Szóval elkezdtük ezt a kutatást soksok évvel ezelőtt, és akkor felmerült, hogy ki melyik altémájából fog cikket írni. Nekem kiosztottak egyet, vagyis megmondták, hogy lányom, te az exekutív funkciókat mérő teszt faktoranalíziséről fogsz cikket írni, az egyetlen probléma az volt, hogy az "exekutív funkciók" és a "faktoranalízis" kifejezéseket is nagyjából először hallottam életemben, úgyhogy el is könyveltem magamban, hogy 1. erre én egészen nyilvánvalóan nem leszek képes, 2. ez a téma most komolyan, kit érdekel egyáltalán. Az évek során aztán megtanultam, utánaolvastam, kedves emberek elmagyarázták, más kedves emberek bátorítottak, biztattak, illetve hallgatták a hisztimet, amelyekért végtelenül hálás vagyok. Én azelőtt soha életemben nem írtam tudományos cikket és csak nagyon keveset olvastam, de szépen elkezdtem először csak részleteket írni más cikkekhez, meg többet olvasni. Egy idő után már nem voltam benne biztos, hogy én képtelen vagyok cikket írni. Még több idő után már abban sem voltam egészen biztos, hogy ezt a konkrét cikket képtelen vagyok megírni, úgyhogy ezen a ponton elkezdtem megírni, ez Utrechtben történt 2007 márciusában.
Később a cikk írását még az is nehezítette, hogy nem volt rá egy csomó időm, hanem egyéb munkahelyi elfoglaltságok akadályoztak benne, amelyeket vagy én szerveztem be magamnak direkt, vagy nem én, ez változó volt, mindenesetre 2008-ban beküldtük egy laphoz, ahonnan elutasították. Ezután 2009 áprilisában beküldtük egy másik laphoz, akik többször átíratták, ezalatt szerencsétlen cikk már minden lehetséges dinamikában projektív felületként szolgált: én például egyszer elkezdtem abban az Átokban hinni, hogy addig nem esem teherbe, amíg el nem fogadják a cikkemet, hogy csak a legenyhébbet említsem. Közben már simán vágtam, hogy miről van szó és ismertem a témámat, mégis az a nyomasztó érzés, ami a legelején hozzákapcsolódott, hogy ez olyasvalami, amit én nem tudhatok, sose múlt el igazán, de egy idő után már erre is nagyon Zen lettem, és elfogadtam, hogy jó, én szorongok ettől a cikktől, meg átok ül rajta, nem baj, ezt meg kell élni, attól még lehet nyugodtan átírogatni meg visszaküldözgetni. Mindeközben szerintem többször csesztek le a munkahelyemen emiatt a cikk miatt, mint bármi más miatt együttvéve, és persze ez lehet, hogy szükséges volt ahhoz, hogy tényleg megírjam. Nehéz eldönteni, hol végződik a hasznos és szükséges külső kontroll és hol kezdődnek az irreális elvárások, én legalábbis nagyjából soha nem tudom eldönteni, ne kérdezzetek.
Mindegy, most egy darabig nyilván boldogan szaladgálok és ugrabugrálok (jó, tudom, igazából csak egy cikk, de én ragaszkodom hozzá, hogy legalább annyira örüljek, mint amennyit stresszeltem miatta), és utána majd elfoglalja a helyét / szerepét egy másik cikk (tudom is, melyik lesz az), de az már nem lesz pont ugyanolyan. A kezdetekkor ez a cikk volt az első cikkem, és bár útközben írtam már másikat, ami közben megjelent, de azt nem egyedül, szóval ez az egyetlen, aminek tényleg minden mondatát én írtam, és előtte is minden munkafázisában jelen voltam, a teszt kis kockákra vagdosástól kezdve tesztfelvételen át kiértékelésig és adatbevitelig és ábrák szerkesztéséig. Első cikkem, olyan, ami miatt képes vagyok húsz percig zokogni, már biztosan nem lesz több. Ezen is túl vagyunk. Cool.
Most egész komolyan elgondolkodtam, hogy vajon milyen mértékben kínos, hogy ennyit nyiffogok meg lelkizek egy nyomorult cikken, és nem gáz-e bevallani az interneten, hogy ez nekem egy ennyire nehéz feladat volt, még a végén azt gondolják rólam, hogy nem vagyok szuperintelligens és hogy egy nyafogó vagyok. Hová vezetne az.
Anais: A Csengetett, Mylord?-ból van
Teljesen átérzem, bár a 20 perc zokogás nekem kimaradt. Na de a lényeg: melyik újság és hány IF? :D
Hm, pedig láttam a sorozatot, de erre nem emlékszem, köszi :)
klassz, hogy sikerült, és nem akarom elrontani az örömöd, csak így, a dolog horderejét nézve kérdezem kiváncsian, hogy ezeknek a cikkeknek van vmi értelmük? :)
razor: 4.174, az nálunk nem olyan rossz
teodora: hát mittudomén, nekem jó karrier szempontjából, ha van sok cikkem, meg hozzátesz egy kis porszemet a tudomány nagy épületéhez, or whatever. Magyarul dehogy :))
Szerintem, nem gáz és nyilvánvalóan a következő cikkedhez vezet.
