Főleg nyaralás

2011. augusztus 4. 17:45 - címkék és kategóriák: Utazás Emberek

A férjem meg szállást keres a nyaralásunkhoz bajor kisvárosban, felhívott pl. egy Zimmer frei-es nénit, aki mondta, hogy arra az időpontra neki nincs szabad szobája, de ha már úgyis jövünk, akkor legyünk olyan kedvesek és hozzunk neki Magyarországról 0,5 kg édes-nemes fűszerpaprikát. Szerintem cuki.

The times they are a changing

2011. július 25. 7:13 - címkék és kategóriák: Emberek

Szóval volt a Kollégám esküvője Szöszivel, akivel még sok évvel ezelőtt azon a héten jött össze, amikor én a férjemmel. Klassz volt, némi logisztikai nehézségek mondjuk adódtak, amennyiben úgy volt, hogy valaki levisz kocsival a helyszínül szolgáló vidéki településre, de én inkább meg akartam várni a külföldről érkező férjemet és együtt menni vonattal, végül késett a gépe és külön mentünk két egymást követő vonattal, aztán romantikusan összetalálkoztunk így több hét távollét után a lagzin. Nagyon cuki és szeretnivaló ifjú pár voltak, a katolikus esküvői fogadalomnál szerintem eleve nincs szebb, közben bejött egy tarka macska a templomba, de aztán kiment (nem tudom, ez jelent valamit babonaszinten?), a végén meg egy egészen a hagyományos Kolléga-féle házibulikhoz hasonlító buli bontakozott ki helyszíntől függetlenül. "Jó ég, Kollégád öltönyben, Niké terhesen... Mi jöhet még." - ezt mondta a férjem. Hát mindenféle új kalandok, gondolom.

Itt élned, halnod kell

2011. július 24. 20:06 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek

Néni a buszon (hangjában keserű megvetéssel): - Hogy kicsinosították itt ezt a kis parkot, de minek.

Főleg nyafogás

2011. július 21. 18:53 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek

Később a Bobekben (az nem egy ember, hanem egy kocsma, ahol Lammal voltam tegnap) felmerült, hogy lehet, hogy azért nem nevetek, mert a Volt-fesztivál óta nem ittam alkoholt, illetve, hogy azért, mert a Velvet-en megszűntek a kommentek. Szerintem az utóbbi. Ennél rémisztőbb, hogy csak az este egy részében beszéltünk zenéről meg zombikról, meg olyanokról, hogy mennyire lehet koherens világképet alkotni abból, ha a Földet egy elefánt tartja, aki egy gördeszkán egyensúlyoz egy tank tetején*, a másik részében komoly dolgokról, mint anyagi helyzet, szakmaváltás, illetve ezért tart itt ez az ország. Mi van, ha most már örökre megkomolyodtam? Aggasztó.

*A tankon mondjuk nevettem. Az vajon baj, hogy tankokkal általában fel lehet vidítani?

And I'll bet you'll feel nuts

2011. július 12. 20:48 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek

árakSzóval a jelen pillanatban még van olyan sós mogyoró az országban, amelyik nem kerül sokkal többe egy doboz Xanaxnál (Frontin=Xanax), de ez vélhetőleg már nem marad így sokáig. És mind a kettő milyen hamar elfogy. Exem mesélte, hogy nagyjából 16 éves korában volt egy nyár Kőszegen, amikor 25 forint volt egy gombóc fagyi és 23 forint volt a kisfröccs. Igen, ez nagyjából meghatározta a 16 éves fiúk fogyasztási szokásait arra a nyárra.

Azt szeretném ezzel mondani, hogy szerintem baj, hogy az országnak az a fele, amelyik nem alkoholista, az xanaxfüggő, és igen sajnálatos, hogy fűnek-fának felírják az orvosok és még olcsó is.

