nekem folyton szól valami a fejemben.
és igen, van, amikor idegesítővé válik. olyankor elkezdek hangosan énekelni valamit, az rendszerint elmulasztja.

most két órája az szól, hogy "jöjj hozzám titokban, szerelemre hívlak", csak mert valamiről beugrott. mindig dalok ugranak be, tettekről, szavakról.

a legidegesítőbb az tud lenni, amikor nem tudom végigénekelni magamban, hanem csak egy vagy két sor megy végtelenül.

be lehet pótolni felnőttkorban is a zeneiskolai kisiskolás-kori deficiteket,csak akarni kell.

Na, erre most el kellett játsszam magamban az 'Éjféli gyors'-t és rájöttem, h elfelejtettem a szövegét. Nekem is állandóan megy vmi a fejemben, néha idegesít, de a legtöbbször nem, már megszoktam.

Meg vagyok győződve hosszú ideje már arról, hogy a tudatalattim egy dj, mert mindig a témával kapcsolatos számokat kezd el lejátszani. Egy ideje, ha elakadok valami belső folyamattal, hajlamos lettem hallgatózni, hogy mit dudorászok. Lehet, hogy új terápiás lehetőség alapjait tetted le ezzel a bejegyzéssel? :)

petrapap: de jó, én is ezt szoktam csinálni néha, hogy belehallgatok, vajon mi megy most :)

Nálunk meg az ment, hogy a tesóimmal valahogy mindig ugyanaz a dal ment "belül". És sosem tudtuk, hogy csak azért, mert valamiről ugyanarra asszociáltunk, vagy valamelyikünkből "kiszökött" valahogy egy dallamfoszlány, dúdolni kezdte önkéntelenül, vagy valami, és ezt a többiekbe is beleköltözött, úgy, hogy észre sem vették...

De légyszi, valaki ismerje fel a címben a Middleman-utalást is, így olyan egyedül érzem magam.

ki az a Middleman?:)

Jééé, egy Middleman-utalás!
Ez így most már egészen más, nem?

Amúgy nekem már vagy 2 órája valami irtó idegesítő szám megy a fejemben, se címét, se szerzőjét, se szövegét nem tudom, sőt így textben el sem tudom dúdolni. Arról nem írtak, hogy ha megszabadulni nem lehet tőle, lecserélni hogy lehet?

Fáj a fejem, jaj de nagyon odavagyok, hüje vagyok egééé-szen.
Ennél rosszabb nincs is.
(Pa-Dö-Dő, ha valaki megúszta volna.)

Nekem a dalok a szabad asszociáció részei (dejszen más is eszongya). Voltam zenész, tehát a zene igen közel van hozzám.
Következésképpen nem hallgatok semmit, mert a rossz zene idegesít, a jóhoz meg oda kell készülni, figyelni rá, és arra meg nincs idő-erő.
Valójában mindig szól valami körülöttem, de nem én hallgatom, csak hallanom kell -- na EZ szokott idegesíteni. Pláne, ha EBBŐL ragad be valami a fülembe.

egyszer gyűjtöttem már ilyeneket (sztem a lion sleeps a főbüntetés)
teodora.freeblog.hu/archives/2009/12/10/Fulbemaszo/

"there's a drumming noise inside my head..." - most eppen ez,de igen, valami mindig (es szerencsere csak neha idegesit)

Babits Mihály is megaszonta (hogyaszongya):
“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”

Az más kérdés, hogy most, hogy belegondolok, alapvetően egy orbitális baromság, de azért jól hangzik. Mint az Emanuelle vágülis, nem?

nekem a cable guy ugrott be, amikor drámai zenét ad a valósághoz Carrey

Morcz: hát úgy, hogy direkt elkezdesz dúdolni valami idegesítőbbet és fülbemászóbbat, és akkor az kiüti :)

tappancs: you're not helping :)

nekem most az emanuelle. köszi.

mindig azt gondoltam/gondolom, hogy mindenkiben szól valami zene, a mi családunkban ez különösebb zenei képzettség nélkül töktermészetes, és hajlamos vagyok azt hinni, hogy akkor mindenkinek, és most emiatt a bejegyzés miatt a "zene nélkül mit érek én" kezdett forogni, de mindjárt lelövöm ... ha ilyenkor meghallgatsz valami mást, az általában beválik :))

"Nils Holgerson, ott repül Márton lúdon..." - a mostani leggyakoribb, legváratlanabbul felbukkanó. Beosztottjaim jókat röhögnek, mikor félhangosan dudorászom is eme remekművet. Másik a Rammsteintől a Haifisch, de azt nem dudorászom :)
Nekem az a megszabadulás, ha végighallgatom az illető számot rendesen. És nekem is mindig megy a zene a fejemben, folyton asszociálok és legtöbbször zenére, sokszor a szöveg miatt. Illetve ha fel akarok vidulni, kifejezetten erőltetem h a fejemben menjen vmi felvidítós zene pl. "I can see clearly now, the rain is gone..." - és tényleg fel is vidulok.

Isolde, sulemia: 2x10 pont. Köszi.

Na bazmeg, végigolvasom, erre elkezd menni a fejemben 'Zene nélkül mit érek én', erre szoktam mindig azt mondani, h 'még a zenével se érsz semmit, baszod', úh most hallgatok is vmi rendes rakenrollt.

s ennek a nem választott dudorászásnak pszichológiai, avagy pszichodinamikai háttere lehet? mily elfojtások én védő mechanizmusa lehet maga emmanuelle? miért pont emanuelle tud védekezni a tudatalattink által meg nem tűrt affektussal szemben?

Zubeldia: hát, a hangmérnök volt pasim egyszer mintha magyarázott volna valami olyat, hogy vannak olyan dallamsorok, amik jóval fülbemászóbbak a többinél és a slágereket ezekből kell összerakni. Bár természetesen lehet, hogy a fejemben idegesítően szóló Emmanuelle valahogy kapcsolatban van a kispolgári neveltetésen során rendre elfojtott szexuális ösztönkésztetéseimmel, végtére is ő "ledobta láncait". Vagy lehet, hogy néha egy nyálas Gergely Róbert-szám csak egy nyálas Gergely Róbert-szám.

Nekem munkaidőben rendszeresen az "Olyan hülyék az emberek, a homokba fekszenek..." kezdetű Republic dal kezd el szólni a fejemben.

:)
értem
s gondolkodtál esetleg, hogy a te esetedben milyen szerepet tölthet be a bloggod? jó, valószínűleg egyeseknél a szuperegot erősíti. nálad, a nyafogás jól megfogalmazott önkritikáján túl, létre hoztál egy blog-Én-t, akinek az Én kinyafogja minden napos gyötrelmeit. Így értelmét veszítí aggodalmunk, hogy nem éreznéd jól magad a munkahelyen, nem jönnél ki jól a férjeddel.
Jó ötlet a hangmérnök, valószínűleg ez a három kellene e talány megoldásához: pszichológus, pszichoanalitikus és hangmérnök.

Zubeldia: húsz éve naplót írok, nem kell túlmagyarázni.

És azt hallottátok, hogy bi-bi-bi-bird's the word?

www.youtube.com/watch?v=2WNrx2jq184

Nekem saját zenék is mennek a fejemben, és ha ki bírnának jönni, akkora, de akkora rakenroll csávó lehetnék...! :-))

Amióta kisgyerekeim vannak, minden fejemben járó dallamot bárhol, bármikor, azonnal kinyomok magamból nekik. Nagyon praktikus, sose néznek hülyének az emberek, az teljesen normális, ha egy anya énekel a gyerekeinek.

kalib: neked akartam mondani sportolás témához, hogy Sopronban van a taoista taichi klub, ami állítólag tök jó, ha érdekel az ilyesmi.

Á, köszi, érdekel. Már rájuk is találtam virtuálisan.

"Ja sehr komisch, ha-ha-ha, tarararam ha-ha-ha" a Strauss: Deneverbol. 3 napja. Mentsetek meg.

A dallamtapadás műfajában engem a "szeretném a homokórát megállítani" gyötör időnként halálra. Ha pedig a belém ragadt, idegesítő, igénytelen sort törött lemez jelleggel motyorgom, attól a körülöttem levők vérnyomása is kiakad. Szerencsémre rendszerint inkább az igényesebb zenéket kedvelő belső dj kever.

jé, ez egy olyan téma, ami tök régóta érdekel.
nem vagyok zenész. mindig szól a fejemben valami. nem szeretem. nem is szeretek csak úgy zenét hallgatni, mert - ahogy fent már mondta valaki - a jó zenéhez idő kell és odafigyelés. koncertekre járok, az jó.
pasim zenész. neki sose szól a fejében semmi, ellenben mindig zenét hallgat(na). a saját dallamait meg kijátssza magából.

mi egymást szoktuk beindítani,

papa, mama, gyerekek - mikor melyik, aztán amikor valaki fütyülni / dúdolni kezd, a család maradéka kitér a hitéből.
(archaikusan így mondják, hogy elkaparja az arcát)

cels.

A Middleman-utalasrol lemaradtam a cimben, a bejegyzes cselekmenye viszont emlekeztetett egy Alfred Bester regenyre, a The Demolished Manre, abban vedekeznek telepatia ellen rettenetesen fulbemaszo dallal (amit direkt ilyenre terveztek).
Amugy a fejembe nem szokott zene szolni, zavaromban viszont hajlamos vagyok a Hupikek torpikek zenejet dudoraszni.