Hajrá! :)
Would you be so kind as to shortly explain what the fuck "exekutív funkciók" is?
(Ez egy dicsekvés, hogy a "faktoranalízis" szó jelentését, azt hiszem, ismerem.)
Ismételten gratulálok. Abból, hogy ez a cikk így és ennyi ideig készült, úgy tűnik, ilyesfajta művet még soha senki nem írt ennek előtte, aminek sok oka lehet:
- nincs semmi értelme, csak azért kaptad a témát, hogy elfoglald magad vele, és cseszegetni lehessen érte;
- ha véletlenül sikerül kitúrni valamit a témából, az tiszta haszon, de eddig senkinek sem sikerült;
- milyen jó, hogy végre valaki összefoglalta ezeket a dolgokat, most akkor talán le is kellene fordítani németre, szanszkritre, japánra (ha tényleg kell, ebben tudok segíteni), olaszra (ebben is), stb.
joozsef: egy tudományos cikknek ennyi az átfutási ideje. Ne haragudj, de tényleg most így túl vagyok rajta és most ennyi év után szeretnék egy kicsit NEM ezzel a témával foglalkozni, és ebbe beletartozik az is, hogy itt sem.
Végrehajtó funkciókat jelent, egy neuropszichológiai fogalom, olyan, mint a memória, csak más.
Annyira de annyira örülök, h ez az impaktfaktoros buziság nálunk nincsen, ha bevezetik véletlenül, abban a pillanatban hagyom abba.
Hát ezt nagyon átérzem! (és grat!). Én is csak azért nem nyavalygok olyasmiken, hogy mikor lesz már kész a kötetem, mert hová vezetne ez? ;)
OFF: Előkerestem innen a blogodból azt a durván kalóriabomba csokis-diós izét, asszem a héten megcsinálom!
Nagyon gratulálok, s bár nem ismersz, azért büszke vagyok rád.
OFF: találkoztál valahol véletlenségből Dr. Szvath Péter nevével? választ köszi előre is. ^^
csacska_csicska: köszi. Nem, soha.
Gratulálok Joozsefnek ! telitalálat a kommentje !
Gyerekek, ott a wikipedia: en.wikipedia.org/wiki/Executive_functions
Isolde, en az ilyen emberi cikkekert jarok ide :) Ettol meg lehetsz te szuperintelligens, sot :)
Az alapélmény, hogy az ember cikkét visszadobják. Nekem egy lap 2-t dobott vissza, az elsőnél nem sírtam, viszont gyáván meghátráltam és azóta is a fiókban várja az újabb ihletemet, hiába. A másikat retweeteltem vagy hogy kell ezt mondani, azt most bírálják el.
Az impakt faktor tényleg feleslegesnek tűnik, főleg addig, amíg nincs az embernek. Utána egy darabig fontos, aztán megint nem. Csak vannak munkahelyek, amikhez ez is kell. És vannak persze impaktfaktorbajnokok, akik amúgy simán lehetnek szalonidióták. Szerencsére ők nem járnak ide.
Egyáltalán nem gáz, és akkor most már értem, miért olyan szuperek a tudományos cikk-paródiáid.:))
Gratulálok!
Egész más műfajok, de talán tanulágos lehet: beszélgettem én költővel meg regényíróval is, és azt állították, mindig van egy olyan rémisztő érzés, hogy na, most írta meg az illető az utolsó versét az életében... És hogy van egy hasonló jeges rémületaz íróknál is, hogy minden regénynél abszolút a nulláról kell indulni.ÉS hogy össze kell szedni a bátorságukat, újra meg újra.
Tehát ezekhez a horrokhoz képest a komoly tudmányos cikkírás talán mégis egy árnyalattal kevésbé rémisztő.
És úgy tűnik, közben azért fel is vérteződtél valamelyest.
Úgy sejtem, hogy azért a blogíráshoz is kell bátorság. Csak nem biztos, hogy azt észleled, mert folyamatosan gyakorlod. Nekem pl. nem volna.
A: hássze' a wikipedia eszembe juthatott volna.
Végig is olvastam a dolgot.
Nagyon erősen eszembe jutott róla két dolog, egy régi:
"A halál oka: insufficientia cardiorespiratorica". T.i: nem ver a szíve és nem lélegzik. Manapság már légzési és keringési elégtelenségnek is szokják írni a dekurzusban.
Meg egy új:
MA volt a zindexen (is) egy MTI opus, mely szerint konkrétan közveszélyes Amerikában (is), hogy a zemberek nem értik, mit mond a zorvos. Példa: "vegyen be este és reggel két tablettát". Na most akkor ez kettő vagy négy tabletta?
Exekutiv funkciók. Az mija? (Isolde nem reagálhat...) Kognitív vezérlés, ja, azt tudom (sejtem) mi lehet.

Kedvenc isoldes szofordulatom ez a "hova vezetne az" :)