Hm. Ez ilyen "ezoterikus okoskodasnak" tunhet, de: en is hasonloan ereztem a volt munkahelyemmel kapcsolatban, de en is ugy gondoltam elmenni kudarc. Igy aztan "atkereteztem", "mas perspektivaba helyeztem", stb. Egeszen addig mig a szervezetem egyszercsak megunta, es en akinek soha komolyabb betegsege nem volt, egeszseges harminceveskent kaptam egy szep nagy tudogyulladast. Tudom ez nem olyan nagy baj, masnak gyomorfekelye, meg tudorakja lesz a munkahelyetol, de nekem arra eleg volt, hogy rajojjek, az en testem nem akar tobbe oda bemenni..

keknyul: ja, én csak nem akarom látni meg "nem akarok egy levegőt szívni ezekkel" (ti. retinaleválás plusz pollenallergia :))

Én meg az általános iskolás osztálytársakba akartam belerúgni, úgyhogy síelés közben eltörtem a lábam. Szép dolog a pszichológia.

Jaaa, én a retinaleválásodat úgy értelmeztem, hogy azt nem akarod tudomásul venni, hogy Sopronban a helyed. Helyette kitalálsz mindenféle projekteket, meg életvezetési ötleteket (korán kelés, stb.), pótcselekvésként, miközben igazából pontosan tudod, hogy mi nem hagy nyugodni. Na, de akkor dobom ezt az elméletemet. Milyen szép is az életem, hogy ráérek másokén törni a fejem :P.

Ójaj, ez így visszaolvasva nagyon pökhendin hangzik, ne haragudj, isolde, nem ilyennek szántam, bocsánat.

kalib: dehogy, nem volt az, sőt, ezen gondolkodtam tegnap, hogy jé, lehet, hogy tényleg? :)

Akkor jó :)