+1

Ez a Pozsonyi úti Pendragon? Minden nap elmegyek előtte, de nem merek bemenni, mert elkölteném az összes pénzem... :[

Tökre megértem (bár én elférek a könyvespolcon).

Amúgy sok olyan embert ismerek, aki meg semmit sem csinálnak, csak hazamennek munka után, és pusztulnak. Szerintem még mindig jobb egy csomó mindent csinálni, de nem annyi mindent, mint szeretnél, mint hogy semmit se.

átfutott a fejemen pedig, hogy küldjek neked könyvet, de már nem tudom, gonoszságból-e :)
érdekes problémák..
engem sokkal jobban lefoglal az, hogy mi ne csináljak, mert rossz, és ettől egy csomó szabadidőm keletkezik, amelyben aktívan nemcsinálom a dolgokat (pl. hajmosást:), és nincs gond a preferenciákkal, mert mind arról szól csak, hogy száraz maradjon a nyakam. :)
amúgy nemtom másoknál hogy van, de én pl. mindig akkor írtam tizes toplistát fiúkból, akik tetszenek, ha nem voltam belezúgva egyikbe se. szerintem tevékenységekkel is így lehet.

mindig azt képzelem, hogy az állandóan növekvő, félig olvasott könyvhalmot az ágyam mellől majd legkésőbb a nyugdíjas éveimben biztosan elolvasom ... addigra már úgyis mizantróp leszek, és én is nagyothallok, az ördögszekerekig nem látok el, meg nem is érdekelnek ... mivel nyugdíjas otthonban lakom, nem kell takarítanom, lefürdetnek, bepelenkáznak stb. stb. ... hát ugyanúgy, mint gyerekkoromban, nem lesz más dolgom, csak hogy olvassak :))

PS: nekem a Pendragon az örökös mentsváram ajándékvásárlásoknál :)

teodora: szóval h egyik tevékenységem sem az Igazi? mert valójában Sopronban szeretnék élni egy kertes házban? :)) Hm.

Tapasztalatból mondom, hogy le lehet élni egy életet úgy, hogy egy napját sem élvezted.
De minek?
(Ez persze túlzás.)
ÉN adjak tanácsot egy pszichiáternek életvezetésből??!! Pláne, hogy nem is kért tanácsot, csak belefortyant a blogjába megint?
Hallgathatnék is, igen. De én szeretem ezeket a fortyanásokat, megnyugtatnak, hogy másnak sem jó minden, továbbá isolde olyan jól ír.

joozsef: nehezen tudom eldönteni, hogy te tulajdonképpen gonosz és fölényes vagy velem, és rég ki kellett volna, hogy moderáljalak, vagy csak nem tudod, hogy az ilyen kommentek valójában gonoszul és fölényeskedően hangzanak és igazából jót akarsz.
Most melyik?
Mindenesetre azért elmondom, hogy túlzsúfolt életem napjainak minimum 90%-át élvezem, ha nem így lenne, akkor máshogy csinálnám, azért élek így, mert ezt választottam, szeretem, hogy sok dolog és könyv és tárgy és ember és cipő van benne, még ha ez azzal is jár, hogy néha kevesebbet alszom vagy nem végzek mindennel. emellett fontosnak tartom leszögezni, hogy a pszichiáter ugyanolyan ember, mint bármelyik másik, tehát ha igazán rosszul érezném magam és rosszul vinném az életemet és még tetejébe rinyálnék is róla online, ahhoz is jogom lenne.
A "fortyanás" szó az nekem dühöt és tehetetlenséget sugall, én nem ezt érzem, sajnálom, ha a bejegyzésből ez szűrődött volna le, akkor mégse írok olyan jól. Béke.

SeSam: az hát. Amikor a rendelt könyvekért megyek, sose megyek a pultnál tovább, és igyekszem semerre sem nézni :)

Pont az a jó a blogodban, hogy látszik, hogy élvezed, amit csinálsz, és jó sok minden belefér a napjaidba. Az szerintem teljesen normális, hogy még annál is többet szeretne az ember, mint amennyi lehetősége van, bár homályos pszi emlékeim szerint mintha a neurózis felé vezető út is ilyennel lenne kikövezve. Én spec. irigyellek, nekem jóval kevesebb a szabad vegyértékem. Viszont legalább ismerek valakit, aki prímán továbbképez a pszihológia/átria rejtelmeiből.

Viszont, ha egyszer nekiállnál mégis a csipkebogyóknak, főzzél már be lécci nekem meg néhány üveg lekvárt, mert nagyon szeretem, de esélytelen, hogy megcsináljam

Hátugye, az Ikrek jegyében születtem.
De nem szoktam gonoszkodni,a fölényességgel viszont sokszor vádoltak már. (*)
A "fortyanás"-ban én nem érzem feltétlenül a dühöt, a posztodban a (bizonyos mértékű) tehetetlenséget viszont határozottan. Nem először panaszkodsz ugyanerre, ami nem baj, TUDOM, hogy élvezed a dolgaidat, a távol-keleti utazásnak pl. minden másodpercét (s mindezt minden olvasód is tudja.)
A magam bizonyítványát magyarázom, és igenis "igazából jót akarok". Az "isolde jól ír" NEM szarkazmus.

(*) Nem tudom elfogadni, hogy a rövid, tárgyilagos megállapításokat arrogánsnak tartják. Az olyat (ez túlzó példa), hogy amikor a második emeleti ablakomból egy embert látok zuhanni, akkor azt a megállapítást, hogy "Ez meg fog halni mindjárt" pimasznak érzékelik.

További magyarázkodásképpen mellékelek egy félkész (túl hosszú) aforizmát arról, hogyan látszanak másképp a dolgok:
"Nem beszélhetsz csak a saját szexuális életedről. A partneredet is kiadod. Nem beszélhetsz csak a világról, magadat is leírod. Nem beszélhetsz csak magadról, a körülötted levőkről is árulkodsz. Tehát a zárkózottság, a gőg - csak tapintat."

jesszus,de fel vagy ma pörögve :)

#8: szerintem az elso :P.

joozsef: az a baj, hogy a soraimból pontosan tudni véled, hogy én hogy érzem magamat, és ezt többnyire ellentmondást nem tűrően kijelented, sokszor tévesen, és ez számomra bántó. Kérlek, hagyd abba.

"Az szerintem teljesen normális, hogy még annál is többet szeretne az ember, mint amennyi lehetősége van."
Nagyon igaz,dr.Morcz! Magas a mérce, de Isolde át is ugorja... közben persze még többet szeretne. Természetes.
Én sem tudom, minek tanulok szörfölni az én koromban, de mindegy. Nem kellett volna kipróbálni... már csak ez hiányzott!

Isolde, most biztos én is szúrni fogom a szemed (bár nyilván már ennek feltételezése sem helyénvaló - sőt lehet, hogy még bántó is - szerinted, de meglátásom és érzésem szerint túlzottan erősen reagálsz joozsef véleményére. Olyan a válaszod, mintha egy (doktori) védés szövegét írtad volna. Nem lehet, hogy joozsef az Árnyékod?
Joozseffel egyetértve a posztok szellemesek és tényleg azt sugallják (legalábbis az én érzéseim szerint), hogy általában véve nagyon elégedett vagy és nyilván szabad elhatározásból választod azt amit és akit. Joozseffel eltérő olvasatom (hát sok az önjelölt elemző), hogy a tehetetlenség egyáltalán nem, mint inkább a dicsekvés és az elismerés vágya (a "Nyafogás" - idézet Tőled - köntösébe bujtatva) az, ami előre tolul szövegeidnél.
Persze nem a jelen posztban, az csak szimplán jó és rólam szól.

pötty: szerintem nincs olyan, hogy "túlzottan erősen" reagálás. Dühös vagyok rá, jogom van annak lenni. Ez van, "én ilyen ember vagyok", hogy klasszikust idézzek.

Tanulni szeretnék az esetből.

Hol van a dühöt okozó kommentemben az "ellentmondás nem tűrés"?

Mekkora baj, hogy egy olyan "Nyafogás" címkéjű posztban, amely az "az a bajom manapság az élettel" felütéssel kezdődik, nem a dicsekvést hallom ki?

joozsef: hát hogy "le lehet élni az életet úgy is, hogy egy napját sem élvezted" - ezt nem nagyon értettem, mit szeretnél ezzel közölni, azt-e, hogy én úgy élem az életemet, hogy nem élvezem, vagy... valami mást, de akkor mit? Hogy Te "adj egy pszichiáternek tanácsot" - egyrészt valóban nem kértem tanácsot, másrészt miért ne szorulhatna a pszichiáter tanácsra. Ezzel azt sugallod, hogy 1. én szarul vagyok és tanácsra szorulok, 2. de nincs jogom hozzá, mert olyan szakmám van, ahol úgyis kötelező tudni mindent és tilos elbizonytalanodni. A "belefortyant a blogjába" szerintem bántó és udvariatlan megfogalmazás. Ez nyilván rólam szól, de nekem nem tetszik, ha így beszélnek velem, pláne idegenek.
A blogger-kommentelő viszonyban eleve van egy ilyen aszimmetria, hogy te mindent tudsz rólam (vagy azt hiheted), számomra viszont csak egy vadidegen vagy, aki mindenfélét mond rólam/nekem, és mivel a bloggerkedéssel ezt felvállaltam, még nagyon felháborodnom se illendő.

(Egyébként onnan lehetett rájönni, hogy ez nem panasz vagy nyafogás, hogy azt a címet adtam a bejegyzésnek, hogy ez nem panasz vagy nyafogás.)

1. A komment címe rokonságban lehet Magritte festményéével: "Ez nem pipa", holott az (illetve nem, de egy másik szinten.) Ezért nem vettem figyelembe.

2. A "le lehet élni..." az tényleg figyelmeztetés, illetve óva intés, igen, kicsit túlzott, és felesleges is -- erről szól a következő mondat. De azért intettelek óva, mert tényleg nem először nyilvánítod ki elégedetlenségedet az életed folyása felől.

3. A "belefortyant...", hát, igen, jogos, ha valaki naturalisztikusnak appercipiálja, nem annak szántam, bocsánat. Sajnálom.

4. Hát, bizony, az orvosokkal szemben, mint ahogy arról itt korábban volt szó, van olyan elvárás, hogy tudjanak mindent, vagy legalábbis csináljanak úgy. De tanácsadási jogom NEKEM nincs (annak a mondatnak EZ az értelme), mert te egészen biztosan nagyságrendekkel többet tudsz az életvezetési dolgokról egyrészt a hivatásod, másrészt az ahhoz való nyilvánvaló tehetséged okán.

5. Aki azt hiszi, hogy a blogolóról mindent tud egy blogja alapján, az több szinten téved. A blog lehet egy szerep, és egészen biztosan van a blogolónak élete a blogján kívül is. Tulajdonképpen azt feltételezni rólam, hogy én azt hiszem, a blogod alapján sokat tudok rólad, akár sértő is lehetne.

6. Kérem, ne legyél dühös rám. Bár, ez most már, azt hiszem felesleges kérés... Megpróbálok nagyon óvatosan kommentelni ezután. (Vagy más néven :-) )
(Szép az a "Béke" a komment végén, de a te találmányod.)

joozsef: nem az én találmányom, ez egy bevett szófordulat, te kis buta :)