Egyszer felajánlottam ezt a könyvet kölcsönbe az Agnusnak, de bájos, egyszersmind fölényes mosoly kíséretében jelezte, hogy ez már nemhogy nem újdonság, hanem alapismeretnek számít.

Isolde drága, az hogy van, hogy elképzelem, "hogy mi a legrosszabb ami történhet", és az esetek 99%-ában meg is történik? Ez csak az én pechem, vagy te is így vagy, mert akkor miért is képzeljem el? Ezt tanuljátok és alkalmazzátok? Nem kéne módszert váltani? Mi ebben a kognitív? Egy cseppet sem vagyok boldogabb tőle, hogy nem történt rosszabb, annál, amit elképzeltem.

Kedves, nem görcsölöd Te ezt túl? Attól, hogy n+1 képesítésed, tudományos izéd blablabla lesz nem fogsz távolabb kerülni a konvektoros macskáktól. Ha meg elérsz egy bűvös határt a teljesítményedben, akkor hirtelen azt fogod észrevenni, hogy a főnökeid jól hátsón billentenek és visszazavarnak a homokozóba. Illetve megtiszteltetésből és szakmai elismerésként még többet gürizhetsz – a semmiért.

Nahát, nem is tudtam hogy a hugom meg a nagyim is aktívan kognitív terápiát űznek... :)

Melós: hát ezt én is észrevettem már néhányszor (ti. hogy a végén mindennek a jutalma csak még több munka). De amúgy nem hiszem, hogy túlgörcsölöm, nagydoktorit pl. nem akarok, és van életem a munkahelyen kívül. Illetve remélem, megvan még, valahova ideraktam, az előbb még megvolt :)

coppelia: ne haragudj, de most nincs kedvem elmagyarázni, hol része ez a módszernek, túl hosszú.

Melós: bár, de, most, hogy mondod, tényleg túlgörcsölöm.

Isolde: Figyu, most vagy túl az átria szakvizsgán, a Phd-n és most ezerrel nyomod a pszichoterapiat, és azon filózol, hogy pszicho szakvizsga jajjj. Mennyi idő alatt is játszódott le ez az egész? Ismerem az érzést, az ilyen ámokfutás mögött az az illúzió van, hogy a cél elérése után valami jobb lesz, valami más lesz, ez hajt.

Caselli azt írja, hogy: "Creativity is the attempt to bridge the gap between what is and what should be. (...) The reward value of what exists compared with an imagined possibility generates the motivational voltage that drives the creative effort." Ez eddig OK. Aztán: "Societal esthetics measure the success of creative efforts." Na itt ugrik ki a veszett hering. Merthogy a "societal" túróst fog téged megjutalmazni, akkor se, ha klassz dolgokat csinálsz, értéket hozol létre. Ha végiggondolod, ebbe simán bele lehet dögölni biopszichoszociális értelemben, még ha baromira belülről vezérelt ember is vagy.

Bocs az okoskodásért, de ez valahogy kibukott. ;-)

Melós: jó, de mi a Megoldás?? :)

én balga módon azt hittem, hogy a PhD az maga a nagydoktori.. akkor ezekszerint nem :)

(ez engem is érdekelne)

A megoldás: ANARCHIA. ;-)

engem is érdekelne, átriából (termtudományokból) mi a nagydoktori. nyelvészetből a kisdoktori a phd, a nagy az MTA nagydoktora izé. de régen kisdoktorinak az egyetemi doktorit számították, amit némi egyéb művet hozzácsapva ekvivalenssé lehetett tenni a phd-val (meg a kandidátusit is, pedig az az egyetemi doktori feletti szint volt jóval).
nyugodjunk meg, a franciáknál (mint olvastam) csak az orvosdoktor számít doktornak úgyis, a többit nem írják ki. :-)

csilla: úgy, mint a nyelvészetből. De a részleteket (mi kell hozzá) nem tudom és nem is akarok utánanézni :)

Melós: sejthettem volna :)

ezekből a jövőképekből hol van mindig a férjed? elhagy, mert nem vagy pszichoterapeuta, vagy míg a macskák és te a konyhában, addig ő a vécén olvassa az újságot, hogy addig se kelljen az elsorvadt hippocampusoddal egy légtérben lennie?
tényleg érdekel.

nyina: ezek nem a valóságos jövőképeim, a valóságos jövőképemben mojito-t/kamillateát szürcsölgetek a teraszon, a macskáim az almafán élesítik a körmüket, a férjem pedig bent játszik a Halo 16-tal.

Nos. Régen volt az egyetemi doktor (dr), a kanditátus (c. sc.), meg a tudományok doktora (d. sc.), utóbbi kettőt az akadémia adta.

Ma van az egyetemi doktoriskolában megszerezhető Ph. D., művészeti területeken DLA.

Az Akadémia pedig ma az MTA doktora címet adományozza, ehhez, ha jól tudom, a disszertáción kívül szintén kell habilitáció is, előkövetelmény a Ph. D. fokozat, a szabályok talán osztályonként változnak kicsit.

Az egyetemen meg a tanársegéd / adjunktus / docens / egyetemi tanár, illetve nem oktatóknak a tudományos segédmunkatárs / munkatárs / főmunkatárs / tanácsadó ranglétra van, az egyetemi tanársághoz szintén habilitáció szükséges.

Papíron persze minden Ph. D. fokozat ugyanannyit ér, a valóságban azonban mindenki tudja, hogy komoly különbségek vannak a fokozatszerzési követelményekben, nem véletlen, hogy számos magasrangú magyar fejesnek egy bizonyos egyetemről van doktori fokozata. És persze ez mind nem sokat mond a szigorúan vett tudományos tevékenységről, ahhoz meg kell nézni a publikációs listát, az oktatói tevékenységhez a témavezetett diplomázók és doktoranduszok végzési, fokozatszerzési arányát, blablabla stb.

Ja és igen, term. tud. körben általában nem illik kiírni a fokozatot aláíráskor, bemutatkozáskor, stb. Esetleg a névjegyre szokás, de nem tartunk ott, mint a németek, ahol egy névjegyen hosszabb a dr. univ. dipl-ing. prof. priv-doz., mint a név.

Megoldás: szülj egy gyereket. Nem fogsz ilyeneken agyalni. Nem lesz rá időd.

A megoldás többek között, hogy belegondolsz, hogy nem azért tanulsz pszichoterápiát, mert gazdagabb akarsz lenni, hanem mert érdekel, jobb akarsz lenni a munkádban, etc. És aztán örülsz annak, hogy milyen kompetens vagy. :-)

Bea, a gyerkőc nem megoldás erre. Tapasztalat:).

miklós, köszi.