isolde: - De te érted ezt a problémát, hogy Sopron, meg hogy mennyire vagyok sikerorientált meg mennyire vágyom nyugis életre?
Férj (felnéz az Isteni színjátékból): - Ja, ja. A pokol kapuján fogunk kopogtatni és nem fognak beengedni minket.
isolde: - He?
Férj (felolvas): - E szomoru házat
azok nyerik, kik közönyösen éltek
s kiket nem ért dicséret, sem gyalázat;
s az angyalok, kik fellázadni féltek
s hivek sem voltak; csak magukra voltak,
lelkükben nincsen sem erény, se vétek.
Az ég elűzte s itten kóborolnak,
mert őket a pokol is szégyenelte:
nem kellettek sem égnek, sem pokolnak.
isolde: - Hol vonatkozik ez rám?
Férj: - Nem vagyunk elhivatottan erényesek, sem elhivatottan aljasak és gonoszak, ezért nem engednek be a pokolba. Figyelj, van tovább is. (még felolvas)
E nyomorultak, kik sohasem éltek,
mezítlen voltak s vérük csípve szítták
dongók és darazsak, pokoli férgek.
Vérbarázdával arcukat boríták
s könnyel a vér lábukhoz folyt keverve,
hol undok hernyók nagy mohón fölitták.
isolde (megborzong): - Ha nem vagyok elég jó, se elég gonosz, és nemtörődöm módon viselkedem, akkor undok hernyók fogják enni az agyamat.
Férj: - A véredet, de nagyjából igen.
isolde: - ... Whatever.
"- Szöveg az egész világ - Kozsennyikov felkapcsolta a villanyt a fürdőszobában. - És szó benne minden férfi és nő."
Szolgálati közlemény, amennyiben raktam ki új linkeket oldalra, Savanyúcukrot, akinek egyúttal vegyétek meg a hegedűjét, mert el akarja adni, amúgy sebészlány, meg Robomant, aki az uralkodó nézet szerint skizofrén, és bár a pszichiátriáról nem fest épp hízelgő képet, de tetszik, ahogy ír. Meg a spoilerblogot, mert olyan kedvem van. És levettem azokat, akik az elmúlt fél évben nem írtak semmit, bocs, srácok.
Nem szeretek halálhíreket írni blogban. Salinger azt mondta, hogy a diétájával és életmódjával 120 évig fog élni, és én ezt teljesen komolyan elhittem neki, erre tessék.
Köszönjük a könyveket.
- a könyvek viszont az enyémek, úgyhogy legyen az olvasónaplómnak is évértékelése: 42 könyvet olvastam idén (3-ról még nem írtam, de mindjárt bepótolom), meg néhány könyvet félig, de félig olvasott könyvekről nem írhatok az Alapszabályzat szerint, úgyhogy azokról majd akkor, ha valamiképpen befejezem őket.
Ebből 26 regény, 12 szakmai témájú könyv (azért ezt lazán kell kezelni, mert a Pszich kategóriába Luriján keresztül Huxley-n át Szendiig mindenfélét besoroltam), 1 novelláskötet, 3 egyéb.
A legjobb újonnan olvasott regény kategóriában Daniel Kehlmann: A világ fölmérése és Niffenegger: Her Fearful Symmetry a győztesek. A kedvenc pszichoterápiás könyvem idén Judith Hermann: Trauma és gyógyulás; a legidegesítőbb pszichoterápiás könyv címért Raffai: Megfogantam, tehát vagyok, és Katya Bloom: The Embodied Self holtversenyeznek.
Az olvasónaplómat napi átlag 96 ember látogatja és a kutya sem kommentel, és bár az alapkoncepció az, hogy magamnak írom, de tudjátok, hogy van ez, biztosan sokkal motiváltabban írnám kizárólag magamnak, ha több ember nézne oda.
Mindig mondtam, hogy alapigazságok vannak a lektűrökben.
"Megkezdődött a szimpózium. Paul úgy tervezte, hogy Hector reggel fog beszélni, de Hector elmagyarázta, hogy a pszichiáterek általában reggel nincsenek csúcsformában (különben sebésznek mentek volna)."
Pontosan.
Kávészünet, bekapcsoljuk a tévét. Az MTV-n egy tizenötéves-forma maca épp azt magyarázza, hogy változtatni akar az életén, mert túl felszínes.
Katie: - Észrevettem, hogy csak a külsőm számít, a tökéletes körmök, smink, haj, tökéletes barátok, tökéletes arculat. Ez itt az autóm, egy Merci. A hajam minden reggel frissen mosott, minden nap suli után szoli, hetente pedikűr-manikűr, szombatonként testradírozok. És mindig félek attól, hogy bekoszolódom, vagy összekócolódik a hajam, vagy tönkremegy a körmöm. Valami olyat szeretnék csinálni, amivel megmutathatom, hogy képes vagyok valamire, hogy nem csak egy cicababa vagyok, hogy ki tudok állni magamért, hogy végig tudom vinni, amit elterveztem. Bizonyítani akarom, hogy nem az vagyok, akinek hisznek, hogy többre vagyok képes...
isolde és férje kórusban a tévének: - Menjél krumplit kapálni! Betont keverni!
Katie: - ... úgyhogy úgy döntöttem, motocross-versenyző leszek.
Mondtam már, hogy MTV-valóságshow-kat kell tenni azokra az űrszondákra? Szerintetek úgy mégis mit fognak gondolni rólunk a marslakók, ha meghallgatják odaát a Vivaldit meg Shakespeare-t, aztán idejönnek és bekapcsolják a tévét?
Voltam egy napot kongresszuson, egész érdekes dolgokat hallottam a gyermekkori alacsony kortizolszint és az agresszivitás összefüggéséről, voltunk bulizni is, ami rossz volt, mert nem táncolhatok a szemem miatt, meg amúgy is megvoltam fázva. Nem is vittem csini ruhát, csak üldögéltem pulóverben és nézelődtem, meg gyönyörködtem az excentrikus pszichiáternőkben (van a pszichiáternőknek egy markánsan elkülöníthető diagnosztikai alcsoportja, akik igen merészen öltözködnek, ez néha bizarr, máskor üdítően különleges összeállításokat szül, a fenti jelenséget nemzetközi és magyar mintán is megfigyeltem). Meg azt találgattam, hogy a rakoncátlanul ugrabugráló, lófarkas, hosszúszoknyás lány biztosan mozgásterapeuta, a színes cicanadrágos, tornacipős néni nyilván gyermekpszichiáter, a macskamozgású tigriscsíkos végzetasszonya pedig bizonyára szexuálterapeuta lehet. Csúnya, fáradt, náthás, szomorú és festetlen voltam, és még így is küldött valaki nekem és asztaltársamnak egy-egy pina coladát, ami azért valahol megnyugtató. És sosem derült ki, ki volt az.
Mindez persze nem akadályozott meg abban, hogy kiolvassam az új Niffeneggert (itt írok róla), pedig hajnali fél háromig olvastam, mert izgalmas volt, aztán elaludtam és rosszakat álmodtam, mert hátborzongató volt, aztán ötkor arra ébredtem, hogy részeg huligánok randalíroznak az ablak alatt. Arra vonatozólag inkább nem találgatnék, hogy vajon a kongresszusi résztvevők közül kerültek-e ki (fogalmazott diplomatikusan). A Balaton viszont gyönyörű.
Nekem az volt a kedvenc részem a kocsmában, amikor már túl voltunk a kötelező bizarr szexualitás és Fejős Éva-körökön, és arról volt szó, hogy bizonyos magyar zenekarok dalszövegei milyen remekül megfelelnének versnek is. Klassz posztmodern felovasóesteket lehetne például alapozni a műfajra, esetleg nagybőgővel és/ vagy tereminnel. (Lásd még a Csengetett, Mylord? vonatkozó epizódját). Vagy lehetne a Vers mindenkinek c. kulturális műsornak is egy ilyen spinoffja. Illusztrácóként ilyeneket szavaltak a barátaim elgondolkodó, átszellemült arccal, hosszú szünetekkel és Latinovits-ot megszégyenítő komor hangsúlyokkal, hogy patkányok futnak az ágyon - az életed múló álom, meg
Forog a rozsdás körhinta.
Lehet, hogy valakinek így jó?
Sötét a holtak lelke.
Farkába harap a kígyó.
meg
Egy szemétdombra szültek.
De ők is kikészültek.
Nincs semmim.
Nincs helyem.
Ilyesmi. Valamint kiderült, hogy a csoportban több lánynak is megvan az a ritka képessége, hogy tudjuk mozgatni az orrlyukainkat, de ezzel egyelőre nem tervezünk fellépést.
És tegnap rájöttem, hogy ha szeptember 1-től tényleg nem veszek magamnak ruhát, akkor iszonyatos szenvedésnek nézek elébe, tegnap már mindenhol őszi kollekció volt, gyönyörű szürkék és bordók és sötétzöldek és puhák és kötöttek, úgyhogy gyorsan vettem magamnak egy szoknyát és két felsőt, amíg még nem késő. Ez nem csalás, mert még nem kezdődött a fogadalmi időszak. És meg is érdemlem.
Holnap viszont megyek kórházba három napra, úgyhogy nem fogtok rólam hallani legalább hétfőig. Ma azt álmodtam, hogy sokkal kevésbé volt fájdalmas és hosszú a műtét, mint ahogy elképzelem, és utána felébredtem, visszaaludtam, és azt álmodtam, hogy sokkal kevésbé volt fájdalmas és hosszú a műtét, mint ahogy elképzelem, hamar túl voltam rajta és nem volt vészes. Szerintem tök rendes a tudatalattim, hogy ilyen megnyugtató álmokat küld, most nem azért.
És még az is volt, hogy a férjem elment sörözni a Cica nevű haverjával, én meg később becsatlakoztam, és azt vettem észre, hogy az érkezésem óta mintha úgy akadozna a beszélgetés. Én olyan vagyok, aki megfogalmazza az érzéseit.
isolde: - Nekem most az az érzésem, hogy ti itt folyamatosan tökjól eldumáltatok egymással, de amióta idejöttem, akadozik a beszélgetés.
Bright: - Ez csak átmeneti dolog. Tudod, a pornófilmekben is, ha két szereplős akció van, aztán megérkezik a fénymásolószerelő, akkor mindig kell egy pár perc, amíg mindenki megtalálja a helyét az új felállásban.
isolde: - Egy pornófilmben a fénymásolószerelőhöz hasonlítok? Azért ez nem valami hízelgő.
Cica: - Miért, elég helyes lehet a kis overalljában, mint Super Mario.
Cica: - "Bárcsak úgy tudnálak irányítani, mint Super Mario-t. Jump, Mario, jump, jump, jump!"
Lee Mellon felnézett az égre. Újonnan szerzett ismerősök hajlanak rá, hogy felnézzenek az égre. Lee Mellon sokáig nézte.
- Na? - érdeklődtem, mert szerettem volna a barátja lenni.
- Sirályok - mondta ő. - Például az. - És felmutatott egy sirályra, de nem tudhattam, hogy melyikre, mert sokan voltak és mind a hajnalt szólongatták. Azután hallgattam egy sort.
Hát igen, kézenfekvő volt a sirályokra gondolni.
Valamiért (mert megtaláltam a húgom lakásában) Brautigant olvasok újra, még mindig klassz.