isolde: - Mostanában arról szoktam álmodozni, hogy van egy projekt, amin dolgozom, és akkor azon dolgozom. Mármint, hogy csak egy projekt van, nem százezer, mint most. Amiben el lehet mélyülni és arra koncentrálni és haladni, mert így csak szétesetten stresszelek.
Kolléga: - Van kedved akkor még pluszban részt venni az új kutatásomban? Erről meg arról szól.
isolde: - Naná!
Isolde, tudsz te nemet mondani? Ha nem, ne keseredj el, meg lehet tanulni. Mondjuk én két gyerek után lettem ilyen magabiztos és elszánt, de mások biztos kisebb áldozatok árán is meg tudják csinálni, mit tudom én, begyakorolják, vagy ilyesmi.
kalib: igazából előfordult már, hogy tudtam :)
Van az a vicc, mely szerint a francia megkérdezi a szállodában az angolt reggeli után, hogy zavarná-e, ha rágyújtana. Mire az angol: "Fogalmam sincs, még soha senki nem kérdezte meg."
Gy.k.: óriási bunkóság reggeli után a pofájába fújni a füstöt bárkinek. (az angol szerint.)
Ha a kolléga csak kicsit is ismer, hogy van arca még egy projektet rád sózni??!! Hacsak úgy nem, hogy egyet-kettőt ELŐZŐLEG átvesz, megszüntet, és AZTÁN szól, hogy működj közre nála. Nem mellékesen ez a saját érdeke is: több isolde-forgács jut neki.
neeev: ó, nem, nem, félreértitek :) ez egy tök jó projekt, amiben nagyon szívesen vennék részt lelkesedésből mert pont az a téma, ami érdekel, és tök jó, hogy felajánlotta, ez egy lehetőség. Nem azért nem mondtam rá nemet, mert nem tudok nemet mondani, hanem mert érdekel :)
Isolde, szerintem TE nem erted. Mi mind azert harcolunk, hogy kevesebb projekted legyen, es igy tobb idod arrol a kevesrol nekunk irni.
nem először van nekem is az az érzésem hogy amit értettem a soraidból, te végül nem arra gondoltál. De végül mindig igazad van. Mintha sugallnál valamit, aztán mégsem arról van szó. Ahogy történt most a neev-vel történt kommunikációban is felszínre tört. De félretéve ezt, csak van neked is egy elképzelésed hogy most miért vagy ilyen. Ami mintha zavaró is meg nem is egyben. Meg van benne nosztalgia is, hogy régeb nem volt ilyen probémád. Pedig lehet hogy uralod a helyzetet most is.
Zubeldia: persze, felszínes vagyok és kíváncsi, ezért könnyen eltérülök és új feladatokat keresek, amikor az előzőt még be sem fejeztem. Ez egy ideig klassz meg izgalmas, egy szint felett pedig már szabotálom magam, mert semmit se csinálok meg rendesen, és e kettő között szoktam egyensúlyozni. Ez a problémám mindig megvolt, csak fiatalkorban kevéssé válogathat az ember, hanem megmondják, eldöntik helyetted, mit kell csinálni, és akkor kevésbé merül fel. De igazából nem is gondolom, hogy ez egy "probléma", hanem egyszerűen én ilyen ember vagyok :)

én úgy látom nem itt