isolde: - Úgy hiányzik nekem a Valóság. Igazi dolgok, amik nem ilyen mentális konstruktumok, amiket nem ember talált ki önfejében, hanem léteznek. Ami miatt az L. elment egyszer egy évre tuját pakolni teherautóra, holott amúgy informatikus. Nem mentális folyamatoknak akarom tudni a nevét, hanem növényeknek akarom tudni a nevét (mint ahogy tudtam is, csak már sokat elfelejtettem). Tárgyakat akarok, mozdulatokat, időjárást. Létező dolgokat. Még a mozgásterápiás képzésen is olyan kézzelfogható dolgokról volt szó tegnap, hogy az Időt az archaikus társadalmak körként képzelték el, a nyugati társadalmak számegyenesként, mígnem Nietzsche javasolta a végtelen sugarú kört. Nagyon klassz, szeretek elvont lenni, szeretem a szelfszerveződést, a faktoranalízist, az interaktív memóriarendszereket, a szubjektív időélmény neuropszichológiáját, de... hiányzik a Világ.
Férj (megértően): - Aha, megértem... Menjél mosogatni, az konkrétum.
tényleg a faktoranalízist szereted? nem a főkomponenselemzést?
Jól választottál férjet.
igen, a mosogatas egy megoldas, nekem az atfagyott kezemre volt tegnap megoldas, de a vasalas, na az is megtanitja az embert az elet lenyegre siman:)
Daniella: de, a főkomponenselemzést, de igazából nem szeretem.
halványan rémlik (lusta vagyok rákeresni itt) egy nem oly régi eset mikor egy párocska tv-t nézett, amiben tán valami egyszerű ember az élete nagy problémáiról emlékezett meg, mire a tv-t néző pár egybehangzóan javaslatokat tett a csomó gyors átvágására.
hmm.
nekem sose a mosogatás jut eszembe először. de el kell ismernem az egyik legjobb eset mégis. másokat megnézve.