Ez tök jó post :) bejövös pozitivitás :) Lehet az emberek szeretnek kínlódni.. én mostanában igyekszem magam pozitív emberekkel körülvenni akik látják a szépet is , tényleg nagyon kevés van ebből a típusból. Akinek ez nem megy annak 30 vagy 100e-ért se fog menni. Ez nem tanitható szerintem. Vagy rájössz magadtól, vagy sosem fog menni.

azért a képzeletbeli dolgok értékéből jelentősen levon az, hogy nem valóságosak

teodora: hát igen, ez engem is szokott zavarni, a valósággal azért semmi sem vetekedhet.

nemrégiben a Narancsban volt egy jó Mérő László cikk ilyesmiről (mancs.hu/index.php, és szerintem igenis van helye a dolognak, mert pl nekem is erősen oda kell figyelnem hogy meglássam a jót (amúgy blogon pont egy ilyen kísérletet csinálok én is kicsiben) és ismerek jó pár embert akire NAGYON ráférne egy ilyen tréning...

mirwen: ja, a flow, meg a pozitív pszichológia többnyire nekem is tetszik, van Seligman-éknak az a személyiségkérdőívük, amin csak jó jöhet ki, az is aranyos (itt benne van a link ha érdekel isolde.hu/archives/2008/12/17/Were_all_on_a_journey_to_finding_the_real_inner_you/ ) De úgy emberiség-szinten azért van ebben valami szánalmas, hogy odáig jutottunk, hogy tanfolyamon kell tanulnunk az életörömöt.

Na "Freud keze van a szememben", Saligman helyett Salinger-t olvastam és teljesen nem értettem, hogy hogy jöhet ki belőle csak jó. De nem is ezt akartam írni, hanem, hogy csodálatos, remek, szuper, pompás, hogy te már tudsz az örömről mindent, de van, akinek ezt tényleg tanítani kell. (Bocsánat.)

én azt hiszem, felcseréltem, a második félévet csináltam meg először, most jön a nehezebb rész, de lehet, hogy inkáb mégis megint a másodikat csinálom meg.

Azért (főleg itt Magyarországon) elég keményen azt sulykolják általában az emberekbe, hogy az élet szar, és úgyis csak kiszúrnak veled és ellopják mindened, és utána fiatalon meg is döglesz, és örülj, ha csak szívinfarktusban, mert ott volt az a szomszéd is, aki...

Szóval nekem úgy tűnik, hogy az emberek tényleg arra vannak trenírozva, hogy a rettenetet és a szenvedést vegyék észre az életükben, nem azt, hogy ma épp szépen süt a nap, vagy finom volt a kávé. Volt olyan ismerősöm, aki élete első külföldi nyaralásán, egy átröhögött és idétlenkedett nap után közölte velem, hogy ő nem tudna öt jó dolgot felidézni az adott napról, mert hogy ezek a jelentétkelen dolgok, hogy a napon alszunk két tulipánágyás közt egy parkban, mint a kiscicák, meg csokit eszünk a folyóparton, ezek mind az értelmezhetetlen léhaság körébe tartoznak, ha az élet fontos dolgait nézzük. Sok emberben szinte már bűntudat van, ha kicsit el meri engedni magát (és nem csak a protestánsok körében, bár azoknál a masszív bűntudat sokszor vallási alaphangolás), mert akkor biztos épp nem az élet fontos dolgaival törődik.

És ilyenkor úgy érzem, hogy tényleg nem lehet elégszer elmondani az embereknek (hátha egyszer bejut a kerek kis fülükön), hogy az életben rengeteg szépség van és rengeteg öröm, csak meg kéne engedni maguknak, hogy észrevegyék.

Nekem egy másik tréning kellene: még pedig, hogy lehet semmisíteni a tudatom felé érkező örömre csábító hatásokat, például hogy lehet megakadályozni, hogy két Zorán szám meghallgatása és a létező/elképzelt szerelmem meztelen vállára gondolás valamint a kutyával való hógolyózás között a szakdoga határidő reális fenyegetése is tudatosuljon, neadjisten, le is írjak pár mondatot...
Tudom, Csíkszentmihályi szerint a legtöbb flow-élményt a munka okozza az embernek, és a szabadidő nem elég hasznos eltöltése a nyugati társadalmak összeomlásához vezethet... na ezt a könyvet abba is hagytam: bűntudatot keltett ;)

isolde, szerintem a te elgondolásod jó. és robomané is, aki kétszer iratkozik a második félévre.

Engem ennek kapcsán az bosszant, hogy pl a hírekben miért az van csak, hogy felrobbant, leégett, kirabolták, lelőtte, megkéselte, kifosztotta, megalázta, stb... Persze az nem hír, hogy ma olyan szépen sütött a nap és mindenütt madarak tolták a dal projektet ésatöbbi ésatöbbi (mondjuk nehezen tudom ez utóbbit elképzelni hír gyanánt - cseppet utópisztikus... de néha ki lehetne próbálni)

Szóval mondják csak el az embereknek, hogy az élet mégsem szar. Az igaz bosszantó, ha ezt mondani kell, s szánalmasak, akiken látod, hogy egy ilyen tanfolyamon tanulták ezt meg (kb mint aki tanfolyamon tanult táncolni és lépéseket számol hallás helyett), de még mindig jobb, mintha valaki senyvedve hal meg úgy, h a pokol bugyrainál többet nem látott az életből.

Az élet szépségére tanító ötletek közül akkor már jobban tetszik a Harcosok klubjában látható boltos ázsiai csóka, akinek fegyvert kellett szorítani az arcához, hogy a másnapján észrevegyen a bolt traumáin kívül mást is, s képes legyen örülni csak annak az egyszerű apróságnak, hogy életben van.

Ahogy persze sokan azért sokkolják magukat levágott lábú haiti menekültekkel, h örüljenek neki, hogy az övéket még nem mosta el az eső (visszajutva így a hírek működési alapjához). S persze a szar után könnyű a száraz kenyeret is szendvicsnek látni, s a szenvedés után könnyebb az élvezet, de vajon tényleg szükséges?

Viszont megnyugodhatsz - aki örömtréningre jár, az már a szenvedést biztosan megélte, különben nem menne oda.

Mennyire igaz! És mennyire igazad van neked is, mármint hogy először a rossz dolgokat kell megtapasztalni.

Én pl. hálás vagyok azért a néhány hónap pokolért (és ezt szó szerint kell érteni...lehettem volna a te páciensed is), amin tavaly átmentem. Alapvetően változtatta meg az élethez való viszonyulásomat. Azóta nem kell az okos könyveimhez nyúlnom, hogy tudjam, mitől lehet boldog az ember.

Azért szerintem ezt időről-időre újra kell tanulni...

16 évig ezen gondolkodtam, amig nem éltem itthon. Azért az elmúlt 500 év hatását nehéz levetkezni. Nem, nem akarok mindent a történelemre kenni.. :-) a maradékot az éghajlatra szeretném fogni. De komolyan, itthon nem is vesszük észre, mennyvel szélsösegesebb az idöjárás mint pl. Ny-Európában. Tudom, ezek apróságok, de.

"először azt kell megtanulni, hogy az élet szenvedés és nehéz és nem elég, hogy menet közben kell jobbára egyedül kitalálni az egészet, még meg is halunk a végén nyomorultul, és ezért szomorúnak, bizonytalannak, rémültnek és dühösnek lenni teljesen normális, és ha ebből már levizsgáztunk, akkor a második félévben megtanuljuk, hogy ellenben ajándékba azért itt van ez a számtalan jutalom és örömforrás és kedves ember"

Kérek engedélyt ezt, mint klasszikus, tömör, pontos találó megfogalmazást a lehető legtöbb alkalommal idézni, használni, hivatkozni rá.
Természetesen forrásmegjelöléssel.

joozsef: persze, creative commons van, bármit lehet idézni, kivéve reklámcélra.

s egen, ahogy Kátya mondá a lecke nem adja magát könnyen és elég rendszeresen kell újratanuln ezt is azt is. Avagy legalább szívmegállásig sűllyedni a mocsárban, h igazán beégjen, hogy valójában az égvilágon semmilyen problémája nincs azon embereknek akik pl itt írnak. Avagy talán az élők nagyrészének.

Na és mivan, ha valaki rémületes elméletekkel tölti meg az agyát, amitől nem elhanyagolható mértékben szenved is, ami az ő számára tökéletesen elég ahhoz, hogy a valóságot észre se vegye/ne is akarja észrevenni. De ugyanakkor elméletben vágyik a fentebb leírt egyszerű és könnyen elérhető örömökre...

Pedig az úgy van, hogy ha most jó, akkor el fog múlni, vagy lelkiismeretfurdalást okoz mert másoknak meg rossz, ha régen volt jó, akkor milyen kár hogy már elmúlt, ami meg csak vágy az már emiatt is borzasztó elkeserítő. Ez a valóság, minden más csak önáltatás.
:)

sulemia: jesszusom :)

Szerintem mindenki képezheti magát. Vannak az embernek beidegződései, amiket gyakorlással vagy egy megfelelő módszerrel - amit még esetleg nem ismer -, le lehet küzdeni.

Persze az tény, hogy ezt akarni kell, és az valóban nem elég, hogy elmegyünk egy ilyen szemináriumra, mint ahogy a cigiről való leszokásnál sem elég csak felragasztani a tapaszt.

De a dolog szerintem tanulható, és hát ki ne szeretne a mindennapjai nagy részét jó hangulatban, kellemes emlékek felidézésével tölteni.

Bár nekem megvan a saját módszerem, én bátorítok mindenkit, hogy legyen nyitott az ilyen lehetőségekre. Szerintem kapásból lemondani az emberekről, és leértékelő ítéletet alkotni róluk nem túl pozitív. Szóval csak hajrá!

Itt azért mindenki tudja már, hogy a jó szexet nem kapja az ember, hanem csinálja. Megtanulta, műveli, élvezi -- ebben a sorrendben.
És a Zélet?
isolde klasszikus kifakadásából talán az hiányzik nekem, hogy a boldogság nem jön, hanem megcsinálod. Sokan csak várják ezt a jövést.
Én is lusta vagyok.