Főleg gondatlanság

2011. június 30. 22:01 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek

Olvastam Mollynál, hogy valamiért foglalkoztatják a gyermekgyilkos pszichopaták, és azon gondolkodtam, hogy engem meg azok a bűnügyek szoktak sokáig foglalkoztatni, amikor tényleg valami véletlen gondatlanság okoz tragédiát. Például harmadévben (vagy negyedévben van közegészségtan?) tanultuk közegből, hogy a sóskában oxálsav van, meg ha nitráttartalmú műtrágyával trágyázzák, akkor benne lesz a levelében a nitrit/nitrát is, ezek felnőttre nem veszélyesek, de kicsi csecsemőnek túl nagy dózisban emiatt nem szabad adni, és elmeséltek egy történetet, amikor a védőnő tiszta jóakarattal vashiány miatt egy család mindkét pici gyerekének sóska főzőlé itatását javasolta, és mindkét pici gyerek meghalt. Fogalmam sincs, hogy egyáltalán igaz-e, de azóta is megjegyeztem. Vagy amikor pár éve a szülők elfelejtették behúzni a kéziféket a kocsiban és az egész autó a benne lévő két gyermekkel belegurult a Dunába. Meg volt egy fiúm, akit csecsemőkorában a nála 2-3 évvel idősebb bátyja betakart valami szőnyeggel, hogy ne fázzon, de a fejét is, és mire megtalálták a szülei, majdnem megfulladt (végül semmi baja sem lett, egészséges felnőtt).

Azon szoktam gondolkodni az ilyen esetek kapcsán, hogy ezek az emberek aztán hogyan élik túl? Mármint nem a volt fiúm, ő úgy élte túl, hogy a szülei felfigyeltek a nagy csendre és megtalálták, hanem az ilyen gondatlan elkövetők. Mert ha mondjuk valami olyasfajta tragédia ér, amitől poszttraumás stressz zavart lehet kapni, megerőszakolás, kirablás, háború, már azt is nehéz beilleszteni az élettörténetbe és helyet találni neki benne, a traumatúlélők sokszor úgy gondolják, hogy nekik most már akkor végetért az életük, innentől nincs értelme. Valamiért azt gondolom, hogy azt mégis könnyebb lehet túlélni, értelmezni, helyrerakni, mint azt, hogy véletlenül, sőt, mi több, jószándéktól vezérelve megöltem valakit, pláne, ha olyat, akit amúgy szeretek.

Például a sóskás sztoriban szereplő anyukával mi lett aztán, vagy a kézifékes apukával? Vagy mi lett például azzal az amúgy rendesnek tűnő fiúval, aki tavaly elaludt a volánnál és behajtott a tömegbe valami buszmegállóban és három embert gázolt halálra? (Tényleg érdekel, írjátok meg.) Mi lesz ezekkel az emberekkel utána? Gondolom, ha nem ők a Stohl András, akkor letöltik a börtönbüntetést, aztán? Odabent dumálnak a börtönpszichológussal, aztán hátha még lesz később rendes életük? És egyébként, olyan páciensekkel, akik közúti balesetben idegen ember halálát okozták, találkoztam már nem is eggyel, de mindegyik még viszonylag friss esemény volt. Engem inkább az érdekel, hogy később, hosszú távon az ilyen tragikus történetek "bűnösei" hova jutnak. Tudott-e az az anyuka aztán szülni még gyereket és azt felnevelni, vagy szépen megkattant, vagy öngyilkos lett? Vagy eltelik 5-10-20 év, és az ember beletörődik, hogy így alakult, mindkét gyermekemet kinyírtam véletlenül, és tud élni ezzel a tudattal? Gondolom, más választás nagyon nincs, mint élni tovább és vinni magaddal az emléket életed végéig.

A pszichopata gyilkosok nem érdekelnek, az ún. "emberi gonoszság" nem különösebben izgat, tudom, hogy van bennünk kegyetlenség meg gonoszság, mindannyiunkban, aztán van, aki szabadjára is engedi. Maximum néhány másodpercig tudnak foglalkoztatni a családjukat évtizedekig a föld alatt fogvataró "rémek" meg kislányokat elrabló pszichopaták, meg milliókat kivégző háborús bűnösök. Az tiszta sor. A valóban gondatlan, elhanyagoló szülők esetei sem izgatnak fel, az is tiszta sor, ha fejbecsapod a csecsemődet, mert sír a Barátok közt alatt, vagy nem adsz neki enni egy hétig, mert WoW-ozol, az azért kevésbé véletlen. Az igazán véletlen gyilkosság sokkal, de sokkal ijesztőbb és érthetetlenebb. Annak hol a helye az univerzum rendszerében? Az miért van?

Shut the fuck up, next

2011. június 29. 23:10 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Emberek

A kuruzslókról még eszembe jutott ELIZA, találtam is működő verziót a neten, itt van. (Ha az nem megy, itt van egy másik, de ez nem olyan jó.) Eliza az első chatbot program volt, egy Weizenbaum nevű figura programozta a hatvanas években, hogy rogersi pszichoterápiát műveljen. A rogersi pszichoterápia nem annyira bonyolult, összefoglal, visszatükröz, szóval pár panelből össze lehet rakni, a felhasználók csak több mondat után jöttek rá, hogy géppel beszélgetnek. Innen ered a mesterséges intelligenciakutatásban használatos Eliza-effektus fogalma, ami azt jelenti, hogy az emberek öntudatlanul is hajlamosak a számítógép viselkedését/gondolkodását emberihez hasonlónak tartani, még akkor is, ha ésszel tudják, hogy nem az. Például, ha kiírja a képernyő, hogy Thank you!, akkor azt gondolod, hogy hálát fejez ki, holott csak egymás mellé rakott pár betűt. Magyarul, mentalizáljuk a gépeket is, bár WALL-E óta ezen nincs mit csodálkozni.

Ami igazán vicces persze, az a sarcastic Eliza, azaz a rogersi pszichoterapeutaprogram szarkasztikus verziója.

  You say: i need help

   Elisa responds: You're the one with a pathetic life. Don't expect me to help.

 

Főleg eltiltotta

2011. június 21. 15:41 - címkék és kategóriák: Munka Emberek

Megjegyzem, a pszichiátria jelen állása szerint, legalábbis a nyugati kultúrkörben az öngyilkosság kóros dolog*, olyannyira, hogy az önmagára közvetlenül veszélyes, tehát öngyilkosságot elkövetni készülő embert akarata ellenére is be kell vitetni a zárt osztályra és ottan kikezelni az elmezavarból. Ugyanakkor az 1981-es ír éhségsztrájk halálos áldozatainak már eleve nem öngyilkosságot, hanem "önmaga által előidézett éhhalál"-t állapítottak meg halálokul, amelyet később a hozzátartozók tiltakozására sima "éhhalál"-ra módosítottak. Szóval, nem tudom, az éhségsztrájk által előidézett öngyilkosságforma végtére is minek számít. Szerencsére kevés mártírt hoznak ügyeletben.

*Igen, az öngyilkosság medikalizálódása egy vitatható és bonyolult kérdéskör, szociológusok kezébe való.

Még egy kör

2011. június 18. 18:29 - címkék és kategóriák: Utazás Emberek Brennbergbánya

Közben tegnap becsatlakozott a férjem is, ettünk az újonnan megnyílt Deák étteremben csülköt. Vagyis csak én ettem csülköt, de értsétek meg, muszáj volt, már 4 napja nézem kiírva a táblájukra a csülkös ételeket, és eleget bicikliztem, megérdemlem. Ma meg elbicikliztünk Brennbergbe, ahol vendégül lettünk látva pogácsával meg bodzaszörppel, aztán még vettünk maci alakú jégkrémet is a kocsmában. Visszafelé Görbehalmon a tó mögött átmentünk Ágfalvára, a Fehér-úti tónál kezdődik az út, az nem egy kifejezett bringaút, hanem hepehupás, agyagos földút, szerencsére lefelé kell rajta gurulni. Pipacs, tó, út, gólya, rét.

pipacs tó út

2 db gólya rét

Ágfalván van a sórogom vidéki birtoka, úgyhogy ott is vendégül lettünk látva bodzaszörppel meg kávéval (azért így lehet kirándulni), részemről evett az irigység, ők is erdő melletti házban laknak kerttel, ahol úgy nő a rukkola, mint a dudva. Ágfalváról meg már csak begurultunk Sopronba, kicsit esett az eső, de annyira azért nem, hogy felvegyük az esőkabátot. Ez az útvonal. Nagyon jó, mert odafelé emelkedik, visszafelé lejt. Kattintva ott vannak a részletek, ha valakit az érdekel.Ma még meghív minket vacsorázni az anyós a születésnapja alkalmából (errefelé ez így megy), holnap pedig csinálok citromfűszörpöt, aztán vége is az idillnek.

További nyaralás

2011. június 17. 16:23 - címkék és kategóriák: Utazás Nyafogás Emberek

Először is találkozom Kalibbal és cuki gyerekeivel, még épp időben, mielőtt elköltöznének, kapok tőlük csokit (hű, kicsit elolvadt), azután elbiciklizem Fertőrákosra (kb. 8 km, meg vissza is 8 km). Oda vezet egy bicikliút, amit még sose próbáltam, mert gyalog szoktam menni, vagy busszal, de majd most. Mindjárt egy nagyon hosszú, kellemes lejtővel kezdődik, amiről lehet sejteni, hogy visszafelé el fogok rajta pusztulni, és tényleg. Utána meg az erdőben vezet az út, majdnem végig kavicsos, így néz ki. Van rajta sikló is, vagy mi ez.

út kígyó

A Tómalom mögött vezet el, ami egy tó, a másik felén van kiépített fürdőhely is, ez a horgászhely, nem lehet benne fürödni meg különben is elég algás, de horgászok nincsenek, úgyhogy visszafelé napozok a stégen.

nád víz

A bicikliút legvége dombon felfele vezet, úgyhogy beesem a nagyszüleimhez.
isolde (lihegve): - Biciklivel jöttem, adjatok vizet, hadd üljek le.
Nagypapa: - Jah, ugyan már. Negyven évig naponta oda-vissza, télen-nyáron így jártam be Sopronba.
isolde: - Télen? De ha hó volt?
Nagypapa (magától értetődően): - Hát akkor azon a részen, ahol túl sok hó volt, felvettük a biciklit a vállunkra és gyalogoltunk. Na jó, hát ha akkora hó volt, akkor már eleve gyalog mentünk.

Elküldenek a boltba, az vicces, utoljára 12 éves koromban mentem le bicilkivel a fertőrákosi boltba, ugyanaz a bolt van, a nagymamám ad pénzt, hogy magamnak is vegyek valamit. Veszek magamnak pálcás jégkrémet, a pálcájával nyerek még egy jégkrémet, aztán visszajövök.

Fertőrákos így néz ki.

táj szőlő

Na megyek, iszom egy kávét.

Főleg bicikli

2011. június 13. 22:18 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek

Különben én ugyan eddig sose bicikliztem Budapesten, de sok olyan embert ismertem / olvastam, aki meg igen, és nagyon alaposan megtanultam tőlük az elmúlt kb. 8 évben, hogy mindig vegyél sisakot. Eszembe se jutott volna sisak nélkül biciklizni a városban, számomra ez evidencia. És oké, eddig csak az Árpád hídon jártam, meg Óbudán, meg a Margitszigeten, meg a budai rakpart hosszában, egyik sem durva belváros, de errefelé nagyjából minden tizenötödik ember viseli. Jé.

The closer you get to being a pro, the closer you can get to the client

2011. június 9. 20:22 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek

- Ez másfajta munka ám, mint a tiéd, hogy ülsz egész nap egy irodában - Ezt mondja nekem az új kozmetikus, miközben kegyetlen profizmussal különféle testrészeimet gyantázza. - Mindenfélét elmesélnek nekem az emberek, engem meg minden érdekel, de komolyan, mindent akarok tudni.
isolde (egy kérdés erejéig abbahagyja a nyüszítést): - És nem fárasztó, nem unalmas?
- Áááá, hogy lenne unalmas! Tudod, milyen sokfélék az emberek? Mindenféle történet van. Izgulunk először az érettségin, aztán van fiúja, nincs fiúja, aztán esküvő, jön-e a gyerek... volt olyan vendégem, aki sírva hívott fel, hogy adjak neki tanácsot. És van ám titoktartás is, például van olyan pár, akik már szakítottak, de mindkét tagja hozzám jár, sose mesélek egyikről a másiknak. Majd te is egy idő után, ha már többedszerre jössz, többet fogsz mesélni magadról.

Wow. Csodálkoztam is, hogy már a második alkalommal jöttem, és még nem kérdezte meg, mivel foglalkozom, általában rögtön megkérdezik. És basszus, azért nem kérdezte meg, mert hagy nekem időt, lehet, hogy nem az első ülésen mesélek magamról, de a magam tempójában majd szépen megnyílok. Mondom, ez egy profi.

"The rifle is the first weapon you learn how to use, because it lets you keep your distance from the client. The closer you get to being a pro, the closer you can get to the client. The knife, for example, is the last thing you learn." - Leon, the professional

A pszichiátriával tehát valami baj van

2011. június 8. 0:22 - címkék és kategóriák: Kultúra Munka Emberek

Tetszik nekem a Buda Béla könyve eddig, meglepően könnyed és személyes hangvétellel indít, amelyben a szerző bevallja, hogy "pszichiáter lettem, ha nem is szabályos." Valamint, hogy fiatal éveiben ahelyett, hogy lakást és autót szerzett volna, inkább olvasott, társadalomtudósok közé keveredett, különféle ideológiai bírálatoknak tette ki magát, a "tudás fájáról evett", és nagy nehézségek árán külföldi szakmai rendezvényekre utazott. Arról nem nyilatkozik, hogy ez utólag hogy vált be, megbánta-e, hogy nem a pénzszerzésre fordította az energiáit, hanem holmi okoskodásra meg világmegváltásra. Sajna nem önéletrajz, hanem a pszichiátria története, így többet nem mesél magáról a szerző, hanem otthagyjuk szerencsétlent a hatvanas években lakás és autó nélkül. Ehelyett áttérünk Thomas Szaszra meg a magyar pszichiátria helyzetére, amelynek során nyilvánvalóvá válik, hogy a szerző nem hagyott fel azzal a szokásával, hogy ideológiai bírálatoknak tegye ki magát. Részemről naivan várom, milyen visszhangja lesz a könyvnek, vagyis, hogy lesz-e egyáltalán.

De ez milyen érdekes, hogy emberek képesek feltenni az életüket egy ügyre vagy egy hivatásra, és csak azzal foglalkozni, és nem venni házat meg autót, hanem a szakmáról olvasni és az ideológiákban elmélyedni. Becsvágyból teszik ezt, vagy miért? Ne értsünk félre, nekem is van tudományos érdeklődésem, előszeretettel olvasok szakmai könyveket és járok képzésekre szabadidőmben a saját pénzemből és lakáshitelt ugyan szereztem, autóm sose volt, de én legalább szenvedek emiatt, mert tudok a külvilág létezéséről és hiányzik nagyon a külvilág*. Az autó is, de főleg az erdő, a regényolvasás meg a lekvárfőzés. Van, akinek nem hiányzik a külvilág? Nem szereti annyira? Nem érdekli? Vagy csupán a nemi sztereotípiáról van szó, hogy a férfiaknak muszáj valami maradandót alkotniuk? Igen, azért kérdezek hülyeségeket, meg azért érdekel, mi motiválja a embereket egy komplett szakmai életútra, mert éppenséggel a saját motivációm nem a legfényesebb korszakát éli, ha fogalmazhatunk így. Egyszerűen túl nagy ára van.

*A "külvilág" alatt jelenleg mindent értünk, ami nem pszichiátria, a scifi-akcióhorror-filmektől a flamenco-n át a borsófejtésig.

Csak valami életjel

2011. június 6. 22:51 - címkék és kategóriák: Nyafogás Emberek

Olyan dolgok történtek, hogy már egy ideje néztem a borsót a zöldségesnél, fejtetlen, hüvelyes borsó, és arra vágytam, hogy borsót fejthessek, meg elkészíthessem a Mariska Mama Borsólevesét, ami a családunkban öröklődő titkos recept. (Oké, nyilván még egy csomó ember készíti így a borsólevest, de én azokkal még nem találkoztam.) Úgyhogy amikor már nem bírtam ellenállni, akkor hirtelen felindulásból kivettem a múlt héten két nap szabit, elmentem a piacra, vettem mindent, ami jól nézett ki, csináltam zellerkrémet (az egy szendvicskrém, ha szereted a zellert, akkor szereted), meg zellerkrémlevest, meg a Borsólevest, meg csirkét zöldborsóval, meg ügyintéztem meg még többet ügyintéztem, meg összefutottam Kislánnyal és kimentünk a Könyvhétre, ahol D. ideadta a Buda Béla új antipszichiátria könyvét, beleolvasva egyáltalán nem annyira anti, viszont nagyon budabélás, majd mesélek, ha kiolvastam. Kávéztunk D.-ék standjánál és odajött egy pasas fényképezőgéppel, hogy ő a Metró újság fotósa és holnap lesz melléklet a könyvhétről és hadd fotózzon le minket és tegyen bele, mondtuk, jó, engedtük, hogy könyveket tegyen az asztalra és fotózgasson, erre másnap nézem a metróújságot, nincs is benne. Nagyon szomorú vagyok. De legalább hatékonyan vigyáztam Kislányra, nehogy könyveket vegyen.

Ezenkívül volt a háromnapos mozgásterápiás hétvége, ez az a képzés, amibe évezredek óta járok és még mindig hátravan egy év, komolyan, hosszabb, mint ... bármi. De a hétvége jó volt, Horányban voltunk egy vízparti helyen, és Horány gyönyörű.

Aztán bementem hétfőn dolgozni és kettő és fél perc alatt ömlesztettek rám ezer feladatot meg egyéb hülyeséget és komolyanmár. Háztartásbeli akarok lenni. Akartam befőzni eperlekvárt is, de arra már nem volt időnk, és mire megint szabira megyek, már tuti nem lesz eper.

It's a new born it's a new day it's a new life for me

2011. június 1. 10:20 - címkék és kategóriák: Emberek

Kaptam Susie-tól egy biciklit, természetesen macska és szingliség híján sajna így sem hozom a pesti bloggerlány archetípust, ellenben nagyon boldog leszek vele, azt már látom. Meg fog változni az életminőségem és az élettel való elégedettségem, és nem, nyugi, nem a nagykörúton fogom zavarni az autósforgalmat, a mi környékünk meg a munkahelyem felé vezető útvonal is meglepően jól ellátott bicikliutakkal.

Egyébként ez annyira klassz és mindig meglepődöm, amikor az emberek így mindenfélét adnak. Úgy értem, küldenek sós uborkát Bécsből, nyitott orrú cipőhöz való csipkezoknit Londonból, holnap megkapom Buda Béla új antipszichiátria-könyvét, csak érte kell menni, és ilyenek. Mondjuk, nem tudom, mit csodálkozom, volt olyan kutatásom, amelyik az altruizmusról szólt, tudományos eredmények szerint is létezik.

Megyek, veszek rá néhány lakatot.

« Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb