Esik az eso, aztan nem, aztan igen, aztan nem, aztan igen, aztan nem. Csaszkalunk utcakon meg parkokban. Tobb szaz km foldrajzi tavolsag, ket adag Rezangyal mezes-agyas meggypalinka, egy dobozos cider es tobb, kisebb mezonyi narcisz sem verte ki a fejembol aktualis fonokom csutortoki, igen meglepo es igazsagtalan megjegyzeset, ugyhogy hugomat traktalom vele. Hugom cserebe elmeseli az eletemet pontrol pontra, csupan a helyszin a pszichiatria helyett meno londoni szorakozohely, a szereplok meg pultosok es fonokeik, de egyebkent semmi kulonbseg, hugom ugyesen teljesiti a csaladi atkot, miszerint sokat dolgozik, keveset keres, de nelkulozhetetlenne sikerult valnia es ahogy beer, rogton mindenki raugrik feladatokkal, az egyik kedvenc nonemu supervisora, akitol a szakma alapjait tanulta, nemreg mondott fel, a kedvenc managere pedig atment egy masik, nem kevesbe meno helyre, ahol epp uj csapatot epit; szereti a munkahelyeben, hogy csomo kollegaja a haverja, nem szereti, hogy a nehany kiveteltol eltekintve gyorsan cserelodik a csapat mindig ujakra. Genetika, biztos.
Elegge utba esik a Freud muzeum, ugyhogy megnezem A Divanyt, klassz, nagyon szep kis kornyek, meg erdekes betekinteni a Freud-familia nem eppen hetkoznapi viszonyaiba. Sajnos semmihez sem lehet kozel menni vagy megerinteni vagy lefenykepezni. Vicces, hogy annal a metromegallonal, ahol a Freud-muzeumhoz kell leszallni, a Karnac books nyitott egy konyvesboltot, ahol kizarolag pszichoterapias konyveket arulnak, ugyes huzas.
Most viszont Highgate Cemetery.
jahogy ezuttal nem Becsben vagy...
nekem valahol van egy nagymereture elohivatott sajat kezuleg fotozott freuddivanyom, ha boldogga tenne, eloturom

nem voltal mar te korabban a Freud muzuemban?
mintha remlene, hogy olvastam mar a blogodban...
engem a kanape megremitett. sokkal baratsagosabbnak kepzeltem el.