isolde: - Miért jön mostanában mindenki azzal, hogy én rosszul vagyok? Meg elégedetlen vagyok magammal meg boldogtalan vagyok? Dehát én nem vagyok boldogtalan. Most komolyan, szerinted én rosszul vagyok, csak nem veszem észre?
Férj: - Szerintem nem vagy rosszul, de úgy tűnik, lenne rá igény.
mindenki más depressziós és csak kivetíti ide is
ha-ha-ha :)
kivetítés.
lehet szóban tükröt állítani az olvasónak?
szerintem a legtöbben egyszerűen összekeverik a sorson elmélkedést a szomorúsággal
Szerintem is nagyon összeilletek a férjeddel.
Már a "polc fejlődése..." megjegyzése is jó volt (igen, szorgos olvasó vagyok), de ez az eddigi csúcs, nyilván ezért írtad meg.
A rosszul levés meg meg szerintem nem kivetítés, hanem
- te is tudod, hogy csak rossz dolgokról lehet hatásosan írni;
- mindenki segíteni szeretne. Perszepersze, te nem azért blogolsz. De ennek felfogásához több tapasztalat és mélyebb empátia kell az olvasók részéről.
Azért te sem vagy mentes a "negatív példa túlreprezentáltsága" szindrómától: mi az hogy "mindenki"?! Állítólag vagy 1000-en olvasnak és csak a kommentelők, erős segítő szándékúak nyilvánították ki, hogy szerintük te rosszul vagy.
"Nincs unalmasabb, mint a mások boldogága" mondta valami okos ember. Ide is illik szerintem.
Lehet hogy itt most nem ez volt a cél de én mindenesetre nagyon jót nevettem ezen a bejegyzésen. Jófej férjed van :)
házi gyógymód:
(cels, tűnődve)- Te, én asszem, depressziós vagyok.
(Ági, csodálkozva) - Dehogy vagy te depressziós!
(cels.) - Nem?
(Ági)- Nem hát. Az nem ilyen.
(cels., vállat von) - Jó, akkor nem vagyok.
valami ilyesmi ismétlődik nagyjából telente, félperces pszichoterápiával, melynek hatása kitart a következő télig.
Persze, lehet, hogy kell hozzá pár év ismeretség.
cels.

Valoszinuleg nem vagy boldogtalan a valosagban, de az elmult hetek-honapok posztjaibol megis tenyleg a szomorusag jon le nekem leginkabb... :(