We save the world so you don't have to

2010. december 11. 12:00 - címkék és kategóriák: Kultúra

Megasztár, Liptai Klaudia hirtelen komolyra fordítja a szót.
(drámai hang, a nézőkre szegezett tekintet) - Nemrégiben vörösiszap öntötte el Kolontár és Devecser településeket. A katasztrófa következtében emberek százai vesztették el lakhelyüket és váltak otthontalanná. Ugyanígy állatok is otthontalanná váltak. Ezért a Megasztár csapata (várom, hogy minden telefonhívásból két forint a kolontáriaknak megy vagy valami) örökbefogatott egy kiskutyát!

Wow. Remélem, azért valami kisebbet, amit nem kerül túl sokba etetni.

Gőzgép! Bányászat! Sopron!

2010. november 25. 15:38 - címkék és kategóriák: Kultúra Brennbergbánya

Nem nagyon tudok elképzelni annál jobbat, mint egy gőzgépekről szóló vándorkiállítás a soproni Bányászati Múzeumban, de komolyan, ráadásul nem csak úgy odateszik, hanem a bányászathoz igazítják, és úgy rendezik át az egészet, hogy passzoljon. A soproni Bányászati Múzeum már eddig is iszonyú klassz volt, imádom, a gőzgépek meg ugye gőzgépek. Sajnos a megnyitóra nem tudok elmenni, mert fél órával ezelőtt volt, szóval majd valamikor decemberben fogom csak megnézni, majd beszámolok. A továbbiakban addig is itt a hivatalos ismertető. Cool. Menjetek.

Sopronban folytatódik a Gőzerő kiállítás, amely a gőzben rejlő lehetőségeket, és a technikára, kultúrára kifejtett hatását mutatja be. A Műszaki Örökség Program keretében megrendezésre kerülő kiállításban működő berendezések, digitális eszközök szemléltetik, hogy az elmúlt 300 évben mennyire a mindennapok nélkülözhetetlen eszköze lett a gőz.

A Felemelő század keretében megrendezett tárlatot a pályázati terven felül, a két hivatalos helyszín közé ékelődve, a soproni Központi Bányászati Múzeumban is bemutatja a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum november 25-től.

A szolnoki Damjanich János Múzeumban bő két hónap alatt közel hétezres látogatottságot, és a helyi és környékbeli fizikatanárok egyöntetű lelkesedését kiváltó kiállítás átrendezve érkezik Sopronba. A kiállítás a helyi múzeum küldetéséhez igazodva, azokat a változásokat hangsúlyozza, melyeket a gőz erejének megjelenése és használata idézett elő a bányászatban. Az átrendezés része az is, hogy a soproni múzeum állandó bányászati kiállításainak kapcsolódó részeit, tárgyait is ugyanolyan arculati elemekkel látják el, mint amellyel a Gőzerő rendelkezik.

A rendező intézmények szándéka szerint színesíteni fogja a soproni adventi Főtér kínálatát, hangulatát, hiszen Sopron egyetlen múzeuma, amely nem zár be a karácsonyi ünnepek alatt, az éppen a Gőzerő-nek helyet adó Központi Bányászati Múzeum.

Thomas Newcomen 1712-ben szabadalmaztatott gőzgépe volt az első olyan szerkezet, mely lehetővé tette a tűz melegében rejlő energia kiaknázását. Bár szerkezetének hatásfoka hihetetlenül gyenge volt (a befektetett hőenergiának alig 1 %-át alakítottá át hasznos munkává), jelentősége mégis óriási: megnyitotta az utat az ipari forradalom felé. El kell azonban ismerni, hogy Newcomen gőzgépének alkalmazási területe igen szűk volt; szerkezeti kialakításából adódóan gyakorlatilag csak bányák vízmentesítésére lehetett használni.* Ahhoz, hogy az ipar más területein is munkába lehessen állítani, James Watt zsenialitására volt szükség.

Hogy min változtatott James Watt, és hogy ki is találta fel a gőzgépet, megtudható a kiállításból, Sopronban 2011. január 23-ig.

GŐZERŐ – A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum vándorkiállítása
A kiállítás helye: Soproni Bányászati Múzeum, Sopron, Templom utca 2.
A kiállítás ideje: 2010. 11. 25 – 2011. január 23.

*Megjegyzem, Brennbergbányán megvan még a gőzgépes szállítóakna szivattyúháza, 1840-ben ugyanis az országban először itt használtak gőzerőt a szállításhoz. Jelenleg egy, a központinál nagyságrendekkel kisebb, de klassz bányászmúzeum van benne. Ha valaki esetleg nagyon rákattanna a bányászatra, még azt is megnézheti. Csak szólok.

Breaking

2010. szeptember 19. 12:57 - címkék és kategóriák: Kultúra

Erre kiderül, hogy Szabó Ervin kommunista volt, ezért át kellene keresztelni a könyvtárat. Steve Colbertet javaslom.

Nevemet hibátlanul

2010. szeptember 18. 19:53 - címkék és kategóriák: Kultúra

Általában szoktam egy kicsit olvasni a nagy elméletalkotók életéről, mert úgy sokkal könnyebben meg tudom jegyezni az elméleteiket is. Nyilván semmi értelme sincs ennek, Melanie Klein projektív identifikáció-fogalmáról viszonylag keveset mond, hogy lánya, Melitta Schmiedeberg nem csupán nem ment el a temetésére, hanem aznap piros csizmában tartott előadást az ellen-analitikustábor összejövetelén, és a bolondság fogalmának történetéhez sem visz közelebb az a tény, hogy Foucault egy gonosz buzi volt, mégis szeretem ezt csinálni. Ezért elolvastam a Winnicott-könyvből a szerző pár levelét, amiket az akkortájt menő pszichoanalitikusoknak írt, és egy csomót röhögtem a Lacannak szóló levélen. Bár kevesen fogjátok szórakoztatónak találni, de akkor is. Az ember azt hinné, hogy Winnicott meg Lacan nyilván az átmeneti térről és az ottan nyüzsgő szimbólumokról értekeznek halandó számára érthetetlen nyelven, ehelyett a levél így szól:

Kedves Dr. Lacan,

((...Pár szó arról, hogy köszi, hogy Lacan franciára fordított egy W-tanulmányt.)) Egyébként a nevem két "t"-re végződik (Winnicott), de az ilyen apróságok nem izgatnak. (...) A feleségemmel együtt igazán nagy örömmel emlékezünk vissza arra a vacsorára amelyet az Ön lakásában töltöttünk el, amikor a lánya összetört egy üveg bort a konyhában!

Szívélyes üdvözlettel,

D.W.Winnicott

A mai nap megdöbbentő felfedezése azonban nem ez, hanem az, hogy Margaret Mahler Sopronban született és Sopronban is van eltemetve?! Erre igazán nem számítottam. Eredetileg Margitnak hívják.

Főleg a könyvtárban

2010. szeptember 17. 10:57 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra

De a legklasszabb dolog, amit tegnap felfedeztem, az a könyvtár. A mozgásterapeuta képzéshez ugyanis obskurus pszichoterápiás könyveket kell olvasni, amiket az elmúlt év során nagyjából beszereztem a különféle cuki könyvesboltos fiúk, könyvkiadók isten háta mögötti boltjaiban üldögélő kedves nénik, antikvárium-weboldalak és kiváló vadászösztönöm segítségével, de jövő héten vizsgázunk és még mindig nincs meg az összes könyv. Nyugalom, eddig is tisztában voltam a könyvtárak létezésével, tizennyolcéves korom előtt én nagyjából kiolvastam a soproni gyermekkönyvtárat és a felnőttnek is egy részét, és a sote egyetemi könyvtárat is használom, bár inkább a honlapjukat, mint magát az épületet. Ugyanis nekem kellenek a könyvek, én hajlandó vagyok belátni, hogy az emberek kölcsönben vannak nálunk, szerepelnek egy darabig az életünkben, aztán eltűnnek, a könyveket ellenben szeretem megvásárolni és odahaza tárolni polcokon. Ezért élek Budapesten 15 éve úgy, hogy a Szabó Ervin Könyvtárba még sosem tettem be a lábam. Eddig. Kiderült ugyanis, hogy az említett pszichoterápiás könyvek (egy Bálint, egy Stern és két Winnicott, meg egy Damasio pluszban hobbiból) nem kaphatóak, nincsenek meg a sote egyetemi könyvtárában, megvannak viszont a Szabó Ervinben, kénytelen vagyok elmenni értük oda.

isolde (szégyenkezve): - Jó napot, még sosem jártam itt és könyveket szeretnék kölcsönözni, mi a teendő?
Kedves lány a pult mögött (hasztalanul próbálja elkendőzni megrökönyödését): - Sosem?
isolde (lesüti a szemét).
Lány (bizonytalanul): - Akkor... olvasójegye sincsen nálunk?
isolde (lesütött szemmel nemet int).
Lány (időközben visszanyerte a lélekjelenlétét): - Akkor be kell iratkoznia, ott szemben a kollégámnál, azután pedig a második emeletre menjen fel, ott a szabadpolcos részen vannak a kölcsönözhető könyvek.

isolde: - Jó napot, szeretnék beiratkozni.
Fiatalember a pult mögött: - Járt már nálunk?
isolde: - Nem, még sosem.
Fiatalember (elkerekedett szemekkel): - A fiókkönyvtárainkban sem?
isolde: - Nem.
Fiatalember: - Akkor benn sincs a rendszerben?... Töltse ki ezt, kérek egy személyi igazolványt. Hány hónapos tagságot szeretne?
isolde: - Három.
Fiatalember (meglepetten): - Csak három? Az kétezer forint lesz. - Kitölt, beír. - Tessék, itt az olvasójegye.
isolde (zokogásban tör ki): - De kérem, értse meg, ez nem azt jelenti, hogy én nem olvasok, én nagyon is sokat olvasok, csak meg szoktam venni a könyveket, és egyébként is, én vidéki vagyok, én a fiatalkoromat Sopronban töltöttem és ott sokat jártam könyvtárba, engem ott az összes könyvtárosnéni személyesen ismert, én tudom, mi a könyvtár, én tudom, mi a könyv, én szoktam olvasni (zsebkendőt vesz elő, szánalmasan orrot fúj), és nem azért iratkozom csak három hónapra, mert soha többet nem karom betenni ide a lábamat, hanem mert csak kétezer forint van nálam készpénzben, és abból csak annyi jön ki... (olvasójegyét szorongatva sírva elrohan).

Ehelyett mosolyogva azt mondtam, hogy "értem, köszönöm, és meg tudná mondani, hol jutok fel a második emeletre?"

Fele könyv kölcsönözhető, másik része csak helyben olvasható, a kölcsönözhetőeket elhozom, és bámészkodom még egy kicsit a könyvtárban. Én a könyvtárakat eddigi életemben könyvek kölcsönzésére használtam, a soproni könyvtár olvasóterme ugyanis sokkal ridegebb és kényelmetlenebb volt, mint az otthoni ágyam, íróasztalom, a kertünk vagy épp a padló. Azóta meg mindenféle helyeken olvasok, a metrón, otthon a kanapén, kávézókban, itt-ott, mindig megzavarnak, mindig közbejön valami, hazajön a férjem, végez a mosógép, megérkezünk Árpád Híd metrómegállóhoz, elfogy a tejeskávém, csörög a telefon, meg kell néznem az emailjeimet. Még a Budapest-Sopron vonatút a legjobb, ott csak a kalauz szokott jönni, és csak néha vannak zajos gyerekek. A könyvolvasás mindig egy kicsit olyan, mint az alvás, nagyon szeretem, de egy luxus, amire a jelenlegi életemben nincs idő és nincs tér sem, amit minél kevesebb ideig és minél hatékonyabban kellene művelni. Ezen a helyen pedig több emeletnyi termek vannak direkt azért, hogy ott az ember olvasson. Azért építették őket. Hogy könyveket olvassanak benne. Ez a funkciójuk. Ó, istenem, vannak helyek, ahol senki sem zavarhat meg olvasás közben, mert direkt arra valók. Direkt csend van és asztal és székek vagy fotelok és könyvek. Arra valók, hogy olvassanak bennük. Az olvasásnak létjogosultsága van. Persze, a sote könyvtárban is van olvasóterem, vannak, akik ott tanultak vizsgaidőszakban vagy folyóiratokat olvasnak, én a kolesz tanulószobájában tanultam és a folyóiratokat online olvasom (ha éppen), azt se tudom, hogy néznek ki a valóságban. Persze, tudtam én, hogy vannak a könyvtárakban olvasótermek és az emberek ott olvasnak, de valahogy mégis az volt a hiedelmem, hogy igazi olvasótermek csak Szerb Antal-regényekben léteznek a British Museum könyvtárában. Erre tessék. Le vagyok nyűgözve.

Monstrous discrepancies

2010. szeptember 9. 22:08 - címkék és kategóriák: Kultúra

Self-knowledge is the gateway to freedom

2010. szeptember 5. 20:19 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra Emberek

Az elengedésről és a lezárásról csupán annyit szeretnék mondani, hogy megkaptam Morcztól a Middleman le nem forgatott 13. részének szövegkönyvét (hát nem csodálatosak az emberek?? mindig mondom, hogy azok), ennek már több napja, és nem tudom rávenni magam, hogy elolvassam, mert akkor onnantól vége van tényleg.

Főleg művészet

2010. június 21. 23:02 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra - 2 komment

De komolyan, mikor lesz már a Goldenblogon életmű-kategória?

Nők pult mögött

2010. június 14. 0:14 - címkék és kategóriák: Nyafogás Kultúra Emberek - 4 komment

Megíratlan bestsellerek sorozatomban most épp egy riportkönyvet akarok írni nők a magyar pszichiátriában napjainkban címmel, megkeresném őket egyenként, ezeket a meghatározó szereplőket, és meséljenek a rendszerváltás előtti évekről, arról, amikor lehallgatták őket, meg nyugat-berlinről meg arról, hogy hol veszik a ruháikat, mit gondolnak a pszichiátria nagy kérdéseiről, összebújva alszanak-e a férjükkel, aki maga is pszichiáter-e, és ha igen, akkor úgy veszekszenek-e, hogy 'drágám, hagyd már abba a projektív identifikációt', 'hagyd abba te', hogy a nap mely szakában olvassák a szakirodalmat, hányszor ütötte meg őket páciens, szoktak-e félni, mit gondolnak a normalitásról és van-e idejük befőzni eperlekvárt. Kicsit olvasnom kéne hozzá a feminizmusról, de nem feltétlenül akarom erőltetni ezt a vonalat, csak ha interjúalanyaim erőltetik. Adjatok pénzt. Ne, inkább a brennbergi bányászos riportkönyvemre adjatok, az jobban érdekel.

Sometimes an atomic weapon is just an atomic weapon

2010. május 26. 20:35 - címkék és kategóriák: Kultúra - 1 komment

De ha mégis inkább szuperhősös képregényt szeretnénk S. Freuddal, akkor itt lehet találni.

Theoretical Block

2010. május 8. 19:56 - címkék és kategóriák: Kultúra - 9 komment

Hát ez mekkora, ezt imádom. Mindenkinek kötelező, aki ismeri a Nagyvárad téri Elméleti Tömböt.

Eredetileg itt: Theoretical Block from Aron Lorincz on Vimeo.

Legyenek elragadtatva tőlem a hátam mögött

2010. április 12. 15:11 - címkék és kategóriák: Kultúra - 5 komment

Akkor még így utólagosan a költészet napjának ürügyén hadd tegyem fel ezt a verset. Egyszer régen a mra küldte nekünk, és még mindig tetszik, pedig általában nem az ilyen verseket szeretem.

Petri György
Horatiusnak rossz napja van

A szeretettel nem tudok mit kezdeni –
Tartsanak el, és hízelegjenek,
de ugyanakkor hagyjanak békén,
küldjenek pénzt postán.
Azt is unom, hogy hízelegjenek.
Veszítsenek el nagyobb összeget az utcán,
amit én majd véletlenül megtalálok.
Legyenek elragadtatva tőlem a hátam mögött,
hogy én tényleg egészen véletlenül visszahalljam
valakitől, aki nem is tudja, hogy rólam beszél.
Írassák rám a házukat, és haljanak meg.

Hagyj fel minden reménnyel

2010. március 7. 20:43 - címkék és kategóriák: Kultúra Emberek - 1 komment

isolde: - De te érted ezt a problémát, hogy Sopron, meg hogy mennyire vagyok sikerorientált meg mennyire vágyom nyugis életre?
Férj (felnéz az Isteni színjátékból): - Ja, ja. A pokol kapuján fogunk kopogtatni és nem fognak beengedni minket.
isolde: - He?
Férj (felolvas): - E szomoru házat
azok nyerik, kik közönyösen éltek
s kiket nem ért dicséret, sem gyalázat;
s az angyalok, kik fellázadni féltek
s hivek sem voltak; csak magukra voltak,
lelkükben nincsen sem erény, se vétek.
Az ég elűzte s itten kóborolnak,
mert őket a pokol is szégyenelte:
nem kellettek sem égnek, sem pokolnak.
isolde: - Hol vonatkozik ez rám?
Férj: - Nem vagyunk elhivatottan erényesek, sem elhivatottan aljasak és gonoszak, ezért nem engednek be a pokolba. Figyelj, van tovább is. (még felolvas)
E nyomorultak, kik sohasem éltek,
mezítlen voltak s vérük csípve szítták
dongók és darazsak, pokoli férgek.
Vérbarázdával arcukat boríták
s könnyel a vér lábukhoz folyt keverve,
hol undok hernyók nagy mohón fölitták.
isolde (megborzong): - Ha nem vagyok elég jó, se elég gonosz, és nemtörődöm módon viselkedem, akkor undok hernyók fogják enni az agyamat.
Férj: - A véredet, de nagyjából igen.
isolde: - ... Whatever.

All we need to do is make sure we keep talking

2010. február 28. 12:19 - címkék és kategóriák: Kultúra - 2 komment

"- Szöveg az egész világ - Kozsennyikov felkapcsolta a villanyt a fürdőszobában. - És szó benne minden férfi és nő."

Much more simply blogger than otherwise

2010. február 19. 20:22 - címkék és kategóriák: Kultúra - 2 komment

Szolgálati közlemény, amennyiben raktam ki új linkeket oldalra, Savanyúcukrot, akinek egyúttal vegyétek meg a hegedűjét, mert el akarja adni, amúgy sebészlány, meg Robomant, aki az uralkodó nézet szerint skizofrén, és bár a pszichiátriáról nem fest épp hízelgő képet, de tetszik, ahogy ír. Meg a spoilerblogot, mert olyan kedvem van. És levettem azokat, akik az elmúlt fél évben nem írtak semmit, bocs, srácok.

« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb