This is how it works: it feels a little worse

2010. január 22. 16:57 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka Zene - 7 komment

Mellesleg írom három napja, hogy mivel töltöm az Időmet, kis feljegyzéseim igen érdekes mintázatokat mutatnak és sajnálatosan kevés reményre adnak okot. Előzetes eredményeim ugyanis cáfolják azt a hipotézist, hogy említésre méltó időt töltök haszontalan dolgokkal, mint rinyálás, netezés, munkahelyi pletyka*, egyéb tetszőleges pótcselekvés. Három nap után talán korai lenne messzemenő következtetéseket levonni, de sajnos ha nem én osztom be rosszul az Időmet, hanem képességeimhez és körülményeimhez képest elég jól kihasználom azt, sőt  neurotikus teljesítménygátlásom sincs épp, akkor nem fogok tudni érdemben változtatni a helyzeten. És akkor ugyanez lesz, mint eddig, mindig mindenről azt fogom érezni, hogy csak hirtelenjében összetákoltam, és én utálom ezt érezni. Ó, de kár lenne. Bárcsak kiderülne, hogy legalább részben én vagyok a hibás, hogy egy lógós, munkakerülő, internetfüggő, pletykás nyafogó vagyok, és akkor elmehetnék a problémámmal életmódtanácsadóhoz, reikimesterhez, pszichiáterhez, vagy amihez épp kedvem szottyan.

Azért kaptam néhány jól használhatónak tűnő tanácsot, ki is próbálok mindent, hisz a Cél halál, az Élet küzdelem, s a blogger célja e küzdés maga. Majd elmondom, melyik hogyan vált be, ám borítékolhatjuk, hogy ez a projekt olyan lesz, mint azok a filmek, amikor már az elején lehet tudni, hogy a szimpatikus és bátor főhős mintegy 90-120 perc leforgása alatt fog dicső és hősies harcban csúfosan elbukni a perzsa túlerővel / a feka sztárbokszolóval / a skót felkelőket leverő angol csapatokkal szemben.

Be is teszem ezt a számot.

Well, this is how it works:
You're young until you're not.
You love until you don't.
You try until you can't.

*Bizonyos mennyiségű csacsogás a kollégákkal szükséges és adaptív, ezt egyébként anno ebben a könyvben is olvastam, de most meg még tapasztalom is, amennyiben előnyös irányba mozdítja az esetleg megcibálódott csoportdinamikát, ami klassz.

Eddig beérkezett kommentek: 7

1. kalib 2010. 01. 22. 20:22

Nem az van minden kórházsorozatban, hogy a fiatal orvos(nő) annyira, de annyira különlegesen elfoglalt, hogy még bepasizni sincs ideje?
Ez nem azt jelenti, hogy nincs remény, hanem hogy örülj neki, hogy legalább már a férjhez menést kipipáltad :).

2. isolde 2010. 01. 22. 21:27

kallib: annak örülök :) De az amerikai kórházsorozatok doktornői szakvizsgáig szívnak, onnantól pedig rengeteg pénzt keresnek, amiből simán vesznek egy házat a kertvárosban.

3. human 2010. 01. 22. 23:46

ilyen film alig van, pont nem valami happyendes jut neked?

4. cinty 2010. 01. 22. 23:56

még szerencse, hogy kórházas sorozatból van német és cseh is. habár ennél mélyebben nem tudok belemenni, mert gőzöm sincs azokban mi történt a friss húsokkal, ill. milyen volt a jövőképük.

5. isolde 2010. 01. 23. 11:04

human: hát ezt a kérdést illetően szerintem nem :) esetleg a Bérgyilkosnő amerikai remake-jének végét még el tudom képzelni :)

6. sulemia 2010. 01. 23. 12:22

szerintem a 26 órás nap lenne a megoldás, csak kár hogy hamar kiderülne hogy az sem elég.

7. human 2010. 01. 23. 14:59

olyan mint a merevlemez, akármekkora akkor is mindig betelik



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb