Valahogy úgy történik, hogy délelőtt megnézem az emailjeimet, amiből kiderül, hogy melyik bekezdést írjam át a cikkemben, ami miatt az előzményben szereplő különböző logisztikai és szociálpszichológiai tényezők, valamint távolabbi anamnézisem és a jövővel kapcsolatos diszfunkcionális attitűdjeim szerencsés együttállásának köszönhetően mintegy húsz percig zokogok, közben felhívnak, hogy a kiírt időpontnál jöjjünk hamarabb vizsgázni, felöltözöm csinin, a szél kifordítja strapabíró esernyőmet, kidobom, veszek a patikában vörös szem elleni szemcseppet a rendkívül jóképű patikusfiútól, aki rám mosolyog (ezúton is köszönjük Istennek a borostás férfiakat), felmegyek, cseppentek, mosolygok, tételt húzok. Nagyon kedvesek és jó fejek velem a vizsgáztatók, ami klassz.
Kiderül, hogy nincs vizsgára bocsátó határozatom, mert a minisztérium nem juttatta el a vizsgabizottságnak, mert a dékáni nem juttatta el az egészségügyi minisztériumnak, csak nekem erről nem szóltak, hanem múlt héten és két héttel ezelőtt is, amikor óvatosságból többször kényszeresen betelefonáltam, hogy minden rendben van-e papírjaimmal, akkor azt mondták, minden rendben. Kiküldenek a vizsgáról, hogy intézkedjek, mert addig nem vizsgázhatok, kissé rezignáltan telefonálgatok, kiderül, hogy azért nincs itt a papírom, mert nem is létezik, mert már az ahhoz szükséges papírom se létezik, nincs is grémiumi engedélyem, mert a grémium nem küldte ki, csak elfelejtettek erről nekem eddig szólni. Nem esem kétségbe, megmondom az ügyintézőnek a telefonba, hogy akkor oldjuk meg valahogyan ezt a fennálló problémát, itt vagyok a vizsgán, kihúztam a tételt, itt a grémiumelnök is, hogyan tudnánk megoldani, azt mondja, sehogyan, "elnézést kérek, de nem tudok segíteni, doktornő". Szemem se rebben, szólok a grémiumelnöknek, aki a legnagyobb szerencsémre a Mester maga, hogy van itt ez a probléma, felhívja ő az ügyintéző Hölgyet, elnézést kérnek, faxolnak, aláírjuk, visszafaxoljuk, aláíratják, átfaxolják, majd vigyem az eredeti példányt délután a hivatalba. Elmondom a tételeimet a vizsgáztatóknak. Gratulálnak. Hazafelé beviszem a papírt a Hivatalba, a Hölgy elnézést kér a félreértésért, hogy tudniillik, amikor ő azt mondta korábban a telefonba, hogy "minden papírom rendben van", akkor azt én valamiért úgy érthettem, hogy "minden papírom rendben van". Hát jól van, lényeg a happyend*.
Azon gondolkodom, miközben hazafelé villamosozom a jéghideg esőben, hogy ez vajon már annyira tragikus-e, hogy az már vicces és ironikus és nevetséges, hogy összegyűjtöttem az összes papírt, amit eredetileg terveztem az Életben, és akartam utána 5 db gondtalan, napsütéses napot, és véletlenül máshogy alakult, ez végülis csupán egy szerencsétlen véletlen, nem jelenti azt, hogy az élet szenvedés, vagy hogy "általában rossz az időjárás", vagy hogy elviselhetetlen helyen dolgozom, ahol bántanak és ahol nem lehet kibírni és ahol én nem is fogom kibírni. Valószínűleg egyébként tényleg nem jelenti ezt. Én bármikor meg tudom vigasztalni magam, és nagyon sok mindennek tudok örülni, én látom, hogy apróság miatt rinyálok, én most itt konkrétan egy fél, max másfél órás munka miatt rinyálok, water under the bridge, és igazából nem bántottak, hanem még segítenek is, és tudom látni a jó oldalát és tudok átkeretezni és perspektívába helyezni és átértékelni és helyén kezelni és realitáskontrollt gyakorolni, csak most nem akarok, most szomorú akarok lenni, és igenis megérdemlek már egy jó kis szomorkodást.
*Ja, mert ez egy vidám bejegyzés, ami arról szól, hogy már van egy második szakvizsgám is.
Gratulálok én is, persze h megérdemled.
Én az ilyeneket mondjuk 'rohattkurvaanyátok' felkiáltással és berúgással szoktam kezelni, biztosan összehasonlíthatnánk, melyikünk stratégiái a jobbak, de félek, h vesztenék, és megint kiderülne, h nem vagyok komoly ember :)
Lam: tényleg, alkohol! Most, hogy mondod, pont egy adag mézes Vilmos van még szerintem a hűtőben.
Lam: na, máris jobb.
grat! ez most milyen vizsga volt? és most itt tényleg vége? semmi több papír? és akkor hogyan tovább? :)
szerintem is igyál, egyél!
Gratulálok!!! Igyál akkor egy Vilmos, rakd fel a lábad, nézz sorozatot és szarj a világra egy kicsit. :)
Grat. A hivatali ugyintezest meg fogd fel gyakorlati beugronak a vizsga elott. Ez olyan, mintha az en vizsgam elott a hianyzo grafikai drivert meg kellett volna irnom a projektor hasznalatahoz... :)
teodora: pszichoterapeuta szakvizsga. Hát, most aktuálisan a mozgásterapeuta képzésbe járok, amiből vizsgázni kell meg ilyesmi, de az tényleg csak a hobbim.
köszi mindenki :)
Egészségedre, sztem én még dolgozom egy kicsit és csak aztán kezdek inni.
Gratula mindenekelőtt, viszont nem hinném, hogy eddigi akadémiai tapasztalataid alapján nem számítottál efféle kavarásokra...
Az a helyzet, hogy az "átkozott bürokratákkal" mindig meggyűlik az ember baja. Mintha valahogy nem értenének a munkájukhoz, vagy nagy ívben tesznek rá. Még nem tudom, melyik.
Persze tisztelet a kivételnek, kevesen vannak.
szia Isolde, minden szempontból gratulálok!
Az élet felfogható anyaggyűjtésként is.
Mindenesetre jól van megírva.
Küldök neked egy részletet, amit én nagyon szeretek, a Saura-féle Carmenből.Tkp. erre emlékeztem az egész filmből, erre a táncpróba-jelenetre.Én ebből mindig erőt merítek.És már hatszázhuszonötödször látom, és még mindig futkos a hátamon a hideg...
Ez nem semmi vizsgasztori, szívből gratulálok ahhoz, ahogy kezelni tudtad a történéseket és természetesen a második szakvizsgádhoz is :)
Arról, hogy levizsgáztál, tegnap valahogy lemaradtam, szóval utólag is gratula, és riszpekt azért, hogy munka mellett még tanulsz is, tényleg nem tudom, hogyan csinálod, hős vagy, komolyan.
Grat. A vizsgához is.
De legeslegfőképpen a helyzet kezeléséhez.
World class.
Vissza kellene menni ahhoz a borostás patikusfiúhoz, hogy a mézesvilmos miatti pirosszemet elmulassza...
Azt hiszem, magasabb pozíciókra is alkalmas lennél -- ha kibírnád, hogy naponta 5 - 6 ilyen helyzetet kell leküzdeni.
Isolde vizsgája állatorvosi ló. Sajnos általános botrányok vannak a graduális képzésben, a pszichiátria (nem pszichoterapeuta) szakvizsga körül, a PhD rendszerben és sok más helyen az egyetemi-akadémiai szférában. Rezidensek helyzete? Emlékszik még valaki a választások előtti nagy csinnadrattára? Most meg csend. Mi lesz ősztől? Az a baj, hogy elfogadjuk, hogy ez így van, a munkahelyen szarul bánnak velünk, huszadrendű főnököcskék ugráltatnak, a korrupt bürokraták rongybábunak néznek, és úgy érzik, hogy szívességet tesznek azzal, ha elvégzik a munkájukat. Cserébe a langyos tökig érő. Kis apró kádári alkuk mindenhol az állami oktatás-egészségügy utolsó nagy cucialista monolitjában. Addig, amíg egy-két osztályvezető, tanszékvezető, dékán stb. hátsóját nem billentik meg nyilvánosan, semmi sem fog változni (lásd Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem, Pécs, azért recseg-ropog hagyóland).
Hatalmas gratula! Az asszertivitás mintaképe vagy. ;-)
Őszinte és mély gratuláció valamint tisztelet.
Dehát én nem is "kezeltem" a helyzetet meg asszertív se voltam, csak csináltam, amit mondtak, néha kicsit ijedten néztem, meg hagytam, hogy alakuljon. Még gondolkodtam is közben, hogy lehet, hogy célravezetőbb lenne felháborodottan hisztizni, de nem volt kedvem.

Gratulálok a szakvizsgához! Jó szomorkodást, mert megérdemled:)