Ez a szám jutott eszembe, egyszer nagyon régen Agnusnál hallottam és akkor megszerettem. Jó szomorú, dehát február van, mit lehet tenni.
human: percek kérdése
a szomorúság nem ismer hónapokat, átível!
Jó szám ez. Olyan kis semmi, de annyi dolog jutott az eszembe róla.
Először az, hogy igazi. Mármint, h Angus (ha ugyan ő volt a kalapos, és a szerző) nem egymaga hozta össze a hálószobájában a szintetizátorával, hanem bizony ott voltak vagy tízen, az igazi hangszereikkel, gyönyörű nők és ... hát ... talán nem annyira gyönyörű férfiak, de ott voltak, együtt.
Aztán a szövege, amit ugyan nem értettem teljesen, de annyit igen, hogy elmúlt a szerelem, és hiányzik.
Amiről meg egyrészt eszembe jutott, hogy a szerelem elmúlása annak is rosszul eshet, akiben elmúlt. Másrészt meg a kedvenc aforizmám: "A beteljesedett és boldog szerelem után nem marad semmi. Semmi!"
((Off: a múlt héten magyarul is megjelent Firefox 3.6-nak jó a helyesírás-ellenőrzője! Ebben a kommentben vettem észre.))
még nincs február