Bár remélem, vasárnap délben mindenki (aki megteheti) (mert otthon van) szépen ebédel a családjával, nem pedig blogokba kopizott youtube-videókon hallgat zenét, ha mégis erre vetemednénk, akkor Dance with me.
A dal eredetileg The Lords of The New Church nevű punk (?) zenekar szerzeménye és eredetiben se rossz... leginkább vicces. A francia csajok feldolgozásában meg ugyanolyan, mint bármelyik másik Nouvelle Vague-szám, ez a videó viszont helyes hozzá. A jelenet a Bande á part c. Godard-filmből való.
Valamint asszem szünetet kell tartanom a blogolásban, mert hirtelen megelégeltem. Ilyen van, átlag évente kétszer. Aktuálisan éppen azt elégeltem meg, hogy valódi emberek a valódi világban a blogomhoz viszonyulnak helyettem. Hogy a barátnőim lecsesznek, mert a blogomból nem derül ki, hogy hogy vagyok. Hogy a férjem esténként rákérdez, hogy olvasta a blogomban ezt vagy azt, és mire írtam, mi van mögötte. És mindenféle emberek mindenfélét látnak soraim mögött/között/benne, és egy szavam sem lehet, mert a blogolásnak ez része, sőt, lényege, és aki suszternek áll, ne csodálkozzon a kaptafánál. Mindig is így volt és így is lesz. De most egy kicsit valamiért azt akarom, hogy az életemben valóságosan szereplő emberek hozzám viszonyuljanak, és engem mentalizáljanak, ne a blogbejegyzéseimet. Ez csak egy hely, ahol néha írok arról, ami az eszembe jut, és nem, nem fogok magyarázkodni amiatt, amit leírok vagy ami az eszembe jut, de én egy ember vagyok, én, én, én, nem az isolde.hu.
Egy pár napig szokott nálam tartani az ilyesmi, nem kell pánikba esni.
pihenésképpen lehet gondolatokat közölni kommentként mások blogjára. a dolog egyetlen szépséghibája, hogy érdemes szétosztani a gondolatokat, nehogy túl tömény legyen egy helyre.
isteni ez a szám. erről sajna csak az jut eszembe, hogy rég volt már friss mixtape by human. de a következőig is lelkesen hallgatom a régieket..
Óóó, hát akkor jó szünetet, remélem nem lesz hosszú! Szeretlek olvasni. Valamint irigylem picit azokat, akik igazából is ismernek.
Kivetítve a blogírást, én még a papír alapú naplónál tartok, és néha eszembe jut, hogy neten, de neeem! Az kizárt. Akkor nem lenne meg az a funkciója, amiért érdemes. Nem írhatok neveket, konkrét helyeket, munkahely nevét, túl személyes dolgokat, amik bántanak, és ki szeretném magamból írni... Mert ott a veszély, hogy illetéktelenek olvassák. Nem is értem, hogy hogy lehet így naplót írni? Lehet, hogy ezért is nem hívják naplónak.
Én szeretem olvasni, és ha javasolnék valamit (amit nem teszek), az biztos az lenne, hogy csak az ismeretleneknek lenne egy másik napló, ami nem hozzáférhető az ismerősök számára. Ennek - az előzőek alapján - lenne értelme, de ez csak az én nézőpontomból lenne jó ötlet. :)
Nyilván ez az összeférhetetlenség valahogy feloldható, hiszen elég sokan írnak személyes hangvételű "blogot".
hm, en ezt a suszteres hasonlatot valahogy mindig egy sokkal osibb szakmaval hallom :)
elismerem, az kevesbe illene a blogodba :)
varunk vissza turelemmel ;)
mindig aggódom kommenteléskor, hogy nem szabadna, mert mégis milyen jogon ... és mindig csak remélem, hogy kicsit sem bántalak meg semmivel ... és nagyon várlak vissza :)
viszont jubilálok, mert tegnap óta épp ezreccer nézem végig ezt a klipet, és még mindig vigyorgok rajta, föltettem a kedvencek közé, megszereztem 2 albumukat ... és bár nem láttam ezt a Godard-filmet, mellesleg azt hiszem, olyannak képzellek, mint ez a lány (és most nem feltétlenül a külsejére gondolok) :)
köszönöm :)
Kedves Isolde,
Valahol írtad, hogy napi kb 1000 ember nézi a blogodat. A túlnyomó többségük valószínűleg nem ismer, ők Isoldéhoz (az I. nevű personádhoz) viszonyulnak, és ahogy elnézem, nagyon pozitívan.
Aki meg jól ismer, az talán elfelejti, hogy ahány helyzetben vagyunk, annyi álarcot viselünk. Másként kerül elő ugyanaz a dolog, ha egy betegnek mondod, a családodnak, vagy a barátaidnak, vagy a naplódnak. Ráadásul a blogírás eltér a hagyományos naplóírástól, legkésőbb attól a naptól, amikor észrevesszük, hogy más is olvas minket. Itt még inkább szerepet játszunk (bár újraolvasva a réges-rég írt igazi titkos naplómat, annak is szereplés-íze volt), és aki ezt elfelejti, az ott is jeleket lát, ahol még Mulder ügynök sem.
Szóval szerintem örülhetsz, ha a barátaid aggódnak (innen is megismerszik az igazi barát, nem csak a vajban), örülhetsz az itt is megjelent együttérző kommenteknek is ... és teljesen igazad van, a blog-írás/olvasás nem azonos a valódi emberi kapcsolatokkal.
De azért írd majd tovább, ha lehet.
Pár napja akadtam erre a blogra, és benne ezekre a fotókra.
(A hetedik érzékemre hallgatva küldöm el a linket.)
negyfoto.blog.hu/2009/10/23/mariska_neni#more1469285
nn: ó, ez nagyon szép, köszi!
Morcz: persze, meg fogom is tovább írni, de néha tök jó szünetet tartani.
Teljesen értem. Én ott követtem el a legnagyobb hibát, hogy egy ponton összemostam a blogismerősöket a valódiakkal. Azóta nem hagynak békén jópáran.
Nekem is eljön ez a pont, átlag évente kétszer. Olyankor szünetelek, nevet váltok vagy csak eltűnök. De már költöztem is.
Asszonyom!
Ez kurv...ára nem punk, hanem glam rock. Mármint az eredeti.
Cica: ja, nekem is gyanús volt, wikipedia.
Na, erre akartam utalni a másik postnál.
Hogy a blog megeszi a zembert, valamilyen módon.
De azért van másik oldal: egy csomóan nem ismerik ezt az Izoldát, csak ezt az isolde.hu-n tükrözött érzékeny, nyafogós intelligens, csinos, teljes nőt.
Igen, várunk vissza. De nem muszáj.