Alkalmazva a tanultakat, a mai napon elbújtam, kikapcsoltam, nemet mondtam, lenémítottam, eljöttem, visszautasítottam, és meg is írtam az előadásom úgy 60%-át. Mondjuk jelenleg mintegy tizenöt ember neheztel rám, amiért nem foglalkoztam velük, vannak viszont klassz diagramjaim.
Ez most nem hangzik valami lelkesen, pedig igazából örülök.
Rajzold fel egy koordináta-rendszerbe, hogy adott hatékonyságért hány emberi kapcsolaton rontanál, az így kapott közömbösségi görbe segítségével pedig meg tudod hozni gazdaságilag racionális döntésedet.
(vagy ne)
meg lehet mondani, hogy milyen szintig felszínesek a kapcsolatok és honnan nevezhetőek mélyebbnek?
mintha manapság több lenne a színház és kevesebb a valóság. az én meg követeli a színpadát.
amúgy meg mindent el lehet fogadtatni, csak milyen hülyén hangzik először, hogy hagyományt akarok teremteni, bezzeg az x-edik évfordulóra(/alkalomra) már mennyire értékként néznek az egyedek/tömegek.
csak annyit, hogy tetszenek a hozzászólások is
és ők mindig rendesek az emberrel