az nem lehet, hogy megváltoztál?

Én olyankor szoktam megijedni, amikor tudatosul bennem: "egyszerre csak egy életet lehet élni", és EZ AZ, itt, most is épp, amikor ülök a gép előtt órákig, a macskámmal az ölemben, odakint meg mennek az autók, sietnek az emberek, intézkednek, tevékenykednek, én meg csak valami különösen felesleges púpnak érzem magam a világ (és saját magam) hátán. Meg amikor eszembe jut, hogy vannak dolgok, amiket elszalasztottam, és soha nem tudom bepótolni őket, mert ezeknek a dolgoknak csak akkor_és_ott lett volna értelmük.
Valahol hallottam egyszer ezt: "Vigyázz az álmaidra! Ha mind teljesül, egy sem marad neked." Úgyhogy kellenek az álmok...

teodora: dehogynem.

Én is csak egy fél évre jöttem haza Magyarországra három éve..
Szomorú ez az egy élet dolog, de köszönöm ezt az írást, talán segít, hogy lendületet gyűjtsek.

Jaj, én is szeretek ezen hisztizni, mert régen én is az erdőben szerettem volna élni faházban és távmunkában dolgozni, de néhány év után beleszerettem Budapestbe, és akkor arra gondoltam, jó, akkor itt fogok élni, aztán majd eldöntjük.

És eljött a pillanat, el kellett dönteni, vége lett az egyetemnek, dolgozni kezdtem, és mintegy két perc múlva eszembe jutottak a nyugalom, meg a természet, meg a csend és madárcsicsergés. Nekem azért jó, mert én tudom, hogy valójában még mindig itt akarok élni, és az egész csak egy ilyen életkori krízis izé, hogy fogynak a választási lehetőségek, nem leszek már tűzoltó, se katona.

Most már tudom, hogy miért olvaslak....

Most komolyan elgondolkoztam, hogy lehet, hogy a te vágyadat akarom teljesíteni, amikor úgy tervezzük, és egyre közelebb kerülünk hozzá, hogy családostól Sopronba költözzünk? Keresem a pillanatot, amikor először megfordult az ötlet a fejemben, és tűnődöm, hogy akkor olvastam-e már a blogodat, de sztem nem. Remélem.

Lehet, hogy ez valami örök kérdés azoknak, akik eredetileg nem Bp-re születtek. :-) Hasonló indíttatásokkal szoktam Cseh Tamást énekelgetni:

"Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest"

Álmokat, terveket szövünk mindazok alapján, amit addigi életünk pillanatáig láttunk, megtapasztaltunk. Aztán szembejön a világ a maga új, addig ismeretlen ingereivel, és csak nézünk, hogy ezt eddig nem is tudtuk, honnan is tudtuk volna, hiszen ilyen élethelyzetbe addig nem kerültünk. Persze van az úgy, hogy elszántan ragaszkodunk valami régi, dédelgetett álomhoz, ami ki tudja, talán csak egy társadalmi elvárás, vagy "neki bejött az élet" alapján fogalmazódik meg bennünk, de nem is rólunk szól.
Azt terveztem, hogy ennyi idősen lesz kettő 8-10 éves gyerekem és gyűrű a kezemen. A lehetőség megvolt, de örülök, hogy nyitott voltam, amikor kellett, és most egészen más van, és ez egészen jó.

Végre.

Cica: végre, mi? Remélem, nem sugalltam tévesen olyasmit, hogy ezentúl nem fogok ezen rinyálni..

Nem, a rinyálás alkotmányos alapjog :D. Csak tök jó, hogy ezt tudatosítottad magadban, és le is írtad (ez a leginkább komolyan gondolás jelzése, szerintem). Sopronban lakni kicsit olyan Tündérország jelleget öltött nálad, pedig - szerintem - nem lenne az. És jó, hogy leírtad, hogy ez tényleg Tündérország, nem pedig egy valós kép vagy cél. Kicsit olyan volt, hogy "ne az legyen ami van, hanem minden legyen FASZA". De nem Soprontól lesz az, sőt, meggyőződésem, hogy attól nagyon nem, mert amire eddig hivatkoztál, az nem Sopron, hanem a valóság szembesítése az álmokkal, amiben a valóság nyilvánvalóan alulmarad.

Cica: hé, én nem is írtam olyat, hogy rájöttem volna, hogy Tündérország :))) Meg valójában nem is feltétlenül kizárólag Sopron kellene, hanem vidéki város. Laktam 3 hónapot Utrechtben, az is akkora volt, amire vágyom, szóval valamennyire tudom, mennyi ebből a realitás, tényleg utálom Bp-et és szívesebben élnék kisvárosban. De, oké, felfogtam, hogy nem leszek újra 17 éves leány Sopronban :)

Azért írtam a Tündérországot, mert itt csak olyat olvastam, hogy Sopronban de fasza ez vagy az, de olyat nem, hogy Sopronban de szar ez meg az. Szóval ilyen "Sopronban minden jó, ami meg nem, arról nem veszek tudomást" dolog jött le nekem, és ezt a benyomásomat kívántam ebbe a szóba sűríteni.

Azt kívánom, hogy ez a probléma végigkísérje az életedet, és jó sok gondot okozzon, hogy a BMW-vel vagy a kis Merciddel ugorj le Sopronba, ahova természetesen végig autópálya visz, hogy a lakásodba vagy a nyaralódba menj, hogy kinek írjál e-mailt előtte szakmai ügyekkel kapcsolatban, mert most legalább egy hétig lent leszel a gyerekeddel az iskolaszünetben, meg egyébként is, itt a tavasz, ilyenkor kertészkedni kell, hogy veszekedjél a férjeddel, aki persze megint nem ér rá lemenni, mert a sajtóbirodalmát nem hagyhatja, aztán majd kapjál a gyerekedtől a fejedre, hogy egy percre se lehet a nagyira bízni a kölköt, mert a hülye regényeivel New York, Rió, Tokió vonalon repked. És mindezt nyafogás keretei között jól meg is lehet írni.

isolde, lehet, hogy kell valami ahhoz, hogy a vidéki város dolog előjöjjön. egy csomó ismerősöm, amikor gyerekük lett (nem, nem célozgatás, csak ez váltotta belőlük ki), elment városszélre, vidékre.
belőlem, aki kertesházban nőttem fel és imádom a zöldet, a gyerekkel való itthonlét épp az ellenkezőjét hozta ki, rájöttem, hogy menthetetlenül városi emberré változtam, utálom az órákon át tartó utazást, a szervezhetetlen életet, a városszéli nihilt (felénk ugyanis az van: a semmi).
soha ne mondjuk, hogy soha. én magamat leptem meg a világon a legjobban. és most költözünk is be a város belsejébe.

Melós: várjál, ebből annyit fogtam fel, hogy valahonnan rengeteg pénzt kell szereznem és akkor jó lesz :) de tetszik, legyen így.

Cica: jajaja, értelek. De ha nem tudnám titkon, hogy egy begyöpösödött, unalmas kisváros kispolgári korrupcióval, ahol állandóan szakad az eső, akkor már rég ott élnék :))

money is my bitch

nekem azért mégis úgy tűnik,

hogy Budapest ritkán megoldás. Inkább egyfajta átmenet.
Mondom ezt itt születettként, hat éve elhagyva a várost.
Remélem, végleg.

cels.

akkor most itt vagy, de mégis elhagytad 6 éve? Mi van? Várjunk csak, tudom én, hogy mi van. Akkor most nézzünk meg valami színes képet. Amúgy ez az iTunes egyre jobban az agyamra megy, meg hogy az iPod ennyire befeküdt a kiadóknak, vagyis az iPoddal az apple.

Attól, hogy választunk valamit/valakit, tegyük akár a legtisztább érzésekkel, legőszintébb szándékokkal, és a (nem csekély) értelmi képességeink teljes birtokában, egyszer el fog jönni az idő, amikor megkérdőjeleződik a döntésünk helyessége, pl. azért is, mert remélhetőleg egy döntés se tudja kiirtani belőlünk az álmokat. De szerintem pont ez a jó a döntésekben, bár ez akkor, mikor megkérdőjeleződnek, aligha egyértelmű.
Budapest viszont szerintem a kanalas orvosság.

Hát azért ehhez egy kicsit több kell – kell egy szakmai csapat, akik a szájad íze szerint csinálja a dolgokat, elég egy e-mail (ezt fel kell építeni és meg kell tartani), kurva jó (?) regényeket kell írni, az se nagy probléma ha van egy befolyásos férjed, valamennyire tisztának is kell maradni, gyereket is kell nevelni, meg sok-sok idő, és tartás, hogy ne roppanj bele a nagy sikerbe, észrevenni, megélni és élvezni is tudd. Ja, és kell autópálya, nehogy eltévedjél Lébénynél. ;-)

Egyébként ez a hol élek? kérdés szerintem csak addig számít, amíg rabszolgamunkán vagy és be vagy lökve egy mókuskerékbe. Persze attól függ, kinek mi jön be – homy, junky vagy thunderbird.

Én azt képzelem falun élek, pedig csak Csillaghegyen, és ha verandám nincs is, csak teraszom, de ez nagyjából rendben. A belvárosból költöztem ki, ha oda visszamegyek látom, hogy élhetetlen hely. Minden rendben, csak kicsit kevés ... a mi is? Fene tudja. Most épp Rómában szeretnék élni, dolgozni, bár férj erre az álmodozásra szokott hülyét kapni. Nekem viszont az is jó, ha elképzelem, milyen lenne egy római reggel. S végülis a római part is szép.

Amúgy szerintem az átmeneti ember alkat kérdése, ez marad így.

Melós: nem is annyira a földrajzi hely itt a kérdés (persze, az is), hanem hogy milyen életet szeretnék élni és mi fontos nekem. Befolyásos férj, világhír, autópálya vagy más :)

"Befolyásos férj, világhír, autópálya"

Hát, ha konkrétan lemegyünk magyarisztánba, a befolyásos férj meg az autópálya(építés) kapcsolt áru lehet, a világhír meg...topmodell? Az fontos is, nem???

Melós: asszem azzal már egy kicsit elkéstem, hogy valamely férfimagazin címlapjára kerüljek, majd fogjak magamnak egy rosszhírű hazai politikus-üzletembert, szóval jobb, ha beletörődöm a sorsomba :)

Csak nyugodtan, ne is zavartasson, hogy itt vagyok. :)

Bright: jobb, ha te is beletörődsz a sorsodba :))

Bright: Soha jobb alkalom, megin nemsoká lesz gengszterváltás, húzzunk bele(helyett)hajrá magyarok, oszt mindenki megvalósíthatja a zálmait. Asszonyért az ember sokmindenre képes.

.

Úgy hozta az élet, hogy nyár óta Székesfehérváron éldegélek, mindössze öt év budapesti lét után újra.
Biciklivel járok, ismerősbe botlok a legváratlanabb pillanatokban, gyakrabban jár busz a Budapestre, mint a város szélére. Egyébként csak akkor kihaltak az utcák, amikor én is arra vágyom.
Persze ott sem minden Kánaán, de tényleg nélkülözi a főváros számos hátrányát, miközben előnyei alig csökkenek (másfél óra alatt ajtótól a belvárosban vagyok, pl. egy 7 órás kezdésű opera simán belefér).
Amúgy egyetértek Cica "Tündérország" elméletével.

szerintem ez is azt az elméletemet bizonyítja, hogy vannak akik vágynak valami többre vagy másra mint ami az életben van (haza?), nehezen megfogalmazható hogy mi lenne az, de nem hiszem hogy azon múlik hogy hol lakunk, és egyelőre nem úgy tűnik hogy ez elmúlik ha teljesülnek az előre eltervezett vágyaink. inkább úgy tűnik hogy olyan 50-60 éves koráig az ember tervezget, reménykedik, utána meg csak csalódott és szomorú hogy nem érte el. és kötöm az ebet a karóhoz hogy honnan van bennünk ez a vágy vajon.

sulemia: én meg tudom fogalmazni, hogy arra vágyom, hogy ne kelljen soha többet az 1-es villamossal utaznom reggel csúcsidőben :)

hat en meg ezzel jarulnek hozza a kommenttomeghez

akarhol elek en elmennek boldogan
href.hu/x/bqjx

na tessek, ez meg szembejott ma veletlenul, nem vagyok egy idezgetoses, de ez a posztod jutott eszembe rola "Az élet az a dolog, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak. (John Lennon)"

bocs akkor túlbonyolítottam :)

Királylány! Te nyafogsz a világon a legszebben... </3