Még az is volt hétvégén, hogy lecsesztek a barátnőim, hogy egyáltalán nem lehet rájönni a blogomból, hogy akkor most jól vagyok-e vagy sem, és legyek szíves elárulni. Úgyhogy akkor ezúton elárulom, hogy tulajdonképpen jól vagyok, vagy ahogy szoktam rendes állapotomban lenni. Sokat dolgozom, nincs pénzem, meghíztam, az elmúlt héten két garbót és egy pszichoterápiás könyvet vásároltam, az idő jó, sokat nevetünk. Jó, kicsit elszomorodtam, amikor a nyaralási fotókat mutogattam, amelyeken gondtalan, kisimult, napbarnított leány kacag a tengerparton, és három hét alatt mi lett belőlem, rút szibarita váz, de szerencsére kaptam a barátnőimtől Estée Lauder Revelation Age Resisting Brightening Creme-et szülinapomra, meg amúgy is, már csak egy hónap és tavasz lesz, addig meg egészen mindegy. Ezek vannak.
Ööö... nem azért írsz blogot, mert te se tudod, hogy jól vagy rosszul vagy-e?
Miért kell a barátnőidnek a blogból megtudnia, hogy vagy? Nem találkoztok személyesen?
S ha már ilyen szemét vagyok:
@winter: mitől olyan prófétai az a mondat, hogy "Ezek vannak."? (Talán az utolsó előtti mellékmondatra gondolsz: "...már csak egy hónap, és tavasz lesz...")
neeev: nem, nem azért, általában tudom, hogy jól vagyok-e vagy nem :) azért írok, mert szeretek írni, pláne közönségnek, de nincs időm-kedvem-energiám-tehetségem "rendes" irodalmat írni. Ezekkel a legrégebbi barátnőimmel meg néhány havonta találkozom csak sajnos.
nem bírom ki, hogy ne adjak közre még egy aforizmát:
"Az, hogy legbensőbb, legsúlyosabb bajod népbetegség, majdnem rosszabb, mint a baj maga. Ennek tünete a blog..."
@neeev: igen.
Bárcsak a próféta szólna belöled az utolsó mondattal.