Pontosan t=12 óránál egyszercsak ráeszmélek, hogy "te jó ég, mit viselek én a lábamon, ez nem normális dolog", lapos sarkúra cserélem magam és vidáman ugrabugrálok hazafelé Pink legutóbbi albumával a fülemben. A Mesternőm szerint a gyakorlás során egyszer eljön az a pillanat, amikor már annyira megszokja az ember a magassarkút, hogy laposban nyomban csoffadt tramplinak érzi magát, de erősen kétlem, hogy én ebben az életben valaha ilyen szintre jutnék.
Már elkezdtem írni az előző poszthoz a "mégis mi a faszért hordasz te..." kezdetű kommentot, de akkor jóvan.
Gyanús vagy te nekem. Vagy a gondolataimban olvasol, vagy csak szimplán egy cipőben járunk. Hogy ez mekkora hülye találmány!
miért nem jársz éktalpúban? szexi és kényelmes.

Képzeletben legtöbbször vagány és szexi vagyok, ahogy magassarkúban parádézok, de aztán mindig győz a lapos sarok.