Véletlenül visszaaludtam az óracsörgést követően, és azt álmodtam, hogy egy antikváriumban találtam egy meglehetősen rongyos és régi regényt, ami a munkahelyemen folyó életről szólt, rólam meg a különféle kollégáimról. Ez nem volt különösebben érdekes, annál inkább az Epilógus, amelyben az ismeretlen szerző röviden közölte, hogy húsz év múlva hol látjuk az említett szereplőket.
Majd húsz év múlva megmondom, így lett-e.
Van Teodorának az a blogja, ahol ázsiai filmekről és zenékről ír, és ha nem linkelem, akkor 35 percenként elpusztul egy kisteknős és kettő darab kismacska, szóval ide kell menni: asiafan.hu
Apropó ázsiai filmek, megnéztük tegnap a Tom Yum Goong c. nagyon cuki filmet, amelyben egy ifjú, jóképű, thai harcművész fiatalember hőn szeretett elefántjai kiszabadítására indul, rendkívül gagyi történet, és sok, igen látványos verekedés végeláthatatlanul hosszú snittekkel. Plusz Jackie Chan-dublőr-cameo.
