Az teljesen világos, hogy az Idő nem egy számegyenes, hanem mondjuk spirál, és egyszerre igaz az, hogy "nincs visszatérés abba, ami már elmúlt" meg az, hogy "ez mind ugyanaz a k..rva folyó", és azt is értem, hogy most Változás van az életemben, mittudomén, fel kell nőnöm vagy valami, és ezért aztán lépten-nyomon a fiatalkori önmagamba botlok: a CD-Fűbe ülünk be, ahol ezer éve nem voltam, majd pezsgőzünk március elsején, amit tizenhatéves télidepressziós koromban találtam ki, nincsen ezzel semmi probléma, ezen nem múlik, én szívesen meghallgatom újra középiskolás korom összes zenéjét és vihorászom és padizsánszínűre lakkozom a körmömet és újraolvasom ezredszerre a Száz év magányt is, ha kell, de basszus. Pattanások??
Biztos utálod, ha a bajodra azt mondják, "az semmi de én..."
És ahhoz mit fogsz szólni, amikor még sokkal idősebb, mondjuk 60 éves korodban a fiatal önmagad fog belülről rádnézni?
Oh, a pattanások, milyen szépek is voltak...
Örülj annak, hogy nem vagy még ráncos. Én pattanásos és ráncos vagyok EGYSZERRE. Mondjuk, így várom már a negyvenes éveimet, mert azt hiszem, hogy akkor már csak ráncos leszek...
Ne aggódj, a pattanások csak azt bizonyítják, hogy itt a tavaaasz!
Érdekes dolog ez, én mostanában arra figyeltem fel, hogy itt, ahol tanulok, az egyetemista szórakozóhelyeken rendre 2006 és 2007 maintsream zenéit nyomják, amik ugye akkor voltak menők, amikor a halgatók többsége gimibe járt. Namost ez vagy egy ki nem mondott közös vágy a nosztalgiára és a sokkal gondtalanabb tinédzser évekre, vagy pedig az amerikai mainstream azóta valóban nem csinál jó zenét, vagy a kettő együtt.
(Egyébként nem csinál, kb ekkortájt jött be az autotune, meg hogy minden dance.)
én azt hittem, mindenkinek vannak pattanásai
"Az is az öregedés egyik jele, ha minden szembejövőről azt hiszed, már láttad valahol." - Vesalius (nem az igazi)

Hát, valamit valamiért... :)