Words are very unnecessary they can only do harm

2011. május 31. 22:22 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek Kaja

Rendelés előtt bemegyek tejért meg esetleg valami kekszért a kisboltba, látom, hogy le van árazva a Győri Édes Jóreggelt. Vagyis, a kedvencem, a zöld, 40 % gabonás alá oda van ragasztva egy, a bolt logójával ellátott A4-es lap, és rá van írva, hogy "gabonás Jó Reggelt keksz 145 helyett 90 forint"*. Eléggé apróra vannak összetörve, de kiválogatok pár jobb állapotút. Veszek boldogan 4 db-ot, meg némi tejet, viszem a pulthoz fizetni.

Eladó fiú: - 880 forint.
isolde (csodálkozva): - Olyan sok? Miért?
Fiú: - Hát 145 a keksz, 300 a tej.
isolde: - De nem 145 a keksz, hanem 90.
Fiú (felháborodva): - Mióta? Én annyiért nem tudom eladni!
isolde (ártatlan csodálkozással): - Le van árazva, oda van kiírva, hogy csak 90.
Fiú (odamegy a polchoz, megnézi a papírt, visszajön a pulthoz): - Jó, ez akkor is 145 forint, én 90-ért nem tudom eladni.
isolde (whatever, a rendelőben úgyis van még egy tartalék keksze): - Hát, köszi, akkor nem kérem.
Fiú (morogva kiüti a gépből a kekszeket) - Akkor 300 forint lesz.
isolde (győz a kíváncsiság): - De... akkor miért van kiírva, hogy le van árazva?
Fiú (odamegy a polchoz, letépi az A4-es lapot, és apró gombóccá gyűri): - Az nem arra vonatkozik, nem a 40%-os gabonásra, hanem a sima gabonásra!
isolde (elgondolkodik, mert szívesen venne sima gabonásat is akár, de sajnos emlékei szerint "sima gabonás" jóreggelt keksz nem létezik, és már nem akarja tovább feszíteni a húrt, ezért békével távozik).

*Igen, tudom, hogy rendesebb szupermarketekben alapból ennyi, de ez a kisbolt.

Ennyit még én is tudok a növényekről

2011. május 31. 22:04 - címkék és kategóriák: Emberek

isolde: - És képzeljétek, pár hónapja vettem az intersparban magokat 53 forintért és a magokat elültettem, öntözgettem, és felneveltem belőlük egy bokor bazsalikomot, és most nem eszem belőle, mert sajnálok letépni belőle. Dehát úgy a szívemhez nőtt.
Kolléganő: - De ha levágsz belőle egy darabot, utána megint megnő ám.

Főleg mérföldkövek

2011. május 22. 17:04 - címkék és kategóriák: Emberek

Edzőterem, öltöző, félig felöltözött jócsajok.
Jócsaj1: - ... otthon már alig férnek el a ruháim a szekrényben.
Jócsaj2: - Én a múltkor mindent kiselejteztem, az összes régi ruhát kidobtam, amit nem hordok. Csak azt a csipkés kisruhát tartottam meg emlékbe, amiben megkereszteltek, meg az első Levi's-emet.

A Kettőbe Vágott Paradicsom hökkenten nézett rá

2011. május 13. 15:22 - címkék és kategóriák: Emberek

Ha már az ötleteimnél tartunk, nemrég olvastam valamelyik nőimagazinban, hogy időközben lett ilyen módszer, magyar térrendezésnek hívják. Ugye, megmondtam.

All we need to do is make sure we keep talking

2011. május 10. 0:08 - címkék és kategóriák: Emberek

Pár hete volt, de most fogom elmesélni. Gyalogolok a nyolcadik kerület gettóban, de nem a Futó utcától Nyugatra eső jókörnyéken, hanem a lepattantabb részen, hámló vakolat, repedező járda, göthös macskák, alkoholdiszkont. A járda mellett áll egy viharvert piros kockalada, motorháztető kinyitva, feltámasztva. Két lerobbant, közepesen alkoholistakinézetű csóka fejvakargatva nézeget bele, mellettük nagydarab, kigyúrt cigány összehúzott szemmel ácsorog. Amikor melléjük érek, a kigyúrt épp azt mondja az egyik lerobbantnak (együttérző hangsúly): - Te, és van valaki, akivel meg tudod beszélni ezeket a problémákat?

Persze, aztán lehet, hogy csak a karburátorról volt szó.

In space no one can hear you scream

2011. május 9. 20:15 - címkék és kategóriák: Kultúra Emberek Film

Vasárnap azon gondolkodtam, hogy mennyire különbözik az Alien c. film minden egyes nézéskor, van az, amikor az ember először látja, és ha elég szerencsés és nem olvasta a könyvet / a képregényt és a popkultúrától is alaposan távoltartotta magát, akkor igazából meglepődik és megijed, amikor <spoiler> a már egészségesnek imponáló Kane hasából egyszercsak kinézeget a kis szörny a vacsinál </spoiler>. Számomra még emlékezetes alkalom volt, amikor megboldogult leánykoromban a Schönherzben néztem egy rakat műegyetemistával, akik minden egyes, technoblablát tartalmazó mondatnál felhördültek, és tíz percig vitatták, hogy ez mekkora hülyeség, az nem is úgy van. Megvan az a jelenet* a Full Montyból, amikor a gyári munkás csávók nézik a Flashdance-t és magyarázzák, hogy a kiscsaj elcseszi a hegesztést? Olyasmi. Tegnap pedig, amikor a darkfantasy-írók, fordítók és egyéb, furcsa bloggerlények társaságában néztük, természetesen a Giger-féle gótikus-rettenetes látványvilág nyűgözött le. Gyönyörű a Nostromo is és az alien-űrhajó is. Teljes egészében kiállta az idő próbáját a film. Ripley bugyija ugyan néhány évtizedig régimódi volt, de most úgy látom, megint újra divatba jött a retro fehér pamut csípőbugyi.

A férjem csinált valamifajta kalácsot, amit néha szokott és már korábban is aliengerincnek nevezték a haverjai némiképp szokatlan külleme miatt, de most a bevonatba zöld ételfestéket is tett a hitelesség kedvéért. Úgyhogy van itthon egy csomó zöld ételfesték. Alig várom, hogy minden lehetséges ételt elkészítsek zöld színben.

*GAZ: It's "Flashdance." She's a welder, isn't she?                   
DAVE: A welder? I hope she dances better than she welds. Look at that. 
Her mix is all to cock.
GAZ: What the fuck do you know about welding, any road?
DAVE: More than some chuffing woman. It's like Bonfire Night. That's too much acetylene. 
Them joints won't hold fuck all.

Főleg lovak

2011. április 30. 13:01 - címkék és kategóriák: Munka Emberek

Személyzet, én, pszichiátria, nővérszoba, tegnap (április 29.) ebédidő táján.

Nővér: - A fiam meg jelentkezett karateversenyre, az a baj, azok mindig egész naposak, csomót kell várni, mire sorra kerül, és addig ott kell ülni, nézni a többieket.
Takarítónő: - (nem értem, mit mond, mert hangos a kávéfőző)
Nővér: - Azt hiszem, délelőtt 11-kor kezdődik.
Takarítónő: - Akkor az már megy is, el is kezdték, már fél 12. Biztos nagyon izgalmas pedig, jó lenne látni.
Nővér: - Ja, meg nagyon érdekesek a ruhák is.
isolde: - Azok egyformák, nem?
Nővér: - De azok a szép egyenruhák!
Takarítónő: - Meg azok a szép lovak, a felvonulás!
isolde (lovak?)
Nővér: - Gondolom, fél London le van zárva miatta.
isolde (kissé zavarodottan): - Még a fiad karateversenyéről beszélgetünk?

Régi idők kávéja

2011. április 15. 11:32 - címkék és kategóriák: Nyafogás Vásárlás Emberek

Szóval azt írta az Illy-s csaj, mielőtt ideadta egy hétre kölcsönbe a gépet, hogy, idézem, "ha nem akarsz nem kell róla semmit sem írni", de gondoltam, azért írok róla alaposan, pláne mivel még egy pár napig nálam marad logisztikai okokból, de most az a helyzet, hogy bár ma szabadnapos vagyok, tegnap ellenben ügyelet után még ötig dolgoztam, aztán hajnali kettőig szórakoztam*, és egyáltalán nincs itthon kávé, és inkább erről szeretnék írni.

Úgy kezdődött, hogy 2005 januárjában a Magyar Pszichiátriai Társaság éves Vándorgyűlése, amelyet változatos vidéki helyszíneken szoktak megrendezni, ezúttal Budapesten volt, a MOM Park mozijában, ami azért, valljuk be, elég érdekes kongresszusi helyszín. Odakint lassú pelyhekben esett a hó, szcientológusok tüntettek kis tábláikkal a Csörsz utca sarkán. Másfél hónappal azelőtt költöztem be a fiúm lakásába, két hétre, amíg az enyémet felújítják, és januárban már lehetett gyanítani, hogy a két hétből kicsit több is lesz, sőt eléggé esélyes, hogy a fiúm néhány évtized múlva magyarázhatja az unokáinak, hogy "nagyanyátok idejött két bőrönddel, hogy hadd maradjon itt két hétre, amíg náluk festenek, aztán ötven évre itt ragadt". Sajnos kávéfőző nem volt a lakásban, és én tudtam, hogy ha ezúttal valóban érzelmi biztonságot nyújtó, tartós kapcsolatra vágyom, akkor azt nem lehet neszkávéra alapozni. Szerencsére a kongresszuson nem volt minden egyes előadás elviselhetetlenül naprakész, informatív és magával ragadó, és egyébként is, az isten szerelmére, egy plázában voltunk! Long story short, vettem egy szarvasi kávéfőzőt, amely árkategóriájában a legjobb, legstrapabíróbb kis gép (nem, a szarvasi nem fizet és semmit se adtak kölcsön, csak mondom), le is volt árazva 50%-kkal, mert épp végkiárusítás volt a Keravillban.

Az utóbbi hónapokban már elég ócskán nézett ki szegény így hat év után, itt-ott repedt volt, a nyele letörött, de működött és normális kávét főzött utolsó lehelletével. Aztán gyors egymásutánban a következők történtek: írtak az Illytől, hogy kapok egy hétre egy Francis Francis X7-est, ekkor az otthoni főző elkezdte azt, hogy a beleadagolt víznek csak kb. a negyede jött át, a többi valahová elpárolgott, így kevés és már nem valami jó ízű kávét főzött, ezen valamelyest javított, amikor az elrepedt részeket szigszalaggal megragasztgattam, így még kb egy hétig jó volt; majd hazahoztam a Francis Francis X7-est és akkor az otthoni főző megszűnt kávét főzni, sőt kifolyt belőle itt-ott, és szegényt el kellett vinni a szemétbe. A férjemnek azt mondtam, hogy elvittem egy farmra, ahol boldogan szaladgálhat a többi kávéfőzővel.

Szóval sima őrölt kávéval működő főzőm jelenleg nincs, tegnapelőtt elfogytak az Illy-s kapszulák és tegnap megittam a tartalék neszkávét is, úgyhogy nem tudom, mi lesz.**

*A "szórakozás" jelen életkori sávomban azt jelenti, hogy Hajnalkáéknál dumáltunk és tzatzikit meg grillcsirkét ettünk és rájöttem, hogy a Hajnalka gyereke lesz a példaképem, mert mindenféle kertelés, magyarázkodás, bűntudat vagy egyéb fölösleges körök helyett jól artikuláltan és nagyon cukin mindenre azt mondja, hogy "nem". Ezt követően elmentem az Ötkertbe Niké szülinapja kapcsán, és kicsit ott lógtam, de aztán Kolléga közölte, hogy haza kell menni, mert neki holnap reggel be kell mennie a referálóra, és akkor még elmentem internetes újságírókkal pultnál sörözni és rettenetes szóvicceket hallgatni. A rettenetes szóviccek során, amíg mindenki fejét fogva nevetett/sírt, én rezzenéstelen arccal, kissé rezignáltan dohányoztam, és erre igen büszke vagyok. Mindemellett nyilvánvaló, hogy anyám sorsára fogok jutni, akinek mindig van kedve táncolni, de a barátai már kiöregedtek a táncolós bulikból. Szomorú.

**Valójában az lesz, hogy most átmegyek a szemközti plázába kávékapszulákért.

Comrade, there's a man there who says he's an alien

2011. április 10. 14:34 - címkék és kategóriák: Emberek Film

Sajnos az uborka (amit végül dB vett nekünk Bécsben a piacon, bizony, kedveseim, Bécsből hozatom a sósuborkát) elfogyott, mire a vodkához értünk, de azért megfelelően keleteurópai volt a hangulat, kiderült, hogy hatnál több ember is elfér a konyhánkban és Lucia kiválóan passzol a tűzhely és a polc közötti kis mélyedésbe. Megnéztük a grúz filmet, ami úgy kezdődik, hogy Vova hazaér a melóból, de az asszony leküldi kenyérért, majd őt meg egy járókelőt leszólít egy másik galaxisból jött ember, véletlenül megnyomnak egy gombot a kezében tartott furcsa eszközön, és ettől a Pluke bolygón találják magukat, ami egyáltalán nem rázza meg őket, hanem egykedvűen tudomásul veszik. A bolygó egy hatalmas sivatag, amelyben rozzant emberek közlekednek rozsdás repülő vasakkal és társadalmi berendezkedésük van, amely szatirikus tükröt állít a sajátunk elé.
Később kinekteztünk, meg felkopogott az alsó szomszéd, meg kiderült, hogy a mr.a nagyjából mindenkit ver mozis trivia játékban, vagy jól tippel, és amikor azt hittük, hogy elfogyott a vodka, akkor kiderült, hogy az L. mindig tart magánál fél üveg Nemiroffot arra az esetre, ha befagyna a szélvédő.

A szokásos hétköznapi kalandjaim

2011. március 20. 19:23 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Emberek

Pénteken felébredtem a munkahelyemen ügyelet után, elmentem zumbára az edzőterembe, aztán konzíliumba a város másik végébe, ahová még előző nap hívtak, de abba a napba nem fért volna bele, aztán visszamentem a munkahelyemre megtartani egy olyan oktatást, amiért fizetnek, aztán hazamentem, összeszedtem a ruhákat, ismét visszamentem a munkahelyemre felvenni egy tesztet a kutatásba egy kontroll személlyel, akiről kiderült, hogy ismerem és anno együtt jártunk az Írókörbe, aztán elmentem Zsuzsi nénihez ruhákat cserélgetni, ahol kaptam sört, mézes mogyorót, csokis kekszet, két klassz gatyát, amilyet mindig is szerettem volna, meg alie táskáját, meg egy zakót, meg egy felsőt, meg egy övet, meg egy színes szoknyát Goából, és kevesebb ruhát hoztam el, mint amennyit vittem, és ez jó.

Másnap meg a táncművészeti főiskola tanára tartott nekünk Skinner releasing órát a mozgásterápiás képzés keretében, aztán megbetegedtem szerintem caliciban és betegen fetrengtem otthon. Ma meg már sokkal jobban voltam, de csak annyira, hogy befessem a hajamat és rávegyem a férjemet, hogy vágja le, meg végezzek némi házimunkát, meg egyek egy kis ropit, meg írjam a blogomat.

Miért nem haladtam az elmúlt három napban a megírandó könyvfejezettel című bejegyzésünket olvasták.

Scientists trying to take over the world and scientists who twist innocent primates with computer-enhanced mind control

2011. március 17. 21:33 - címkék és kategóriák: Utazás Nyafogás Munka Emberek

Az európai pszichiátriai társaság éves kongresszusa némely tekintetben erősen emlékeztet a Sziget fesztiválra, érdekesen öltözött népek között kell sorban állni a kajáspultnál, párhuzamos programok mennek sok helyszínen, amiket az ember bejelölget magának a műsorfüzetben, aztán nem jut el rájuk vagy csak a végére ér oda, mert ismerősökkel fut össze és dumál velük a kávézóban. Sajnos a zene nem olyan jó, szignifikánsan kevesebb fényt szolgálnak fel és csak hazamenős hetijegy van, de az legalább kétszer annyiba kerül.* Szexualitás, gén-környezet interakciók, helyes barista fiúk frissen őrölt kávéval**, nozológiai viták, felnőttkori ADHD. Hatalmas önuralmat gyakorolva végül egyetlen könyvet sem veszek, elkések a depresszió gyulladásos elméletéről***, megtudom, mi az a value-based medicine, kritikátlan mennyiségű Sacher-tortát eszem, valamint kiderül, hogy a tükörneuronjaink reagálnak-e kutyára****.

Lakást bérelünk Bécsben, mert olcsóbb, mint a hotel meg jobb is, konkrétan ezt, baldachinos ágyban alszom rózsaszín tapétával és pszichiáterekkel. Nem, a pszichiáterek csajok és másik ágyakban alszanak. Hétfőn meghív ebédre dB, kuszkuszt eszem egy piacon meg citromos szódát és nagyon süt a nap, egy másik napon meg ázsiai étteremben esszük a pszichiátercsajokkal azt a levest, amiben az asztalon főzheted meg a különféle felismerhetetlen ázsiai dolgokat poliptól a hínáron át azokig a dolgokig, amikre tényleg nem jöttem rá, hogy tofuból vagy pacalból vagy rizstésztából vannak-e.

Azon gondolkodom néha közben, hogy oké, egyszer egy ilyet is meg kellett néznem (mármint egy ilyen kongresszust) (persze, egy ilyen levest is), kicsit az az érzésem végig, hogy hobbiból vagyok ott, és hogy bár nem érzem magam rosszul, ehelyett sétálhatnék az erdőben is négynapos ünnepen négy napig. Vagy telefonálhatnék meg emaileznék a Húgommal, meg hentereghetnék a férjemmel, meg találkozhatnék a barátaimmal, akiket ezer éve nem láttam. Tágul a világképem és szélesedik a látóköröm, és számtalan, kifejezetten gondolatébresztő előadást hallok a tükörneuronos szekción meg a neuroimaging szekción meg a szociálpszichiátria - és filozófia szekción, de most komolyan, minek nekem még több gondolatébresztés, énnekem már annyira széles a látóköröm, mint az istennyila, aztán mégsincs macskám meg családi házam. Szkeptikus vagyok a lelkesedésemmel szemben. Szkeptikus vagyok a szkepticizmusommal szemben is. Én simán lehet, hogy így maradok és világéletemben ambivalens leszek a jelen munkámmal/karrieremmel kapcsolatban, jobb, ha megszokjuk.

Azon veszem észre magamat a végén, hogy most vagy én kerültem el teljesen a mainstreamet, vagy időközben nem figyeltem oda és az underground lett a mainstream, mindenesetre fikarcnyi előadást sem hallok klasszikus pszichiátriai témákról. Feltehetőleg engem valóban csak a pszichoterápia érdekel, az idegtudományok, meg a frissen őrölt kávé, de azért a kongresszus programjában is meglepően kevés az olyasmi, ami a pszichiátria tankönyvekben olvasható. Mittudomén, a bipoláris zavar gyógyszere terápiája, meg ezek. Talán mert ezeken a területeken viszonylag kevés újdonság történt az utóbbi időben, nem találtunk ki semmi átütőt. Ehelyett az egész kongresszus tele van transzkulturális pszichiátriával, más-e vajon a depresszió az arab világban meg hogyan szoronganak Indiában (erről nem tudok beszámolni, mert a transzkulturális pszichiátria a legkevésbé sem érdekel), emellett pici idegtudomány*****, ötletszerűen elszórt pszichoterápiás szekciók, meg mindenféle hülyeség posztereken, de olyanok, hogy popzene. Kraepelin itt lenne, tutira sírva fakadna.

*350 euró volt a regisztráció, arra onnan volt pénzem, hogy tavaly megpályáztam és megkaptam egy támogatást az athéni kongresszusra, de mivel ott gettóban laktam és átszállással repültem, maradt belőle pénz, amit egy kicsit kellett csak kipótolni. Plusz kaja meg szállás meg utazás, de Bécs nincs olyan messze. Mélyen lenézzük azokat, akiket befizet a gyógyszercég, aztán be se teszik a lábukat a kongresszusra három napig.

**A barista fiúk meg a frissen őrölt kávé egy gyógyszercéges standon voltak, a remek kávén kívül chai teát és forró csokit is adtak, reméljük, ettől még nem fogom gyakrabban írni a gyógyszerüket. A standon ki volt téve egy tábla, hogy ha az orvosi regisztrációdat Minnesota államban jegyeztetted be, akkor a hatályos szabályozás szerint a cég nem adhat neked semmit, azaz kávét és frissítőket sem, tehát kérlek menjél máshova és ne élvezd a vendégszeretetünket itt. Kicsit meglepődtem, tudniillik azon is, hogy van ilyen, meg azon is, hogy csak ott van az egész világon, nem volt egy lista országokról vagy ilyesmi. Szerencsére ez európai kongresszus, nem láttam szerencsétlen minnesotai pszichiátereket kávéért nyüszíteni a partvonalon.

***Tavaly nyomatta a Szendi pszinapszison, mármint az elméletet, most meg már a gyógyszervizsgálatokat hallottuk, hogy tudniillik pár gyulladáscsökkentő gyógyszer antidepresszívum mellé szedve javítja a depressziót.

****A tükörneuronok azok az idegsejtek, amik akkor is aktiválódnak az agyunkban, ha teszünk egy adott mozdulatot, meg akkor is, ha mástól látjuk ugyanazt a mozdulatot. Pl. mozgatjuk a szánkat, vagy nézünk valakit, aki mozgatja a száját. A kutatók (egy része) szerint ezek lehetnek a beleérzőképesség alapjai, vagyis ha valakit látunk szánalmasan a földön fetrengeni vagy boldogan ugrabugrálni, kicsit mi is érezzük ezekkel az idegsejteinkkel, milyen lehet a földön fetrengeni / ugrabugrálni. Vagy nem, mindenesetre ha száját mozgató embert nézünk, akkor aktiválódnak a szájmozgatós tükörneuronok, ha száját nyitogató-csukogató majmot, akkor is, de ha ugató kutyát, akkor meg már nem. Tudom, that's a problem that needed solving.

*****A "Therapeutics and neuroimagery" c. szekción rajtunk kívül még kilenc ember van, akik közül egy a technikus, négy előadó, és négy közönség. Ez egy több ezres kongresszus különben. Olyanokról van szó, hogy ha valaki konverziós zavar miatt nem tudja mozgatni a jobb kezét meg ha hipnotizálják, hogy ne tudja mozgatni  a jobb kezét, akkor fMRI-n az agyában teljesen más területek aktiválódnak, pedig az ember Charcot óta hajlamos lenne azt hinni, hogy ugyanazok. Meg hogy a kognitív viselkedésterápia hogyan hat az agyunkra, ami fMRI-n is látszik. Meg hogy skizofréneknek fMRI-alapú neurofeedback-kel megtanították szabályozni az insula nevű agyterületük aktivitását, és most azt tervezik, hogy megtanítják az akusztikus hallucinációkért felelős agyterületük aktivitását elnyomni, és akkor hátha kevésbé hallucinálnak. Na, hát azért azt megnézném.

My name is Alice and I remember everything

2011. március 9. 17:59 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek Film

Komolyan, ha még valaki* betegnek nevez, amiért szeretem a horror- és különösen a női főszereplős akcióhorrorfilmeket, én esküszöm kibelezem széttrancsírozom szitává lövöm lángszóróval porrá égetem megeszem az agyát kimarkolom a szemgolyóit és beletömöm a szájába lefűrészelem a végtagjait megfojtom a saját hajával jó, hagyjuk.

Valójában egy kedves kis rövid, ám edukatív előadást szoktam tartani arról, miért kifejezetten egészséges és adaptív a düh, a félelem, és az önhatékonyság kitalált történetekben való megjelenítése és átélése, amelyben korábban főként a tárgykapcsolatelmélet alapvetéseire támaszkodtam, újabban pedig a kultúrantropológia, a népmesék és a mentalizációs elméletek egyes elemeit is beépítem.

*Ezek egyébként szinte kivétel nélkül pszichiáterek vagy pszichoterapeuták.

Főleg mentegetőzés

2011. március 2. 14:45 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek

Jelen pillanatban amúgy a munkám és a fitness megy a blogolás rovására, pedig már múlt héten eszembe jutott, hogy olyan bejegyzést akarok írni, amiben elmesélem, hogy mik történnek velem. A régi szép idők dokumentarista stílusát felelevenítendő. Filmforgatással, kínos témák tantermi oktatásával, külhoni pszichiátriákról kapott ijesztő hírekkel, kritikátlanul drága borokkal, magyar himnusszal, otthon készült pizzával és akciós trópusi koktélokkal, hiphop-aerobiccal, zumbacipővel, csoportdinamikával és különös emberekkel tarkított mindennapjaink kora tavasszal a keleteurópai panelrengetegben. Ilyesmi. Majd lesz rá időm valamikor, és akkor.

Csak egy jelet adok a gépnek

2011. február 16. 18:20 - címkék és kategóriák: Emberek

Könyvesbolt a plázában. Anyuka az egyik könyvespolcot nézegeti.

Kisfiú (körbenézeget, keresgél, majd segítséget kér): - Anya, a robotok itt hol vannak? A robotoknak itt hol a helyük, hol vannak? Hol tartják őket?
Anyuka: - Kisfiam, itt nincsenek robotok, ez könyvesbolt.
Kisfiú: - Akkor hol élnek?
Anyuka: - A robotok nem élnek.
Kisfiú: - Miért, mi bajuk lett? Anya, mi bajuk lett a robotoknak? Anya, mi bajuk lett?

Nearly all the water on the planet is controlled by the evil Water and Power company

2011. február 7. 21:14 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek

Helyszín: a Corvin Mögötti, amúgy remek edzőterem, ahol mindent szeretünk, kivéve, hogy minden csapból (az öltözőkben és a mosdókban) meleg víz folyik, hogy venned kelljen vizet tőlük pénzért*.
Szituáció: isolde megitta a helyszínen vásárolt 0.75 l-es szentkirályi ásványvizet a zsírégető óra közben, de még edzés után is szomjas, ezért az üres ásványvizes üveggel odamegy a pulthoz. A pultnál italokat lehet vásárolni, de van egy mosogató is, amelyből vélhetőleg hideg csapvíz is folyik.

1. Történik: 2011 január.

isolde (üres ásványvizes palackját nyújtogatva): - Szia, töltenétek nekem ebbe egy kis vizet?
Két pultos csaj: - Szia??
isolde: - Tudnátok nekem tölteni ebbe az üvegbe egy kis vizet?
Két pultos csaj: - ???
isolde: - Sima vizet.
Két pultos csaj értetlenül az ásványvizekkel teli hűtőre néz, majd vissza isoldéra, majd a hűtőre, majd egymásra.
isolde: - Cs-a-p-v-í-z.
Két pultos csaj: - Jaaaaaaa, oké - Ketten együtt megtöltik csapvízzel isolde üvegét.

2. Történik: 2011 február.

isolde (szintén az üres szentkirályis palackkal): - Szia, tudnál nekem tölteni ebbe egy kis vizet?
Pultos csaj (szemöldökét és vállát rángatva pofákat vág).
isolde: - ?
Pultos csaj (tovább fintorog és húzza a száját).
isolde: - Ööö.... Nem?
Pultos csaj (némi undorral): - Háttigazából, nem szoktuk ezt engedni....
Isolde elhatározza, hogy ha nem kap a csajtól minimum két dl csapvizet, akkor azonnal ájulást tettet itt a pult előtt, és legközelebb csak akkor lesz reakcióképes, amikor a kiérkező OMSZ esetkocsi mentőtisztje a szemébe világít a pupillalámpájával.**Felméri a helyszínt, hogy úgy tudjon összeesni, hogy nagyon ne üsse meg magát, és mérlegeli az epileptiform görcsök szükségességét.
Pultos csaj (kegyesen): - ... de jól van, tessék.

*Most egyrészt, ez szerintem rettentő unszimpatikus (igen, van ilyen szó) kicsinyesség a részükről, a sportoláshoz kell a folyadékpótlás, rendes helyen hideg víz folyna a csapból, ezért tart itt ez az ország. Másrészt, meg is vehetném persze, de ha heti négyszer megyek, és sokszor iszom egynél több vizet, az mondjuk legyen heti 6 víz, az havonta 24 víz, az már 7200 Ft, leárazáskor kijön belőle egy mangógatya, valamint környezettudatos olvasóink kedvéért: havonta 24 műanyag palackot dobok el teljesen feleslegesen, ami hatszázezer év alatt se bomlik le, globális felmelegedés, ózonlyuk, és ki tudja, hány ember jár még oda havonta és vesz állandóan vizeket. Keleteurópa. Húgom London egyik legpuccosabb szórakozóhelyén volt tavaly pultos, ahol a britek rendszeresen kérnek csapvizet és kapnak is.

**Sajnos etikátlan lenne kihívatni a mentőt, mert majd emiatt nem tudnak kimenni valakihez, akinek tényleg van valami baja. Az első mentőgyakorlatos eset, aminél ott voltam, egy infarktusos ember volt, akihez kb. egy óra alatt értünk ki, mert a város másik végéről mentünk, mert a területileg illetékes esetkocsit (ami 15 perc alatt ott lett volna) épp kihívták valami bokasérüléshez. Meg is halt az ember, mondjuk lehet, hogy amúgy is meghalt volna, ezt nem tudjuk.

« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb