Még mindig a cipőknél tartok

2010. március 4. 16:30 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 6 komment

A projektjeim egyébként haladnak, a dohányzásról leszoktam*, az időbeosztáshoz vásároltam napi bontású naptárat, a tapasztalataimról még nem tudok nyilatkozni, ellenben a nevetségesen magas sarkú cipőmben jöttem ma dolgozni kísérletképpen. A legváratlanabb fejlemény, hogy még mindig rajtam van (t=9 h), holott úgy számítottam, nagyjából délelőtt fél tizenegykor fogom dühödten lecserélni az előrelátóan magammal hozott lapossarkúra. Úgy tűnik, egész jól tolerálom a fájdalmat. Nem, nem kényelmes. És egyetlen internetkábel tekeredett csak a sarkam köré a nap folyamán, de még abban sem botlottam meg.

Valamelyik nap találtam a zárt osztály konyhájában hányódó 2004-es Maxim magazinban egy Te melyik istennő vagy? című tesztet, az eredmények szerint részben Pallasz Athéné vagyok, részben Artemisz, akad még némi Perszephoné, és nulla % Aphrodité és nulla % Héra, el is gondolkodtam ezen akkor, hogy lám, mennyire megjelenik a teszteredményekben modern korunk ambivalens nőképe. Tudniillik, hogy ha már beikszeltem, hogy nem vagyok hisztérikusan féltékeny, nem sütök otthon kenyeret, nem sminkelem magam munkába és a mindennapok többségében nem vagyok drámakirálynő sem, akkor máris kapásból buktam Hérát meg Aphroditét és csak a tudománynak meg a vadászatnak lehetek a többé-kevésbé férfias istennője. Kikérem magamnak. Erre ma bejövök dolgozni nevetségesen magas sarkú cipőben, és a kollégák mindannyian egyenként az alábbi kérdést teszik fel: "Milyen csinos cipőd van, előadsz?" Hát persze, a tudomány menyasszonya vagyok, mégis milyen más okom lehet magassarkú cipő viselésére, mint valamilyen tudományos témájú előadás? Jézusmáriám.

Egyébként meg persze, tényleg. Arra rájöttem ma, hogy a nevetségesen magas sarkú cipőnek megvan a maga varázsa, és járásra is alkalmas, amennyiben járás alatt sétát értünk lassan, tűnődve. Egyetlen dologra nem alkalmas, ha A pontból B pontba akarunk eljutni. Azt az érzést nem nyújtja, hogy ura vagyok a helyzetnek. Hogy általában, ha nem jár a BKV, én simán hazagyalogolok, de tűsarkúban? Kiszolgáltatottá válok a taxisoknak, az autóval rendelkező kollégáknak, az időjárásnak, az erdei vadaknak, nem beszélve a rengeteg csapdáról, ami a magas sarkú nőkre leselkedik az utcán a kátyúktól a csatornafedeleken át a macskakőig. Akkor már tényleg szívesebben lennék Artemisz.

És most eltipegek a fodrászhoz.

*Apróbetűs rész: ez azt jelenti, hogy havonta maximum tíz szál cigarettát szívhatok el. Rendben, tőlem fogalmazhatunk úgy is, hogy nem leszokom, hanem radikálisan csökkentem a cigarettamennyiséget.

Eddig beérkezett kommentek: 6

Én arra esküdtem meg, hogy nem kommentelek itt negatívan havonta 10-nél többször.
De tényleg kicsit... hm.... egyoldalúak a kollégáid, h 1 se mondta: "milyen csinos a cipőd, és a lábad is..."

Mert nem szexisták? Komolyan, csak Magyaro.n magától értetödö, hogy egy férfi ilyet mond a kolleganöjének.

hóember: meg kivétel nélkül nők voltak. Amúgy meg nadrágban voltam, abban nem látszik, milyen az ember lába, de tényleg kicsit furcsállnám, ha a kollégák a lábamat dicsérgetnék fennhangon.

Tíz szál??? Csak??? Egy hős vagy!

egyrészt tényleg ne öld magad cigivel,

(mondja ezt az, aki könnyen beszél).
De tényleg.
Hazugság, amiért a dohányosok fizetnek - Neked aligha kell mondani.

Tesztekről szólván:
a legtöbb napilap, miegymás úgynevezett "lelki stb... teszt" -je a gondolkodó embernél legfeljebb erekciót vált ki, a jobb kéz középső ujjában. Legalábbis szerintem.

cels.
(aki szerint légy magad, továbbra is)



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb