Végre valami igazán jól esik, amit csinálok, erre kiderül, hogy ennek neve van és, hogy lehet, h nem jó. Basszus, miért van az, hogy utólag mindig kitalálnak egy betegséget ahhoz, amit éppen elég sok ember csinál?

30: ki mondta, hogy egy betegség???? ez egy jelenség, ami most változóban van, és ezért a szociálpszichológus fickó felvetette, mint témát, hogy jé, milyen érdekes. Különbözünk abban, hogy kinek mennyire jön be, de semmi esetre sem betegség.

Szerintem ez a twitter/fészbuk stb. cucc az individualista társadalomra, a sok csak önmagával foglalkozó, bezárkózó egyénből álló valamire (egyszemélyes csoport) adott túlreagálás, nem kell rinyálni, majd ez is kifullad.

Amit felraksz rá, az viszont tuti nem lesz egy organizmus része, mert nincs olyan globális tudat, ami az egészet be tudná fogni - mindenki csak egy kis részét látja. De ha lenne, akkor is nagy része csak zaj maradna, ami pedig nem ható információ, az egy adaptív rendszerben úgyis kiszelektálódik. Feltúrbózott fecsegés, csiripelés, pletyi - ennyi. Akinek meg ez elcseszi az életét, mert ebbe menekül, az mástól is függő lenne.

Áter-Páter: ja, pont ezt mondta a férjem is, az egyszemélyes csoportot, úgyhogy elhiszem nektek.

Én csak annak örülök csendben, hogy végre megtudtam, ki vagy :) (Még gondoltam is magamban, hogy végre a felnőttek is elkezdték tudni, hogy mi az a twitter, de akkor téged nem tekintelek tendenciának...)

Jucee: :))

Nagyon beteg, nagyon tetszik :)

Ja, hogy nem az. Pedig már éppen beleéltem magam. Jól megírtam volna, hogy most nekem ilyenem van.

Ez jó volt így ebéd utáni sziesztához.
Wallace Az internet pszichológiája itt ül a polcomon olvasatlanul (500 Ft-ért dobta utánam az Osiris, ennyi volt a motivációm). Belelapoztam, a tartalomjegyzék alapján a megosztásra nem tér ki, csak a feltárulkozást említi (hiperszemélyesség és őszintébb tesztkitöltés), de olvasd el, hátha ott lapul a válasz a sorok között. Ki tudja?

hús-vér emberrel közvetlenül megosztani az élményt azért jobb mint a twitter szerintem.

És arra nincsen valami szakkifejezés, mikor valaki végül kötelességnek érzi, hogy valamiről blogolni kell? (pl eszébe jut valami apróság, és leírná, aztán eszébe jut, hogy még arról sem írt, hogy látott egy jó filmet, és előbb arról kéne, így végül nem ír semmiről)

Nem én vagyok ilyen. Hanem egy barátom. Aki nem én vagyok. De tényleg.

AnnGel: :))) isolde.hu/archives/2009/11/23/Mert_amig_a_Fold_kerek/

nyomtam egy share-t erre a bejegyzésre :)

nálunk az van inkább, hogy a férjem (aki nem blogol) szól, hogy "jé, egy birka, ezt majd beleírhatod a blogodba", amire azt mondom, hogy "jó", de mire a géphez kerülök, csak arra emlékszem, hogy valamit be akartam írni, de arra nem, hogy mit.

egyébként szerintem is jobb élőben megosztani, mint online. de jobb az online, mint a semmi.

evetke5: de nem jó néha nem-megosztani? Szerintem megvan annak a varázsa, hogy egyedül látok valamit, csak az enyém. Régen, amikor még sok időm volt, pl szerettem egyedül moziba járni, és az Órák után konkrétan emlékszem, hogy mennyire örültem, hogy egyedül láttam és nem kell senkivel megbeszélni, nem kell senkinek elmagyarázni, mit éreztem ennél vagy annál a jelenetnél, stb. Mintha intenzívebb lenne az élmény attól, hogy csak a saját szememmel nézem.

isolde: jé!

