Úgy mégis, mennyi önismeretbe kellett volna járnom, hogy ne izgasson, ha állandóan elégedetlenkedik velem a főnököm? Rendben, túlérzékeny vagyok, mert régen voltam szabin és nehéz időszak áll mögöttem, de akkor is. Én nem vagyok ehhez hozzászokva.
Pedig tegnap még hogy szerettem a szakmámat, ma meg már másfél óra után ellenállhatatlan vágyat kezdtem érezni, hogy megnézzem, mennyiért és milyen robbanószereket lehet rendelni a neten elmenjek inkább zongoristának egy kuplerájba. Mondjuk a Filozófus szerint "olyan itt dolgozni, mintha egy harcmezőn egyik lövészárokból rohangálnál a másikba", és ő csak tudja.
Na mindegy, most elmegyek a másik munkahelyemre, hátha ott jobb.
juc: már régóta. De az nem ideális megoldás, mert nekem az a hobbim, hogy profikkal szeretek együtt dolgozni, magánban meg ez nehezen megoldható.
A Filozófus cserbenhagyott vizsga ügyben. Ezért fel fogom vágni az ereimet a szobája előtt. Na jó, nem. Végül is törött lábbal baromi nehéz lehet kimászni egy lövészárokból.
Melós: ó, kérlek, ne tedd. De legalábbis ne az én ügyeletemben.
Btw a legújabb elméletek szerint nincs is eltörve a lába. Az ember azt hinné, legalább a traumatológia egzakt tudomány, de nem.

magánrendelsz már?