All we need to do is make sure we keep talking

2010. február 28. 12:19 - címkék és kategóriák: Kultúra - 2 komment

"- Szöveg az egész világ - Kozsennyikov felkapcsolta a villanyt a fürdőszobában. - És szó benne minden férfi és nő."

Learn to forget

2010. február 27. 18:07 - címkék és kategóriák: Zene - 1 komment

Itt az ideje, hogy valami rendes zenét is hallgassunk, például ahogy Patti Smith The Doors-t énekel. Still one place to go. Patti Smith-től egyébként a Smells like teen spirit a legjobb cover, de az már volt.

Csupán gátlástalan önreklám

2010. február 27. 14:51 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 9 komment

Azt mondtátok, nehéz megtalálni, ezért Human csinált szemmel látható kommentelési lehetőséget az olvasónaplómhoz, köszönjük. Posztapokalipszis, antipszichiátria, csajlimonádé, zombik. Most ezt olvasom egyébként, Kislány dumált rá, elég jó. Meg ezt, de ezt unom.

Most pedig lemegyek a boltba tűsarkúban. Az evolúció arculcsapása, hogy járásra alkalmatlan dolgokat veszünk a lábunkra, komolyan.

Kifelejtettem a BKV-bérletet

2010. február 27. 12:24 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 9 komment

Van porszívóm, kanapéágyam,
számos konyhai robotgépem,
van férjem is, nem kell már két
macskával megöregednem.
Van lakásom, saját tulajdon,
bár nincs meg harminc négyzetméter,
síelni is megtanultam,
van sídzsekim a szekrényben.
Van tűsarkú cipellőm, bár
élesben még nem viseltem,
van egy rakat körömlakkom,
s málnaízű ajakfényem.
Van rúzsom és szemránckrémem,
3D szempillaspirálom,
tudnám sminkelni magam, ha
akarnám, de nem akarom.
Van szakvizsgám, saját szobám, 
némi munkatapasztalatom,
nem beszélve arról, hogy van
tudományos fokozatom.
Van személyi kölcsönöm és
még jó sok lakáshitelem,
folyószámlatartozásom,
mindet szépen fizetgetem.
Van blogom, van könyvespolcom,
szélcsengőm a rontás ellen,
itthon vagyok itt e világban,
vagy ki tudja.

There is no turning back

2010. február 26. 0:24 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 1 komment

Elmentem tehát először abba az edzőterembe, ahová utoljára sok évvel ezelőtt jártam és ahová számtalan emlék köt, a hely ugyanúgy néz ki, mint régen, csakhogy nagyon kevés gép van, nagyon szűk hely, nem lehet elférni sem a teremben, sem az öltözőben, a gépek régiek, ócskák és nyikorognak, az egy darab futógép minden lépésnél mintha szét akarna esni, különben is a tükörtől kb. tíz centire van és szemben vele, és úgy öt percig vicces magad felé futni, aztán idegesítővé válik, nincs hely nyújtani, ócska a hajszárító, nem adnak törölközőt, az árban ugyan benne van a szauna, de csak akkor kapcsolják be, ha két ember egyszerre kéri, és mindehhez 1200 forint a napijegy, ami edzőterem-viszonylatban ezért az ütött-kopott szolgáltatásért nagyon sok. És akkor kissé szomorúan rájöttem, hogy nincs visszatérés és csak előrefelé lehet menni és én már nem az a lány vagyok, aki ebbe az edzőterembe jár, mi több, "életének valamennyi szakaszában lassan-lassan átalakul az ember, míg végül rádöbben, hogy nehéz visszaemlékeznie és korábbi énjeire ráismernie. Ily módon szakaszaival az élet is olyan, mint az újra meg újra születés, és minden szakasz kezdete hirtelen ugrás a szakadék fölött, amely mögöttünk tátong áthidalhatatlanul, úgyhogy nincs többé visszatérés abba, ami már elmúlt" és ennek megfelelően elmentem egy számomra teljesen új helyre, ami meglepően jónak tűnt és olcsóbb is, és egyből a futógépen felejtettem magam hatvan percre és most eléggé izomlázam van.

A Turms, a halhatatlanból van az idézet.

Tavasz van nálam és nem félek használni

2010. február 24. 22:30 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 8 komment

Ma vásároltam egy tűsarkú cipőt. Zárjátok be a fiaitokat.

Ezt talán nem is kommentálnám

2010. február 23. 7:28 - címkék és kategóriák: Emberek Munka - 14 komment

 

No sleep tonight

2010. február 21. 16:51 - címkék és kategóriák: Zene - 1 komment

Az van, hogy Veronica Marsot nézünk újra és a második évad soundtrackjén nosztalgiázom most, szanaszét hallgattam pár évvel ezelőtt, Hollandiában, meg aztán Bécsben, amikor magányosan egyedül szomorkodtam egy hétig egy fűtetlen, rideg, teljesen üres, szürke szobában egy kihalt épületben és odakint üvöltött a szél és nem volt pulóverem és nem volt pénzem és nem volt internet és az egyetlen dolog, ami az otthonomra emlékeztetett, a VM 2. évad soundtrackje volt. Hallgassuk a kedvenc vidám számomat, The Faders nevű kiscsajoktól.

Peace, flowers, freedom, happiness

2010. február 20. 12:06 - címkék és kategóriák: Emberek Nyafogás - 22 komment

Valamelyik nap meg az öreg Mester a referáló előtt a kezembe adott valami cikket, ami a magyar származású pszichiáter, Vidovszky Gábor által kifejlesztett örömtréningről szólt. A lényege, hogy megtanítjuk az embereket, hogy: 1. az életben vannak jó dolgok, apróságok, amiknek lehet örülni, mindenkinek saját szájíze szerint, például napraforgómezők meg szomorú női énekesek meg karamellás latte macchiato meg rozmaringos fürdőolaj; 2. vannak emberek is, akiknek lehet örülni, mert kedvesek vagy érdekesek vagy izgalmasak vagy szórakoztatóak, vagy szeretjük őket vagy szeretnek minket (na, oké, lehet, hogy a végén meghalnak vagy elhagynak minket, de akkor lásd 3. pont); 3. vannak emlékek, amik jók voltak, és lehetett nekik örülni, biztos mindenkivel volt már olyan az életében, hogy jól érezte magát, színes ruhákban táncolt a barátaival egy amszterdami blueskocsmában vagy hazafelé jött a boltból a tengerparton vagy nagykabátban csókolózott az Árpád-híd közepén vagy egyéb tetszőleges jó élmény.

Namármost akkor azt kell gyakorolni, hogy 1. odafigyelünk az ilyenekre és gyűjtjük, hogy legyen az életünkben sok; 2. azokban a sajnálatos időkben, amikor éppen nem szotyi-lufi-körhinta az élet, olyan dolgokra gondolunk, amiket szeretünk, vagy olyan emberekre, akiket szeretünk, vagy olyan emlékeket idézünk fel, amikor jó volt. Magunk elé is képzelhetjük ezeket a dolgokat képszerűen. Amikor éppen a BKV-n utazunk szociokulturális hatásoknak kitéve állandó stresszhelyzetben, akkor magunk elé képzelhetjük a szerelmünk (esetleg volt vagy leendő vagy képzeletbeli szerelmünk) napbarnított mezítlen vállait, a napraforgómezőt, a rozmaringos masszázsolajat, esetleg mindhármat. (Na jó, ha valaki tényleg a módszerre kíváncsi és nem rám, akkor itt elmagyarázzák rendesen.)

Nekem nagyjából az volt erre az első reakcióm, hogy milyen kedves ötlet, a második meg az, hogy most komolyan, emberek? Komolyan ezt meg kell tanulni egy tanfolyamon? Jézusom, tényleg? El kell menni és harminc rongyért elmagyaráztatni magunknak, hogy az életben van öröm, és amikor meg nincs, akkor ér rá gondolni? Komolyan ez nem alap? Meg kell tanítani az embereket arra, hogy figyeljél, milyen szép fenyveserdő? (A cikkben konkrétan szerepelt a fenyveserdő.) Mert a szomorú nagyvárosi ember az nem tudja, hogy létezik kedves ember meg fenyveserdő? Oké, nincs épp kéznél egy sem, de az emberek azt nem tudják, hogy amikor sorban állnak a postán, akkor nyugodtan lehet a négy évvel ezelőtti nyaralásra, a tavaly karácsonyra, vagy a szerelmük napbarnított vállára vagy frissen sült brownie-ra gondolni? Meg kell tanulniuk egy tanfolyamon? Meg lehet ezt tanulni egy tanfolyamon? Mindenesetre lényegileg vállon veregettem magam, amiért ezeket én már mind tudom magamtól, és már eleve egészen biztosan nem éltem volna túl a tinédzserkor Poklát, ha nem rajongtam volna a vizes avar illatáért a soproni erdőben eső után a kutyámmal és hogy szedhetsz vad szamócát a bokorról és a hasonló naiv hippidolgokért. És ha nem tudtam volna, hogy amikor nincs valódi szerelmem, akkor a volt vagy leendő vagy képzeletbeli szerelmemre kell gondolni. Abban meg egyenesen világbajnok vagyok, hogy képzeletben a tengerparton feküdjek a függőágyban és a vitorlásokat nézzem a távolban, miközben a retinámat operálják.

Amúgy meg ragaszkodom hozzá, hogy először azt kell megtanulni, hogy az élet szenvedés és nehéz és nem elég, hogy menet közben kell jobbára egyedül kitalálni az egészet, még meg is halunk a végén nyomorultul, és ezért szomorúnak, bizonytalannak, rémültnek és dühösnek lenni teljesen normális, és ha ebből már levizsgáztunk, akkor a második félévben megtanuljuk, hogy ellenben ajándékba azért itt van ez a számtalan jutalom és örömforrás és kedves ember és puszi és napraforgómező és narancsos trüffelkrémes bonbon és fenyveserdő és szerelmünk meztelen vállai, aminek addig is lehet örülni és lehet miattuk szeretni az életet az első félévben tanultak ellenére / mellett, de persze, lehet, hogy az ilyen hozzáállással nem lenne belőlem jó örömtréner.

Lincoln Park After Dark

2010. február 20. 7:49 - címkék és kategóriák: Vásárlás - 12 komment

Én az a típusú nő vagyok, aki nem a színe, hanem az árnyalat fantázianeve alapján választ körömlakkot.

Much more simply blogger than otherwise

2010. február 19. 20:22 - címkék és kategóriák: Kultúra - 2 komment

Szolgálati közlemény, amennyiben raktam ki új linkeket oldalra, Savanyúcukrot, akinek egyúttal vegyétek meg a hegedűjét, mert el akarja adni, amúgy sebészlány, meg Robomant, aki az uralkodó nézet szerint skizofrén, és bár a pszichiátriáról nem fest épp hízelgő képet, de tetszik, ahogy ír. Meg a spoilerblogot, mert olyan kedvem van. És levettem azokat, akik az elmúlt fél évben nem írtak semmit, bocs, srácok.

Hajózni márpedig muszáj

2010. február 19. 16:07 - címkék és kategóriák: Utazás - 4 komment

Azt írja az Orvostovábbképző Szemle, hogy: "Az utazás maga a kóroki tényező. Az utazás komplex folyamat, a szociális és kulturális környezet változását is magával hozza, szinte állandósult stresszhelyzetek közepette. Nem csoda hát, hogy az utazás ténye, a helyváltoztatás és annak körülményei is kiválthatnak patológiás reakciót, mint látni fogjuk a mozgásbetegség, a hosszú út kiváltotta mélyvénás thrombosis, a felső légúti hurut és a jet lag betegség példáján. Így az utazás maga is mint patogén faktor, ártalom, noxa szerepel. (...)"

Basszus, én azt hittem, énvédő mechanizmus, erre meg kiderül, hogy direkt noxa.  Persze, lehetséges, hogy a tanulmány szerzője valójában a BKV-n történő utazásra gondolt, amely esetben mindenben egyetértünk, az tényleg patogén faktor, ártalom, amely sok esetben a szociális és kulturális környezet változását is magával hozza, szinte állandósult stresszhelyzetek közepette.

And what about crazy stuff?

2010. február 19. 7:42 - címkék és kategóriák: Tudomany - Szólj hozzá

Innen.

Még mindig nem nyafogás

2010. február 18. 22:54 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 8 komment

isolde: - Miért jön mostanában mindenki azzal, hogy én rosszul vagyok? Meg elégedetlen vagyok magammal meg boldogtalan vagyok? Dehát én nem vagyok boldogtalan. Most komolyan, szerinted én rosszul vagyok, csak nem veszem észre?

Férj: - Szerintem nem vagy rosszul, de úgy tűnik, lenne rá igény.

Nem nyafogás

2010. február 18. 17:40 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 1 komment

Mondjuk most nem azért, de szerintem az életem során az Elismeréshajszolás sémámhoz* igazán remek érzékkel válogatom ki azokat az embereket, akiknek az elismerése érdekel. Nem szarkazmus, hanem tényleg. Ez egy képesség.

*Amennyiben hiszünk az ilyesmik létezésében. Végülis a sémákat csak emberek találták ki és nevezték el, dehát a Teremtéstörténet szerint eleinte csak ilyen-olyan négylábú dolgok rohangáltak szanaszét, és már ott is az volt, hogy összeült valami emberekből álló bizottság Ádámmal az élen, és el kellett dönteni, hogy melyiket hogy nevezzük el és melyikek tartozzanak egy csoportba és melyikek meg ne, és ki kellett dolgozni a különféle nagymacskák diagnosztikai kritériumait, és miért lenne valóságosabb egy tigris** vagy egy fügefa teszemazt az Elismeréshajszolás sémánál.

**Csak viccelek, nyugi, láttam már tigrist, valóságosabb.

Régebbiek | Végére »

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb