Jooooreggggelt Missis Vietnam!!!

Ki kell ábrándítsalak: az egyik péntek délelőtti előadáson volt egy férfi, aki hangosan horkolt. Többször is meg kellett bökdösni. :)))

Mindez teljesen törvényszerű, ne lepődj meg:

velvet.hu/blogok/gumicukor/2010/01/18/ma_van_az_ev_leglehangolobb_napja/

Fel a fejjel, innen már csak felfelé visz az út :) !

Persze, a CEU valószínűleg hallgató-arányosan több pénzből és talán jobban is gazdálkodik, mint pl. a fővárosi orvosi egyetemek egyike-másika. (Utóbbi mentségére szolgál, hogy a társadalomtudományok műveléséhez kevesebb boncterem, biokémiai labor stb. kell.)
Ez persze csak az irigységet jól-rosszul leplező komment volt. Attól még rém jó érzés úgy előadni, hogy a hallgatókat még érdekli is, amit mond az ember.
Azt viszont nem tudom, hogy ha Ko Phanghanon élnél és kagylóhéj-nyakláncokat készítenél, nem éreznéd-e úgy, hogy intellektuális értelemben parlagon heversz.

Melós: épp kezdtél hiányozni :)

Morcz: persze, a pénz egy dolog. De amikor egyetemre jártam, ott nem csak az volt a baj, hogy az oktatóink nem voltak mindig a topon, hanem egyszerűen az nem volt normális hozzáállás, ha tanulni akarsz. Nem volt menő. Nem kérdeztünk mindenfélét az előadás után az előadótól, mert már eleve nem volt menő előreülni, hanem hátul röhögcsélni volt szokás, és érdeklődni meg kérdezni aztán végképp nem. Mindig volt egy-két stréber, akik nyomultak, azokra rosszallóan fintorogtunk, én meg bejártam közegészségtan előadásokra amikor a járványtan volt téma, meg belre, amikor az infektológia, arra csak legyintettek a csoporttársaim, mint különös, érthetetlen hóbortra. Ez miért van? Gén-környezet interakció, valamiért az elmúlt évtizedekben nem volt adaptív a tudásszomj-gén?

Nem tudom, érezném-e, lehet. Akkor majd megtanulok thai-ul és atomfizika-könyveket olvasgatok vagy valami. Vagy minden ötödik nyaklánchoz jár egy pszichoterápiás ülés.

So akkor inkább Jooooreggggelt Missis Thailand!!!

És bővítve lehetőségeidet esetleg vállalhatsz online rendelést is hisz net arrafele is van, egy valamit magára adó - fizetőképes - beteg meg tán csak talál magának egy webkamerás számítógépet. komolyabb problémák esetén elrendelhetsz személyes konzultációt, mely már a környezet miatt is milyen plusszokat adhat. ó és még unalmas hátteret se kell magad mögé a webkamerának berakni, mehet élő tengerpart és pálmafák. feltéve, hogy magyarok problémáival akarsz foglalkozni...

oktatás. mit vársz egy olyan oktatási rendszertől, ahol azt keresik mit nem tudsz, nem pedig a tudásodat értékelik.

cinty: szerintem az is hiányzik, hogy ha okosan tanulsz és tudsz, akkor többre viszed, vagy -bármi- jobb lesz, mint ha nem. Legalábbis orvosi egyetemen.

háát. én három dolgot tudok társítani a diplomához és úgy általában a felsőoktatáshoz:
- kell, mert ezzel jelzed, hogy legyőztél egy intellektuális (?) akadályt. (sajna időközben ez az akadály évről évre egyre satnyább nagy átlagban). ez is egyfajta sznob klub.
- kapcsolat a jövő generációval egy szakmában. (biza a kapcsolati tőke mindig is értékesebb lesz bármilyen más tudásnál.)
- szakmai tudás árnyának megismerése. villanjon valami be szakszóra, ha egy beszélgetésben elhangzik. éles tudást mindenki munka közben szerzi meg.

morcz, a konferencia volt a ceun, a hallgatok ettol meg sokfelek voltak, pl nagyon sok pszichologus ult ott, szoval a ceus erveles ezesetben nem all meg
amugy meg a resztvevoi kor nagy szamban a szervezok tanitvanyai-munkatarsai voltak, akik nagyon jo arcok, ez van:)

cinty, attól, hogy a magyar felsőoktatás kalap szart ér, a felsőoktatás úgy általában nem rossz dolog ám...

(most bevillant az egyik tanárképző főiskolás irodalmár találó mondata vagy tíz évvel ezelőttről, hogyaszongya: "itt nem ciki hülyének lenni"...az az érzésem, hogy sajnos ez a mondat manapság már nagyjából az összes intézményre áll.)

molly, elnézést a nem teljesen precíz fogalmazásért, természetesen a kijelentéseim - további tapasztalat hiányában - csakis a magyar felsőoktatásra élnek.