And well yeah life has a funny, funny way

2010. január 8. 18:14 - címkék és kategóriák: Nyafogás Munka - 9 komment

Egyrészt ez a hét ez egy érzelmi hullámvasút volt munkahelyileg, és minden történt benne, amit a kínai horoszkóp megjósolt és minden sarok mögül tigrisek ugrottak személyesen énrám, holott még el sem kezdődött a tigris éve*, és arra gondoltam péntek délután, hogy basszus, ha ez az egész év ilyen lesz, az azért kicsit durva, másrészt meg közben titkon azt gondolom, nem kell eltúlozni a dolgoknak a jelentőségét és valójában némi távolságtartással kezelve ezek csupán házimacskák. Nem könnyű, nem jelentéktelen időszak, de lépten-nyomon minden apróságba azért nem kell sorsfordító eseményeket belelátnom. Nagyon Zen vagyok. Volt már az életemben hullámvasút, na az nem ilyen volt, és most azon nosztalgiázom, hogy végeztem az egyetemen és hétfőig el kell döntenem, hogy pszichiáter legyek vagy infektológus, mert mindkét állásra felvettek és az egyiket illendő lenne már visszamondani, és próbálom felhívni a nálam idősebb és sok hónapja meglévő fiúmat, hátha ad valami tanácsot, és kiderül, hogy valójában a volt nőjével tölti a hétvégét a csaj szüleinél, és igazából az nem is a voltnője, hanem egészen jelenlegi, és nem is tud rólam, és kiderül, hogy én valójában csak a megcsalt szeretője vagyok valakinek, aki nem hajlandó két értelmes mondatot beszélni velem a döntésemről telefonon, mert a nője gyanakszik és figyeli. Azok voltak a szép idők. Azokat nem tudtam némi távolságtartással kezelni.

E percben mondjuk épp örülök, mert most beszélgettem egy kollégámmal, akiről a legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy egészen hozzám hasonlóan érez/gondolkodik, és a legszívesebben a nyakába ugráltam volna emiatt.

Hogy mennyire érdekes ez az egész. Ki hogyan rendeződik tovább egy változásban és mit lát meg belőle.**

*Igen, sajna várhatóan egész évben ezzel fogok jönni, hogy a Tigris éve ígymegúgy, nincs mit tenni.
**Igen, ezek azok a bejegyzések, amiket magamnak írok, hogy később emlékezzek a dolgokra, én kérek elnézést, amiért ez így ködös és kevéssé olvasóbarát.

Eddig beérkezett kommentek: 9

Néha milyen jó lenne, ha az ember tudna telefonon keresztül egy kurva nagyot lekeverni a másiknak.

ohp: ??

A helyedben a sok hónapja meglévő fiúdnak szerettem volna lekeverni egy marha nagyot, miközben szuszog a nője a háttérben.

ohp: jaaa, értem. Nos, később megkapta azt a pofont.

Jajj, nehogymár bocsánatot kérj, hogy blogolsz... :)

Lécci, legyél pszichiáter.
Akkor kinyomozlak és elmegyek hozzád.
Hogy legyen az életedben még egy kis őrület és halál.

neev: már egy ideje az vagyok.

elég irreális, vagy szürreális orvosnak lenni MAgyarországon. Főleg pszichiáternek. Orvos ellenes hangulat is van, az "éterben". A pszichológia, pszichiátria eléggé ismeretlen fogalmak a köztudatban nálunk. Úgy hogy sok mindent lehet "magyarázni" általuk. Elég szélmalom harc pszichiáternek lenni. Nem is beszélve az adminisztrációról. Meg konkrétan a valóságban miről is szól az a szakma, ugy-e, a beteg mellett. Az anyagiakról meg nem is beszélve. Aztán netalán valaki még kutatni, esetleg oktatni akar. Te hogy bírod, isolde? Úgy értem a mentális részét. Teljesen jogos hogy a vásárlás egy alap dolog kell legyen, nem egy vágyálom. Van értelme az egésznek? Mi tart életbe téged? :)

Zubeldia: hogyhogy mi tart életben, iszonyú érdekes munkám van, klassz barátaim, klassz férjem. Klassz húgom is, de az most külföldön van. Aztán van egy remek blogom is, meg piros kabátom.



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb