm not insane, my mother had me tested

2009. augusztus 18. 10:39 - címkék és kategóriák: Kultúra - 2 komment

És még az is volt, hogy a férjem elment sörözni a Cica nevű haverjával, én meg később becsatlakoztam, és azt vettem észre, hogy az érkezésem óta mintha úgy akadozna a beszélgetés. Én olyan vagyok, aki megfogalmazza az érzéseit. 

isolde: - Nekem most az az érzésem, hogy ti itt folyamatosan tökjól eldumáltatok egymással, de amióta idejöttem, akadozik a beszélgetés.
Bright: - Ez csak átmeneti dolog. Tudod, a pornófilmekben is, ha két szereplős akció van, aztán megérkezik a fénymásolószerelő, akkor mindig kell egy pár perc, amíg mindenki megtalálja a helyét az új felállásban.
isolde: - Egy pornófilmben a fénymásolószerelőhöz hasonlítok? Azért ez nem valami hízelgő.
Cica: - Miért, elég helyes lehet a kis overalljában, mint Super Mario.
Cica: - "Bárcsak úgy tudnálak irányítani, mint Super Mario-t. Jump, Mario, jump, jump, jump!"

Üdvözöllek a fájdalmak bolygóján

2009. augusztus 16. 20:03 - címkék és kategóriák: Kultúra - 6 komment
Azon gondolkodom, hogy miért léteznek rajongói klubok és miért nem inkább anti-fanclubok léteznek, merthiszen persze, remek dolog valamit közösen szeretni, de úgy istenigazából azért valljuk be, az kovácsolja össze az embereket, ha közösen utálhatnak valamit. Komolyan, például amióta felfedeztük Fejős Évát, már kézről kézre járnak a könyvei a társaságban, minden alkalommal beszélünk róla, és levlistánkon küldjük körbe legújabb videóit. Egyáltalán nem fogok meglepődni, ha legközelebb dedikált példányok kerülnek elő, vagy gyanútlanul elindulok a kocsmába és a szerzőnő felolvasóestjén találom magam.

Sittin' in the mornin' sun

2009. július 17. 14:09 - címkék és kategóriák: Kultúra - 5 komment

Lee Mellon felnézett az égre. Újonnan szerzett ismerősök hajlanak rá, hogy felnézzenek az égre. Lee Mellon sokáig nézte.
- Na? - érdeklődtem, mert szerettem volna a barátja lenni.
- Sirályok - mondta ő. - Például az. - És felmutatott egy sirályra, de nem tudhattam, hogy melyikre, mert sokan voltak és mind a hajnalt szólongatták. Azután hallgattam egy sort.
Hát igen, kézenfekvő volt a sirályokra gondolni.

Valamiért (mert megtaláltam a húgom lakásában) Brautigant olvasok újra, még mindig klassz. 

Are you who you say you are? Are you who you say you are?

2009. július 7. 22:11 - címkék és kategóriák: Kultúra - 1 komment

Ez vicces. Hogy miért a Franz Kafka International a legnyomasztóbb reptér. A mra-nál találtam. 


Prague's Franz Kafka International Named World's Most Alienating Airport

Your home is where your books are

2009. június 5. 21:09 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra - 8 komment

Rendet raktam a könyveim között és ABC-sorrendbe rendeztem őket (régebben szín szerint voltak, de már nagyon összekeveredtek, és gondoltam, most kipróbálok egy új metódust). A következő dolgokra jöttem rá:

- egy csomó ember mindenféle könyve nálam van, amiket vissza kéne adni.
- a legjobban az M betűs és a S/Sz betűs írókat kedvelem, legalábbis ezekből van a legtöbb (kb. Marquez, Moore, Salinger, Szerb Antal, Sztrugackij)
- egy csomó könyvemről tudom, hogy kinél van, többnyire megbízható embereknél, másokról pedig tudom, hogy kölcsönadtam, de nem emlékszem, kinek. Úgyhogy ha az illető véletlenül olvassa ezt, és nála van a Flow, a Judith Beck-könyv, A mester és Margarita, az Utas és holdvilág vagy Az orákulum éjszakája, az rögvest hozza vissza, mert így névtelenül is meg tudom átkozni, amit egészen biztosan nem szeretne. Általában fel szoktam írni ezeket, de néha elfelejtem, és akkor ez történik. Nemnem, ne gondold, hogy most, hogy úgyis elfelejtettem, már megtarthatod, a Sors elégtételt vesz az ilyesmiért.
- vannak könyvek, amikből több példányom is van, mert kölcsönadtam, elveszettnek hittem, aztán valaki váratlanul visszahozta; vagy mert meg akartam venni szebb borítóval is (nos, igen); vagy mert megkaptam valakitől ajándékba, de már megvolt. Ezeket biztos el kéne ajándékoznom, de én nem akarom.
- a könyvek rohadt nehezek, kb. annyira elfáradtam, mintha követ törtem volna.
- az ABC-sorrend béna, mert nagyon különböző méretű, színű és szakadtsági fokú könyvek kerülnek egymás mellé, és az bénán néz ki. Valójában nincs üdvözítő módszer, már mindet próbáltam. 
- nagyobb lakásba kell költöznünk.

And the weird world rolls on

2009. június 5. 16:58 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra - 2 komment

Kicsit különben neheztelek Paul Austerre, mert ezt a könyvet (vagy egy igen hasonlót) én akartam megírni, és erre tessék. Ezek után már mindenki azt fogja gondolni, hogy onnan loptam az ötletet, és azt fogják írni a kritikusok zseniális álmatlanságról és magunknak mesélt történetekről és a valóság és képzelet összefonódásáról szóló regényemről, hogy Paul Auster-utánérzés. De ezt az idézetet azért ide akarom írni, mert minden egyértelműsége ellenére is tetszik. Life goes on, after all, even under the most painful circumstances, goes on until the end, and then it stops. 

Olyan kíváncsi vagyok különben, hogy vajon fogok-e írni még ebben az életben vagy sem. Az első regényemet 17 éves koromban kezdtem el, egy 17 éves lányról szólt, akiről kiderül, hogy gyógyíthatatlan beteg és kb egy jó éve van hátra, és akkor megszökik otthonról és stoppal beutazza a világot azalatt, persze rögtön az elején megtalálja élete szerelmét egy spanyol kis faluban, de azért továbbutazik, mert nem akar neki fájdalmat okozni, és ez egy romantikus regény. Konkrétan naplóregény. Megírtam belőle vagy tíz oldalt, nagyon cuki. A második regényemet is 17 éves koromban kezdtem el, tinédzserekről szól, egy nagyon jó hangú lányról meg egy zenekarról, akik befutnak, de a lány nélkül, és mindenféle szerelmes szálak is vannak, megírtam belőle tíz oldalt, még cukibb. A harmadik regényemet kb. két éve kezdtem, mentősökről szól Budapesten és nagyon izgalmas és nagyon cool, megírtam belőle egy oldalt, de már az túl lehangoló volt, úgyhogy gyorsan abbahagytam (meg amúgy se volt hozzá igazán koncepció). Emellett még amikor jártam az írókörbe, megírtam egy meseregény szinopszisát, Brennbergbányán játszódott, volt benne kislány, lidérc, és Szlovákiából áttelepült bányamanók, írtam belőle három oldalt, szerintem nagyon klassz lenne, ha megírnám valaha. Valamikor akkortájt rájöttem, hogy felesleges ezt erőltetnem és ezen görcsölnöm, most nem erről szól az életem, ez nem az az időszak, amikor én írok, és tényleg nem. De melyik lesz az az időszak vajon? Lesz ilyen időszak? Lesz bennem elég bátorság hozzá? Mert szerintem a regényíráshoz ezek kellenek, némi képzelőerő (olyanom van), sok szót kell ismerni (ismerek sokat), és az önbizalomnak, bátorságnak és az alázatnak egy nagyon speciális keveréke (hogy meg merd írni a könyvet, abban a tudatban, hogy nem lesz tökéletes, amit írsz, mert az ember első regénye sosem az, akármilyen zseni vagy, sőt, az is lehet, hogy kiderül, hogy nem tudsz regényt írni, és ezt a kockázatot is vállalni kell, de közben kell magadban hinni annyira, hogy mégis belekezdj, bonyolult ennek a lélektana, idáig már eljutottam). Szóval tök kíváncsi vagyok. Tényleg nem tudnám megmondani, így magamat ismerve, hogy fogok-e vagy sem. Addig meg maradjunk az irodalmi igényességgel vezetett naplónál, ehhe-ehhe. (Megint van Goldenblog, és idén is szerepel a fenti szöveg a versenykiírásban). 

Az előbb meg vettem könyveket, pl. Paul Auster önéletrajzát, és nagyon kíváncsi vagyok, mert sok regénnyel ezelőtt elkezdtem már gondolkodni azon, hogy mennyi lehet nála az önéletrajzi elem. Azon se lepődnék meg, ha semmi, de azon se, ha minden az. 

« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb