My temp job is to save the world

2008. augusztus 11. 12:48 - címkék és kategóriák: Emberek Film - 11 komment

Csak annyit szeretnék mondani, hogy minden elismerésem, és mélyen meghajolok azon elkötelezettek áldozatos munkássága előtt, akik a sorozatokhoz feliratokat készítenek, csupán wordbe angolul legépelni egy 40 perces részt kb. négy óra, úgy, hogy szinte mindent értettem és van az a szuperképességem, hogy iszonyú gyorsan gépelek. És akkor még nincs is összevágva, időzítve. De komolyan, mért kell egy filmben folyamatosan beszélni. 

És még is ez volt:
isolde (közvetlenül lefekvés előtt): - Jaj, nincs felhúzva az ágynemű.
Bright: - Akkor legyen az, hogy te felhúzod az ágyat, én felhúzom az órát.
isolde: - Nem, te húzod fel az ágyneműt, különben felhúzom az orrom.
Bright (hallgat)
isolde: - Na? Ha nem tudsz frappánsat válaszolni, akkor neked kell felhúzni.
Bright: - Na húzd fel szépen azt az ágyneműt, mielőtt még felhúzom magam.
isolde (legyőzötten elkullog ágyat húzni).

Let's put a smile on that face

2008. augusztus 10. 10:47 - címkék és kategóriák: Film - 4 komment

Láttuk a filmet, szeretném előrebocsátani, hogy én titkon valójában nem vagyok különösebben oda a Batmanért, ami azt illeti, igen kevés állatnak öltözött férfi szuperhősért vagyok különösebben oda, én a szörnyeket szeretem, a zombikat, a kőkemény akcióhősnőket és a borostás macsókat. Vin Diesel, az valaki, de... denevérember, ugyan már.


Ami miatt imádtam a Dark Knightot mégis, az természetesen Joker, eleve zseniálisan játszik Heath Ledger, persze, lehetetlen elvonatkoztatni a halálától, de még az amiatti misztikumot kivonva is zseniálisan játszik, nehezen fogom vissza magam, hogy ne soroljam a kedvenc jeleneteimet. Egyáltalán az ötlet, hogy végre nem egy anyagias, szuperokos vagy erős, céltudatos bűnöző az ellenfél, hanem egy efféle hibbant anarchista, akinek az egyetlen célja az értelmetlen pusztítás, szerintem ez gyönyörű. Hogy Batmanék már majdnem felszámolták a maffiát, kezd egészen rend lenni Gotham Cityben, és akkor megjelenik ez az egyszemélyes tébolyda, és teljesen tehetetlen vele szemben az okos rendőrfőnök, csinos ügyész és hegyesfülű szuperhős egyaránt, és egyes-egyedül totális káoszba dönti a várost. Gyönyörű. A bennem élő anarchista titkon végig egy kicsit Jokernek drukkolt.

PS. A kommentekben spoilerek lehetnek, én szóltam. 

Kell ilyen póló

2008. július 26. 19:00 - címkék és kategóriák: Vásárlás Film - 2 komment

(És nézzetek Middleman-t.) 

Pióca, kormányhivatalok, mentalizáció

2008. július 26. 15:34 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Film - 19 komment

El vagyok fáradva, mert egész héten valamiért rohangáltam és mindenhonnan késésben voltam és vért is adtam, amitől én pár napig fáradt szoktam lenni, meg túl sok munka van, pedig nyáron nem kéne, hogy legyen. Lásd még a vonatkozó idézetet Christopher Moore: Mocskos meló c. könyvéből:
- Charlie, te hogy vagy most?
- Álmosan.
- Hát, sok vért vesztettél.
- De ellazultam. Tudod, a vérveszteség ellazít. Szerinted ezért használtak piócát a középkorban? Nyugtató helyett használhatták. "Igen, Bob, mindjárt megyek a meetingre a herceggel, de még felnyomok egy piócát, mert kicsit túlpörögtem." Valahogy így.

Kaptam erkölcsi bizonyítványt is, a múltkor ugyanis, gondolom jutalmul, amiért higgadtan viselkedtem és nem vertem szét az esernyőmmel a fejét, a néni elárulta a titkos helyet, ahová ha befáradsz, azonnal és levelezés nélkül adnak erkölcsit. (Érdeklődők kedvéért: Vaskapu utca 30/b, elvileg be kell jelentkezni telefonon, de ezt sem én, sem az előttem várakozó két megtévesztően bűnözőkülsejű fiatalember nem tette meg, elég volt egy elfogadható indok, hogy miért a sürgősség). Bevittem az okmányirodába, leadtam, ezek a helyek elég messze vannak egymástól, zuhogott az eső, és szandálban voltam, mert ügyeletből mentem és előző nap még jó idő volt, és azon gondolkodtam, hogy életem során már egészen rengeteg időt eltöltöttem azzal, hogy beszerzendő dokumentumokért gyalogolok egyik hivatalból a másikba a zuhogó esőben. Komolyan, esküszöm, napfényben nem mentem még kormányhivatalba, pedig már a népességnyilvántartóban is voltam.

Mondom, fáradt és nyomi vagyok, most csak unalmasan elmesélem a hetemet meg ami eszembe jut. Megnéztük a Wall-E-t, ami aranyos, a bevezető kisfilm különösen jó, a srácok pedig furcsamód nehezen tolerálták az Aréna Plázát, pedig nekem az a kedvenc plázám, a tágas, egyenes, nagy belmagasságú folyosók miatt, nincs benne klausztrofóbiám, mint a többiben, a mozinak pedig kb. akkora az előtere, mint az egész kórházunk a szomszéd épületszárnyat is beleértve. Azon gondolkodtam utána, milyen érdekes dolog a mentalizáció: az a képességünk, hogy más embereknek a viselkedésük alapján érzéseket/gondolatokat tulajdonítunk, pl. ha valaki sír, akkor biztos szomorú. Egyszer olvastam valami cikket arról, hogy az emberek minden nehézség nélkül képesek rajzolt állatkáknak is gondolatokat/érzéseket tulajdonítani, most pedig elég jó példát kaptunk arra, hogy működik ez animált robotokkal. Simán képesek vagyunk mentalizálni, bennem ugyan az első néhány percben felmerült, hogy heló, a takarítórobot mióta hatódik meg filmeken és mióta szerelmes, de hamar elmúlt, és cseppet sem zavarta meg a mentalizációmat, hogy ezek nem elég, hogy rajzolva vannak, még csak nem is élőlények, nem beszélnek és mimikájuk sincs, attól még pontosan tudtam, milyen hangulatban van a kis robot. Ez egyébként nyilván a készítők profizmusán múlt, hogy képesek voltak pusztán a szereplők mozgásával kifejezni az érzéseiket, de azt se felejtsük el, hogy az ember képes kettő darab rajzolt négyzetet is mentalizálni. (Ti. ha mutatsz az embernek egy képernyőt, ahol egy kicsi négyzet mozog, és mögött egy nagyobb négyzet ugyanarra mozog, akkor az ember azt fogja mondani, hogy a Nagy Négyzet üldözi a Kicsit. Esetleg fejlettebb mentalizációs képességű emberek azt, hogy a gonosz, nagy négyzet üldözi a szegény, aranyos kicsit.) 

Emlékszem, év elején beígérte a kínai horoszkóp a szakmai kihívásokat (meg azt is, hogy egy partin megismerkedem életem párjával), és most kaptam is párat, mondjuk eleve a magánrendelés ténye az lesz nekem, plusz a munkahelyemen új funkciókkal gazdagodtam, ha fogalmazhatok így. Mindegyik igazi adminisztratív kihívás, és van, amelyiknek nem örülök, másnak pedig igen, de leginkább azon csodálkozom, hogy nem vagyok halálra rémülve. Én régebben egyáltalán nem ismertem a "kihívás" kifejezést, szerintem csak olyan van, hogy "szörnyű, megoldatlan probléma", vagy "rémisztő, nehéz feladat", és félelemmel vegyes tisztelettel néztem azokra, akik kihívásnak éltek meg bármit. Nagyon jó. Most vagy az van, hogy még nem jutott el teljesen a tudatomig a feladat ténye, és pár nap múlva fogok megijedni, vagy öregségemre kevésbé leszek szorongó, vagy használt valamit a rengeteg pszichoterápia. Egyébként nekem tényleg nagyon sokat használt a rengeteg önismereti célú pszichoterápia, azért kezdtem el, mert a pszichoterapeuta szakvizsgához igazolni kell asszem 150 órát, de azóta egyrészt fogalmam sincs, hánynál tartok, másrészt úgy gondolom, az életem egyik legjobb döntése volt, hogy belekezdtem, nagy kaland, többnyire élveztem, és talán megmentett attól, hogy folyamatosan nyafogó neurotikaként kellljen leélnem az életemet (bár akik ezen a héten láttak, lehet, hogy vitatkoznának ezzel, mivel a héten többé-kevésbé állandóan rinyáltam, de tudjuk ezt be mondjuk a melegfrontnak). Mindig eszembe jut, hogy kéne írni ebbe a blogba erről, hogy hogyan lettem szociális fóbiás szorongóból ilyen viszonylag normális, jobb napjaimon bátor, kiegyensúlyozott, mert biztos segítenék ezzel valakiknek, de valahogy nem visz rá a lélek, annyira nagyképűségnek tűnne itt ezzel menőzni, úgyhogy majd talán máskor. Ott tartottam, hogy kaptam új feladatokat a Proffal történt beszélgetés keretében, ami egy kicsit emlékeztetett Jack Donaghy és Liz Lemon első beszélgetésére, ti. a Prof meglepően sokat tudott rólam, ilyeneket mondott, hogy "tudom, hogy maga szkeptikus, dehát mikor legyen az ember szkeptikus, ha nem 30 évesen, meg nem is mindenben értünk egyet, de ez nem baj" - még soha semmi olyasmiről nem beszéltünk, amiből kiderülhettek volna ezek, de ez nem baj. Vicces volt.

Na jó, megyek cikkeket olvasni, hamarosan visszajön szabiról kedvenc főnököm és azzal fog nyaggatni, hogy megírtam-e már azt a cikkemet, amit rendkívül kínos módon még nem írtam meg, mert nem érdekel és utálom mert nem volt rá időm vagy valami.

The Flying Fish Zombification

2008. július 23. 15:26 - címkék és kategóriák: Film

Middleman: - In times of extreme stress, crying is an inevitable physiological response.
Ida: - Sure it is, cupcake.

Nézzetek Middleman-t, ha még nem mondtam volna, remek stílus, vicces párbeszédek, borzalmasan gagyi gumiszörnyek, vetített háttérrel autózás, imádom. De most megyek vissza vasalni, hónapok óta nem vasaltam, mivel az időjárási viszonyok nem tették lehetővé, de már nem halogathatom tovább.

Middleman: - The way the story's unfolding... rural setting... civilian unexpectedly turns into a ravenous flesh-eater... My guess is we are dealing with the seminal stage of a zombie outbreak.
Wendy: - Entree-ripping, brain chewing zombies??!!
 Middleman: - The very same, yes.
Wendy: - Cool!!
 Middleman: - Dubby, there is nothing "cool" about zombies.

That's for John Lennon

2008. június 9. 15:41 - címkék és kategóriák: Film - 2 komment

Vettem ki szabit, pár héttel későbbre, de akkor is megnyugtató. Azalatt majd behozom a lemaradásaimat, megváltom a világot, ésatöbbi.

Tegnap meg megnéztük az In Bruges-t (mégis kinek jutott eszébe az Erőszakik magyar címet adni ennek a filmnek, jézusom), nagyon érdekes, meglepő és remek film, kegyetlen, feketén vicces, brutálisan erőszakos, kissé beteg, és mindenekfelett szürreális, de nem az a David Lynch-féle szürreál, hanem... máshogyan valószerűtlen és realista egyszerre. Nem tudok jó hasonlatot. Beszólnak durván a belgáknak, a kanadaiaknak, az amerikaiaknak, Colin Farrel fantasztikusan hozza a vagány, bár kevésbé rátermett ifjú ír bérgyilkospalántát, van benne rasszista törpe, kissé szétesett, de szép csaj, gonosz pszichopata Ralph Fiennes, paranoid Hieronymus Bosch-festményekre emlékeztető képek és jelmezek, rengeteg káromkodás, premier plánban ömlő vér, tündéri középkori városka hattyúval, harangtoronnyal, játszótérrel, macskakővel. 

Nekem teljesen bejött a filmzene, Regina Spektor nyilván, plusz az egyik csúcsjelenet alatt játszott country-dal valami barnahajú lányról, nagyon eltalálták. Remek akcentusa van az összes szereplőnek, Harry csodálatosan britül beszél, Colin Farrel ír dumája pedig utánozhatatlan, Valamint akkora párbeszédek vannak a filmben, hogy csak pislogtam néhol. Zegzugok? Szóval egy csomószor vicces, pillanatnyilag épp hangosan röhögök az imdb-n lévő idézeteken, de összességében nem az a feelgood mozi azért. 

Ray: - Why didn't you wave hello to me today when I waved hello to you today?
Jimmy: - I was on a very strong horse tranquilizer today. Wasn't waving hello to anybody. Except maybe to a horse.
Ray: - Huh? What are you talking about?
Jimmy: - Just horseshit.
Ray: [to Denise] - Where're you from?
Denise: - I'm from Amsterdam.
Ray: - Amsterdam? Sure, that's full of prostitutes!
Denise: - I know. I thought I could come here to Bruges and get a better price for me pussy.
Ray: - Oh. ... You guys are weird. 

I'm a leaf on the wind. Watch how I soar.

2008. június 4. 21:44 - címkék és kategóriák: Film - 2 komment

Megláttam az indexen azt a címet, hogy "a filmtörténet legjobb űrhajós üldözései", és rögtön arra gondoltam, hogy nr.1.: nyilván a Serenity-ben, amikor a Mirandáról visszafelé úton meglógnak a reaverek elől, egyúttal ráeresztve őket a Szövetség flottájára, az gyönyörű, és ütősen is folytatódik, de biztos nem lesz rajta a listán, mivel nem elég populáris. De tévedtem, nyolcadik. Azonban ne nézzük meg a link alatti videót, ha még nem láttuk a filmet, vagy legalábbis ne végig, mivel durván spoileres.

Can I buy you a drink?

2008. május 22. 19:12 - címkék és kategóriák: Film - 3 komment

Esetleg az egész estés mozifilmek helyett talán teljesen át kéne térnem a 30 másodpercben nyuszikkal-változatokra. Ugyan az Indy 4-et még nem csinálták meg, csak a Frigyláda van.

Itt van amúgy eredetiben jobb képminőséggel, meg a többi, melyek közül a Casablanca az all-time kedvencem. De nehogy megnézzetek olyan filmet, amit még nem láttatok, mert totál spoiler.

 

Irodalmi igényesség nélkül

2008. május 20. 20:14 - címkék és kategóriák: Zene Film - 11 komment

Addig is, amíg én többnyire statisztikát tanulok ("statisztikát, statisztikát tanul szabadidőben"), nézegessetek képeket a Tank Girl-ből, plusz Joan Jett Cole Porter-feldolgozása. Általában is szeretem a feldolgozásokat, de ezt meg különösen. Meg a kedvenc filmem.

 

This isn't the worst thing you've caught me doing

2008. május 2. 1:00 - címkék és kategóriák: Film - 2 komment

Robert Downey Jr. Tony Stark-alakításába vagyok szerelmes épp, pedig szinkronizálva láttam és még úgy is. Vasember amúgy klassz, pörgős, vicces, látványos szuperhősös mozi, képregényrajongók várják meg a stáblista utáni jelenetet is. 

Megragadtam az alkalmat és romboltam kicsit intellektuális imidzsemen:
isolde: - Megyek moziba.
Ismerős1: - És, mit nézel meg?
isolde: - A vasembert.
Ismerős1: - Az mi?
Ismerős2 (felcsillanó szemmel): - Az egy nagyon jó lengyel filmdráma, Wajda rendezte, vasgyári munkások sztrájkjáról szól. Azt nézed, a Wajda-félét?
isolde: - Ööö. Nem, a szuperhősöset.

Amúgy tényleg van egy ilyen című lengyel filmdráma.  

Józsi, szükségem van az ellenőrződre

2008. április 11. 14:35 - címkék és kategóriák: Film - 3 komment

Néztünk Sarah Connor Chronicles-t, hát. Olyan átlagos, egynek jó lenne, ha nem láttam volna a Terminátor-filmeket, de így... Sarah Connor az Linda Hamilton, nem pedig egy nagyon szép, zöldszemű, túl fiatal nő, aki nem elég, hogy túl sokat lelkizik, még csomószor mosolyog is. Sarah Connor legyen kőkemény, legyen smink nélkül (vagy legalább nézzen ki úgy, mintha nem lenne kifestve), legyen nyúzott, és ne mosolyogjon nekem. Mondjuk, lehet, hogy már alapból azon nem tudom túltenni magam, hogy Linda Hamilton helyett valaki más játssza, mint ahogy Ripley is hülyén nézne ki, ha Sigourney Weaver helyett bármilyen csinos színésznőtehetség próbálkozna vele. Persze, lehet, hogy néhány rész után megszoknám (csak kettőt néztünk meg), de lehet, hogy nem akarom megszokni. Max. Summer Glau miatt lehet érdemes nézni, aki viszont korrekt kis terminátorlány.

Cím egyébként idézet új kedvencünk, Beliczai Balázs legutóbbi fellépéséből.

Could we be together in another world

2008. március 23. 10:15 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Kaja Zene Film - 4 komment

Ez a másik kedvenc számom az új Goldfrapp albumról. Kicsit jobban emlékeztet régi Goldfrapp-re. Egyébként pedig arra a következtetésre jutottam, hogy ijesztően addiktív ez a zene, mert akárki, akivel eddig beszéltem róla, kétszázszor hallgatja repeatben és nem tudja abbahagyni. Én is, de én majdnem mindennel ezt csinálom.


Nincs kedvem nagyon blogot írni valamilyen oknál fogva, asszem azért, mert épp olyanom van, hogy rájöttem, hogy túl keveset foglalkozom a munkámmal, ami pedig érdekel és amit szeretek. Nem a betegekkel, velük nem nagyon lehet kevesebbet foglalkozni, mert ott vannak, hanem a tudománnyal. Fura, mert múlt héten még abban az időszakomban voltam, hogy fenébe a karrierrel, vidéken akarok élni, regényt írni és tai-chizni a kertemben, most meg ugyanezt akarom, csak nem érzem úgy, hogy ez különösebben ütközne a tudományos karrieremmel. Azaz, miután úgysem holnap fogok házat venni Sopronban, hanem mondjuk tíz év múlva, akkor addig akár nyugodtan kutathatok is. Köztünk szólva, valójában utálok cikket írni (nagyon), és most épp abban a fázisban tart az egyik témánk, hogy kellene, ezért mindenféle világnézeti kérdésekkel próbálok ködösíteni, hogy ti. nem a karrier a fontos, hanem tai-chizni a kertemben. De valójában csak arról van szó, hogy olyan nehéz cikket írni. Még porszívózni is szívesebben porszívózom, pedig azt is utálok.

Befejeztük a 30 Rock-ot, vagyis utolértük, ahol most tart a sorozat, tényleg egyre jobb, nézzétek. Love is like an onion, you peel away layer after stinky layer, until you're just weeping over the sink. Meg How I met your mother-t nézünk, ami egy kissé Friends-nyúlás időnként, de attól még elég vicces. Festettem tojásokat színesre, bár lehet, hogy nem sok értelme volt, mivel rögtön utána megettük őket. Sütöttem túrós rétest, aztán a 30 Rockban volt egy rész, amikor juharszirup-szagot éreznek, erről eszünkbe jutott, hogy milyen jó lenne ehhez juharszirup, olyannyira, hogy át is mentem érte az intersparba, és így megalkottuk a fúziós konyha egy remek példáját, magyar túrósrétes kanadai juharsziruppal, nagyon finom.

Még arról kell mesélnem, hogy voltunk megint a Parázs Presszó nevű helyen, ami még mindig nagyon jó hely, klassz belső környezet, magyar ételek az étlap egyik oldalán és thai ételek a másikon, ezúttal ettem green curry-t és nagyon, nagyon finom volt. Néha egy thai csaj jött ki a konyhából, valamint thai kisgyerekek szaladgáltak, ami sok mindent megmagyaráz. Valójában tetszik, hogy még kevesen járnak a helyre, gondolom, mivel új és nem fedezték fel az emberek, de a múlt alkalommal megijedtem, hogy ha ennyire kevesen vannak, akkor előbb-utóbb be fog zárni, ami pedig helytelen lenne, mert nagyon jó, és hova fogok akkor járni, olyan kevés normális hely van Pesten. Szóval menjetek oda, könyörgöm. Csapolt sört ne igyatok, minden más jó, 1000-1500 Ft egy főétel. Tudom, sokat segítene, ha végre megcsinálnák a honlapot és nem csak a címükre linkelhetnék. De itt egy kép.


Szörny, pénz, borscs

2008. március 18. 16:09 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek Film - 2 komment

Még olyanok történtek, hogy hirtelen felindulásból megírtam a regényem első jelenetét, illetve másik hirtelen felindulásból felépítettem a legóvárosomat szombaton anyáméknál. Benzinkút, tűzoltóság, kertvárosi lakóház, valamint gyanús épület forgatható parabolaantennával és walkie-talkie-s emberekkel. Kéne valami hatalmas legó-godzilla vagy king-kong, és akkor lerombolhatná jól.

Találkoztam a barátnőimmel is hétvégén, akiknek minden bizonnyal az agyára mentem, mert iszonyú morcos voltam és undok, amiért mindenki Thaiföldön nyaral meg lakást vesz, csak nekem van összesen négyezer forintom hó végéig. Illetve, már nincs annyi, mert felét elköltöttem mozira, viszont klassz volt a film (Eastern Promises), remek gengszterfilm a londoni orosz maffiáról. Vigo Mortensen egészen máshogy néz ki, mint szokott, cseppet sem jóképű, hanem idióta haja van, agyon van tetoválva és meggyőzően hozza a tehetséges, feltörekvő bűnöző szerepét, Naomi Watts továbbra is szép, és a sok orosz étel meg zene meg a jellegzetes családon belüli kommunikáció (megrugdossuk felnőtt fiunkat a földön) nagyon érdekes hangulatú filmet eredményez. Kicsit féltem Cronenbergtől, de semmi kiemelkedően undorító nincs a filmben. Jó, van egy kicsit naturális köldökzsinór-elvágás, meg egy eszméletlenül brutális verekedés, meg egy "a hulla ujjait levágjuk, hogy ne tudják azonosítani"-jelenet, de ezenkívül semmi. Ja, meg a film első kettő percében borotvakéssel elvágják a fiatalember torkát a borbélyszékben, de erre már immúnis* lettem így a Sweeney Todd után. Nézzétek meg, jó.

*Tudtátok, hogy ezt így kell írni? Harminc évig abban a hitben voltam, hogy rövid u, de nem.

Peace, flowers, freedom, happiness

2008. március 15. 13:47 - címkék és kategóriák: Nyafogás Film - 3 komment
Szóval, most tényleg, nem lehetne, hogy a március 15-ét, ami mindig is a kedvenc ünnepem volt, egyszerűen csak megfosszuk végre a politikai tartalomtól, és inkább csak úgy általánosságban a mindenkori szabadságért való küzdelmet, a tavasz kezdetét, a napsütést és a nyíló nárciszokat ünnepeljük ilyenkor?
Jó, tudom, nem.
Tényleg, meg kéne nézni a Hairt, ha már így szóba jött, vajon még mindig tetszik-e, bár szerintem nem kérdés. Van abból valami rendezői változat? Úgy rémlik, mintha anno megvágták volna a magyar mozikban a túl sok szex és drogozás miatt, de lehet, hogy ez csak urbánus legenda. Tudja valaki?

My Overkill

2008. március 2. 0:20 - címkék és kategóriák: Film
Inkább mégsem vasalok, hanem hirtelen felindulásból Scrubs második évadot nézek. Még mindig nagyon jó. Még mindig Jordan a példaképem. 
« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb