Cuz if you liked it then you should have put a ring on it
Tehát négy évvel ezelőtt ezen a napon pontosan ugyanígy mindketten nevetségesen náthásak voltunk, egész nap orrunkat fújtuk, calcium pezsgőtablettát ittunk pezsgőspohárból és nem kaptunk levegőt, csak még össze is házasodtunk közben. Ó, sose felejtem el, amikor megálltunk a felvirágozott fehér mercivel a patika előtt és a fess vőlegény meg a tündérszép menyasszony beszaladt egy doboz algopyrint venni.
S egy estén, vigye ördög a limonádét
A hatalmas sátorban lagzi, emberek buliznak vagy vacsoráznak, mi pedig kijövünk a fűzfák közé sétálni, és táncolunk* a holdfényben a tóparton a kiszűrődő zenére. Meg találgatjuk, mik lehetnek a sötét víztükör irányából felhangzó hatalmas csobbanások, bizonyára a ravazdi tó réme. Romantikus nagyon, szeretem, amikor az élet olyan, mint egy film.
*Szebb lenne persze azt írni, hogy "keringőzünk a holdfényben", de ha egyszer nem tudok keringőzni, se más táncot. Ami azt illeti, most járni se nagyon tudok, edzésből eredő súlyos izomlázból kifolyólag.
Nátha, esküvő
Jól van, most már beteg is vagyok, csak hogy legyen okom a rinyálásra. Náthás.
Volt Ildikóék esküvője, ami nagyon szép volt, főleg Ildikó, ötödmagammal látványelemként funkcionáltunk a bordó taftruhánkban, rengeteget és finomakat ettünk, valamint kissé lightosan megkíséreltük a menyasszony elrablását is. De nem ott fáztam meg, mert addigra már meg voltam.
Megyek, veszek Echinaecea cseppet, kamillateát, cévitamint. Egyéb megfázás elleni csodapraktikákat szívesen fogadok a kommentekben.
Broadway
Készen van Zsuzsika, a varrónőm weboldala, amit ezúton szeretnék reklámozni, mert Zsuzsika tényleg nagyon jó. Budapesti alkalmiruha-viszonylatban nem drága, ügyes és korrekt: amikor a menyecskeruhán mégsem tetszett a ráncolt felsőrész (amit direkt én kértem, hogy legyen rajta), akkor plusz költség nélkül szétszedte és új formába öntötte.Sose lesz már ennyire durva
Surprise, surprise
Tegnap elhoztam a ruhámat, kifizettem érte egy használt autó árát, és átlátszó zacskóban hurcoltam magammal a hetes buszon, miközben életkorra és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül minden nő engem bámult. Valamint összefutottam a Blahán a vőlegény tanújával, később pedig az én tanúm kipróbálta, bele tud-e fűzni a fűzőbe, és igen.Próbáltam a menyecskeruhát is, mármint nem magát a ruhát, mert Zsuzsikánál az első próba azt jelenti, hogy elkészíti vászonból a ruha megfelelőjét, és azt tűzködi rajtam, szóval ezt csináltuk. Egy igen egyszerű piros ruha lesz egyébként.
Zsuzsikának lesz weboldala, amióta járok hozzá, már a harmadik weblapszerkesztőnél tart, mert az első kettő semmit sem csinált a kitűzött határidőig, ez a harmadik legalább már lefoglalta a domainnevet. Úgyhogy Zsuzsika lefényképezett és fel fogja tenni a menyasszonyi ruhás fotómat a honlapjára, mert annyira gyönyörű vagyok. Majd belinkelem, ha kész lesz.
És lett fotósunk is.
Már csak egy, nem, kettő, nem... három dolog miatt szorongok: mi lesz, ha zuhogni fog az eső? mi lesz, ha aznap durran be az a fogam, amire Zsófi néni (fogorvos) az előző fogam tömésekor azt mondta, "ez lesz a következő"? és legfőképpen és elsősorban milyen Meglepetést terveznek a barátnőim, mennyire lesz az égő és tönkreteszi-e az esküvőt, valamint a barátságunkat örökre??
Wonderous stories
Voltunk hétvégén jegyesoktatáson, ahol megtudtuk az egyház emberétől, hogy a nő jóval strapabíróbb teremtmény, mint a hibásan az erősebb nemnek titulált férfi, valamint, hogy manapság már nem lehet csak úgy kisgyerekeket leszólítani az utcán. A férfi félrelépéseit máshogy ítéli meg a társadalom, mint a nőét, mert a nő csak "teljes szívéből" képes szeretni, a férfi viszont képes kevesebb érzelmi befektetéssel járó testi kapcsolatra is. Itt jön be a képbe a megbocsátás, amelynek mértéke azonban egyénileg különböző lehet. A nő egyébiránt legyen mindig szép és kívánatos a férje számára, otthon ne hisztizzen, mert az rontja a csí-t (nem ezt a kifejezést használta, de bizonyosan erre célzott), de nem muszáj, hogy túl okos legyen, mert a nőben nem az eszét szeretjük.Értelmes dolgokat is beszélt egyébként néhol, meg mondott pár hülyeséget, amelyek során bámulatos önuralomról tettünk tanúságot párommal, és egyszer sem röhögtünk fel, nem poénkodtunk pedofil papokkal, nem árultam el neki, hogy manapság már a nő is képes a kevesebb érzelmi befektetéssel járó testi kapcsolatra, és egyáltalán, gyakorlatilag egyszer sem szólaltunk meg, de még így is 60 percig tartott, 15 perccel lépve túl az ember összpontosító képességének és 10 perccel egy átlag pszichoterápiás ülésnek az időhatárát.
Voltam a Fodrász Katinál is, ezúttal vittem képet, ami alapján már egy viszonylag elfogadhatóbb kontyot hozott össze, és megrendeltük gyűrűinket az ötvös lánynál. Postára, illetve kézbe adtam csomó meghívót, mindenkinek tetszett a szecessziós színházjegy-dizájn elsőáldozós képeinkkel, kivéve nagymamámat, aki szerint "az esküvő nem vicc". (Egyébként nekem úgy tűnt, hogy tetszett neki, csak valami átok ül rajta, amely szerint kötelessége hibát találni az élet minden mozzanatában.) A hétvége fennmaradó részében régi cuccok között turkáltam, mert a lentebb látható koncertjegyket kerestem, és nosztalgiáztam olyanokon, hogy Micsoda buli belépőjegy meg Step on the blues floor koncertjegy meg Rémember koncertjegy meg a bécsi YES-koncert, amire úgy gyűjtöttem össze a pénzt, hogy a Coca Cola top 40 c. tévéműsorban statisztáltam, azaz cserébe a másfél óra Jon Andersonért, rengeteg Pierrot-t és ... hogy hívták azt a két fickót, aki a Kismalac, kismalac, engedj be! c. számot játszották? ...na, olyanokat hallgattam, de bőven megérte. Meg Kert koncert a Riff-Röff rock klubban, kb. 1998-ban, amikor ittas állapotban megszavaztattam a női mosdó nem kevésbé ittas közönségét párkapcsolati nehézségeimmel kapcsolatban. (Helyes, józan tanácsot adtak, melyet követtem.)
Meg még szerelmes levelek vannak abban a dobozban a papírra írt levél korából, Barnitól a katonaságtól, Extől (melyben leírja a "milyért" szót) meg a Zsolttól, aki verseket is írt rólam a világirodalom történetében egyedülálló módon, de nem nagyon értékeltem. Meg Párizs térkép, Louvre belépők, barcelonai képeslapok, prágai söralátétek, finn süteményreceptek. Meg naplók füzetben, sok, amiben gyakorlatilag mindig valami pasi miatt rinyálok és valamilyen megmérettetéstől rettegek, végülis mindenkinek kell az életébe valami mintázat vagy karma.
De nem ez a félelmetes, hanem noizék macskája.
The meaning of life
Nem tudtam elhozni a ruhámat, mert észrevettünk rajta egy hibát, egy helyen nagyon látszik a varrás, ezért azt Zsuzsika még eldolgozza. Egyébként nagyon szép, bár nagy seggem van benne, és az ekrü anyag+ezüst csipke tényleg egy kissé fura, de nincs kifogásom a furaság ellen. Pasim megrendelte az öltönyét, holnap lesznek kész a meghívók, viszont mostanában néha azon kapom magam, hogy örülök ennek az esküvőnek, és optimistán azt gondolom, jó lesz.Elhatároztam, hogy jelentkezem a mozgásterápiás képzésbe, amivel kapcsolatban még azért kissé ambivalens vagyok, mert elsőre annyira ezoterikusnak hangzik és annyira ellenkezik a természetemmel az ilyesmi - de láttam működés közben, és működött. Van egyébként fejlődés-neuropszichológiai magyarázata is annak, hogy hogyan huzalozódik a csecsemőagy a szavak megtanulása előtti időkben, szóval nem teljesen megalapozatlan azért, csak sok pénz és idő mindezt megtanulni. Amikor emiatt rinyáltam a pszichológusomnak: "szívesen megtanulnám, de olyan sok idő!" akkor döbbenten rám nézett, és azt kérdezte: "miért, mivel szeretnéd tölteni az életedet?"
Tényleg, mivel?
Hát, mondjuk... napozással, olvasással, szexszel, utazással, evéssel, meg valami értelmes tevékenységgel, amitől okosnak, kreatívnak, hasznosnak és nélkülözhetetlennek érezhetem magam. Az utóbbi lehet a pszichiátria, az első öthöz meg kinéztem tegnap törökországi nászútajánlatokat. Barcelonába akartam menni, de arra nem lesz pénzünk, úgyhogy marad a B-terv: nyaralóprogram last minute-tel akárhova. Bárcsak már ott tartanánk.
Percről percre
Sima és ekrü.Dj Kondor.
Renner Erika.
Ma megyek a ruhámért.
Tegnap felhívott Gabó, hogy mikor és hol lesz a leánybúcsúm. Leánybúcsú...?
Return of the space panda
Szóval péntek este, miután mindannyian megküzdöttünk a főváros közlekedésével, leszakadt felsővezetéket és dugóban egy helyben álló taxit beleértve, részt vehettünk egy klassz esküvőn, ami valahogy épp a megfelelő arányban volt spontán/őszinte és elegáns/megrendezett. A kedvenc részem talán az volt, amikor odaadtuk az ifjú párnak a (többnyire) vicces ajándékokat tartalmazó fonott ládát, és valaki kitalálta, hogy tegyünk úgy, mintha kiskutya lenne benne. Blogtogon igencsak megtévesztően ugatott és nyüszített, mi pedig pisszegve csitítgattuk a ládát, annyira, hogy Chain végül az asztal helyett a földre téve merte csak nagyon óvatosan kinyitni.Másnap aztán a Douglas parfümériában többször eszembe jutott a Nerd-pár, konkrétan az a momentum, hogy susie nem volt kisminkelve. Ha tízezer forint felett vásárolsz ajándékutalványt, a Douglas vendége vagy egy esküvői sminkre: egyszer "elpróbálja" rajtad, a nagy napon pedig bármely vidéki Douglas parfümériában elkészíti a sminket a cég tizenegy éve a szakmában dolgozó profi sminkese. Mivel kevesen veszik igénybe az akciót, ha nem pont ennyiért és nem éppen ajándékutalványt vásárolsz, a próbasminket akkor is szívesen rád festi a hölgy. Ez történt velem is szombat délután. Márti (a profinak látszó sminkes) először kikérdezett a ruhámról, a tervezett frizurámról, illetve, hogy általában hogyan sminkelem magam (csak kicsit tántorodott meg a "sehogyan" hallatán), majd női Csontváry módjára, homlokráncolva, összehúzott szemekkel és körülbelül húszféle ecsetet és a luxus dekorkozmetikumok teljes spektrumát felhasználva "sugárzó" arcot festett nekem. A két szomorú szememet a szemek köré felvitt világosabb alapozóval, valamint a körülbelül 2 cm sugarú körben elhelyezett csillámló szemhéjpúderrel nagyobbította optikailag és tette kifejezőbbé.
Sajnos azonban úgy tűnik, tökéletesen analfabéta vagyok a sminkelés művészetéhez: valószínűleg engem minősít, hogy szerintem ettől úgy néztem ki a végén, mint egy sugárfertőzött pandamackó. Persze, tudom, hogy mindez csak azért szokatlan, mert amúgy nem sminkelem magam. Körülbelül annál a pontnál kaptam csak hisztériás rohamot, amikor negyedszer mondták el, hogy "ennyi smink mindenképpen kell, hogy mutass valahogy a fényképeken és a videókon", és a minősíthetetlent súroló hangnemben emlékeztettem a körülöttem állókat, hogy nem egy filmfelvételre készülök, és hogy az ember nem kizárólag azért megy férjhez, hogy készüljön róla néhány előnyös fotó.
Végeredmény: Anikó fog kisminkelni, aki ugyan nem sminkes, hanem marketinges és szabadidejében festőművész, viszont 13 éves korom óta ismer, így aztán tudja, mire számíthat, ha Roger kapitányt vagy radioaktív pandát fest belőlem.
Percről percre
Ma arról kellett dönteni, hogy a meghívó sima vagy antikolt (=rücskös) és fehér vagy ekrü (=törtfehér) színű papíron legyen.Ami egyszer volt, újra nem jön el
A következő nap végülis nyugisabban telt, elmentünk az étterembe és beszéltünk Líviával, aki - elsőként azok közül, akikkel eddig esküvőről beszéltem - profinak tűnt és uralta a helyzetet. Döntöttünk a pontos időpontról (nagyon pontosan meg kell mondani, mert a welcome-pezsgőből kimegy a buborék), a menüről, az italokról (bort visszük, minden mást adnak); az asztalok méretéről, az ültetőkártyákról (nem lesznek), az asztaldíszekről (bordó és ekrü), a süteményekről, a vendégeknek csomagolt süteménydobozokról, a torta alakjáról, ízéről (emeletenként: eszterházi, feketeerdő, marcipán), a tortát díszítő virágról (élő) és ifjúpár-figuráról (nem lesz). Függőben maradt még a zene, mert az étterem saját dj-je csak hetvenes éveket (Boney-M) és drum'n'bass-t játszik, azok közül meg egyik sem való lagziba (az enyémbe legalábbis nem), ezért megígérte, hogy felkutat nekünk egy kollégát. Zenekar nem lesz.
Az étteremből meg elmentünk a paphoz, ahol a lentebb említett pokolbéli lények fogadtak, és megegyeztünk a jegyesoktatás időpontjáról, valamint arról, hogy nem akarunk nászmisét, hanem csak sima szertartást.
Ezt követően már csak családom tagjaival kellett megbeszélnem néhány apró, ám annál életbevágóbb részletet: hol vegyek apukámnak inget; ha a Katáékat meghívjuk, akkor az iskoláskorú gyermekeiket is meg kell, mert úgy illik; Noémi elkerülhetetlenül be fogja hozni karonülő gyermekét a templomba, aki ott biztosan visítani fog, de nem illik megkérni, hogy ne hozza be; mindenképpen legyen a Jézusszíve-szeretlekén című szentének, mert nagymamám szerint anélkül egy esküvő silány; a nagypapám borát palackozva kell-e az étterembe szállítanunk vagy demizsonban is jó; nagyanyámat fuvarozza-e valaki a helyszínek között, vagy gyalog kell mennie a rossz lábával; és még vagy hatszáz olyan probléma, aminek eddig a létezéséről sem tudtam.
Aztán kimenekültem a Voltra, meghallgattuk a Quimbyt, ami nagyon jó volt, úgy tűnik, ismét magukra találtak; és megnéztük a meccset, ahol a németeknek háromszor is sikerült véletlenül a portugál kapuba találni. Na jó, kétszer. És belehallgattunk a Pet Shop Boysba is néhány másodperc erejéig, valamint élőben láttam Tóth Krisztinát. A Volt-fesztiválról egyébként még mindig ugyanaz a közhelyes véleményem van: akkor volt jó, amikor két színpad volt, és minden második szembejövőt ismertem, most meg egy elüzletiesedett, túlzsúfolt szolgáltatópark. Minden egyes évben esik az eső, csak, hogy kevesebben jöjjenek, de úgy látom, a mai fiatalokra lehetetlenség észérvekkel hatni.
A témánál maradva: meghívóink még nincsenek ugyan, de a terv már készen van és állat jó (vicces, elegáns és hozzánk illő egyben, a pasim találta ki); fotósunk még nincs, de beszerzése szintén folyamatban; dj-nk sincs, de a dj megígérte, hogy szerez valakit; és autónk sincs, de ezt az egyet az esküvőszervezősök intézik. Virágokat megrendeltük, de még nem kaptunk árajánlatot, ruhám van, cipőm van, menyecskeruhám még nincs, de végső elkeseredésemben megkértem Zsuzsikát, hogy varrja meg, úgyhogy készül; hajam, sminkem nem tudom, milyen lesz, szombaton megyek egy sminkeshez tanácsért, mert nem akarok Rogers kapitánynak kinézne férjhez menni. A pasimnak még nincs ruhája, bár a szabó telefonszáma megvan, de még nem hívta fel, remélem, nem akar az előző esküvőjén viselt öltönyben az oltárhoz vezetni. Gyűrűnk nincs, de tudom, milyet szeretnék, és azt is, hogy melyik ötvössel fogom csináltatni, az ötvös azonban még nem tud róla. Van viszont gyönggyel kivarrt gyűrűpárnánk, amit anyám barátnőjétől kaptunk; és két darab kék harisnyakötőm is, egyik új (húgomtól), másik kölcsönbe, úgyhogy bizonyos babonákat már lefedtünk. Azt nem tudom, mi lesz rajtam, ami régi, mert a ruha, cipő új, talán a bugyim. A menyecskeruhám nem nadrág lesz, mert a nő nem viselheti a nadrágot már első este; nem lesz külön menyasszonyi csokor és dobócsokor, mert a babona szerint, ha a menyasszony megtartja a csokrát, az váláshoz vezet, és egy ilyen eset már volt a családban, ezért inkább nem kockáztatnék. Foglaltunk szállást a vendégeknek, persze, nem eleget, de reméljük, pont annyian jönnek el végül, ahányan elférnek, szingli barátaink pedig összejönnek és így egy ágyban alhatnak. Készítettünk listát a vacsira-is-meghívottakról, a vacsira-nem-csak-a-templomba meghívottakról, és azokról, akik ugyan nincsenek meghívva, de sütisdobozt kell nekik küldeni (ilyen pl. a Fodróczi néni, nagymamám szomszédja, mivel szokott adni meggyet).
Azt hiszitek, olyan egyszerű, mi??!! Életed legszebb napja, mi?! Emlékszünk Cameron Diazra, amint a Ronda ügy című filmben visítva szétveri az egyik tanú fejét egy ruhafogassal? Na, pont az a feeling.
Nők a pult mögött
Mostanában kezdek kicsit magamra találni a hétvége okozta sokkból, de ehhez két napot kellett eltöltenem a békés munkahelyemen (a bolondokházában). Csak annyi történt, hogy intézkedtünk esküvőügyben, azaz ahelyett, hogy terveinknek megfelelően Brennbergbe kirándultunk volna, vagy legalább megnéztük volna a B-tervként szereplő bányászati múzeumot, először is elmentem kozmetikushoz és fodrászhoz, kipróbálandó az esküvői sminket-hajat.A smink borzalmas volt, a kozmetikus és a fodrászlány persze váltig állította, hogy szép ez, "csak azért érzed szokatlannak, mert amúgy nem sminkeled magad" - mondták ezt kórusban olyan mély megvetéssel, amire még a körmöslány is felkapta a fejét és döbbenten visszakérdezett: "Micsoda, nem sminkeled magad?!"
Már éppen kezdtem elhinni, hogy az ilyen magamfajta nemsminkelő anarchista hippifajzatok miatt tart itt ez az ország, és fenyeget atomháború meg globális felmelegedés, hálistennek akkor megérkezett Szabolcs, és azt mondta:
- Nahát, pont úgy nézel ki, mint Roger kapitány valami hetvenes évekbeli sci-fiben!
Abban maradtunk, hogy a sminket még "szokom", amíg elkészül a gyönyörű csigákba feltűzött kontyom a némafilm-korszak stílusában. Úgyhogy kötelességtudóan bámultam magam a tükörben, amíg a Fodrász Kati egymást követően harmincnégy hullámcsattal szúrt fejen, és amíg a szépségszalon összes többi vendége meg a két manikűrös röpke kerekasztalt tartott arról, mekkora hülyeség a házasság, a férfi úgyis megcsal, mennyi végződik válással és egy válás mennyibe kerül, az ember csak elveszti a szabadságát, gyereket szül, kövér lesz és neurotikus, illetve fenti események tetszőleges sorrendben. A végére pont úgy néztem ki, mint a Nők a pult mögött pénztárosnője, a kozmetikus és a fodrászlány egyöntetűen biztosítottak róla, hogy gyönyörű vagyok, csak szokjam, sőt, mi több, teszteljem az új külsőm strapabírását, hiszen a Nagy Napon több, mint 12 óra hosszat kell majd hasonló maskarában töltenem.
Úgyhogy kötelességtudóan kimentem a Volt fesztiválra esküvői sminkben és kontyban, aminek eredményeként a pasim úgy mutatott be bizonyos haverjainak, hogy "ő a menyasszonyom, általában nem így néz ki", valamint értő kritikát kaptam a hajamra is, Schwarztól:
- Hát igen, ez tényleg egy kissé csehszlovák.
Ha szép nem is, legalább tartós voltam: sajnos sem a délutáni kánikula, sem a Volton menetrendszerűen lezúduló zivatar nem volt képes tönkretenni a művet.
Több dolgok vannak földön s égen
Isten házát keskeny utcácska választotta el a szomszéd telektől, olyan keskeny, hogy két ember is alig fért el egymás mellett. Az utca mégis érezhetően valamiféle Határt jelentett. Hogy pontosan mit választott el egymástól - csupán két ingatlant, két világot, a megszentelt földet egy másik hatalom birodalmától, vagy csupán a vörös és a párducfogú, vad fekete macska vadászterületét - arra senki sem mert volna megesküdni. A fölé hajló akác- és nadragulyaágak miatt az ösvény zöld alagútra emlékeztetett, ahol verőfényes délutánokon is félhomály honolt, denevérek vadászták a kósza szúnyogokat.
A fiú és a lány nem először jártak itt. Gyermekek voltak még, amikor - jobbára nagyszüleik unszolására - átlépték a templom kapuját. Sok év telt el azóta. A megszeppent fiatal plébánosból tiszteletet parancsoló atya vált; a fiú immáron meglett férfi, túl egy félresikerült házasságon; a lány sem az a riadt, nagyorrú, fehér harisnyás csitri többé, hanem fáradt, de csinos orvosnő. A megbeszélt időpontnál valamivel korábban érkeztek, rövid sétát tettek a környéken, de itt semmi sem változott, talán csak a leskelődő öregasszonyok szaporodtak meg a szomszédos idősek otthonában.
- A mosolyod még mindig a régi - köszönti a leányt a plébános, és a napsütötte verandára invitálja a kissé megilletődött ifjú párt. - Mikor is lesz az esküvő? Feljegyezném magamnak a dátumot. Várjunk csak... - Egy pillanatra elbizonytalanodik. - Leányom, nagyanyád áldását adta a frigyre? Mert egyébként nem adhatlak össze benneteket.
Nem, nem fantasyt írok: a fenti történet szereplői egyáltalán nem kitalált személyek. A hatalmas vörös és a párducfogú fekete macska, a megboldogult tengerészkapitány, a fényes nappal vadászó denevérek, a plébános és az édesanyja, a bazsarózsák, a fiú, a lány és a lány veszedelmes nagyanyja - mind léteznek. A fenti események tegnapelőtt történtek, délután négy körül, Sopronban a Becht Rezső utcában.
Rontás
Szóval tegnap egész nap egy pár ekrü színű szandált hurcoltam a retikülömben, hogy a ruha hosszát majd a cipősarok magasságához lehessen igazítani, aztán felhívtam Zsuzsikát, hogy nem mehetnék-e egy félórával hamarabb, mire közölte, hogy tegnap kellett volna jönnöm. Elővettük a naptárainkat a vonal két végén, az enyémben kedd fél hat, az övében hétfő fél hat szerepelt. "Pedig készen van, itt van a babán és nagyon szép! " - mondta Zsuzsika.
Mi ez, ha nem az ördög műve.
Egyébként a napokban vettem észre, nem, ez nem igaz, mert már korábban is észrevettem, hogy a Kórház a maga eszement pletykáival, törvényeivel, kiskapuival és büféjével mennyire emlékeztet egy faluközösségre, de a napokban egyszerre én lettem a faluban a Házasulandó Leány. Mindenki tudja az esküvőm időpontját, mindenki készül rá, és ha megkérdezem egy másik osztályon a nővéreket, hogy "nálatok fekszik-e xy?", akkor az a válasz, hogy "nem, tegnap hazaengedtük, mikor hozol képet a ruhádról és milyen hajad lesz?".
Mindig is jó érzékkel vontam be nagyobb közönséget az élettörténetembe.
Az imént meg arról tájékozódtam a bloggervilágban, hogy susiék esküvőjére mindenki új ruhát vesz, úgyhogy gondolom, nekem is kell majd, bár mindig gondban voltam az ilyesmivel, sosem tudom eldönteni, mennyire számít elegáns eseménynek egy kora nyári délutánon tartandó esküvő. Ezenkívül még a menyecskeruhát illetően is gondban vagyok, ugyanis kicsit lazább, piros felső-fehér nadrág kompozícióba szeretnék átöltözni, de a rossznyelvek szerint nem hoz szerencsét, ha már a lagziban is a nő viseli a nadrágot.
Nem értem, mi baj van ezzel.
Keresés
Kiemelten
Yummie az isten! Majdnem.Kapcs-ford
Isolde levelezik veletek néhaJó ügy
Ide is írok néha
Mások
- agnus
- alie
- anngel
- azigazzy
- ayitidoc
- blogtogon
- brainoiz
- hakkotsuki
- IKL
- kalib
- kardigan
- karlsruhe
- kisfoka
- lamorak
- lobotomia
- maminti
- mollyblooom
- montag
- mra
- nesztelencsiga
- nyulontul
- olga
- pestipucu
- roboman
- savanyúcukor
- suematra
- sulemia
- susie
- teodora
- Chili es vanilia
- Domestic Goddess
- Eszter befőz
- Criticalbiomass
- Bioetika Blog
- DrMortz
- Eperrózsa
- Mentők
- Sorozatjunkie
Kategóriák
- Brennbergbánya (14)
- Emberek (276)
- Esküvő (18)
- Film (38)
- Kaja (70)
- Kultúra (182)
- Munka (200)
- Nosztalgia (20)
- Nyafogás (707)
- Tudomany (57)
- Utazás (103)
- Vásárlás (105)
- Zene (143)