There is no spoon

2009. november 27. 13:02 - címkék és kategóriák: Nyafogás - 31 komment

Mérhetetlenül szomorú vagyok, mert felhívtak a munkahelyemről, hogy hiányosan dokumentáltam egy teljes mértékben jelentéktelen oktatási dolgot, ami mellesleg nem is az én feladatom lett volna, és miért kell ilyen miatt a pihenőnapomon felhívni, amikor reggel már végighallgattam a vezetőségtől, hogy éppenséggel mit nem csinálok elég jól, és utána meg végighallgattam még néhány pácienstől is, hogy nem vagyok elég kedves, elhivatott, elkötelezett, nem szeretem őket eléggé, azt meg magamtól is tudom, hogy nem vagyok elég jó neurológiából és a pszichoterápiás módszereknek is csak töredékét ismerem és azokban sem vagyok elég gyakorlott és nem olvasok elég szakirodalmat. És rájöttem az utóbbi időben, hogy nem vagyok elég jó barát sem, nem vagyok elég kedves és együttérző, és nem érek rá elég gyakran, és túl sokat okoskodom, és nem tartom megfelelően a konvenciókat. És nem foglalkozom eleget a külsőmmel, és nem vagyok elég elegáns és nem tudom elég szépen kivasalni a holmimat, pedig már vettem új vasalódeszkát is, és lefut a szem a harisnyámon és csak egyszer néztem ki jól idén, de akkor is túl rövid volt a trikóm. És nem vagyok elég kipihent és nem tudok elég korán felkelni és nem tudok elég korán lefeküdni, és nem láttam elég filmet és nem tudok elég könyvet elolvasni, pedig már sokkal, de sokkal lejjebb adtam ifjúkori standardjaimból, amikor még száznál több könyvet olvastam évente, most meg jó, ha a negyvenet megütöm, és aközött sincs már irodalom, csak lektűr meg szakma, de azokat se olvasom elég gondtalanul vagy elég átgondoltan vagy elég figyelmesen vagy elég gyorsan, és mindegy, mert úgyis elfelejtek mindent. 

És nem elég szép a hangom, és nem tudok elég jól énekelni (jó, sehogy), és nem hallgatok elég zenét és nem tudok eleget a zenéről, de mindegy, mert semmiről sem tudok eleget, mert nem vagyok elég kíváncsi és elkötelezett, hanem felszínes vagyok és feledékeny. És nem vagyok elég szemfüles és nem vagyok elég diplomatikus sem (jó, nulla diplomáciai érzékkel rendelkezem), és nem bízom eléggé az emberekben, de nem vagyok elég paranoid. És nem vagyok még elég öreg, de nem vagyok már elég fiatal, és messze nem vagyok elég vagány, de nem vagyok eléggé konformista, és nem beszélek eleget, de nem tudok eleget hallgatni. Abba ne is menjünk bele talán, hogy nem vagyok elég nőies, mert az már valóban klisé, hogy nem elég nagy a mellem és nem elég hosszú és dús és fényes a hajam és nem elég makulátlan és napbarnított a bőröm és nem elég hosszú a szempillám és nem elég kecses a lábfejem formája, és nem vagyok elég karcsú, mert nem érdekel eléggé, mert nem vagyok elég kitartó és elkötelezett és nem tudok eleget sportolni vagy eleget diétázni. És fizikailag sem vagyok elég jól összerakva, nem elég jók a génjeim és nem elég egészséges az életmódom és ezért lyukadnak a fogaim és lúdtalpam van és szakad a retinám és allergiás vagyok a szép tavaszi fákra. És nincs elég pénzem, mert nem tudok eleget spórolni, de nem tudok eleget keresni sem. És nem vagyok elég elégedett az életemmel, de nem vagyok elég elégedetlen ahhoz, hogy megváltoztassak mindenfélét. Nem vagyok elég jó háziasszony és messze nem takarítok eleget, de nincs elég bűntudatom ahhoz, hogy nekiálljak, inkább csak elégedetlenül szemezek a pormacskával. 

És nem vagyok elég ateista, de ahhoz meg nem vagyok elég hívő, hogy vallásos legyek, és nem vagyok elég szkeptikus, de mégsem vagyok elég babonás, és akkor az ember kénytelen azzal kibékülni, hogy elolvassa a horoszkópot az újságban, de nem hiszi el. És nem vagyok elég éretlen vagy csak elég határozott ahhoz, hogy szívvel-lélekkel tudjak gyűlölni vagy lenézni, de messze nem vagyok elég bölcs, és ahhoz se vagyok elég bölcs, hogy tisztában legyek vele, hogy nem létezik olyan, hogy "elég bölcs".

Persze, belekeverhetnénk ide a tényeket, hogy akkor most milyen is vagyok igazából, mert nem tudom magamat eléggé beleélni a neurózisba, szoktam tesztelni a Valóságot, például okosan megkértem rendes corporate girl-stílusban a Filozófust, hogy mint közvetlen főnököm, értékelje éves teljesítményemet, és árulja már el, miért elégedetlenkedik velem folyamatosan, mire ijedten közölte, hogy tökéletesen elégedett és csupán hobbiból baszogat, mert unatkozik. De nem tényekről akarok beszélni, nem hiszek eléggé a valóságban, nem vagyok elég konkrét és logikus és földhözragadt és különben sem létezik objektív Valóság, de közben nem vagyok elég elszállt és elég álmodozó és elég kreatív.

És nem, itt szó sincs arról, hogy nincs elég önbizalmam, és alulértékelném magam és ezért lennék szomorú, és arról sincs szó, hogy a környezetem olyan mérhetetlenül túlkövetelő lenne. Hanem inkább csak hogy ez mennyire szomorú, hogy milyen kis nyomorult izék vagyunk mi emberek, eleve a nagy közös kínos titkunk, hogy mindenki alkalmatlan, és akkor még pluszban direkt cseszegetjük is egymást. Nagyjából egyébként erre jöttem rá így 32 év alatt, ebből 7 a pszichiátrián, hogy az emberek sokkal gonoszabbak és önzőbbek, és az élet sokkal, de sokkal nehezebb és szomorúbb annál, mint gondoltam, valamint, hogy az emberek sokkal segítőkészebbek és együttérzőek, és az élet sokkal több és mélyebb örömöt rejt, mint gondoltam, és perszepersze, tudom, hogy ezzel nem vagyok elég eredeti vagy elég kétértelmű, sem pedig elég mélyenszántó vagy elég szellemes. 

Eddig beérkezett kommentek: 31

Én pedig általában állandóan irigyellek.

De legalább őszinte vagy.

Ezt most ilyen terápiás célú bejegyzés, ugye? Működik?

ne aggóggyá. Igaz randa idő van és fogalmam sincs hogyan nézel ki, lehet tényleg fénytelen a hajad és az is lehet, h szarul dokumentáltál és nem vagy elég se ilyen, se olyan, s mindaz amit leírtál lehet tényleg okot kellene már adjon az aggodalomra, s tán már a tükröt is arcon kellene köpjed, de inkább nézzed csak vissza saját blogodról ezt: isolde.hu/archives/2009/11/23/It_never_gets_old_huh/ aztán ne aggódj, hanem örülj. Lesz majd még szép idő is ez egészen valószínű, s akkor majd a tükör sem lesz ilyen sötét.

Ha mégsem, akkor bocs:)

Baromság, hogy nem elég nagy a melled. A többi meg mellékes.

Eléggé jó blogger vagy, például, szerintem. Úgyhogy félő, hogy emiatt az olvasóid nagyrésze a többi témában feltárt alkalmatlanságoddal sem fog tudni egyetérteni... :)

Hát igen.
Olyan kicsi krumplik vagyunk.

Az alkalmatlanság problémája negyven körül egyszer csak eltűnik. Az egymás cseszegetése marad.

Bocs, hogy egyetlen dolgot ragadok ki, de tényleg szemtől szembe ilyet mondanak a betegek, vagy csak nem olvasok a sorok között..?

legalább elég szórakoztatóan írsz.

'hiszti" cimke nincs? Jobban illene ide.

Elég a Pulitzer-díjra.

13. Rotencio 2009. 11. 27. 20:04

Pl. ilyen postok miatt olvaslak sok éve már! Ezek olyan gondolatok, amiket kevesen mernek leírni, de a "közös kínos titok" miatt mindenkit érint. Rossz napokon így érezzük magunkat, de ez nem jelenti azt, hogy ez így is van!

De ha nem lennél elég okos, akkor ez sosem bántana.

Szívesen végigböngészném az olvasott könyveid teljes listáját. Mert gondolom az olvasónaplódban nincs fent mind.

Ebben a hangulatban az a jó, hogy amikor már minden kétségbeejtő valóságot és valótlanságot összegyűjt az ember, akkor egyszerre csak átcsap a másik végletbe: jókedvű és elégedett lesz. Kivéve persze, ha nem tud elég valóságot és valótlanságot összegyűjteni, mert nincs sem elég fantáziája sem elég realitásérzéke... :))

oldi: az utóbbi évek fent vannak, előtte meg nem írtam róluk listát.

Real Trebitsch: hát persze, egy szint után irreálissá válik, mert rájössz hogy nem lehetsz egyszerre elég fiatal és elég öreg :)

mantela: hát előfordul, de része az élménynek, nem gáz, tudom kezelni.

Írt erről konkrétul egy dalt a Lovasi, amiben a "már elmúltam húsz, még nem vagyok negyven" kitétel is szerepel és refrén valami "semmire nem vagyok jó, semmire nem vagyok képes". Szóval lehet, hogy csak életkori sajátosság.
www.youtube.com/watch?v=QEhtUlAwbQI

de.

Dehogynem gáz. Menjenek a sunyiba, ha nem tisztelnek téged, amiért foglalkozol velük.

ohp: ez azért ennél bonyolultabb kérdés :)

24. coppelia 2009. 11. 29. 15:42

"Senki sem lehet olyan tökéletes mint Isolde. Még maga Isolde sem!" Parafrázis az egyik kedvenc vígjátékomból a Sabrinából, csak sajnos nem tudok hozzá olyan bájos arcot vágni, mint Julia Ormond. Hozzáteszem: törekedni is felesleges rá.

hűha mostmár tényleg eláshatod magad..
azért én eléggé bírlak, nem baj?

Engem ezek a sorok nagyon megérintettek. Együtt érzek veled. Hasonló életérzésem van, persze nem a női változatban. Nekem az is jó érzés ha látom hogy nem egyedül vagyok ebben. Ezzel sem mondtam semmi újat. A megoldást én sem tudom. Még az jut eszembe hogy néha megnézek egy filmet, egy könyvet elolvasok, de keveset találok olyat ami nagyon aktuális lenne, és hozzám szólna, legalább egy kicsit. Zenében még lehet találni új hangulatokat.

Az lehet, hogy te nem vagy elég jó, de ez a poszt ismét az. :-)

Most csináltam meg egy teljesen jelentéktelen oktatási anyagot, amit a főnökség úgy vár, mint a messiást (aránytévesztés), úgyhogy megértelek. Ha vigasztal, én egész novemberben csak szakmát olvastam meg egy régi Metagalaktikát (de abban legalább volt P.K.Dick).
Van ilyen, hogy az embernek minden rossz, és azt se veszi észre, hány férfiszem szalad le a harisnyáján.
Viszont nagyon jól írsz.

Ja, nem állom meg, hogy ne írjak a mellekről, ha már a méretüket is kilistáztad.
Ezt a témát szó szerint felfújták, először a hímeknek készült magazinok (szigorúan a garázsban kiragasztásra kerülő poszterekkel), aztán a női magazinok, aztán meg mindenki. Szerintem az egészet egy plasztikaisebész-maffia irányítja, őket pedig a Tel Aviv - New York - Moszkva - Peking - Vásárosnamény tengely. A cél egyértelmű: ha már mindenkinek lesz egy személyes Szilikon-völgye (anterosternalisan, vagy hogy mondják ezt), akkor valaki valahol elforgat egy nagy kapcsolót, az implantátumokból kiszabadul egy csomó mikrocsip vagy nanorobot, pont mint a H1N1 vakcinából, és onnantól minden nőt ő irányít. És ezzel gyakorlatilag megszerzi a világuralmat, mert mint köztudott, minket, férfiakat valójában Ti irányítotok.

Gahan Wilson tudományos-fantasztikus horrorfilm-zsebszámítógépe pedig kiakad.

Dr. Morcz: :)))) Az implantátumokban van a mikrocsip, mindig is sejtettem.

vazzendárium,

aggódás helyett maradj továbbra is belülről vezérelt. Boldogabb is leszel és nem veszítesz semmit.
Sokan reflektáltak erre a mellméret dologra ami mulatságos / elgondolkodtató, mellesleg árulkodik igazi anyamentes / hiányos kultúránkról. Mások ezt okosabban megmondják, szerintem olvastad is,

cels.
(akinek felesége szintén nem mellbőségbajnok, mégsem volt akadály 20+ év boldogságban)



Ehhez a bejegyzéshez nem lehet hozzászólni.

Keresés

Kiemelten

Yummie az isten! Majdnem.

Kapcs-ford

Isolde levelezik veletek néha

Jó ügy



Ide is írok néha

Mások

Utolsó kommentek

Kategóriák

Archívum

Egyéb