Én teljesen azok táborába tartozom, akik megosztáskényszeresek (vagy csak simán sokat beszélek). Volt időszak, mikor túl sok mindent láttam egyedül, és szomorú voltam, hogy nem tudom senkinek sem megmutatni, senkivel sem megbeszélni, hogy neki ez hogy tetszik, mert nekem nagyon.

Viszont vannak dolgok, amiket szeretek egyedül megélni, mit például rendszeresen sushi-t rendelni és sorozatot nézni, miközben a szobában a frissen kiteregetett ruhák öblítőszaga érződik.

Volt valahol valami karikatúra, hogy mivel a földrengés terjedési sebessége csak olyan 100 km/ó, de az elektromos áramé ugye 200000 km/mp, ezért hamarabb tudják meg a telefonon twitterezők, hogy náluk is földrengés lesz ám mindjárt, minthogy rengene...
(Valahol itt: xkcd.com De tessék vigyázni, mérgező. Én szóltam.)
(Továbbá: van az oversharingnak előképe: a japán turista, aki nem nézi meg Grand Canyont, mert épp csak annyi ideje van ott, hogy a társa lefényképezze háttal a látképnek, hogy ott van. És hogy a mobilban azért van fényképezőgép, hogy a fényképezőnek meglegyen nem a kép, hanem az élmény, hogy lefényképezta a dolgot a mobiljával. A pótlék pótlékának a pótléka. Más illuzórikus pótkielégülésének emléke.)
(Nem olvasott regény szereplőinek le nem írt életrészletei... De ez már off.)

Úgy tűnik, dr. Síklaki nem követi friss House epizódokat. Ellenben én nézem a Houset és néztem a Star Treket is. Már egy ideje pedzegetem, hogy a Facebook-Twitter jelenség (FTJ) a Borg-kultúra felé propellál - ami szintén a megosztott gondolatok fehér zajjá mosódó kollektív tudatcsoportosulása. Úgy tűnik, Gene Roddenberrynek bejött ez a ma már 23 éves elképzelése (és tán másoknak is előtte, akikről persze nem tudok). Valószínű, hogy minden ellenállás hasztalan.

ez a gyerek: jé, szia :) Borg-kultúra, igen, az lesz, én meg szeretek egyedül lenni, basszus. Megyek is és keresek valami földalatti bunkert, ahonnan majd vezethetem az Ellenállást. Ami hasztalan.

"de nem jó néha nem-megosztani?"
de, persze, sőt!
csak most a nem-megosztás az alaphelyzetem (már ami a 3 éven felüliekkel való kapcsolattartást illeti).

"Szóval ezen merengtem, amikor unalmas volt az előadás"
Azt a 25 példát, csak azt tudnám feledni... Talán ezért maradt meg az előadás második feléből mindössze annyi, hogy a közönség kellemesen szórakozott a villamosos példád érzékletes leírásán? :)

Még egy régebbi nyaralás alkalmával pont ezen gondolkodtam, amit neev is végül is leírt, hogy nem csak a blog meg a twitter (ami akkor még nem is volt ekkora divat) hanem néha már maga a fényképezés is lerontja az átélés élményét.
Pl nézel egy szép vízesést, és nem azért állsz meg hogy elgyönyörködj benne hogy jéé milyen a víz színe, meg ahogy a fény megcsillan meg nemtudom, hanem csak azon igyekszik az ember hogy minél szebb képet készítsen és rohanjon a következő látnivalóhoz (főleg ha egy identitászavaros rabszolgahajcsár idegenvezető is lohol a sarkában). legalábbis én ezt vettem észre magamon. Néha maradandóbb az élmény ha kifogyott a film vagy lemerült az akku :))

kai: igen, volt nagyon régen egy ilyen Gas reklám, mentek egy hídon, szivárvány volt, farmeros fickó fotózni akart, farmeros csaj meg elvette tőle, azzal a szöveggel, hogy "No camera, use your eyes".